Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-11-01 / 11. szám

2006. november 1976-2006 7. oldal Tízéves az Atomerőmű Biztonsági Szolgálat Szakács Károly 1988. szeptember 13-án került az atomerőmű pol­gári fegyveres őrségéhez mint őrségparancsnok­­helyettes. Ebben a beosz­tásában dolgozott a biz­tonsági szakágazat létre­jöttéig, amelynek kezdet­től fogva a vezetője. Radio­­kémikus üzemmérnök, biztonságszervező szakmérnök, vagyonvédelmi szakértő. — Milyen jelentős események tör­téntek a biztonsági szolgálat életé­ben az elmúlt tíz év alatt?- Már az is jelentős esemény, hogy megéltük ezt a tíz évet. Nem volt könnyű az eltelt idő. Piaci körülmé­nyek között működő szolgálatot kel­lett létrehoznunk. Tevékenységünket vállalkozói szerződés alapján látjuk el, és minden nap bizonyítanunk kell, hogy alkalmasak vagyunk erre a fel­adatra. Igyekszem embereimben tu­datosítani, hogy ők az ország egyik legjelentősebb, kiemelt veszé­­lyességű objektumában látnak el szolgálatot, amire egyrészt büszkék lehetnek, másrészt ez a tény igen ma­gas elvárásokat támaszt velük szem­ben. Kialakítottunk egy olyan képzé­si rendszert, amellyel embereink napi munkavégzését és a feladatokra való ráhangolódást igyekszünk segíteni. 2000-ben kiépítet­tük a minőségügyi rendsze­rünket is. Néhány évvel ez­előtt megemeltük az állo­mány szakmai képzettségi szintjét, és ezzel elébe men­tünk az országos szakmai képzettségi szintű változta­tásoknak. Nálunk szinte mindenki rendelkezik középfokú biz­tonságszervező végzettséggel.- Mit jelent számotokra a rendkí­vüli eseményekre való felkészülés?- Folyamatos éberséget. Mun­kánknak látványos, ugyanakkor népszerűtlen része az ellenőrzés. Az objektumba belépni szándékozót biztonsági, a kifelé igyekvőt va­gyonvédelmi szempontból ellen­őrizzük, amit a munkavállalók kü­lönbözőképpen tolerálnak. Az őrök­nek akkor is ébernek és felkészült­nek kell lenniük, amikor nincs for­galom. Pszichológiai tréningekkel és megfelelő tudatformálással igyekszünk felkészíteni őket a leg­különbözőbb helyzetekre. Ehhez a szakmához a ráérzés, az affinitás és a munkakedv mellett elengedhetet­len a kellő felkészültség. Nagy hangsúlyt fektetünk a konfliktuske­zelésre, stressztűrő képesség és a jó kommunikációs készség kialakítá­sára. Rendkívül fontosnak tartottam és tartom ma is, hogy az emberek értsék és érezzék, mi, vezetők is ugyanazon az oldalon, mellettük ál­lunk. Bár egy közösség hangulata sokban függ az összetételtől, de a legnagyobb hangulati tényezőt még­is keresetük összege adja. Szeretnék a szolgálatnak komoly anyagi meg­becsülést szerezni, ami még jobban összekovácsolná az állományt. Biz­tonsági szempontból is fontos, hogy egy jól képzett, nagy tapasztalattal bíró, stabil állomány álljon rendel­kezésre. Ehhez pedig az anyagi elis­merés jelentősen hozzájárulhat.- Munka után mivel töltőd a sza­badidődet?- Az utóbbi években nagy szenve­délyemmé vált a motorozás. Egy 1300-as Honda a jelenlegi gépem. Nagyobbik fiam is motorozik, akivel több túrát is tettünk az idén. Felesé­gemmel és két fiammal kertes ház­ban élünk, ami körül sok a teendő, és bőven ad lehetőséget a szabadidő hasznos eltöltésére.- Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok Neked és munkatársa­idnak a szakágazat további eredmé­nyes működéséhez! János Zoltán A biztonsági szakágazat megalakulásának évé­ben nyert felvételt, és azóta vagyonőri beosz­tásban dolgozik. Munkáját nagy hivatástudat­tal végzi. Jól érzi magát munkatársai körében, szereti munkahelyét.- Hogyan került a biztonsági szakágazathoz?- Egy ismerősöm által tudtam meg, hogy van felvétel az újonnan alakult szervezethez. Sikeres pályázat beadása után 1996. decem­ber 13-án nyertem felvételt a biztonsági szakágazathoz. Ez a munkakör nagyon tetszett. Előtte is ebben a szakmában dolgoz­tam. Tősgyökeres C műszakos vagyok, hisz a kezdetektől ebben a műszakban dolgozom. Már az első napokban feltűnt nekem a jó hangulat, az összetartás és a kimagasló szakmai tudás, ami miatt nem volt nehéz beilleszkednem a műszakba.- Az atomerőmű különböző területein találkozhatunk Ön­nel. Vannak kedvelt helyei?- Mindegyik helyre szívesen megyek. Úgy gondolom, ha az ember elhivatottságot érez a szakmája iránt, akkor szíve­sen látja el minden feladatát.- Gondolom, ebben a munkában a szakmai tudás és az emberekkel való kapcsolat is nagy hangsúlyt kap.- Ezt a munkát szigorú szabályok és eljárásrendek alap­ján végezzük. A szolgálat ellátása magas szakmai tudást igényel. A szakmai felkészültséget továbbképzéseken sa­játítjuk el, és évente kétszer számot is adunk tudásunk­ról, ismereteinkről. A dolgozókkal jó a kapcsolatom, sok embert megismertem. Elmondhatom, ez alatt a tíz év alatt sok barátság is kötődött. (Folyt, a 8. old.) NiniU Jimf i»a«* Síin Bilin Ur»*n S*M*t T«rt»| l*j« Ti*ér Atomerőmű Biztonsági Szolgálat, ATOMIX Kft. Biztonsági Szakágazat törzsgárda 1196-2006 Németh József 1989. szeptember 1-től dolgozik az atomerőmű­ben. A PA Rt. portaszolgá­latnál kezdett, majd több társával együtt átkerült az 1996-ban alakuló ATOM­IX Kft. biztonsági szak­ágazatához. Először va­gyonőrként teljesített szol­gálatot, majd egy év múlva az ope­rátori személyzet tagja lett, és az­óta is operátori feladatot lát el.- Mit takar ez a munka?- Kamerával figyeljük az egész területet, a külső kerítést is beleért­ve. Az épületek és kerítések riasztó­inak, kameráinak jelzései futnak be hozzánk. A beérkező jelzésekre rea­gálunk, illetve ezeket továbbítjuk az őrparancsnok felé. Ketten vagyunk egy műszakban. A napunk azzal kezdődik, hogy átvesszük a szolgá­latot, és áttekintjük az eseménynap­lót. Mint operátorok, mi három mű­szakban dolgozunk. A leadó szolgá­lat tájékoztat a tervezett munkálatokról, de termé­szetesen vannak váratlan események is.- Gyakran történnek ri­asztások?- Mivel folyamatos munkavégzés folyik a kü­lönböző szektorokban, ezért a riasztórendszeren keresztül állandóan érkezik valamilyen infor­máció. Igencsak változatos a mun­kánk, mert rengeteg helyről jön ri­asztás, de ezek többnyire nem rossz­indulatú riasztások. Amennyiben va­laki a sárga kerítés vonalát fél méter­re megközelíti, akkor a kamera rög­zíti a képernyőn, és riasztást ad; így van ez például fűnyírás esetén is. Egyszer az egyik darut a vasúti kapu környékén rosszul rögzítették, és el­szabadult, átszakította a kerítéska­put. Más alkalommal pedig a kerí­tésfestést végző alvállalkozó új fel­­vételise messzinek találta a bejára­tot, ezért átmászott a kerítésen. A jel­zésünkre reagálva a kivonuló járőrök megtették a szükséges intézkedést. Gyakran előfordul, hogy mezei álla­tok, nyulak jelennek meg a kamerán, és hozzák működésbe a riasztót. Va­lódi éles behatolás még nem történt. Meghatározott időközönként őrzés­­védelmi gyakorlatot tartunk, ame­lyeken a külső járőrök és a Neutron­kommandósok is részt vesznek.