Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-07-01 / 7. szám

10. oldal ATOMERŐMŰ 2005. július Biztonságos, gazdaságos és megkerülhetetlen az atomerőmű üzemidő-hosszabbítása Félidejéhez érkezett a magyar villa­­mosenergia-piac a 2003 januárjától megindult liberalizációs folyamatot tekintve, ugyanis 2007 júliusától va­lamennyi fogyasztó számára meg­nyílik majd a piac. Addig azonban már EU-tagállamként továbbra is finomítani kell a meglévő jogszabá­lyokat az új uniós irányelveknek megfelelően. Melyek a korlátozó ke­retek a valódi verseny kibontakozá­sát tekintve? Hogyan növelhető a versenyképes kapacitás a szabad pi­acon? Hol tart ma a hazai villamos­­energia-piac európai összehasonlí­tásban? Többek között ezekre a kérdésekre is próbált választ adni az Institute for International Re­search június közepén Budapesten megrendezett négynapos villamos­­energia-piaci konferenciája. A rendezvényen a paksi atomerőmű hosszú távú stratégiáját Hamvas István műszaki vezérigazgató-helyettes is­mertette kiemelve, hogy alapvető cél az erőmű legbiztonságosabb, leggazda­ságosabb és legtovább történő működ­tetése. Mint mondta: a társadalmi elvá­rások meghatározó kérdése a villamos­­energia-ellátás biztonságának és az atomerőmű elfogadottságának együttes garantálása. A Paksi Atomerőmű Rt. (PA Rt.) napirenden lévő üzemidő­hosszabbítása - melynek segítségével a blokkok eredetileg 30 évre tervezett üzemideje további 20 évvel megnövel­hető - mai áron számolva 172,5 milli­árd forint. Megvalósításához minden szakértői vélemény szerint adottak a szükséges műszaki és biztonsági felté­telek, sőt messze a leggazdaságosabb megoldás, hiszen az üzemidő-hosszab­bítás az erőmű saját forrásából megold­ható. A jelenlegi számítások szerint ez a beruházás a további működés húsz éve alatt összességében plusz 554,5 milliárd forint osztalékot biztosít a tu­lajdonos Magyar Villamos Művek Rt.­­nek (MVM Rt.). Az erőmű jövőképe szempontjából alapvető az is, hogy a legolcsóbban és minden környezeti káros anyag kibo­csátása nélkül, a legolcsóbban bizto­sítja a hazai villamosenergia-igény közel 40%-át. Az üzemidő-hosszab­bítás mellett tervezett 8%-os teljesít­ménynövelés a négy blokk esetében további 150 MW pluszteljesítményt jelent. A teljesitménynövelés megva­lósítása fele annyiba kerül, mint egy hasonló méretű korszerű gázüzemű erőmű esetében. Ez a beruházás 3,5 év alatt térül meg, valamint lényeges kérdés az is, hogy segítségével 5%-os fajlagos költségcsökkenés érhető el. Mindezek ismeretében kijelenthető, hogy a paksi atomerőmű ma megke­rülhetetlen eleme a magyar villamos­­energia-rendszemek, működésének előnyei össztársadalmi szinten is vi­tathatatlanok. Kovács József, a PA Rt. vezérigaz­gatója a rendezvény fórumán jelezte: amennyiben a következő 10-15 évben olyan döntés születik, hogy a magyar­­országi energiaellátás zavartalan hosszú távú biztositásához szükség lesz egy új, nagy alaperőmű építésére, akkor mindenképpen számba kell venni a nukleáris energiatermelést. Viszont azzal számolni kell, hogy egy ilyen erőmű létesítése legalább 5-6 év a szükséges engedélyek megszerzésé­vel együtt, vagyis időben el kell gon­dolkodniuk a döntéshozóknak. A magyarországi villamosenergia­piacon az elmúlt több mint két év alatt kialakult verseny mértéke uniós összehasonlításban is jónak mondha­tó, a tíz új tagország között pedig messze a legjobb. A most napirenden lévő törvénymódosítást elsősorban az uniós csatlakozásunk miatti