Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
10. oldal ATOMERŐMŰ 2004. június A reaktordiagnosztika bizonyította létjogosultságát Nemzetközi találkozó a reaktorzaj témakörében Az International Meeting On Reactor Noise (IMORN) nemzetközi találkozót a reaktorzaj témakörében 2004. május 17-19. között Budapesten rendezték meg. A konferencia főként a jelenleg is folyó kutatások eredményeiről, fejlesztés alatt álló diagnosztikai rendszerekről és módszerekről szólt. Kiss Gábor, a MÍG diagnosztikai csoport vezetője tájékoztatott a konferencia lényegéről.-Az 1970-es évektől kezdődően, kisebb-nagyobb megszakításokkal már tartottak reaktorzaj témában nemzetközi találkozókat. Minek a felismerése szükségeltette ezen összejövetelek létrehozását, életben tartását?- A kezdetektől, mióta az első kutató-, majd energetikai reaktorok élet- Az elmondottak jelentősége prevenciós meggondolásból fontos?- A diagnosztikának valóban megelőzési szerepe van. Ha ismerjük a berendezések és az alkalmazott anyagok állapotát, tudjuk a berendezések élettörténetét, akkor a jövőbeni teendők, pl. karbantartási tevékenységek célszerűbben tervezhetők. Az elkövetkező években öregedéskezeléssel is komolyan kell foglalkoznia a cégnek, ha tényleg üzemidő-hosszabbítást tervez.-Ön a budapesti konferencián előadást tartott. Milyen területeket érintett?- A konferencián elhangzottakból visszaidézve, négy olyan fő területet tekintettünk át, amelyekkel a társaságnál foglalkozunk, úgy mint: reakre keltek, azóta foglalkoznak reaktorzaj témával. Ez a fogalom a reaktoron belüli rezgésjelenségeknek a vizsgálatát, a szabályzó rudak rezgéseit, az üzemanyag-kazetták, - pálcák, belső szerkezeti elemek rezgéseinek vizsgálatát jelenti. E témában számos kutatási eredmény látott napvilágot. Ezen eredmények bemutatására, ismertetésére, publikálására adott teret ez a konferencia. A specialisták itt találkoztak, eszmét cseréltek. Az itt eltöltött idő mindenképp hasznos volt.- Hogyan esett a választás a budapesti helyszínre?- Asz indító okot nem ismerem. Tény az, hogy a szervező bizottságban számos magyar van, itt említem Pázsit Imrét, aki a Göteborgi Egyetemen tanít, de olyanok is vannak, akiknek neve nem magyar hangzású, pl. Oszvald Glöckler - hazánk szülötte - jól beszél magyarul, mindketten a szervező bizottság tagjai, évente szervezik az IMORN-, illetve ritkább időközökben a SMORN-konferenciát, ez utóbbi inkább speciális területeket érint. A fővárosban megrendezett IMORN-konferencia témája szélesebb körű, az iparágból is jelen voltak meghívottak. A konferencia szponzora a paksi atomerőmű volt.- Körvonalazható-e a budapesti konferencia üzenete?- A találkozó egyértelmű megfogalmazása az volt, hogy a reaktordiagnosztikának az évek elteltével egyre nagyobb szerepe van. Cégünk élettartam- és üzemidő-hosszabbítást, illetve teljesítmény-növelést fogalmazott meg, ezért nagyon fontos, hogy a meglévő berendezésekről minél pontosabb információink legyenek, üzem közbeni monitorozás, diagnosztikai elemzések segítségével is. torzaj -diagnosztika, idegentest-detektálás, reaktor felső blokki szivárgásdetektálás és forgógép-diagnosztika.- Mennyire jellemző a diagnosztikai csoportok jelenléte más atomerőműveknél?- Olyan országokban, ahol csupán egy atomerőmű van, ott mindenképpen célszerű egy diagnosztikai csapat jelenléte. Például Oroszországban, Ukrajnában és a keleti régióban mindenhol létezik diagnosztikával foglalkozó szervezet. Máshol, pl. Franciaországban ezt külső cégek segítségével, számítógépes hálózaton keresztül, központilag oldják meg- Mennyire érezhető a diagnosztikai csoport fontossága a PA Rt.