Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7. szám
2005. július ATOMERŐMŰ 7. oldal Az 1969 nyarán megkezdett tereprendezési munkákkal indult az atomerőmű építése, ám még abban az évben le is állt; a folytatásra csak 1973-ban került sor. A tervezők nemcsak a létesítmény felépítésére készítettek terveket, hanem az üzemeltető személyzet toborzására és képzésére is. Ezen terv keretében indult el 1976-ban Budapesten, az Üteg utcai erősáramú szakközépiskolában egy speciális atomerőműves képzés. Az első évfolyam hallgatói közül többen jelenleg is az erőműben dolgoznak, és június 25-én tartották a 25 éves osztálytalálkozójukat a látogatóközpontban és az ASE tekézőjében. Ebből az alkalomból készítettük a mostani rendhagyó osztálytablónkat, melyben Kékesi György osztályfőnök, Horváth Miklós igazgató, Cziczer János főosztályvezető, Ludányiné Grizer Katalin műszerész és Hirt József előkészítő technikus villantja fel az emlékeket. Kékesi György iskolaigazgató A budapesti Üteg utcai erősáramú szakközépiskolában indított atomerőműves szak első osztályának volt az osztályfőnöke Kékesi György, akivel a látogatóközpontban beszélgettem a 25 évvel ezelőtti eseményekről.- Tanár Úr! Mikor indult és mi indokolta ennek az új osztálynak a létrehozását?- Ennek az iskolának a megalakulása óta - ma már több mint ötven éve - szoros kapcsolata volt az MVM-mel. Az iskola akkori igazgatója és az MVM személyzetise vette fel egymással a kapcsolatot Paks indulása kapcsán. Ekkor merült fel, hogy a villamos képzéshez kellenének Tolna megyei beiskolázású gyerekek, és ezzel párhuzamosan Pécsett pedig gépész vonalon kívántak egy hasonló osztályt toborozni. Budapest azért jöhetett szóba, mert az iskolának megvoltak a hagyományai, kollégiummal rendelkezett, ott volt a Műegyetem tanreaktora és a hozzákapcsolódó intézményhálózat. Az iskolában a hagyományos erőműves képzésnek komoly múltja volt, ám az atomerőművel kapcsolatos ismeretek, a nukleáris technika idegen volt az intézménytől. Nagyon örülök, hogy az akkori igazgató felvállalta ezt a képzési feladatot, amely nagy kihívást jelentett számunkra. Tehát a majdan induló atomerőmű szakembereinek a képzése kezdődött el 1976 őszén az Üteg utcában. — Ön mikor és hogyan került kapcsolatba ezzel az osztállyal?- Én 1975 óta vagyok az iskolában, előtte az OVIT-nál dolgoztam mint fiatal pályakezdő villamosmérnök. A szervezéskor felvetődött, hogy ki fogja oktatni a nukleáris technikai ismereteket. Úgy gondolták ez egy fizikusra tartozó feladat, ezért felmerült egy fizikus kolléga és az én nevem, ám a kolléga visszalépett. így került az én kezembe ez a terület, és mint fiatal mérnök, nagy örömmel vállaltam a feladatot. Ami érdekes és fontos volt: ezek a gyerekek kollégiumban voltak, ahol odafigyeltek rájuk, ahol nagyon jól felkészült nevelőtanárok voltak, akik gondjukat viselték, figyelték a tanulmányi munkájukat. Ez az utolsó időszaka volt annak a fuvallatnak, amikor a műszaki pályának megbecsülése és presztízse volt, amikor egy technikumban nem kellett a tanárnak hajcsárfeladatokat ellátni. Ezek a gyerekek kötelességtudóak és céltudatosak voltak.- Mint osztályfőnöknek, megvolt a sikerélménye? — Mint osztályfőnöknek és mint mérnöknek is megvolt a sikerélményem. Ennek a területnek a nukleáris része számomra is ismeretlen volt. Nagy kíváncsisággal fordultam ezen szakterület irányába, és miközben a fiúk elkezdték a második évet, én akkor iratkoztam be az atomerőművi szakmérnöki képzésre a Műegyetem tanreaktorához kapcsolódó tanszékre. Együtt jártam több olyan személlyel, akik ma is az erőműben dolgoznak, például Kováts Balázs évfolyamtársam volt.- Ezek szerint együtt tanult a diákjaival?- Pontosan, bár a gyerekeknek az első két év alapozó volt, a szakmai tárgyak harmadikban és negyedikben jelentek meg. A 3. évtől a Műegyetem tanárai mint óraadók tanítottak. Én ilyenkor bent ültem az órákon, majd a délutáni kollégiumi felkészítői órán én voltam a korrepetáló tanár, itt újra átvettük az elhangzottakat. A 4. évfolyamra pedig már teljes vállszélességgel be kellett kapcsolódnom, mert a villamos területen nem volt szakmai oktatói háttér. Nem volt, aki oktassa a paksi erőműnek a villamos üzemtanát. Ekkorra kellett nekem a szükséges ismereteket megszereznem. Nemcsak számomra jelentett ez szakmai kihívást és előrelépést, hanem az iskola számára is. A paksi villamos hálózat és villamos rendszer a maga nemében akkor a legkorszerűbb volt. Világossá tette számunkra, hogy míg korábban úgy gondoltuk, az erősáramú terület és az elektronika területe két külön világ, most rájöttünk: a két területet együtt kell kezelni.