Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
Megszületett a 2004. évi bérmegállapodás 2004. április__________________________________________________________ATOMERŐMŰ________________________________________________________9. oldal A 2004. évi bértárgyalás folyamata Az ágazati bérmegállapodást követően 2004. március 2-án került sor a helyi szintű bértárgyalásokat megelőző konzultációra, amelyen a felek kölcsönösen elkötelezték magukat a gyors, intenzív tárgyalás lefolytatása mellett. A munkáltató magára nézve kötelezőnek tartotta a „Villamosenergia-ipari középszintű bér- és szociális megállapodás”-ban foglaltakat. A munkáltató heti két táigyalást javasolt, valamint azt kérte az érdekképviseleti szervektől, hogy a taglétszámra vonatkozó adatokat és a tárgyalási mandátumra szóló jogosítványokat küldjék meg. A munkáltató kérte, hogy a gyors tárgyalás lefolytatása érdekében a szakszervezetek képviselői megállapodási joggal is legyenek felruházva. A MESZ képviselői csak tárgyalási hatáskörrel rendelkeztek, a megállapodás végleges elfogadásáról csak az elnökség dönthetett. A bértárgyalás I. fordulóján nem tudtak a felek érdemben tárgyalni, mert a munkavállalói oldal nem alakította ki közös állásfoglalását, így erre csak a következő fordulón került sor. A munkáltató oldaláról is kedvező fogadtatást nyert az, hogy az állásfoglalás a realitások talaján maradt — a bérköltséget nem terhelő megoldásokat is javasolt—, így elfogadta azt tárgyalási alapnak. A munkáltató a reáljövedelem-növekedés tárgyalása során nem kezdett alkuba, 4 %-ot ajánlott. A PADOSZ legalább 4,5%-ot tartott elfogadhatónak, amely nagyon közel állt a munkáltató által javasoltakhoz. A Munkástanácsnak is megfelelt ez a mérték, a MÉSZ elnökségének kellett a határozata ahhoz, hogy ez elfogadásra kerüljön. Az álláspontok közelítése után tett munkáltatói javaslatot, a 4,5 %-os reáljövedelem-növekedést, a PADOSZ és a Munkástanács elfogadta. A MÉSZ elnöke nem tudott érdemben nyilatkozni — mivel nem rendelkezett megállapodási joggal —, és ezt csak a testület vezetőségével történő egyeztetés után tehette meg. A bértárgyalás IV. fordulóján a tárgyalási alapot továbbra is a négy szakszervezet által aláírt állásfoglalás képezte. A tárgyalás megszakadt, mivel a MÉSZ nem fogadta el, hogy a reáljövedelem növekedésének mértékében történjen először megállapodás, és ezt követően kerüljön sor a jövedelemcsomag elemeiben való megegyezésre. A március 22-i V. fordulón a MÉSZ képviselői továbbra is ragaszkodtak álláspontjukhoz, elhagyták a tárgyalótermet, és nem írták alá a megállapodást, amelyet a munkáltató és a másik két reprezentatív szakszervezet aláírt, így a bérmegállapodás nem vált automatikusan a Kollektív Szerződés részévé. Ezt követően a MÉSZ elnöksége kifogást emelt a munkáltató intézkedésével szemben, miszerint a humán igazgató nem kívánt tárgyalni a MÉSZ képviselőivel. A humán igazgató többszöri kezdeményezésére, a tárgyalások folytatására 2004. március 25-én került sor. A munkáltatói oldal jegyzőkönyv és hangfelvétel formájában bizonyította, hogy nem a munkáltató szakította félbe a március 22-i tárgyalást. A munkáltató semmilyen formában nem adott alapot a MÉSZ által megjelentetett írásokban foglalt megalapozatlan állításokra. Ezt követően a MÉSZ küldöttsége visszavonta az állásfoglalását, valamint elnézést kért a megjelentetett valótlanságokért. A MÉSZ küldöttsége átadta a döntésre jogosító felhatalmazást a MÉSZ- elnökség részéről, majd aláírták a másik két reprezentatív szakszervezettel már megkötött szerződést. Ezzel a Paksi Atomerőmű Rt. 2004. éves bér- és szociális jóléti megállapodása a Kollektív Szerződés részévé vált. MÉSZ A MÉSZ elnöksége téves információkon alapuló alaptalan kifogást emelt a munkáltató intézkedésével szemben. A bértárgyalás V. forduló hangfelvétel ide vonatkozó részének visszahallgatása után megállapítható: dr. Varga-Sabján László igazgató úrral szemben megfogalmazott kritikánk alaptalan, korrekten járt el a tárgyaló felekkel szemben. A fentiek miatt megkövetjük, és elnézést kérünk az Igazgató úrtól és mindenkitől, akit tájékoztatóinkban akaratlanul megbántottunk. Elnézést kérünk minden Munkavállalótól és a Tagságunktól külön a nem megfelelő képviseletért. Az elnökség a következő elnökségi ülésén levonja a