-nál?- A paksi atomerőműben a kezdetektől alkalmazunk diagnosztikai módszereket. A ’90-es évek közepén a diagnosztika eléggé degradált státuszban sínylődött. Új értékelést az ezredforduló után nyert, ahogyan észleltünk nagyobb meghibásodásokat, felkészültünk tipikus atomerőműspecifikus problémák detektálására. Például idegentest-észlelés, felső blokki szivárgásdetektálás, zónaaszimmetriák észlelése. Ezen hibajelenségek sikeres előrejelzése és a meghibásodások elhárítása utáni üzemképes állapot igazolása alapján kimondható, hogy a diagnosztika bizonyította létjogosultságát. Topor Magdolna „Tierney Clark-díj”- elismerésben részesült az üzemi főépület földrengésállósági megerősítése -A Magyar Mérnöki Kamara (MMK), a Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetsége (TMSZ), valamint a kontinens első mérnöki köztestülete, az angol Institution of Civil Engineers (ICE) Midlandi Szervezete által 2000-ben közösen alapított - s a Lánchíd megvalósításban közreműködő brit mérnökről elnevezett - Tierney Clark-díj pályázatára idén is az építőmérnöki munkák tervezése, előkészítése, lebonyolítása és megvalósítása során született alkotásokkal lehetett nevezni. A pályázati kiírás szerint az első kategóriában olyan hazai mérnöki beruházásokat díjaz, amelyeknek tényleges megvalósulási értéke meghaladja a 300 millió forintot. A három mérnöki szervezet felhívására ez évben is több pályázat érkezett, az ünnepélyes díjátadásra pedig május 14-én, a fővárosi Makadám Klubban került sor. A zsúfolásig megtelt mémökklubban - mely egyre inkább a szakma valódi találkozóhelyévé válik - a meghívott alkotókat, tervezőket és külföldi vendégeket elsőként dr. Kováts Gábor, az MMK elnöke köszöntötte. „A hazai mérnöktársadalom tagjai már felvették a megfelelő fordulatszámot az Európai Unióban, s a közeljövőben is élenjáró teljesítményekkel kívánnak előrukkolni” - fogalmazott dr. Kováts Gábor. A Tierney Clark-díj eddigi történetét, az alapító szervezetek közötti együttműködés mozzanatait Rév András elevenítette fel, majd Keith Seago, az angol és a magyar építőmérnökök közötti munkakapcsolatokért felelős ICE-bizottság vezetője értékelte a díjpályázatra érkezett alkotásokat. A brit szakember úgy vélte, ezúttal is európai színvonalú építőmérnöki teljesítmények kerültek a zsűri asztalára, s a bírálóbizottságban csak hosszas vita után sikerült a pályaművek között rangsort felállítani. en megállapítható, hogy a monolit vasbetonból készült rendkívül merev, doboz jellegű reaktortömb kialakítása eleve földrengésálló. Szeizmikus szempontból részletesen elemezni és értékelni a viszonylag rugalmas, acélszerkezeti kialakítású turbinagépházi és reaktorépületi csarnokokat kellett. A földrengésállósági dinamikai modell kialakításának fő szempontjai a következők voltak: a létrejövő vázszerkezeti elmozdulások megadott határokon belül tartása és a meglévő, valamint az újonnan beépítendő acél szerkezeti elemek szilárdsági és stabilitási megfelelőségének biztosítása. A modellalkotási folyamat során azt az új térbeli vázszerkezeti elrendezést kellett megtalálni, amely egyaránt eleget tesz a fenti követelményeknek, valamint a kivitelezhetőség és a beépíthetőség szempontjainak is. A tervezési munka elméleti részén túl, ez volt a legnehezebb feladat. Az acélszerkezetű elemek utólagos beépítését, illetve a megerősítési munkát befolyásoló tényezők közül az alábbiak voltak a leglényegesebbek a tervezés és a kivitelezés során:-az acélszerkezeti megerősítési munkát üzemelő, teljes kapacitással energiát termelő atomerőműben kellett végezni- az erőmű üzemi