Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
12. oldal 2005. december Uj lehetőségek előtt a nukleáris ipar Tízéves az Orosz Nukleáris Társaság Ifjúsági Tagozata A jubileum alkalmából „Nukleáris ipar: Az új lehetőségek időszaka” címmel kétnapos konferenciát szervezett az Orosz Nukleáris Társaság november 28-29-én Obnyinszkban. Az első békés célú, ipari atomreaktor városa méltó helyszín volt a jövőt meghatározó stratégiai és biztonsági feladatok, kérdések áttekintéséhez. Az „orosz FINE” 1995-ben alakult. A találkozóra évente kerül sor a nagy múltú atomvárosban. A jubileumi alkalomból magas szintű volt a szakmai és politikai részvétel is. Az előadók közt volt Oleg Szarajev, a Roszenergoatom termelői konszern vezérigazgató-helyettese (a WANO korábbi elnöke), valamint az Orosz Nukleáris Társaság (ONT) két elnökhelyettese, de jelen volt Kaluga terület kormányzóhelyettese és Obnyinszk polgármestere is. Az érdeklődés érthető, hiszen az orosz nukleáris ipar nagyléptékű terveinek megvalósításához megfelelően képzett és elkötelezett fiatal szakembergárdára van szükség. Szarajev úr igen tartalmas előadásában a Roszenergoatom 2020-ig szóló stratégiáját mutatta be 2050-ig szóló kitekintéssel. A program a kormány által 2003 augusztusában elfogadott energetikai stratégián alapszik, amelyet később a parlament energetikai bizottsága is támogatott. A beépített teljesítményt a jelenlegi mintegy 25 GW-ról (10 atomerőmű 31 blokkja) kb. 35 GW-ra szándékoznak növelni, ideális esetben 2050-re pedig mintegy 70 GW villamos teljesítménnyel számolnak. Az első időszakban ez a jelenlegi atomerőművek jobb kihasználásával, üzemidő-hoszszabbításával, majd alapvetően a gyorsneutronos reaktorok (BN-800) üzembe állításával történne. Fontos eleme a tervnek a zárt üzemanyagciklus bevezetése, a MOX-típusú üzemanyag alkalmazása. Folytatódna a WER-reaktorok korszerűsítése is a nagy teljesítmény (WER-1500) és a regionális igényeket kielégítő megoldások irányába. A legnagyratörőbb programváltozat forrásigénye 2020- ig kb. 44 milliárd dollár. A meghívott előadók között többen kiemelték a tudás és tapasztalat átadásának, a fiatal szakemberek ösztönzésének fontosságát a technológiai fejlesztések sikere érdekében. A nukleáris biztonság növelése és a gazdaságos atomerőművek működtetése teszi biztonságossá az ország energiaellátását, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését, a társadalom jövőjét. A finn résztvevő otthoni pozitív fejleményekről és az európai ifjúsági nukleáris tagozat tevékenységéről számolt be. Az előadások között az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó terület a biztonsági kultúra fejlesztése (amelyről a paksi előadás is szólt) és a külső kommunikáció volt. A levezető elnök kihangsúlyozta a példamutatás és a saját hibákból való tanulás fontosságát. Egy szibériai kommunikációs szakember a MOX-üzemanyaggyártás elleni kampányra adott szokatlan válaszukat mutatta be, egy másik PR- szakértő a gyermekek és fiatalok objektív, befogadható tájékoztatásának fontosságát emelte ki. A FINE orosz partnerszervezete aktív, lehetőségeik jók. Jelentős tagtoborzás folyik több helyen, így az elektrosztali üzemanyaggyárban. (Dokumentumfilmet is készítettek a konferenciáról.) „Északi fények” néven immár negyedszer kerül sor január 30-tól Szentpéterváron a fiatal nukleáris szakemberek, hallgatók egyhetes találkozójára, téli egyetemére. -Hadnagy-Adorján György (1954-2005) Futótűzként terjedt a szomorú hír, 2005. november 2-án a szekszárdi kórházban elhunyt Adorján György a PA Rt. Külső Technológiai Osztály dolgozója. Szeretett kollégánk váratlan halála megdöbbentett valamennyiünket. 2005. október 29-én paksi otthonában rosszul lett, másnap az ügyeletes orvos kórházba utalta. Szerető felesége szinte az utolsó pillanatig mellette volt, kisebbik fiával együtt. így volt ez november 2-án is. Délután elköszöntek egymástól, hogy másnap újból találkoznak. Késő délután a kórházi kezelőorvos telefonon értesítette a családot a bekövetkezett tragédiáról. Adóiján György 1977. november 11 -tői dolgozott a paksi atomerőműben. Kiváló szakember volt. Számtalan fiatal kollégájának segített, hogy minél hamarabb elsajátítsa az erőműves gépészi szakmát. Könnyes szemmel mondta az egyik kollégája, barátja: „Gyuri nagyon készült a nyugdíjra, hogy 2006-ban elmegy, és sok mindent akart csinálni, amire eddig nem volt ideje. Szerette a természetet, a horgászás is a kedvenc