Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
2005. december ATOMERŐMŰ 11. oldal AZ ÉVFORDULÓ KÜSZÖBÉN Az új év első napján lesz harminc éve annak, hogy az Állami Tervbizottság 5038/1974. számú utasítása alapján a nehézipari miniszter a 22/41/1975. számú Alapítási Határozatában megalapította a Paksi Atomerőmű Vállalatot. Az eltelt három évtized eseményeit a 2006. január második felében rendezendő emlékülésen fogjuk felidézni. Az Atomerőmű újság januári száma teljes terjedelmében színes oldalakkal fog megjelenni. Az évforduló alkalmából minden munkavállaló emlékérmet kap. Most Várszegi Agnes által megőrzött, és az üzemtörténeti gyűjtemény számára átadott fotók segítségével felvillantunk néhány 1975-ös pillanatot. A fotókat Ajtay Aladár készítette. NEHÉZIPARI MINISZTÉRIUM 22/41/1975. ALAPÍTÁSI HATÁROZAT Az 1959. IV. tv. 32. § /!/ bekezdése, valamint a 11/1967. /V.13#/ Konc. számú rendelet 1. és 2. §-a alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - az alapítási határozat 1. és 2. számú mellékletében foglaltak figyelembevétele mellett az alábbi vállalat alapitását rendelem el: A vállalat elnevezése: Paksi Atomerőmű Vállalat /PAV/ A vállalat székhelye: Paks A vállalat tárgya: Az erőmüvi termelő és egyéb berendezések üzembe helyezésének előkészitése, átvétele, karbantartása, illetve javítása; felkészülés az üzemvitelre, ezen belül a szakemberek képzése; villamosenergia fejlesztése, hőenergia /gőz, forróviz/ termelése és értékesítése; az energia előállitásával kapcsolatban keletkező melléktermékek értékesítése, illetve a kondenzátorok hűtővizének hasznosítása ipari vagy egyéb célokra; a friss nukleáris üzemanyag külföldről történő beszerzése, illetőleg kiégett nukleáris üzemanyag külföldi értékesítése, valamint ezek tárolása; a berendezések és létesítmények üzemvitelét és annak biztonságát szavatoló fejlesztési tevékenység végzéséhez atomerőmüvi feladatok ellátáséra szolgáló gép-, épitő-, szerelő- és műszeripari, anyagvizsgáló, számítógépi, laboratóriumi és egyéb kapacitások és szolgáltatások üzemi célra le nem kötött részének melléktevékenységként vállalaton kivüli hasznosítása. A vállalat alapitója: nehézipari miniszter A vállalat alapításának időpontja: 1976. január 1. A vállalat fióktelepe: Budapesti Kirendeltség Budapest, V., Markó u, 16. A vállalat a Magyar Villamos Müvek Tröszt keretében működik. Budape st, 1975. november 24. A kiadmány hiteléül: Szabó Piroska Dr. Simon Pál sk. miniszter Harminc év mögötte és harminc év előtte Szép születésnapi ajándékot kapott a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság. Ugyanis 2006. január 1-jén ünnepli alapításának 30. évfordulóját, az Országgyűlés pedig november 21-én majdnem egyhangú szavazattal elfogadta a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbításának támogatásáról szóló előterjesztést, és hozzájárult a Bátaapátiban létesítendő kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának megépítéséhez. Az üzemidő-hoszszabbítással kapcsolatos kérdéseim megválaszolása miatt kerestem meg Radnóti István biztonsági és Süli János üzemviteli igazgatókat.- Radnóti úr! Milyen tapasztalatokra támaszkodnak az atomerőmű üzemidejének meghosszabbításán dolgozó szakemberek?- A paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása alapvetően azokon a nemzetközi tapasztalatokon alapszik, amelyek az atomerőművek eddigi tevékenységét is jellemezték. A ma üzemelő atomerőművek tervezésénél olyan konzervatív megoldásokat alkalmaztak, amelyek eredményeként nagy biztonsági tartalékokkal rendelkeznek ezek az erőművek. A tervezéskor feltételeztek bizonyos terheléseket, például leállítási, indítási, üzemzavari védelemműködés-darabszámot, amelyek mind egy-egy igénybevételt jelentenek az erőmű berendezéseire. Most, ennyi év után már konkrét számok állnak rendelkezésünkre e ciklusokról, tudjuk mennyit használtunk el e terhelésekből. Ma már sokkal pontosabb