tevékenysége csak minimálisan volt megzavarható- a megerősítő elemeket befogadó egyes keretállásközök telítettsége gépészeti, technológiai, elektromos, irányítástechnikai és légtechnikai berendezésekkel, csövekkel és kábelekkel igen nagymértékű volt- a beépítést akadályozó berendezések végleges, vagy akár ideiglenes áthelyezésének lehetetlensége- az acél megerősítő szerkezetek utólagos beépítése az ún. „hermetikus” burkolatot is érintette, amely beavatkozás mértékét minimalizálni kellett- a megerősítő szerkezetek beépítésének folyamata (a beszerelés maga) önmagában is veszélyforrást, kockázatot jelentett stb. rült sor. Külön figyelmet érdemel, hogy a megerősített vázszerkezet olyan nagy fesztávú és nagy belmagasságú acél csamokszerkezetekből álló épületkomplexum része, ahol a csarnokok igen nagy teherbírású és fesztávú futódarukat hordanak. Az épületegyüttes tervezésének időszakában Magyarországon sem írta elő kötelező érvényű szabvány a földrengési hatások figyelembevételét a vázszerkezet kialakítása során. A ’80-as évek végén vált csak nyilvánvalóvá, hogy a paksi telephelyen a számításba veendő földrengési veszély nagyobb, mint ahogy azt a tervezésnél feltételezték, és ezt követő-A 300 millió forint megvalósulási érték feletti létesítmények kategóriában „Kiemelkedő színvonalú létesítmény” oklevelet és plakettet adományozott a zsűri a „Paksi atomerőmű turbinagépház és reaktorépület acél vázszerkezetének utólagos földrengésállósági megerősítése” című pályázat részére. A pályázók: Paksi Atomerőmű Rt. mint beruházó, Vegyépszer Rt. mint kivitelező és az Iparterv Rt. mint tervező. A paksi atomerőmű acél csarnokszerkezetei jelentik az egyetlen olyan magyarországi nagy volumenű és egyben rendkívüli jelentőségű épülettartószerkezetet, amelynél utólagos földrengésállósági megerősítésre keen indult meg az az átfogó program, amelynek célja a paksi telephely szeizmicitásának értékelése volt. Ez a program geológiai, szeizmológiai és geofizikai kutatásokat foglalt magában, és csaknem 10 éven át tartott. Eredményeként a telephelyre vonatkozó maximális méretezési földrengést 10.000 év visszatérési periódusú eseményként határozták meg. A talajszintű vízszintes gyorsulás csúcsértékét 0,25 g, a maximális függőleges gyorsulást pedig 0,2 g értékén rögzítették. Az üzemi főépületet a földrengésből származó erőhatásokkal szembeni viselkedés várható módja és mértéke szempontjából vizsgálva egyértelműA legnagyobb nehézséget azoknak a keretállásoknak, illetve keretállásrészeknek a kiválasztása jelentette, ahol az acélszerkezeti megerősítés elvégzése statikailag még elég hatékony, és az erősítő szerkezetek utólagos beépítése az akadályozó tényezők nagy száma ellenére még egyáltalán elvégezhető volt. Az épületváz földrengésállósági megerősítésénél lényegében az volt a cél, hogy az acélvázat térbelileg merev dobozzá alakítsuk át. Ezen túlmenően a megerősített vázszerkezet felépítése és elrendezése olyan lett, amely egyrészt megakadályozza a csavaró lengések kialakulását, másrészt pedig a térbeli együttműködés maximumát is nyújtja az egyes szerkezeti elemek között. A földrengésállósági megerősítési munka közel fél évtizede alatt a PA. Rt., az IPARTERV Rt. és a VEGYÉPSZER Rt. szakembergárdájának sikerült a nehezítő körülményeket leküzdve határidőre és az elvárt minőségben befejezni a feladatot, mely az erőmű biztonságnövelő programjának részét képezte. Ezt a közös tevékenységet és együttműködést ismerte el az angolmagyar zsűri, a mérnöki alkotások legjobbjainak járó különdíjjal, a „TIERNEY CLARK-DÍJ” 2004. évi pályázatán. Hajmási Péter- Kiss Ferenc
