Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-12-01 / 12. szám

2005. december ATOMERŐMŰ 13. oldal Látogatóban Imre Gyulánénál, a PA Rt. nyugdíjas gondnokánál Imre Gyulátté Zsuzsanna 1981. ja­nuár 1-jével került a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz, Fadd-Dombori­­ba üdülőgondnoki beosztásba. Vala­mennyien, akik ismerték Imréné Zsuzsikát - egy vagy több alkalom­mal hétvégeken, hetes turnusokban a vállalati üdülőben nyaraltak - ta­lán kivétel nélkül rövid időn belül a kedvességéért, szolgálatkészségéért, figyelmességéért tisztelték és szeret­ték. Mindent elkövetett, hogy aki el­jött pihenni, kikapcsolódni a dom­­bori üdülőbe, jól érezze magát, és ha teheti, jöjjön máskor is, legyen visszajáró vendég. Mindenes volt. Ha kellett füvet locsolt, kertészke­dett. Szinte nem volt olyan kérés, amit ne teljesített volna. 1988. július 13-val, 55 évesen elment nyugdíjba. Zsuzsa nénit paksi otthonában ke­restem meg, hogy közösen idézzük fel a gondnoki munkája során a mai napig emlékezetes eseményeket.-Kedves Zsuzsika, nagymama léted­re bőven kijár a néni megszólítás, de a régi ismeretségünkre való tekintettel, és nem utolsó sorban a fiatalos menta­litásodra hivatkozva, ismételt engedé­lyeddel simán Zsuzsikának szólítalak.- Köszönöm a kedvességedet, ki­mondottan ragaszkodom a keresztne­vemen való megszólításhoz.- Mint régi nyugdíjas, hogy érzed magad?- Köszönöm jól. Hetven felett a rendszeres gyógyszerszedés hozzá tartozik a mindennapi életemhez. Ha nem tartanám be az orvosom utasítá­sát, akkor lenne baj.- Hogy telnek napjaid, pihenésen kívül milyen elfoglaltságot kerestél, illetve találtál magadnak?- Aki ismer, tudja, hogy nem az unatkozók táborába tartozom. Igyek­szem napjaimat hasznosan eltölteni. A tétlenséget nem tudnám elviselni, belebetegednék a semmittevésbe. Ameddig az egészségem engedi, dol­gozom. A nyugdíjamból meg tudok élni, bár ha orvosságra nem kellene annyit költeni, még több jutna másra. Takarítást vállalok, ezzel a plusz­pénzzel tudom segíteni asszony lá­nyomat és középiskolás fiúunokámat.- Hogyan lettél PAV-os?- Szerető fékemmel 1977-ben jöt­tünk Paksra, aki korábban a gyöngyö­si Gagarin Hőerőműben dolgozott. Őszintén megvallva, a munkahely­változtatást én kezdeményeztem, hogy közelebb legyünk Pécshez, mi­vel én ott születtem. Féljem rövid időn belül a PAV-nál el tudott helyez­kedni. Sajnos abban az időben a fele­ségek már kevésbé. Átmenetileg a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Válla­lat által üzemeltetett erőműkonyhán tudtam munkát vállalni, vezetői be­osztásban. Munkámat szerettem, de anyagilag nem kényeztettek el. 1980 végén lehetőségem volt felvételi ké­relmet benyújtani a meghirdetett üdü­lőgondnoki állásra. Többen pályáz­tunk, de szerencsére engem vettek fel a megnyitás előtt álló dombori üdülő gondnokának. Az üdülő vízparti területén 10 fahá­zat építettek fel. A vállalat vezetősége mindent elkövetett, hogy a munkában elfáradt dolgozók családjukkal együtt kellemes egy hetet töltsenek el csen­des, szép környezetben. A faházakat bútorokkal, teljes konyhai felszere­léssel - főzési lehetőséget biztosítva - be kellett rendezni, hogy minden igényt kielégítve, megfeleljen az el­várásnak. 