Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-07-01 / 7. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 2005. július Horváth Miklós igazgató (Folytatás a 7. oldalról.) Az ittlévő mérnökök készítettek na­gyon sok jegyzetet az iskola számá­ra. Az ottani tanárok viszont ezekből tanultak, illetve közösen írták ezeket a jegyzeteket. Például, bármilyen hi­hetetlen, most alig három hónapja tettem le egy átfogó sugárvédelmi vizsgát, és ennek a vizsgaanyagnak egy részét - kb. 30-40 oldalnyit - abból a könyvből sikerült átismétel­nem, amelyet 1977-ben a szakkö­zépiskolában kaptunk, de a Paksi Atomerőmű Vállalat adta ki; Donkó András és Maróthy László írták. Nagyon jó iskola volt, mert mi vol­tunk az első atomerőműves osztály, ezért nagyon figyeltek ránk. Azt mond­hatom: nagy volt a számonkérés és a kihívás is. Ugyanakkor nagyon rugal­mas volt a képzés, pontosan azért, mert sok volt a változó elem benne.-Hogyanfolytattad az érettségi után?- Felvételiztem a Műegyetemre, és erősáramú villamosmérnökként vé­geztem 1986-ban.- Veled is tanulmányi szerződést kötöttek?- Igen, tanulmányi szerződésben voltam a PAV-nál, ami ma furcsán hangzik. Ma, amikor a munkanélküli­ség állandósult állapotában élünk, bizo­nyára furcsának tűnik, hogy miért volt erre szükség egy cégnek de ez 1980 környékén normálisnak volt tekinthető.- Mikor és hol kezdtél a PA V-nál?-A villamos karbantartó osztályon kezdtem 1986. augusztus 1-jén. Köz­ben egy kicsit változott a világ, és ne­kem is több beosztásom volt, de min­dig a műszaki háttér, illetve karban­tartási területen dolgoztam.- A volt osztálytársakkal gyakran idézitek fel a közös múltat? — Napi munkánk során ritkán jön elő, mi volt 25-30 évvel ezelőtt. Más alkalommal, egy-egy rendez­vényen, ha találkozunk, akkor sok­szor felidézzük a régi emlékeket. Egyébként az osztályunkból tízen dolgozunk az erőműben, és velük szinte naponta találkozom. Az osz­tály többi tagjaival sajnos csak öt­évente jövünk össze. Szükség van ezekre a találkozókra, mert előfor­dul, hogy egyeseket alig ismer meg az ember öt év után. Ludányiné Grizer Katalin műszerész (Folytatás a 7. oldalról.)- Négy év után egyből az atom­erőműbe kerültél?- Igen, az érettségi után rögtön be­adtuk a jelentkezési lapot, az EÜ- épületet pont akkor adták át, és mi már ott jelentkeztünk Kiss Lászlónál.- Milyen feladatot kaptál?- Műszerész beosztásba kerültem, és rögtön nullrevízióztunk, majd jegyzőkönyveztük az összes új mű­szert. Az összes orosz műszert és táv­adót nekünk kellett átvizsgálni, majd bevételezték őket a raktárba. A rak­tárból viszont már a beépítés helyére vitték. Beépítés után szintén ellenőr­zés következett, majd megkezdtük a műszerek átvételét a VERTESZ-től, ugyanis ők voltak az üzembehe­­lyezők. Ez volt az igazi munka, erre az időszakra mindenki nagyobb sze­retettel gondol, hiszen ehhez az idő­szakhoz kötődik az erőmű elindítása.- Végig műszerészként tevékeny­kedtél?- Igen, viszont a körülmények vál­toztak. Ugyanis az orosz műszereket kiváltották német műszerekkel, me­lyek már programokkal érkeztek. Eh­hez a munkavégzéshez viszont el kel­lett végeznünk egy számítástechnikai tanfolyamot itt az erőműben. Ekkor már floppy-n kaptuk meg az adatokat, feltöltöttük, és újra be­állítottuk a műszereket. Ez a munka már más volt - nem a régi manuális munka —, amelyre a mi agyunkat is át kellett állítani.- Most milyen feladaton dolgozol?