eszközeink vannak a tervezéshez, ezért az erőműben lévő tartalékok jól felmérhetőek. Ezeket a tartalékokat meghatározva lehet ma biztonsággal megmondani azt, hogy az adott berendezés még milyen időtartamú üzemre alkalmas. Természetesen ahhoz, hogy ne csak számításokkal támasszuk alá a berendezések biztonságát, különböző anyag- és szerkezeti vizsgálatokat is el kell végezni. Ezekkel a vizsgálatokkal a berendezések jelenlegi állapotát lehet felmérni, és összehasonlítani, hogy a számított és a valóságban megmért állapot mennyire egyezik. A legfontosabb berendezés a reaktortartály, amely nem cserélhető, viszont vannak műszaki beavatkozások, amelyek meghosszabbíthatják a tartály üzemidejét. Nem szeretnénk cserélni gőzfejlesztőket sem, bár ennek elvi lehetősége adott. Az említett két fontos berendezésen kívül még vannak olyan berendezések, amelyeket a gazdasági szempontok figyelembevételével nem érdemes cserélni.- Igazgató úr! Felmerül a kérdés, hogy a korábbi években végrehajtott biztonságnövelő intézkedések menynyiben segítik az üzemidő-hosszabbítás megvalósítását? — Az előző években végrehajtott biztonságnövelő intézkedéseknek nem egyenes következménye a meghosszabbítható üzemidő. Ebben az esetben az erőmű alaptervéhez igazodó biztonságnövelés volt a cél, vagyis a nemzetközileg elfogadott normákhoz kellett igazítanunk a biztonsági színvonalat. Úgy is fogalmazhatok, hogy a biztonságnövelő intézkedéseink eredményeként a lakosság és a hatóság elfogadja az üzemidő-hoszszabbítást. Sokszor elmondtuk, hogy a biztonságnövelő intézkedéseinkre több mint 60 milliárd forintot költöttünk, ezzel a nemzetközi és a hazai szakmai közvélemény előtt is igazolni tudtuk, hogy a paksi atomerőmű korának megfelelő, nemzetközi szinten elfogadott biztonsággal rendelkezik. A biztonsági rendszereink közül kiemelt figyelmet fordítottunk és fordítunk az úgynevezett lokalizációs rendszerre, amely azt a célt szolgálja, hogy egy esetleges üzemzavar során a környezetbe kikerülő radioaktivitás az előírások által megengedett szint alatt maradjon. Ezt a nyugati típusú erőműveknél az úgynevezett konténment akadályozza meg, amely egy betonépület, és ez veszi körbe a reaktort és a primer köri berendezéseket. A paksi atomerőműnél ezt egy lokalizációs torony helyettesíti. Nagy léptékű modellkísérletekkel bizonyítottuk, hogy ez a lokalizációs torony ugyanolyan hatásosan működik, mint a konténment.- Gondolom sokan kiváncsiak arra, hogy az üzemidő-hosszabbítás jelent-e több kockázatot? Hogyan mérik ezt fel? Milyen engedélyeztetési lépcsők vannak hátra?- Az erőmű környezetére gyakorolt hatása már az alaptervezésnél is minimális volt. A már említett biztonságnövelő intézkedésekkel ezt a kockázatot még tovább csökkentettük, és egy ilyen állapotú erőművet üzemeltetünk tovább. Tehát az üzemidőhosszabbítás kockázatnövelést nem jelent az eddigi üzemeltetéshez képest. Közismert, hogy az üzemidőhosszabbításhoz szükség van környezetvédelmi engedélyre, amelyhez környezeti hatástanulmányt kell készíteni. Az előzetes hatástanulmány már elkészült, ezt a környezetvédelmi hatóság elfogadta. Jelenleg a Részletes Környezeti Hatástanulmányon dolgozunk. Ebben minden olyan hatást elemzünk, amelyet az erőmű az eddigi üzeme alatt kifejtett. Ezek az elemzések azt mutatják, hogy minden hatás messze megfelel a hatósági követelményeknek és normáknak. Az engedélyezés többlépcsős és több engedélyt is jelent. Az előbb említett környezetvédelmi engedély az első engedély. Az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóságára 2008-ban egy olyan programot kell benyújtanunk, amelyben igazoljuk, hogy az üzemidő-hosszabbítás lehetséges. Az ebben a programban lefektetett tevékenységet el kell kezdeni, és ezek alapján 2011-ben kell benyújtani azt az engedélykérelmet, amely az üzemidő-hosszabbításról szól. Ez az engedélykérelem azt rögzíti, hogy a meglévő berendezésekkel, a megfelelő intézkedések meghozatala mellett, műszakilag még lehetséges 20 év üzemidő.