1982. május 1-vel a dombori üdülőt az első tíz család birtokába vehette. Nagy boldogságot jelentett vala­mennyiünknek. Abban az időben csak ez az egy vállalati nyaralónk volt. Bár már épülőben volt a Balatonfüredi Re­habilitációs Központ épülete is. Sze­rencsére az igény nagy volt, mindig teltházas volt a nyaraló. A szolgáltatá­sunkat minden évben bővitettük. Fő szempontunk a minőségi színvonal emelése. Parkosítás, strand-vízpart medrének iszapmentesítése, csónakok, kajakok biztosítása. Gyerekeknek ho­mokozó, hinták létesítése. Későbbiek során a közeli étteremből ebéd biztosí­tása, éthordós megoldással. Hétvége­ken strandolásra több száz vállalati dolgozó jött el hozzánk, hogy kelle­mes órákat töltsenek el a vízparton. Májustól augusztusig hetes váltással biztosítva volt a gondtalan pihenés. Ősztől tavaszig - ha az időjárás enged­te, nem volt nagy hó - hétvégeken bri­gád-összejövetelek alkalmával szóra­koztak a munkahelyi kollektívák. Mind gondnoknak mindenkor, minden alkalommal helyt kellett állnom. Ne­kem ez volt a feladatom. Ennek az el­várásnak csak úgy tudtam eleget tenni, ha a nap 24 órájában az üdülőben va­gyok. Sokszor a féljem is besegített, aki naponta Domboriból ment dolgoz­ni az erőműbe. Munkámat szerettem. Az igazsághoz tartozik az is, hogy né­ha egy-két vendéget figyelmezietni kellett, ha viselkedésével zavarta má­sok nyugalmát. Ezt minden alkalom­mal megtettem, függetlenül, hogy ki milyen beosztású volt.- Szép emlék, amit a mai napig őr­zői a szivedben?- A Domboriban eltöltött hét év. Kár, hogy olyan hamar elmúlt aj az idő. Nyugdíjba vonulásom után saját versemmel köszöntem el a munkahe­lyemtől. A 35 soros terjedelmű ver­semből engedelmeddel 12 sort szeret­nék felolvasni. A vers címe: MUNKAHELYEM, DOMBORI Hallod-e te Dombori, Úgy húz a szívem oda ki. Olyan szép vagy tavasztól őszig. Szép ott a tél is, ha kifehérszik: Szép ott minden, a jü, a fa, a virág. Hát hogyne volna szép, Hisz ott van az egész világ. Kimegyek a stégre, Tekintetem még egyszer szétnéz a vidékre. Elmegyek magamban, Nagy szomorúan. Aztán elballagok hazafelé, lassan, lassan.- Ebben a versidézetben minden benne van, ami széppé tette a munká­val eltöltött idődet. Rossz emlék?- Sajnos volt, a kezdet kezdetén. 1982. május 1-jén - az üdülőmegnyi­tás napján - a pázsitos fű locsolása közben megcsúsztam, és a bal könyö­köm eltörött. Hat hétig a kezem be volt gipszelve. Nem tehettem meg, hogy elmenjek táppénzre. Dolgoztam tovább úgy, ahogy tudtam. Szerencsé­re segítségem mindig volt.- Ha jól tudom, a Paksi Atomerőmű Nyugdíjasklub alapító tagja voltál.- 1988-ban 126 fővel megalakítot­tuk a nyugdíjasklubunkat. Az akkori PAV vezetése minden segítséget meg­adott. Kezdetben a Városi Munkás Művelődési Ház alagsorában jöttünk össze, hetente többször. Végleges he­lyet kellett találnunk. Kértem Pónya József akkori vezérigazgatót, hogy a vállalat biztosítson számunkra egy olyan helyiséget, ahol programokat szervezhetünk, szórakozhatunk. Ha­mar megtaláltam a megfelelő helyet a konténeriskola épülete mellett, ahol több helyiséget kaptunk. Kirándultunk belföldön és külföldön. Színházlátoga­tásunk - amikor csak lehetett - rend­szeres volt. Kulturális programokat szerveztünk. 