- Egy tervtárban vagyok, ahol fel­visszük az összes műszaki adatot egy adatbázisba. Valamennyire meg­könnyíti a munkát az a tény, hogy végigkövettem a műszerek útját, és ha egy távadóállvány adatairól van szó, akkor rögtön beugrik, hogy hol van, milyen helyszínen. Tudjuk, mi merre van a szakterületünkön, a mé­réstechnikán.- Mesélj valamit a magánéletedről!- A gyerekeim már felnőttek, és a férjem is az erőműben dolgozik. A két lányunk harmadéves a Műegye­temen, a fiunk pedig most végezte a 8. osztályt, és az ESZI-be Írattuk be.- Már említetted: nagyon vártad a találkozót. Rendszeresen megjelensz ezeken az összejöveteleken?- Rendszeresen eljárunk, az iskola alapításának 50 éves évfordulójára is felmentünk, jó volt nézni a műhelye­ket, az épületet. Különleges élményt nyújtott a műhelyek illata, amely fel­idézte bennem a régi dolgokat. Hirt József előkészítő technikus (Folytatás a 7. oldalról.) Azt mondta, nagy szükség van jó technikusokra, akik megbecsült szakemberek. így aztán az érettségi után, 1980. augusztus 15-én az erőműbe jöttem dolgozni. A folyamatirányítási osz­tályra kerültem, ahol Kiss László volt az osztályvezető. Az osztályból négyen kerültünk ide, egy kicsit ide­gen volt a terület, mert mi inkább a villamos vonalat tanultuk. Az erő­műben ekkor teljes gőzerővel foly­tak az 1. blokki munkálatok. Két év gyakorlati munka után jelenkezhet­­tem technikusi minősítőre, amelyet egy év alatt elvégeztem, és folytat­tam a munkát tovább.- Most milyen területen dolgozol?- Váltás előtt állok, mert július 1- től a most alakuló berendezésfelelős munkakörbe fogok tevékenykedni. Egyébként jelenleg előkészítő tech­nikusi munkakörben dolgozom. Az­tán 1996-ban Sóthy Andrással lehe­tőséget kaptunk arra, hogy Euro­­technikusi oklevelet szerezhessünk. A szakmai múltunk és a volt isko­lánk javaslatára Magyarországon először 11-en kaptuk meg az Euro­­technikusi oklevelet.- Vártad a 25 éves találkozót?- Igen, annak ellenére, hogy az osztályból sokan vagyunk Pakson, és napi rendszerességgel találkozunk. Ám érdekes és nagy élmény minden találkozó. Ötévente találkozunk, hol Pakson, hol Pesten, és én még min­den találkozón részt vettem. Uj belépők köszöntése Az elmúlt időszakban PA Rt.-ossá vált munkavállalókat köszöntötték Búza Katalin humánpolitikai főosz­tályvezető és a szakterületek vezetői 2005. június 15-én. A 14 munkavál­laló - akik az ÜVIG, BIG, KÁIG, GVIGH területén dolgoznak - ko­rábban az ATOMIX Kft. állomá­nyába tartoztak. Radnóti István biztonsági igazgató köszöntőbeszédében kitért az után­pótlás biztosításának fontosságára - a következő időszakban 100 fő fölött lesz az évente nyugdíjba vonulók szá­ma amelynek egyik megfelelő módja az ATOMIX Kft. dolgozóinak átvétele, hiszen ők már bizonyítottak. Elmondta, hogy az atomerőmű számít Csorba Miklós Csorba Miklós a PA Rt. Turbina Osztály nyugdí­jas dolgozója 2005. június 26- án hosszan tartó betegségben a Szekszárdi kórházban elhunyt. Idén tavasszal gyomorműtéten esett át. Kisebb-nagyobb megsza­kításokkal kórházból hazaenged­ték, hogy szerettei körében jobban viselje a betegségével járó fájdal­makat. Csorba Miklós 1980. ápri­lis 1-vel került az Atomerőmű Vál­lalathoz. Számtalan tanfolyam el­végzése után turbina főgépészi be­osztásban dolgozott. Kollégái és vezetői megbízható, jól felkészült szakembernek tartották. Fiatalon váratlanul egészségi állapota meg­romlott, 1993. december 23-val rokkant nyugdíjas lett. 2005. július 4-én Pakson, a Fe­hérvári úti temetőben vettek végső búcsút Csorba Miklóstól. Gyászolja őt szerető felesége: Brigitta, akivel 38 évig éltek együtt szeretetben, megértésben. Gyer­mekei: Brigitta, Évike, Nikoletta és családjuk. Szerető unokák: Henrietta, Renáta, Dávid, Adrienn, Alexandra és Attila. Testvérei: La­jos, András, László és családjuk. Sógornője: Mária és családja. Só­gora: Ferenc és családja. Özvegy anyósa, rokonok, és munkatársai. Nyugodjál békében! -MJ.