hobbija volt. Szerette maga és mások meghibásodott autómotorjának szerelését, javítását.” Az életfonala megszakadt, mindaz, amit eltervezett, nem valósulhatott meg. 2005. november 8-án Pakson, a Fehérvári úti temetőben több százan vettek végső búcsút Adóiján Györgytől. Gyászolja őt szerető felesége: Hajnalka, akivel 30 évig éltek együtt boldog házasságban. Szerető felnőtt fiai: Gábor és Tamás. Testvérei: Ferenc, János, József és családjuk. Sógornője: Mónika és társa: Ferenc. Keresztfia: Zsolt. A külső technológiai osztály dolgozói, kollégái és ismerősei. Gyuri nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük örökre! Szeretett kollégánkat a Paksi Atomerőmű Rt. saját halottjának tekinti. ATOMERŐMŰ Energetikáról és Paksról értekeztek a Magyar Mérnökakadémia közgyűlésén A Magyar Mérnökakadémia november 25-ei tisztújító közgyűlését követően az energiapolitikáról és a paksi atomerőmű blokkjainak tervezett üzemidőhosszabbításáról vitáztak a szakemberek. Tizenöt éve a magyar műszaki élet vezető személyiségei közül néhányan elhatározták, hogy élnek az egyesülési törvény adta lehetőséggel, megalapítják a mérnöktársadalom és a műszaki tudóstársadalom elitjéből álló mérnökakadémiát. A közép-kelet-európai térségben elsőként, 1990. január 29-én alakult meg a Magyar Mérnökakadémia (MMA). Az alakulást prof. Ginsztler János és prof. Rubik Ernő vezetésével dolgozó bizottság készítette elő, amely szem előtt tartotta, hogy a műszaki élet elitjéhez tartozó reprezentánsokat jelöljön a tagságra. A megkeresett személyek között egyetemi tanárok, akadémikusok, az ipar és a tudományos élet meghatározó személyiségei szerepeltek, akik egyetértve a megalakuló mérnökakadémia céljaival, vállalták az aktív közreműködést. . Az MMA idei tisztújító közgyűlését november 25-én a Budapesti Műszaki Főiskola Bécsi úti új épületében tartotta. A megjelenteket prof. Rudas Imre, az Mérnökakadémia tagja, a főiskola rektora köszöntötte, majd bemutatta az intézményét. A közgyűlés megnyitását követően - az elnökség döntése értelmében — a Mérnökakadémia alapító tagjai közül három kiemelkedő személyiség, prof. Rubik Ernő, prof. Michelberger Pál és prof. Pungor Ernő részére emlékgyűrűt adott át Ginsztler János, az MMA elnöke. Ezt követően az elnökség beszámolt az elmúlt három év munkájáról, majd felvázolta a következő időszakra vonatkozó elképzeléseket. A beszámolók után tisztújításra került sor, melynek eredménye az alábbi: elnök Ginsztler János, alelnök Czoboly Ernő és Kenderessy Miklós, főtitkár Takács János, az elnökség tagjai Adlovits Imréné, Lenkei Péter, Petró József, Rudas Imre, Richter Nándor, Scharle Péter és Szokol György. A tagság megválasztotta az Ellenőrző Bizottság, a Jelölő Bizottság, a Fegyelmi és Etikai Bizottság tagjait, a kincstárnokot, valamint a szóvivőt is. Délután a Mérnökakadémia két alapító tagja kapott egy-egy órás lehetőséget előadásaik megtartására. Hatvani György, a GKM helyettes államtitkára „A magyar energiapolitika aktuális kérdései” címmel tartott vitaindító prezentációt, melyet élénk vita követett. Ezt követte dr. Trampus Péter tanácsadó „A paksi atomerőmű tervezett üzemidő-hosszabbítása” c. előadása, amelyet szintén lelkes véleménycsere követett. Trampus Péter elemezte a műszaki, gazdasági, társadalmi tényezőket, melyek világszerte hozzájárultak az atomerőmű létesítések nyolcvanas években bekövetkezett megtorpanását követően az üzemelő atomerőművek felértékelődéséhez, és az élettartam-gazdálkodás elterj edéséhez. Felvázolta a paksi üzemidő-hosszabbítás műszaki tartalmának fő összetevőit, majd két példán keresztül (gépészeti berendezések öregedéskezelése, reaktortartály integritásának elemzése) érzékeltette azt a kitelj edt mérnöki tevékenységet, amely alapjául szolgál a tervezett üzemidőn túli üzemeltetés biztonságának az igazolásához. Az előadás befejező része az üzemidőhosszabbítás hatósági engedélyezésének a logikáját és az engedélyezési folyamat lépéseit mutatta be. A tagság nagyon hasznosnak és eredményesnek értékelte a szakmai fórumot. Bővebb információ a www.mernokakademia.hu honlapon. -Sípos Lászlódr. Trampus Péter Fotó: Buday Miklós Eseményelemzés SOL-módszerrel A tanulás változást jelent tudásban, készségben, szemléletben Ez év november 15-17. között a HŰIG szervezésében a SOL (Safety Through Organizational Learning) eseményelemző módszer és program próbaszerű alkalmazására került sor. Az eseményvizsgálathoz az ÜVIG biztosította a kiválasztott