-Ma is van hasonló képzési forma?- Nincs már atomerőműves képzés, amikor Pakson megnyílt az ESZI, akkor már nem indítottunk új osztályt, és 12 év után beszüntettük a képzést. Úgy gondolom, jó színvonalon végeztük munkánkat, mert az ott végzettek nemcsak villamos osztályra kerültek, hanem a folyamatirányítástól a sugárvédelmi osztályig megtalálhatóak. Továbbá, amire egy iskola ugyancsak büszke lehet, hogy a ránk bízott gyerekekkel tisztességesen és felelősséggel bántunk, embert formáltunk belőlük, akik az életben megállják a helyüket. Cziczer János főosztályvezető Az Üteg utcai erősáramú szakközépiskola atomerőművi ágazatán indított első osztály tagja volt Cziczer János, akit arról faggattam, hogyan került ebbe az osztályba.- Pakson jártam általános iskolába, már beadtam a jelentkezési lapomat a szekszárdi Garay Gimnáziumba, amikor az iskola és az erőmű képviselői bejöttek az osztályba, és tájékoztattak bennünket a budapesti lehetőségekről. Nekem tetszettek az elhangzottak, változtattam az elképzelésemen, és jelentkeztem. Nem bántam meg, hogy ide jöttem, mert az ország egyik legjobban felszerelt középiskolájába kerültem.-Paksról hányán jelentkeztetek?- Tizen voltunk, és kilencen a mai napig is az erőműben dolgozunk.- Felsorolnád őket?- Kezdjük a hölgyekkel: Krizemé Spiez Angéla, Ludányiné Grizer Katalin, Farkas István, Haaz Ferenc, Hirt József, Horváth Miklós, Jankovics Lajos, Sóti András és én. Mi pályakezdőként itt helyezkedtünk el, és a mai napig itt dolgozunk. El kell mondanom, hogy szerződéses kapcsolatban álltunk az MVM Tröszttel már az első évfolyamtól kezdve. Aki tovább tanult, annak folyamatos volt a szerződése.- Milyen volt az Üteg utcai négy év?- Nagyon jó. Egy jól felszerelt szakközépiskola volt, laboratóriumokkal, műhelyekkel, és egy kis erőműve is volt az iskolának. Olyan gyakorlati ismeretekre tettünk szert, amelyeket a mai napig hasznosíthatunk. Az iskola erőművében minden olyan üzemi tevékenységet gyakorolhattunk, amilyeneket a mai napi gyakorlatban is végzünk.-Az 1980-as érettségi után a BME Villamosmérnöki Karán folytattad tanulmányaidat. A szakközépiskola után könnyebb volt az egyetem?- Általában az egyetem első két éve mindig a gimnáziumokból érkezetteknek volt könnyebb, aztán a harmadik évfolyamtól kezdve utcahossznyi előnybe kerültünk. Ugyanis az első két évben vannak az elméleti tárgyak, és például a matematikát nagyobb óraszámban tanulták a gimnáziumokban.- Az egyetemi diploma megszerzése után mikor érkeztél az atomerőműbe és milyen területre kerültél?- Az államvizsgák után, 1986-ban kezdtem dolgozni az erőműben, bár az egyetem után a még hátralévő hét hónap katonai szolgálatot le kellett töltenem. Szerencsére az erőmű kérte a honvédséget, hogy a paksi alakulathoz vonulhassak be, így a helyzetem csak annyiban változott, hogy a civil ruha helyett egyenruhában dolgoztam. A villamos főosztályra kerültem, ahol beosztott majd önálló mérnökként műszaki háttértevékenységekkel foglalkoztam. Következő állomás a villamos üzemviteli osztály lett, ahol technológiai vezető, majd osztályvezető, végül 2004. január 15- től főosztályvezető lettem.- Hogy érzed magad ebben a beosztásban?- Köszönöm szépen, jól! Tetszik az üzemeltetői tevékenység, minden nap újat jelent, újabb kihívásoknak vagyunk kitéve.-Az első félév átrakásokkal terhelt időszakán vagyunk túl, most a nyári szabadságok ideje jött el?- Mi ugyanúgy üzemeltetünk, nálunk egy főjavításmentes időszak is ugyanolyan üzemeltetést jelent. Számunkra jelentős különbség legfeljebb a munka volumenében van. Természetesen szabadságra is mehetünk, de ahogyan Moldova György mondta: a forgalomnak menni kell. Végül engedd meg, hogy megköszönjem Farkas Istvánnak a negyedszázados érettségi találkozónk megszervezését. Horváth Miklós igazgató- Éppen csak, hogy visszaérkeztél a találkozóra, ugyanis a betanuló csoporttal voltál Dimitrovgrádban. Gondolom erről az útról is szívesen beszélnél, ám most maradjunk az osztálytalálkozónál. Úgy tudom Pakson jártál általános iskolába, és innen jelentkeztél az Üteg utcai szakközépiskolába?