­az újonnan átvett munkavállalókra a cég előtt álló olyan jelentős feladatok kapcsán, mint az üzemzavar követ­kezményeinek felszámolása, vagy az üzemidő-hosszabbítás. Búza Katalin főosztályvezető ezután ismertette a munkavállalókkal szem­ben támasztott elvárások mellett a szá­mukra biztosított juttatások rendszerét, 10 éves Balogh Zoltán BIG MINFO Minő­­ségfelülgyeleti Osztály, 1995. június 1.; Kőműves József BIG MINFO Minő­ségfelügyeleti Osztály, 1995. június 1.; Tarczal István BIG IBIFO Rendészeti Osztály, 1995. június 1. 20 éves Kiss Károlyné HŰIG HUFO Szociál­politikai Osztály, 1985. június 17.; Major Balázs László BIG Sugárvédel­mi Osztály, 1985. június 11.; Németh Pál BIG Sugárvédelmi Osztály, 1985. június 10.; Szucsán Sándor Műszaki Vezérigazgató-helyettes, 1985. június 17.; Puch Ignác ÜVIG ÜIFO Üzem­­irányítási Osztály, 1985. június 24.; Nagyné Kiss Marianna ÜVIG ÜIFO Üzemviteli Osztály, 1985. június 3.; Szalai László ÜVIG UVFO Reaktor Osztály, 1985. június 27.; Takács Mi­hály ÜVIG UVFO Reaktor Osztály, 1985. június 14.; Varga Kálmán ÚVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1985. június 20.; Féhr János ÜVIG ÜVFO Turbina Osztály, 1985. június 17.; Teleki Gá­bor ÜVIG UVFO Turbina Osztály, valamint a PA Rt. értékeit. Utalt arra, hogy a társaság lehetőséget biztosít mindenki számára a személyes fejlő­dés, egzisztencia, karrier felépítésére a Szakmai Karrierfejlesztési Program és a Vezetői Tehetségbank segítségével. Zárásként a vezetők sok sikert kí­vántak mindenkinek a munkában és az élet más területén egyaránt. 1985. június 3.; Madarász Zoltán ÜVIG ÜVFO Villamos Üzemviteli Osztály, 1985. június 5.; Nagy Tibor ÜVIG ÜVFO Irányítástechnikai Üzemviteli Osztály, 1985. június 3.; Csepregi Anikó ÜVIG VEFO Vegyé­szeti Ellenőrzési Osztály, 1985. június 19.; Molnár Istvánná ÜVIG VEFO Vegyészeti Technológiai Osztály, 1985. június 27.; Lovas Tibomé MÍG Nukleáris Főosztály, 1985. június 17.; Tóthné Laki Éva MIG NUFO Fejlesz­tési és Elemzési Osztály, 1985. június 24.; Zámbó László KÁIG KAFO Tur­bina és Forgógép Karbantartó Osztály, 1985. június 4.; Szeip Attila KÁIG KAFO Villamos Karbantartó Osztály, 1985. június 27.; Mérges Miklós KÁIG ÜFFO Automatika Osztály, 1985. június 26.; Soltyka-Hecz Jolanta GVIGH PSZFO Számviteli Osztály, 1985. június 25. 30 éves Schiszler János ÜVIG ÜVFO Reak­tor Osztály, 1975. június 19.; Prokob József ÜVIG ÜVFO Turbina Osztály, 1975. június 24. Az új belépők névsora Németh Ferencné analitikus laboráns ÜVIG VEFO Vegyészeti Ellenőrzési Osztály Bachmann Attila turbinagépész ÜVIG ÜVFO Turbina Osztály Góbor Ferenc dozimetrikus BIG Sugárvédelmi Osztály Orosz Lajos dozimetrikus BIG Sugárvédelmi Osztály Vámosiné Kovács Mónika analitikus laboráns BIG Sugárvédelmi Osztály Straszer János analitikus laboráns BIG Sugárvédelmi Osztály Magyar Imre karbantartó műszerész KÁIG KAFO Armatúra Karbantartó Osztály Baranya István nukleáris karbantartó lakatos KÁIG KAFO Reaktor és Készülék Karb. Osztály Nicki László művezető GVIGH Szolgáltatási Osztály Lovas Tibor gépész ÜVIG ÜVFO Külső Technológiai Osztály Manga László sugárvédelmi mérnök BIG Sugárvédelmi Osztály Feil Mihály műszaki ellenőr KÁIG KAFO Armatúra Karbantartó Osztály Kovács János technológus KÁIG KAFO Armatúra Karbantartó Osztály Tóth Éva beléptetési ügyintéző BIG IBIFO Rendészeti Osztály Törzsgárda tagsági elismerések 2005. június „A gyémántot is csiszolni kell, hogy szebb legyen” Süli János üzemviteli igazgatót az igazgatósági fórum előtt kerestem meg. Arra voltam kíváncsi, hogyan fog lezajlani, milyen témákat érint majd a fórum.