eseményben érintett személyzetet. A résztvevők megismerték a SOL-módszer alapjait, a program lényeges elemeit, valamint tájékozódtak a módszer gyakorlati alkalmazásának legfontosabb nemzetközi tapasztalatairól. Az eseményelemzés résztvevői a közös munka első momentumaként, az erőműben jelenleg használt eseménykivizsgálás pozitív és negatív elemeit összegezték, kialakítva egy csoportvéleményt, mely szerint döntő többségben a jelenlegi gyakorlat hiányosságai kerültek felszínre. Ezt követően dr. Izsó Lajos, a BME munkatársa nyitóelőadásában ismertette a SOL-módszer alapjait és pszichológiai hátterét. Az előadásban többek között elhangzott, hogy munkájuk során az emberek véleményt mondanak eseményekről, sőt műszaki-technikai berendezések működéséről döntenek, miközben legtöbbször információhiányos helyzetben vannak, vagy időbeli korlátok nehezítik véleményük megalkotását. A SOL- módszer meghatározó elemei között megfogalmazódott, hogy az erőművi eseményt követően itt is fontos az eseménnyel kapcsolatos információk összegyűjtése, az elemzésben résztvevők körének pontos kijelölése. Az elemzésben közreműködők lehetőleg különböző hátterű szakemberek legyenek, akik a csoportmunka irányítását megfelelő pszichológiai érzékkel képesek elvégezni. A résztvevők kapjanak szisztematikus visszajelzést az elemzés menetéről, az elemzésre mindenkor megfelelő idő álljon rendelkezésre. Az esetelemzés csapatmunka, a kialakult csoportvélemény a módszertan egyik lényeges eleme. A továbbiakban a résztvevők az új módszer szerint egy korábbi erőművi esemény elemzését végezték el. Dr. Antalovits Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, a program vezetőjének nyilatkozata: — Professzor úr, mi az előélete a SOL-módszernek, milyen hibaterületen és hol alkalmazzák?- Tízéves múltra tekint vissza a SOL-módszer. Először a szakirodalom ajánlotta, majd erőművek gyakorlatában jelent meg, melyet Bernhard Wilpert, a Berlini Műszaki Egyetem professzora a kutatócsoportjával dolgozott ki. Leginkább nagy kockázatú technológiánál alkalmazzák akkor, amikor egy nem tervezett eseménynél, üzemzavarnál az eseménynek az összetettsége, komplexitása nagy, valamint jelentős szerepe van több szervezeti tényezőnek is az esemény létrejöttében. A SOL mindenfajta hibára kiteljed, egyéni, csoport, szervezeti, technológiai, környezeti tényezők összességét elemzi, ezek kölcsönhatásaira összpontosít.- Mi motiválta a módszer megszületését, mi a SOL célja és lényege?- Egy váratlanul bekövetkezett, nem tervezett eseményt az elemzők szeretnek egyetlen fő okra visszavezetni, és ez leginkább személyi hibát jelent. Nem keresik a tágabb környezetben az egyéb, hozzájáruló tényezők szerepét, ezek összefüggését, és rendszerint átsiklanak a vezetési és szervezési hibák fölött. A legtöbb eseménykivizsgálási módszer nem veszi kellő súllyal figyelembe sem az előzményeket, sem a környezeti hatásokat. Mindez, úgymond „bűnbakkeresési” módszernek is nevezhető, hiszen megvan az a személy, aki hibázott, ezzel eredményesen befejeződött a „kivizsgálás”, és nem történik meg a háttérben mélyebben rejlő okok és történések részletes feltárása. Sajátos torzítások működnek az elemzések során; ez érvényes a következtetésekre is. Épp a torzítások ellen védekezünk, amikor több szempontból körbejárjuk, elemezzük az adott eseményt. Kézzelfogható hiba, hogy nem születtek javító intézkedések, így az okok bármikor megismétlődhettek. A most ajánlott SOL-módszer épp ezt a korai kategorizálást kész meggátolni, komplexebb megközelítést ad az okok feltárására. Minden munkavállaló tudatát és figyelmét ráirányítja azon háttértényezőkre, összetevőkre, amelyek felett egyébként könnyen elsiklanak. Az elemzés lényege tehát, a csoportos, „műhelymunkaszerű” problémamegoldásban van. Az elemzőcsoport tagjait alkotják mindazok, akik az eseményben ténylegesen is szerepet játszottak, de a csoporthoz tartoznak azok a független elemző szakemberek is, akik pártatlanul, szervezetten és rendszerszerűen feltáiják, összegzik a nehezen azonosítható, háttérben levő okokat, hozzájáruló tényezőket. A módszer szakszerű alkalmazása az elemzésben résztvevők számára is feltétlenül tanulási folyamatot jelent, a többi munkavállaló a megfelelő kommunikációs csatornákon és célirányos képzési formákon keresztül értesül az elemzett esemény tanulságairól, ami hosszabb távon végül is egy „szervezeti tanulást” eredményez a vállalatnál. (Folytatás 13. oldalon)