1995-ig voltam a nyugdí­jasklub elnöke. Féljem váratlan halála után Virtin Ferencnek adtam át a klub vezetését, illetve javaslatomra őt vá­lasztották meg a klub elnökének.- Családodról légy szíves, mondjál valamit.- 38 évi házasság után szeretett fér­jem 1995. március 9-én Balatonfüre­­den 59 éves korában elhunyt. Szegény páromnak csak négy év adatott meg, hogy nyugdíjasként pihenhessen. Egyedül élő asszony lányom Pakson lakik, középiskolás unokámmal. Meg­nyugtató érzés, hogy számíthatunk egymásra. Remélhetőleg még sokáig olyan lesz az egészségi állapotom, hogy nem szorulok segítségre.- Köszönöm a beszélgetést. Hosz­­szú, örömteli életet, boldogságot kí­vánok neked és kedves szeretteidnek! Ahol szeretik a kihívásokat Lapunk meghívást kapott üzemláto­gatásra a PA Rt. egyik beszállítójától, a keceli Pintér Művektől. A meghí­vásnak november közepén, a paksi kirendeltségvezető kíséretében tet­tünk eleget. Pintér József tulajdonos­sal az irodájában beszélgettünk, az üzemet Pongrácz János mutatta be. Pintér Józseftől rövid áttekintést kaptunk az atomerőműhöz fűződő kapcsolatukról. Mint elmondta, a paksi atomerőművel való találkozás a Központi Fizikai Kutatóintézeten (KFKI) keresztül kezdődött kb. 28 évvel ezelőtt. Hosszú évekig más cé­gek beszállítói voltak. Örömmel vet­ték a paksi munkát, mert szeretik a ki­hívásokat, és akkor minden egyes fel­adat egy új kihívást jelentett. Szlo­genjük is ezt a szemléletet tükrözi: „Ön adjon feladatot, én megoldom, megtervezem és kivitelezem”. A kö­zeljövőben komoly gépparkcserét ter­veznek. A világ különböző részéről hozzák a forgácsológépeket, labor­vizsgáló berendezéseket, spektromé­tereket és héliumvizsgáló műszere­ket. Kiemelt NATO-beszállítók, dol­goznak többek között a Siemens és Alstom cégeknek is. Amerikába a KFKI-n keresztül szállítanak beren­dezéseket. Elkötelezett partnerei a PA Rt.-nak és az RHK Kht.-nek. Aktívan részt vesznek a 2. blokk helyreállítási programjában, melyhez a konténer­tartó szerkezetet és a makettek egy ré­szét ők gyártották le. Igyekeznek fel­készülni az üzemidő-hosszabbításra is. Az atomerőmű területén szeretné­nek felépíteni egy üzemcsarnokot, és tervezik a folyami szállítás kihaszná­lását is. Pongrácz János az 1989 őszén fel­avatott üzem múltjáról és jelenéről adott átfogó képet. A forgácsoló, a la­katos üzemcsarnok mellett fém­­anyagtároló, tartós tárolásra szolgáló raktár, kéziszerszámraktár és helikop­terhangár is található a telepen. Na­gyon komoly raktárkészlettel és mi­nőségügyi rendszerrel rendelkeznek. Gépellátottságuk, felszereltségük ma­gas színvonalú. Az 50 m fesztávú, vé­gig daruzható nagy üzemcsarnokban áll például a ritkaságnak számító, 6 m asztalátmérőjű karusszel esztergapad. Egy ideig saját tanműhelyben foglal­koztak az ipari tanulók képzésével, amit az utóbbi évek érdektelensége miatt meg kellett szüntetniük. A dol­gozói létszám 150 fő körül