joghar­monizáció, valamint a piacnyitás eddigi tapasztalatai indo­kolják - mondta a konferencián Hatva­ni György, a szaktár­ca helyettes államtit­kára. Szerinte az ed­digi tapasztalatok egyértelműen a pi­ac további bővülését jelzik, ám ehhez a kínálat növelésére van szükség, ezt viszont akadályozzák a hosszú távú áramvásárlási szerződések. A villa­­mosenergia-törvény (VET) módosítá­sával nem új piaci modell bevezetésé­ről van szó, arra majd a 2007. júliusi teljes piacnyitás kapcsán kerül sor. A VET jelenleg parlament előtt lévő ter­vezetében erősödnek a Magyar Ener­gia Hivatal (MÉH) jogosítványai, és bővül feladatköre is. A törvényterve­zet többek között szabályozza és pon­tosítja a piaci szereplők adatközlési és adatkezelési kötelezettségeit, vala­mint szigorodnak a fogyasztóvédelmi előírások. A szabályozás kitér az árampiac hatékony működésének elő­segítésére. Lényeges kérdés a rend­szerirányító (Mavir) helyzetének új­raszabályozása. Ez alapvetően eldőlt a privatizációs törvény elmúlt hetek­ben történt módosításával, mert a Mavir az MVM tulajdonába került, így létrehozható a hálózati rendszer­­irányító, vagyis a TSO-modell, bár a részletek kidolgozása még ezután fog megtörténni. A szabályozás lényeges kérdése, hogy a Mavir esetében egy aranyrészvény a gazdasági tárca tulaj­donában marad, ezzel a miniszternek lehetősége lesz beavatkozni, ha a rendszerirányító függetlenségében problémát lát. A konferencia kerekasztal-beszél­­getésén - melyen a villamos energia árának alakulását vitat­ták meg a piaci szerep­lők képviselői - a nagy­­fogyasztók legfőbb ki­fogása az volt, hogy Magyarországon mint­egy kétszeres áron jut­hatnak energiához az érintett vállalatok, mint a környező országok­ban, vagy akár Német­országban, ezért rendkí­vüli versenyhátrányba kerülnek. Szaniszló Mi­hály, az Ipari Energiafo­gyasztók Fórumának (IEF) elnöke szerint komoly problémát jelent az is, hogy az energia magas ára mellett a rendszerhasználati díjak is kiemelke­dően magasak, például az idén közel 20%-kal növekedtek, miközben Ausztriában majdnem ugyanilyen mértékben csökkentek. A MÉH kép­viselője a magas árak magyarázata­ként hozzátette: nem szabad elfelejte­ni azt sem, hogy az árban egy forint/kWh pluszköltséget okoz az átállási költsé­gek (0,30 Ft/kWh), valamint a meg­újuló és a kapcsolt energiatermelés (0,70 Ft/kWh) támogatása. Ugyanak­kor azt se felejtsük el, hogy miközben a nagyfogyasztók állandóan a kínálat szűkösségére hivatkoznak, az MVM legutóbbi kapacitásaukcióján alig volt jelentkező a felkínált mennyiség­re. Szintén felmerült az IEF képvise­lőjének válaszában, hogy az árkép­zést mielőbb rendezni kell, mert mi­közben a nagyfogyasztók részére eu­rópai versenytársaikhoz képest rend­kívül drága az energia, addig a lakos­sági áram ára nálunk fele annyi, mint az EU-ban. Vagyis a nagyfogyasztók­kal fizettetik meg a kisfogyasztók ár­támogatását. Bacskó Mihály, az MVM stratégiai osztályvezetője szerint a privatizáció nagy érvágás volt a cég részére, hi­szen nagyrészt széthullott a korábbi vállalatcsoport. Tulajdonképpen most jött el a lehetőség, hogy olyan gondol­kodásmód alapján tevékenykedjenek, amely egy versenypiacon működő energetikai vállalatcsoportra jellemző. Az MVM arra törekszik, hogy Ma­gyarországon és a régióban is erősitse tevékenységét, és meghatározó szere­pet töltsön be a villamosenergia-pia­­con. A liberalizációval párhuzamosan a végfelhasználói piacon is jelentős részesedésre törekszik. Alapvető