- A nemzetközi tájékoztatási és egyeztetési kötelezettségek terén jelent-e új helyzetet az EU-tagságunk?-Nem jelent új kötelezettségeket. Az Európai Ünión belül most dolgoznak az atomerőművekkel kapcsolatos szabályozások országok közötti harmonizálásán. Európai szintű irányelvek nem léteznek, ám az egyeztetési kötelezettség elsősorban az európai szintű környezetvédelmi jogszabályokból következik. Süli János igazgató úrtól elsőként azt kérdezném, hogy miért csak 30 év az orosz tervezésű atomerőművek tervezett üzemideje, holott a nyugati országokban és Amerikában 40 év.- Milyen az orosz reaktorok műszaki színvonalának a megítélése az atomenergetikai szakemberek körében?- Ennek a harminc éves tervezett üzemidőnek különösebb műszaki alapozása nem volt. A nukleáris erőművekben az időszakos biztonsági felülvizsgálatok minősítik a blokkokat. Ezek ciklikus ideje korábban nálunk 12 év volt, most pedig 10 évente kell megújítani az üzemeltetési engedélyeket. A harmincéves üzemidő egy jó érzékű műszaki becsléssel megalapozott időtartam volt. Az akkori Állami Indító Bizottság nem is határozott, hanem határozatlan időtartamra adta meg az üzemeltetési engedélyt. A tervezési tartalékok jóval hosszabb üzemidőt tesznek lehetővé, mint 30 év. Az Amerikai Egyesült Államokban sem műszaki megalapozottság alapján állapították meg a 40 vagy 60 évet. Ott is az időszakos biztonsági felülvizsgálatok garantálják, hogy egy atomerőmű addig üzemel, amíg a berendezések állapota ezt megengedi. A második és harmadik generációs erőműveknél már egyre több módszer van akár a kifáradás, akár a sugárzás öregítő hatásának a pontos megállapítására.- Milyen példák vannak a WER- reaktorok üzemidejének a meghosszabbítására?- Ilyen típusú blokkok üzemidőhosszabbítása az oroszoknál és a finneknél merült fel, így nekik van ilyen irányú tapasztalatuk. Egyelőre nem 20 évre hosszabbítanák, hanem az időszakos biztonsági felülvizsgálatok által megszabott 10 vagy 5 éves ciklusidőre. A finnek kisebb teammel dolgoznak, mint mi. A miénk vegyes módszerű, amerikai és európai uniós ajánlásokat is figyelembe vevő módszer, ezért jóval nagyobb energiát igényel a megalapozási munka. A mi módszerünk valószínűleg mintaként szolgálhat majd a következő években az európai üzemidő-hosszabbítási gyakorlatban, mert ötvözi mind a két módszert.-Igazgató úr! Az erőmű berendezéseinek mekkora hányadát kell majd kicserélni a hoszszabb üzemidő érdekében?- Az üzemidő-hoszszabbítás alapvetően a nem cserélhető berendezések állékonyságával foglalkozik. A cserélhető elemeket most is folyamatosan cseréljük, amennyiben a műszaki állapot ezt indokolja. Az állapotfüggő karbantartás eredményeként lehet eldönteni, hogy milyen elemeket fogunk cserélni. A berendezésfelelősi rendszer működtetésével, az életrajzi dokumentáció alapján tudjuk majd megállapítani, hogy melyik az a berendezési kör, amelyet cserélni kell. Hangsúlyozom, hogy ahol szükséges, ott most is cserélünk berendezéseket, vagyis folyamatos a rekonstrukció. Ez a folyamatosság lesz jellemző a növelt üzemidő alatt is.-Mennyiben fog változni a karbantartási igény, hiszen egyre öregebb berendezéseket kell üzemeltetni? — Eddig a ciklikus karbantartás volt a mértékadó, ám átallunk egy újfajta, az életrajzi dokumentációra alapozott rendszerre. Az állapotfüggő karbantartásra történő áttérés után a növelt üzemidő alatt nem fog lényegesen változni sem a munka volumene, sem a költsége. Még az is előfordulhat, hogy bizonyos berendezéseket nem is szükséges például kétévente megbontani, bár az eredeti dokumentumokban ilyen igény van rögzítve. A kellő mélységben összeállított életrajzi dokumentáció csökkenti a túlzott karbantartást, vagyis nem fordulhat elő felesleges vagy kevésbé átgondolt karbantartás. — Köszönöm a kérdésekre adott válaszokat, sikeres munkát kívánok.-Beregnyei Miklós-