- János! A kinevezésed utáni első fórumon bemu­tatkozás után elmondtad terveidet. Most a második fórumra készülsz, milyen metodikát fogsz követni?-Az eljárásrend szerint a főosztályvezetőknek is kell időnként fórumot tartani, ezért most minden főosztály­vezető ad egy rövid értékelést az el­múlt félévi tevékenységükről. Ezekre a beszámolókra építve mondom el az én értékelésemet, és szólok néhány aktuális feladatról.- Összefoglalnád röviden az üzem­viteli igazgatóság elmúlt félévi tevé­kenységét?- Mindenképpen sikeresnek érté­kelem, hiszen három blokk főjavítá­sának az igazgatóságra jutó feladatait végrehajtottuk, és a 2. blokk is rend­ben üzemel. A februárban lezajlott utó-OSART vizsgálat megállapításai is pozitívak voltak. Nagyobb gond nélkül túl va­gyunk a bérfejlesztés végrehajtásán. Ez nem volt könnyű feladat. Nálunk ugyanis speciális a helyzet, hiszen nagy számban van MÉSZ-es és PADOSZ-os - műszakos és nappalos - munkavállalónk is, ezért osztályszinten kellett - az érdekek ütközése mellett - végrehajtani a bérfejlesztést úgy, hogy az alapvetően az rt. célkitűzését tükrözze.- Milyen volt az ösztön­ző bérkeret fogadtatása?- Erről is beszélek majd a fórumon, mert nehezen emésztették meg az embe­rek, minek a főnöknek „az a kis maradék”, mit kezd majd vele, mondogatták. Is­mételten meg akarom erősíteni: ponto­san oda megy ez a pénz, ahová kell, a betanítások ösztönzésére, a kimagasló egyéni teljesítmények elismerésére. Én ugyan nem osztok, mert oda­adom a vezetőknek, az ügyeletes mérnököknek a lehetséges ösztönző keretüket, de mindig figyelemmel kí­sérem ezeknek a pénzeknek az útját. Azt tapasztalom, hogy ezek a pénzek a kiemelkedően dolgozó kollégáink­nál, tehát a megfelelő pontokon je­lennek meg. Nagy érdeklődés kíséri az ösztönző bérkeret felhasználását az érdekvé­delmi szervezetek részéről is. A na­pokban is érdeklődtek és rákérdeztek: X vezetőnek nem sok-e az ösztönzési kerete, ebből mennyi jut a váltómű­szakra? Azt hiszem ez a téma még egy darabig napirenden lesz.- Gondolom, voltak kevésbé sike­res élményeid az elmúlt időszakban.- Az eredmények mellett mindig vannak apróbb gondjaink. Össze tu­dunk hozni „egy kis” személyhibás üzemzavart, egy figyelmetlenségből adódó MÜSZ-sértést. Ezeket az ese­ményeket ki kell értékelnünk, a ta­nulságokat le kell vonni, mert a ta­nulás mindig fontos egy szervezet életében. Az előfordult hibák száma keve­sebb az előző évekénél, ám a 2. blokki esemény óta erre a kevesebb­re is jobban oda kell figyelnünk. Vannak, akik azt mondják: 15-20 éve ez a gyakorlat, miért kell akkor most ezt vagy azt a műveletet másképpen végrehajtani? Lehet, hogy a gyakor­latunk az volt, de a jobb megoldáso­kat át kell venni és az előírásainkat be kell tartani. Én úgy vagyok vele, hogy a jobbító szándékú dolgok irá­nyába mindig lépni kell, hiszen min­dig találunk javítandót a munkánk­ban. Néha az erőművön kívülről is ér bennünket kritika és ezt úgy tudjuk a legjobban kivédeni, ha minél keve­sebb alkalmat adunk arra, hogy a munkánkat kifogásolják. (Folytatás a következő oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents