Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
4. oldal ATOMERŐMŰ 2005. október Tokok-ejtési fázisai videóból kivágva Tokok ejtési próbái A 2. blokki elhárítás egyik kulcskérdése, hogy a sérült üzemanyag hová fog kerülni. Olyan megoldás kell, amely elszigeteli a környezettől. Erre szolgálnak a rozsdamentes acélból készült tokok. A megtöltött tokot a kiégett üzemanyag-kazettákhoz hasonlóan a pihentető medencében célszerű még néhány évig tárolni. A toknak így be kell férnie a medence polcainak nyílásába. A tok más, mint a helyreállítás egyéb berendezései (pl. platform, segédrendszerek, szerszámok): nem csak egyszeri, rövid felhasználásra készül. Sok évig lesznek benne a kazetták maradványai, eleinte vízben, majd szárazon. Alkalmasnak kell lennie a szállításra is. Akár orosz vagy más újrafeldolgozó a végállomás, akár egyelőre itt marad a KKÁT-ban, modulokban, konténerben. A tok tehát fontos elem, tervezésekor kiemelt gondossággal jártak el. A gépészeti tervezésen túl hőtechnikai és neutronfizikai méretezése is megtörtént. Ki kell állnia bizonyos üzemzavari helyzeteket is, pl. a mozgatás közbeni véletlen leejtést. Nagyon valószínűtlen, mégis meg kell győződni arról, hogyan viseli el. A tok 3 mm vastag falú tartály, fenn és lenn szerelvényekkel - csap, szűrő, dugó stb. Alul külön gyűrődő zónát is terveztek rá, ami úgy működik, mint egy jó autó karosszériája (deformálódva elnyeli az ütközés energiájának nagy részét, csökkenti az utas terhelését). Egy acél „úszógumi” (tórusz) van ott, ütközéskor szétlapul, fékezi a tokot. Gyűrődési tulajdonságait számítással határozták meg, de ez nem elég: kísérlettel is igazolni kell, hogy megfelelő. A tavaszra megtervezett tokokból a nyáron 3-3 keskeny és széles mintapéldányt gyártottak le. A gyártót uráli és szentpétervári cégnél való sikertelen próbálkozást követően találták meg orosz partnereink. Ez pedig az elektrosztáli MSzZ Gépgyár. Elektrosztál orosz léptékben közepes ipari város Moszkvától 60 km-re, keletre. Legfontosabb üzeme az MSzZ. Nem ismeretlen nálunk: itt gyártják Paks számára is az üzemanyagot. Még a cári, 1910-es években alapították fegyvergyárnak. 30-35 évig lövegekbe való lőszert, légibombát állított elő. A méreteket jellemzi, hogy a II. világháború idején napi termelése elszállításához nem volt elég egy vasúti szerelvény... Háború után a gyár a szovjet atomfegyverkezés egyik bázisává lett. Itt készültek azok a fűtőelemek is, amelyekkel az Urálban épített plutóniumtermelő reaktorokat látták el (a plutónium az atom- és hidrogénbombák alkotórésze). Manapság a gyár többségében polgári célra termel. Rendelkezik egy sor csúcstechnológiával, szerszámgéppel. Vannak a termékek ellenőrzéséhez szükséges létesítményei (így nyomatópadok, konténerejtési és tűzállósági vizsgálatok helyszínei). Tiszta, rendezett és minőségre törekvő. Az összetett szervezet persze nagy sorozatok előállítására állt be. A próbatokok gyártása, vizsgálata egyedi, különleges feladat, így eleinte az üzemrész közi egyeztetés, összehangolás akadozott, de a nehézségeken túlléptek. Augusztus végtől az ejtéseken három magyar szakember vett részt: Szinger Adóm (MEO), Pázmándi Zoltán (a nukleáris hatóságtól) és e cikk szerzője. Előzetesen anyagminőséget, méreteket kellett ellenőrizni, súlyterhelési próbát végezni, hegesztéseket vizsgálni. Ezt a fedél ráhelyezésének próbája, majd tömörségellenőrzés követte. A levegővel felpumpált tok vízben nem ereszthetett buborékot. Az üzemanyag helyett sok acélcsövet, sörétet, végül vizet töltöttek bele. Az igazi tokot majd átrakógéppel vízben vagy afölött mozgatják. Az ejtés itt mégis szárazon, egy vízszintes vaslapra történt. Magassága kellő tartalékkal átszámított érték, 4,2-5,2 m lett. Bár a tok töltéskor, szállításkor és tároláskor végig függőleges, hatósági igényre ferdén, 15 fokban döntve ejtettük. A vizsgálat így a tok pihentető medencéből való későbbi kiemelésének tervezéséhez is kiindulásul szolgált. Az ejtésre első nap 30 ember jött össze. Végrehajtó, bizottsági tag, tervező, magasabb vezető, gyártórészlegek képviselője, videós és fotós. Látványos művelet volt. Megrántva egy kötelet nyílott az autódaru horgán a függeszték, a fényes acéltok zuhant, odacsattant, majd megnyugodott. Az alsó amortizátor meggyűrődött, néha le is vált. Minden tok kicsit visszapattant, elfordult, odaverte a fedele oldalát a vaslaphoz, és láthatóan meggörbült. Hatból három toknál a fedél mentén kis vízszivárgás lépett föl, a többi tömör maradt. A tokok kiállták a valósnál zordabb igénybevételt, szerkezetük megfelel. Nem fog felnyilni a köpeny, és kiszóródni a tartalma. A torzulások kicsik, a leejtett tok is kezelhető marad. Tervek szerint az ilyen tokot vissza kell vinni az aknába, kivenni, áttokozni belőle az üzemanyagot. Tudatosan nem volt követelmény a fedél szivárgáshiánya. A tokok pihentető medencébe szállításkor amúgy sem lesznek tömören zártak, csak a polcokba állítva kapnak gázzáras-spirálos rátétet. A fedélre mért oldalütés pedig vízben sokkal gyengébb lenne. A tervező végül kissé módosította az amortizátort (pl. ne váljon le) és mm-en belül a perem, tömités néhány méretét. Újabb lényeges lépést tettünk a helyreállítás előkészületei során. Reméljük, a kedvező eredmények hozzájárulnak, hogy a hatóság 2006. januárra engedélyt adjon a tokok gyártására.-Cserháti András- Helyreállítási Projekt A 2. blokki sérült fűtőelemek eltávolítására való felkészülés eszközei A 2. blokki sérült fűtőelemek eltávolítása az erőmű szakembereit új, eddig még nem ismert feladatok elé állította. Kiemelten fontos, hogy a munkavégzést alapos elméleti és gyakorlati felkészülés előzze meg. Ezért az eltávolítási műveleteket többlépcsős betanulás előzi meg. Az első ilyen képzési program 2005 júliusában volt a dimitrovgrádi NIIAR intézetben. Itt építették fel a tisztítótartály és a munkaplatform makettjét, melyen a valósághoz közeli körülmények között lehet gyakorolni. Az orosz partner már legyártotta a szerszámokat, melyeket a maketteken használat közben be is mutattak. Ezek a makettek azonban több részletükben is különböznek a paksi atomerőmű 2. blokki 1. sz. aknájában lévő tisztítótartálytól, illetve a majd itt használandó munkaplatformtól. Véleményünk szerint az eltávolításban résztvevő személyzet oktatását, az eltávolítási műveletek begyakorlását az eredetihez minél jobban hasonlító körülmények között kell elvégezni. Ezt az elképzelést Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatósága is támogatja. Az 1. blokki 1. sz. aknában kell felépíteni egy, a 2. blokkihoz hasonló környezetet. Ehhez szükség van egy tisztítótartály- és térelválasztóvédőperem-makettre, melyre ráemeljük az eredeti munkaplatformot. így az eredetivel azonos feltételek között