mozog, fele-fele részben helybeliekből és a környékbeliekből tevődik ki. A dol­gozók minden munkakezdéskor alko­holszondás ellenőrzésen esnek át. A törzsgárda tagságot ötévenként juta­lommal ismerik el. A Pintér Művek Paksi Kirendeltsé­gének vezetője az atomerőműben je­lenleg folyó munkáikkal kapcsolat­ban elmondta, hogy nemrégen nyer­ték el azt a közbeszerzési pályázatot, mely alapján a technológiai konden­zátorok csőkötegeinek átcsövezését végzik. A PA Rt. karbantartási igazga­tóságával keretszerződésük van, kü­lönböző gyártmányokat készítenek, a Helyreállítási Projektnek pedig az egyes feladatokhoz szükséges szer­számok, berendezések gyártását vég­zik. Az alkatrészek, szerszámok ké­szítése, gyártása a keceli üzemben történik, a helyszíni beszerelésről a paksi kirendeltség gondoskodik. * * * A Pintér Művek 80 ezer négyzetméte­res területén az üzemtelep mellett egy olyan ritkaságnak számító létesítményt is működtet, amely nemcsak hazánk­ban, de Közép-Európában is egyedül­álló. A hadiparkban és a múzeumban bemutatott 2 500 tárgyat - mely felbe­csülhetetlen nemzeti értéket jelent - évente 120 ezer látogató tekinti meg. Novemberben egy különleges darab­bal, az SS24-es interkontinentális bal­lisztikus rakétával bővült a múzeum. Ez év végétől pedig újabb kinccsel gazdagodik, itt helyezik el ugyanis az 5. számú Szent Koronát a jogarral, or­szágalmával és palásttal együtt.-Lovásziné Anna- Fotó: Wollner Eseményelemzés SOL-módszerrel (Folytatás az előző oldalról.)- Nemzetközi vonatkozásban mi­lyen visszhangra talált, és mekkora teret kapott a módszer használata?- A SOL-esetelemző módszer beve­zetése erőforrást, időt és energiát igé­nyel, ami biztosan megtérül. Nemzet­közi vonatkozásban számos tréning és program szervezése történt atom­­erőművi eseményelemző szakembe­rek számára. A SOL-módszer 2003- ban minden német, majd 2004-ben minden svájci atomerőműben licen­­szet kapott. Jelenleg nyitásról beszél­hetünk a spanyol és esetleg a francia erőművek felé. A paksi atomerőmű vezetősége nyitott és befogadó volt az elemzési módszer kipróbálása iránt.- A közös munka során kifejezet­ten kerülte az esemény „kivizsgálá­sa" kifejezést, szívesen helyettesí­tette az elemzés szóval. Miben rejlik a kifejezések közötti lényeges kü­lönbség?- Vannak megítélésem szerint „rossz” szavak, kifejezések, amelyek sajnos meghonosodtak az atomerőműben is. Az erőmű szakemberei által elő­szeretettel használt „kivizsgálás” vagy a „leoktatás” szavak mögött egy­fajta attitűd, magatartásforma húzó­dik meg. A SOL-módszerrel egy üzemzavart nem kivizsgálunk, ha­nem a megtörtént eseményt elemez­zük a tanulságok levonása és meg­előzést szolgáló javító intézkedések minél teljesebb körű megfogalmazá­sa érdekében. A tanulságokat nem „leoktatni” kell, hanem egy tanulási folyamat külső és belső feltételeit kell biztosítani. A tanulás változást jelent gondolkodásmódban, tudás­ban, készségekben, de elsősorban szemléletben. Ennek érdemi bekö­vetkezéséhez egy személynél is, de különösen egy szervezetnél sajnos idő, nagyon sok idő kell. * -Topor Magdolna-

Next

/
Thumbnails
Contents