- Tősgyökeres paksi vagyok, a nagyszüleim nagyszülei is Pakson laktak. A családi hagyomány szerint 1750-től laknak Pakson elődeink. Általános iskolai tanulmányaimat Pakson végeztem, és én is a budapesti szakközépiskolába jelentkeztem.- Szüleid nem ellenezték a Budapestre kerülésed?- Ez egy percig sem volt kérdés, valahogy úgy hozta a sors. Csak az volt a kérdés, hogy hol folytatom tanulmányaimat. Egyet nem szerettek volna: ha Pesten és Angyalföldön tanulnék, mert apámnak rossz emlékei voltak Angyalföldről. Később megértettem, hogy miért. Természetesen az Üteg utca Pesten és Angyalföld közepén van, de semmi probléma nem volt a négy év alatt.-Milyen emlékeid vannak a suliról?- Zömmel pozitív emlékeim vannak, nagyonjó kis társaság volt. A tanárainknak is teljesen új volt ez az évfolyam, teljesen új tanmenet szerint tanultunk. Olyan helyzet lehetett, mint amikor az orosztanárokat átképezték angolra, és a tanárok csak néhány leckével jártak előbb, mint a diákok, így aztán a diákok és a tanárok közti kapcsolat sokkal közvetlenebb volt, mert nem egy dogmatikus tananyag volt, hanem egy folyamatosan fejlődő és bővülő anyag, amelynek az alapja az erőműből jött. (Folytatás a 8. oldaton) Ludányiné Grizer Katalin műszerész Pakson járt általános iskolába, és ő is az első atomerőműves osztály tagja volt. —Katika! Mi motivált a műszaki pálya irányába?- Úgy emlékszem, már az általános iskolában beszédtéma volt az épülő atomerőmű és a Budapesten induló atomerőműves osztály. A másik motiváció bizonyára az, hogy Tuba tanár úr, a volt általános iskolai osztályfőnököm nagyon jó matematikatanár volt. Vele jó volt matekozni, szerettem a matematikát, ezért úgy döntöttünk, nem kereskedelmi szakközépiskolába megyek, hanem a műszaki pályát választom. — Nem féltek a szüleid a pesti iskolától és kollégiumtól? — Valamennyire biztosan féltek, hiszen mindenki félt egy 14 éves gyereket. Én is félteném a gyerekem, igaz, ma már el sem engedném. Viszont megnyugodhattak, mert az iskolában és a kollégiumban nagyon vigyáztak ránk, és kéthetente hazautaztunk. Bár ez a hétvégi szabadság nagyon rövid volt, mert még szombaton is tanítás volt, általában műhelygyakorlat.- Hogyan él benned az Üteg utcai négy év emléke?- Gyorsan eltelt, jó volt, mindig nagyon büszke vagyok az iskolámra, és nekem nagyon furcsa volt, amikor átnevezték Verebély Lászlóra. Jó viszszaemlékezni, egyébként négyen voltunk lányok az osztályban és huszonnyolc fiú. Nagyon várom az ötévenkénti találkozókat, és nagyon kíváncsian várom, hogy Kékesi György osztályfőnökünk meséljen a régi tanárainkról. (Folytatás a 8. oldalon) Hirt József előkészítő technikus Őt is az a hír repítette az Üteg utcába, mint a többi paksi gyereket: a suli után az épülő atomerőműben dolgozhatnak.- Szüleid mit szóltak a tervedhez?- Tetszett nekik, nem ellenezték, nem okozott gondot számukra, hogy elkerülök a családi háztól, hiszen már a nővérem is vidéken tanult.- Hogyan emlékszel a budapesti évekre?- Én két részre osztanám azt a négy évet. Az első két év kicsit furcsa volt, idegenkedtem Pesttől, meg kellett szokni egymást, a kollégiumot, a várost és az utazást is. Furcsa volt, hogy egy évre előre megkaptuk, hogy mikor utazhatunk haza. A második két évet már szerettem, megszoktam a körülményeket, megismertem a várost is.- Mivel utaztatok?- A vonat olcsóbb volt a busznál, de eleinte busszal jártam, hogy minél többet legyek otthon. Ugyanis szombaton még tanítás volt, és ha vonattal indultam el, akkor este 9-10 órára értem haza, és vasárnap délután már indulhattam vissza. Vonattal Cecéig jöttünk, onnan pedig busz hozott Paksra. Mikor már „nagyobb fiúk” lettünk, akkor vonattal utaztunk, mert az jobban tetszett a busznál.-A középiskola befejezése után hogyan alakult a sorsod?- Mivel matekból csak közepes voltam, az osztályfőnököm nem javasolta a főiskolát vagy az egyetemet, annak ellenére, hogy a szakmai tárgyakból négyes-ötös voltam. (Folytatás a 8. oldalon)