lehet a technológiai lépéseket kipróbálni. A tartálymakett elkészítését a KÁIG vállalta magára, és a Pintér Művekkel közösen le is gyártotta. Ennek a tartálynak több szerep is jut a felkészülés során. Egyrészt itt fogjuk kipróbálni azokat a technológiákat, melyeket az erőműben még nem alkalmaztak. Ezek egyike a szikraforgácsolás, mellyel a tartályon, az eredetivel azonos módon kialakított ún. AMDA-hűtőcsöveket vágjuk el. A másik ehhez kapcsolódó feladat az elvágott csövekre csatlakozó csőkuplungok felhelyezése. A tartály másik lényeges funkciója, hogy az orosz fél ezen gyakorolja be az eltávolítás lépéseit. A betanulás során, a tartálymakettben el kell helyezni olyan imitátorkazettákat, amelyek a 2. blokkiakhoz hasonlóak. Ehhez a Moszkva melletti Elektrosztál városban működő nukleáris üzemanyagot előállító gyárból rendeltünk imitátorkazetta-alkatrészeket. Ezeket a KÁIG fogja a megfelelő méretűre „szabni” és összeszerelni. Kerül még a tartályba üzemanyagpálcadarab-imitátor és üzemanyagpasztilla-imitátor is. A speciális szerszámokkal így lehetőség nyílik az eltávolítás lépéseinek valósághű begyakorlására. Természetesen a PA Rt. által biztosított kiszolgáló, támogató személyzet is részt vesz ezen. A legyártott térelválasztóvédőperem-makett alkalmas a tárolótokok és -tartályok modelljeinek fogadására, így már a tokok és tartályok megérkezése előtt el lehet végezni az átrakógép próbáit és az egyéb mozgatási műveleteket. Nehézséget jelentett az 1. sz. akna méretellenőrzése, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő adat arra vonatkozóan, hogy a munkaplatform szűk illesztése miatt nem okoz-e majd problémát annak beemelése. Ehhez gyártani kellett egy olyan acélgyűrűt (kalibert), amelynek külső mérete azonos a munkaplatform legnagyobb átmérőjével. Hogy érzékeltessem a méreteket, ez a gyűrű 3.240 mm átmérőjű és 2.380 mm magas. Az 1. sz. akna elméleti átmérője 3.300 mm. Megnyugtató volt a próba során látni, hogy a gyűrű akadálymentesen, bár néhol csak 10-15 mm rést hagyva beengedhető volt az 1. blokki 1. sz. aknába. Ezt a próbát, az eltávolítást megelőzően a 2. blokkon is el fogjuk végezni. A sérült fűtőelemek kiszedése során elképzelhető, hogy zavarossá válik a víz, rontva ezzel a láthatóságot és a munka hatékonyságát. Ennek kiküszöbölésére egy szűrőszivattyút fogunk elhelyezni a térelválasztó védőperem erre kialakított nyílásában. Jelenleg 5 darab ilyen szivattyú áll rendelkezésünkre. További 2 darab pedig lokális elszívásra alkalmas daruról a megfelelő helyre van leengedve. Ezek a szivattyúk egy, már kipróbált és bevált szivattyú módosított változatai. Gyártottunk még a tartály osztósíkjára az eredeti orosz tervek alapján egy védőrácsot, mely a tartály feletti műveletek esetén a nagyobb tárgyak beesésétől véd. A fentiekben felsorolt eszközöket és berendezéseket a Pintér Művek gyártotta le, mely rendelkezik a gyártáshoz szükséges minősítésekkel, tapasztalattal és referenciákkal. Mint látható, sokrétű feladatokat ró ránk a sérült fűtőelemek eltávolításának előkészítése. Különféle makettek és eszközök kellenek a műveletek begyakorlásához, a méretellenőrzésekhez, majd a végső, éles munkavégzéshez. Ezek segítségével, valamint a személyzet mindenre kiteijedő alapos felkészítésével, elméleti és gyakorlati oktatásával lehet megteremteni a biztonságos munkavégzés feltételeit. -Lukács Péter-