szempontnak tarják a Paksi Atomerő­mű Rt. üzemidő-hosszabbítását és a teljesítménynövelési program megva­lósítását, valamint új nagyerőművek létesítésén is gondolkoznak. Az MVM saját működési modellje születőben van, amely már a 2007-es teljes piac­nyitásra készül. A rendszerirányítás problémáiról szólva kiemelte, hogy a villamosenergia-piac megnyitását kö­vetően az import, valamint a kötelező átvétel együtt a hazai villamosenergia­rendszer szabályozhatóságát nagymér­tékben csökkentette. Ha ez a tenden­cia tovább folytatódik, akkor a villa­­mosenergia-ellátás biztonsága is ve­szélybe kerülhet. A Mavir lehetőségei beszűkültek, ezért például a paksi atomerőmű rendszeres visszaterhelé­­sére van szükség, ez pedig az atom­erőmű élettartama szempontjából je­lenthet gondokat, valamint az MVM és a gazdaság számára is kárt okoz.-Mayer György-Nemzetközi Karbantartási Konferencia Veszprém, 2005. június 6-8. Fiatal orosz fizikusok Magyarországon Az Egyesült Államok energiaügyi minisztériuma (DOE) támogatásá­val a Moszkvai Mérnök-fizikai Egyetem (MIFI) hallgatói és tanárai tanulmányozták az atomerőművek biztonságával és üzemeltetésével kapcsolatos hazai tapasztalatokat a június 12-ével kezdődő héten. A DOE által finanszírozott prog­ramra az amerikai Brookhaven Nemzeti Laboratórium (BNL) és a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet (VEIKI) szervezésében került sor. A négy végzett hallgatót, egy dok­­toranduszt és tanárukat a DOE kép­viseletében Péter Kohut kísérte el. A vendégek programját Horváth L. Gábor (VEIKI) állította össze. Az öt napban a fiatal fizikusok Budapesten és Pakson jártak, a VEIKI, az Orszá­gos Atomenergia Hivatal (OAH), a Paksi Atomerőmű Rt. és a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. munkatár­saitól hallgattak előadásokat. A témák között - az intézmények bemutatásán túl - szerepelt a nukle­áris anyagok ellenőrzése, a nemzet­közi kapcsolatok helyzete, a deter­minisztikus és valószínűségi bizton­sági elemzések, a paksi hermetikus épület vizsgálata, a biztonságimuta­­tó-rendszer, a működés és a bizton­sági kultúra fejlesztése, a radioaktív hulladékok kezelése és a kiégett üzemanyag tárolása. Az ifjú orosz fizikusok a paksi atomerőművet és a kiégett üzem­anyagok tárolóját is meglátogatták. Rövid fővárosi pihenést követően élményekkel telve tértek vissza Moszkvába. -ti-NAU-előadások az üzemidő-hosszabbítással kapcsolatban Dr. Gaál Zoltán egyetemi tanár, a Veszprémi Egyetem rektora már évek óta katalizátora a karbantar­tást érintő szakmáknak, motorja a legrangosabb hazai karbantartási konferenciának, melyen több mint harminc előadás hangzott el a há­rom nap alatt. Az előadások egy része a karban­tartás egyik rendkívül fontos elemé­vel, a kenéselmélettel (tribológia) foglalkozott a fő szponzor, a MÓL Rt. és leányvállalatai jóvoltából. Másik része különböző mélységű módszere­ket ismertetett, melyek az állapotfiig­­gő karbantartást teszik lehetővé a be­rendezések alkalmas csoportjain - tudtam meg Hauszmann Jánostól, aki előadóként vett részt a rendezvényen.- Az üzemidő-hosszabbítás előtér­be állítja az élettartam-gazdálkodás kérdéskörét. Minden módszerben rej­lő lehetőséget meg kell vizsgálni, majd alkalmasság esetén szorgalmaz­ni kell bevezetését - fűzte tovább a szót. - A kíméletlen gazdasági ver­senyben a termelő berendezések ál­lásidejét minden lehetséges határon túl csökkenteni igyekeznek, a karban­tarthatóság, a szükséges állapotfel­mérések már nemcsak műszaki fel­adatok, problémák, hanem a kocká­zatos döntések kategóriájába tartozó fogalmak. Ezzel a kérdéskörrel fog­lalkozott az én előadásom is, melyet az egyetemi doktori disszertációmból állítottam össze. Nagyon érdekes előadás szólt a versenyképesség és nemzeti kultúra összefüggéseiről. Kultúrájára büszke nemzetként bizakodva nézhettünk a megmérettetés elé, sajnos a verseny­­képességet nem a mi erényeinkre he­gyezték ki. (Hatalmi távolság 45, in­dividualizmus 55, férfiasság 79, bi­zonytalanságkerülés 83, hosszú távú orientáció 50, a max. érték 100 lehet.) Összesítésben a táblázat alsó harma­dában helyezkedünk el. Amerikai kutatók kimutatták a kar­bantartással kapcsolatban:-már bárki a legjobb szakembereket alkalmazhatja a berendezései állapot­megóvásához (nincs versenyelőny) -a legjobb módszerek (best prac­tices) egyre inkább elterjednek (nincs versenyelőny)- a karbantartási menedzsment veze­tési módszerei jelentősen befolyá­solhatják az eredményességet ±30% (ez a versenyelőnyt jelentősen befo­lyásoló tényező). Az angolszász gazdaság nagyon agresszíven terjeszkedik. Felismerve a jelenséget, az EU-ban vezetési módszereket, ezen belül karbantartás­vezetési módszereket tanulmányozó kutatócsoportot állítottak fel, melybe engem is meghívtak - újságolta sze­rényen riportalanyom.- További jó munkát, sok sikert a projektben is! Köszönöm a beszélge­tést. -gyulai-A paksi atomerőmű üzemidő-hosz­­szabbítását támogató Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) műszaki együttműködési projektjé­nek keretében újabb esemény tör­tént Társaságunknál 2005. június 27-29. között. Cégünk dolgozói, az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biz­tonsági Igazgatóságának képviselői, az üzemidő-hosszabbítás műszaki-tu­dományos hátterének képviselői - mintegy hatvanan - előadásokat hall­gathattak meg, főként az atomerőmű­vek öregedéskezelése és az élettar­tam-gazdálkodás egyik fő eleme, a karbantartás újszerű irányításának és értékelésének tárgyában. Az előadók japán, spanyol, koreai, USA és svájci tapasztalatokat osztottak meg a hall­gatósággal. Megismerhettük a NAÜ üzemidő-hosszabbítást támogató te­vékenységét, a szakmai és a szabályo­zási területen elért eredményeket, va­lamint az EU üzemidő-hosszabbítás­sal és öregedéskezeléssel összefüggő kutatási programjait is. Látható, hogy világszerte az üzemidő-hosszabbítás, az élettartam-gazdálkodás és ezen be­lül az öregedéskezelés az iparág köz­ponti feladata Japán­tól az USA-ig. Külön­féle rendszereket, szervezési és végre­hajtási megközelíté­seket ismerhettünk meg, amelyek azon­ban mind egy célt szolgálnak, a bizton­sági és termelési funkciók fenntartását a műszaki avulás és az öregedési folyama­tok ellenére. A gon­dolkodás mindenütt - a biztonság vitathatat­lan prioritása mellett- költségorientált is. Az előadások a hatósági és üzemi aspektusokat is érintették. Kiemelt érdeklődéssel fo­gadta a hallgatóság az USA karbantar­tási gyakorlatáról szóló előadást. Az oktatást követően a NAÜ által meghí­vott szakemberek június 29. és július 1. között egy munkacso­portülést tartottak, ame­lyen a NAÜ élettartam­gazdálkodásról szóló műszaki dokumentumá­nak kiadás előtti végső szerkesztését, csiszolá­sát végezték el. Ez a do­kumentum, timely átte­kinti a nemzetközi gya­korlatot, a legfontosabb műszaki kérdéseket és irányt mutat a nemzeti alkalmazások kidolgo­zásához, fontos segédlet lesz a PA Rt.-nál folyó munkában is.

Next

/
Thumbnails
Contents