- Szabadidődet mivel töltőd?- Sokat sétálunk a családdal. Gyakran kirándulunk az Ürgemező­re a csemetékkel, akik már tizenegy és tizenöt évesek. Szeretünk együtt játszani, együtt eltölteni az időt.- Mit jelentett ez a tíz év és a meg­emlékezés?- Meglepődtem, hogy ilyen gyor­san elszaladt az idő. Rendkívül jól esett a cég részéről ez a kedves gesz­tus, a kis ünneplés és az ajándék.- További jó munkát kívánok! Már egy évtizede annak, hogy megalakult az ATOMIX Kft. Bizton­sági Szakágazat Atomerőmű Biztonsági Szolgálata. 1996 szep­temberében az atomerőmű védelmére vonatkozóan új szabályo­zások léptek életbe, és ennek folytán született meg az új, külön keretek között működó' szervezet. Tekintsünk vissza erre a tíz évre, hogyan is telt el ez az idő, és mi jellemzi napjaikat. Kiss József Műszakvezetőként dolgo­zik az Atomerőmű Biz­tonsági Szolgálatnál. Az erőműben 1984-ben a VERTESZ-nél kezdett, majd 1986-tól a Halászati TSZ villanyszerelőjeként a villamos TMK-ba ke­rült. Egy évvel később le­hetősége nyílt a Paksi Atomerőmű Vállalat rendészeti osztályán, a portaszolgálat állo­mányában munkába állni. Az 1996-os átszervezéskor került az ATOMIX Kft. biztonsági szakága­zatához.- Mi jellemző egy-egy munkana­potokra?- Fél hatkor a műszak összegyű­lik a fegyverszobánál, ahol megtar­tom az eligazítást. Mindenki magá­hoz veszi a felszerelését, és kivo­nul az őrhelyekre. Mint műszakve­zető az Fl-es portáról irányítom az állományt. Vannak olyan kötött őr­helyek, ahol mindenkinek megvan a maga testre szabott feladata. Sok­rétű feladatunk közé tartozik példá­ul a portákon a gépjárművek belép­tetése, a személyi beléptetés, a szállítólevelek kezelése, továbbá különböző járőrfeladatok, csoport­­kísérések, kapunyitások, a kerítés mentén a járőrútvonalak előre meghatározott ellenőrzése. Vállal­kozási szerződés alapján a PA Zrt. ad jogosultságot nekünk a külön­böző ellenőrzésekre, így a már előbb említetteken kívül az alko­­holteszteres ellenőrzésre is.- Emlékezetes eseményt tudnál említeni?- A szolgálat életében kiemelke­dő rendkívüli esemény volt a 2003-as Greenpeace-akció, amit eredményesen kezeltünk. A rendőrséggel közösen si­került megakadályozni, hogy illetéktelen szemé­lyek bejussanak a területre.- Hogyan tartjátok szin­ten szakmai tudásotokat?- Rendszeres szinten tartó továbbképzéseken kell megfelelnünk a köve­telményeknek. Ránk a vagyonvé­delmi törvény vonatkozik. Elvégez­tük többek között a középfokú és felsőfokú biztonságszervező tanfo­lyamot. A különböző oktatások ke­retében önvédelmi képzéseken és lövészeten is részt veszünk. Mivel mi fegyverrel látunk el szolgálatot, fontos, hogy mindenki megfelelő módon tudja kezelni a fegyverét.- Családodról, szabadidődről mit említenél?- Feleségem pedagógus. Két gyermekem van, lányom jövőre fog érettségizni, fiam hatodik osztályba jár. A szabadidőm nagy részét az otthoni munkák, a ház körüli tenni­valók töltik ki. A mai napig sporto­lok. Nagyon szeretek futballozni. Most még a szabadban rúgjuk a labdát az „öregfiúkkal”, de ha jön a tél, akkor teremben, kispályán. Több villamos napon játszottam a BIG focicsapatában.- Hogyan emlékszel vissza a tíz évre?- Nagyon gyorsan elszállt ez az idő. Kialakult egy jó kollektíva, melyben mindenki tudja, mi a fel­adata. Ez a tíz év nagyon jól telt el, és remélem a következő tíz év is ha­sonló lesz.- Kívánom, így legyen! $ Mikolicsné Váradi Mónika 1987-ben kezdett a Duna­­centernél, ahol 1993-ig, gyermeke születéséig dol­gozott. Az ATOMIX Kft. biztonsági szakágazatá­nál 1996. december 1-jén állt munkába, és itt az­óta is adminisztrátor­ként tevékenykedik.- Mint törékeny nő, hogy érzed magad ennyi erős férfi között?- Nagyon jól érzem magam kö­zöttük, rendesek és figyelmesek ve­lem. Úgy tapasztalom, a férfiak álta­lában készségesebbek egy női kollé­ganővel, mint férfitársaikkal.- Munkád mi mindenre terjed ki?- Tulajdonképpen mindenféle na­pi feladatot ellátok, amibe beletar­toznak a papírmunkák, a titkársági feladatok. Az állomány ügyintézési tevékenységét teljes mértékben ellá­tom. Feladatom többek között a hó végi munkaügyi elszámolások le­adása, a túlóra- és létszámadatok ke­zelése, továbbítása, ezenkívül kü­lönféle statisztikák elkészítése. Ki­alakítottuk a minőségirányítási rend­szerünket, amivel kapcsolatban ter­mészetesen rám is hárult feladat, a dokumentációtár felelőse is én va­gyok. Elég sokrétű és színes a mun­kám. Az irodám nagyon jó felsze­relt, minden igényt kielégít, minden szükséges irodatechnikai eszköz a rendelkezésemre áll. Rugalmas munkaidőben dolgozom, így termé­szetesen, ha sok a feladat, akkor bent maradok, és elvégzem, hisz így van rendjén.- Mennyire ismered a területet, előfordul, hogy csatlakozol az őrök­höz?- Amikor idekerültem, akkor Tom­­bor György szakágvezető-helyet­­tessel sok területet bejártunk, és be­mutatott az ott dolgozó munkatársak­nak. Az atomerőművön belül nekem a rendészeti osztállyal van szoros munkakapcsola­tom, de az állomány egyéb ügyeinek intézése révén más osztályokkal, szervezetekkel is kapcsolatban állok. Na­gyon sok embert ismerek még régről is.- Munka után mivel fog­lalkozol? A család mellett jut idő sportra, hobbira?- Szeretem a sportot, és szeretnék még több időt fordítani rá. Szabad­időmben uszodába szoktam járni, fő­leg ilyenkor, amikor beköszönt az őszi, téli hideg, és kint már nem lehet sok időt eltölteni. A családdal nagyon szeretünk kirándulni. Féljem szintén az ATOMIX Kft-nél dolgozik, az Atomerőmű Tűzoltóságának állomá­nyába tartozik. Egy gyermekünk van, ő a hetedik osztályt kezdte a Vak Boty­­tyán Gimnáziumban, és aktívan kosár­labdázik az ASE színeiben.- Az ünnepségen mit jelentett szá­modra az elismerés?- Nagyon jól esett. Büszke vagyok rá, hogy megéltük a tíz évet, és én is ebben a közösségben lehetek. Egy kis házi ünnepség keretében zajlott a meg­emlékezés. Úgy gondolom, nagy je­lentősége van annak, amikor az ember egy cégnél, egy munkahelyen tölt el hosszú időt. Itt a biztonsági szakága­zatnál igazán jó a közösségi légkör, a hangulat. Az ember igyekszik mindig magasabbra tenni a mércét, és én is így vagyok ezzel, de elmondhatom, hogy nagyon elégedett vagyok, és jól érzem magam a munkahelyemen.- Kívánom, hogy ez még sokáig így legyen! Összeállította: Lovásziné Anna Sntkf Kénif T,*W %tr|, NtUJitm V. Nénb Nmúu liitM C*t i«mf Karies UuU Brt»«W PtWsNAilf FtWr Wm 6r»f N.Uf H»y«4« Jíaat Jím< iritis KmufiWr Knut A.i.l UfinNter Nsrté Jáats

Next

/
Thumbnails
Contents