konzekvenciát, és tájékoztatja a tagságot. Paks, 2004. március 25. MÉSZ-elnökség A 2004. ÉVI BÉRMEGÁLLAPODÁS ÉRTÉKELÉSE A PADOSZ SZEMSZÖGÉBŐL Kiss Mihály elnök Az idei év is nehezen indult a bértárgyalásokat tekintve, hiszen az ágazati bérmegállapodás nehezen született meg. Az állami direktívák meghatározása megnehezítette a vállalati szintű béralkut. A PA Rt. helyzete ezt tovább súlyosbította a tavalyi események tükrében, így megfontoltnak kellett lenni az érdekérvényesítő eszközök megválasztása kérdésében. Nagy felelősséget jelentett ez a szakszervezetek számára. Az ágazati bérmegállapodás során kötelező minimumként 8% bruttó keresetnövekedésben sikerült megállapodni. Az országos átlaghoz viszonyítva ez jónak ítélhető. Erre kellett helyi szinten építkezni. Az ágazati bérmegállapodásból adódó korlátok, valamint a társaság — a tavalyi év eseményeiből adódó — helyzete nem tette egyszerűvé a szakszervezeti álláspont kialakítását sem. Ebben a helyzetben a PADOSZ a megfontolt tárgyalási stratégia kialakítása mellett döntött. A PADOSZ álláspontja szerint nem feltétlenül a legkeményebb érdekérvényesítési eszköz a leghatékonyabb módszer. Szakszervezetünk állásfoglalása is ebben a megközelítésben készült. Mivel a jövedelmi struktúrában a legnagyobb elem a bérköltség, és ebben eléggé kötöttek voltak a viszonyok, a többi területen — természetbeni juttatás, egyéb támogatások, tehát a bérköltséget nem terhelő területeken — próbáltuk a mozgásteret bővíteni — sikerrel. A karácsonyi pénz kérdésének megoldása is nagy eredmény, hiszen akármilyen jó megállapodást kötünk, ha nincs karácsonyi juttatás, akkor általában keserű az emberek szájíze. Erre most sikerült megoldást találni. Jövedelmi elemként kezeltük, így bérköltségen kívüli egyéb forrásból lesz meg ennek a fedezete, és a kifizetés is így valósul majd meg. A munkáltató oldaláról is kedvező fogadtatást nyert az, hogy az állásfoglalásunk ezt a kérdéskört ebben a formában tartalmazta. A 2004. március 22-én megszületett bérmegállapodás az ismert körülményekhez képest egy nagyon jó bérmegállapodás. Munkavállalói körökből is sok visszajelzést kapunk, miszerint a PA Rt. körülményeit és az országos helyzetet figyelembe véve ez egy — sok elemében — meglehetősen jónak ítélhető megállapodás. Összességében elmondható, hogy korrektség és együttműködés nélkül az érdekvédelmi szervezetek nem lehetnek eredményesek. Ezeknek a kritériumoknak a MÉSZ nem tett eleget, bár végül aláírták a megállapodást. Azt látni kell, hogy óriási a tét a bértárgyalásokon. Ha nem tudunk úrrá lenni a belső ügyeinken, a humán erőforrás kérdésein, és nem tudunk együttműködni, akkor veszélybe kerülhetnek azok a fő célok, amelyek az üzemidőhosszabbítást, teljesítmény-növelést, esetleg egy új blokk építését érintik. A PADOSZ munkája során az érdekérvényesítés szempontjából prioritásokat határozott meg: első a munkahely megtartása, új munkahely teremtése; a második az, hogy ezeken a munkahelyeken mennyit keresünk. Ha nincs munkahely, nincs miről tárgyalni. Azt érzékeltük a tavalyi események után, hogy az első számú prioritáshoz kell igazítani a szakszervezeti munkát. Fontos, hogy hogyan építjük a jövőnket, fontos nekünk és a térségnek, hogy ez az erőmű működjön. Aki ismeri az ország, a régió helyzetét, az belátja ennek fontosságát. A felelősségnek kell áthatnia a munkánkat. A 2004. ÉVI BÉRMEGÁLLAPODÁS ÉS TANULSÁGAI Munkástanács — Markotán Károly elnök Sajnálatosan elhúzódott az idei ágazati bérmegállapodás, így későn tudtuk kezdem a helyszíni bértárgyalást. Ismét elkezdődött a szakszervezetek közötti adok-kapok, amit a Munkástanács hathatós közreműködése elsimított. Ennek eredményeképpen létrejött a négy szakszervezet között egy közös álláspont a 2004. évi bértárgyalásra. A közös állásfoglalást a munkáltató tárgyalási alapnak elfogadta. A bértárgyalás, a MÉSZ külön igénye miatt, a PADOSZ és a Munkástanács részvételével folytatódott a munkáltatóval, amely később megállapodással záródott. Ezen megállapodás a MÉSZ aláírása után a Kollektív Szerződés részévé vált. Az eredeti igényünk, célkitűzésünk nagyrészt teljesült. Ezen megállapodás az év végi jutalommal az alacsonyabb jövedelműeknek plusz egy havi bért jelent. Úgy érezzük, elfogadható bérmegállapodás született, mivel mint veszteséges cég, a tulajdonos 3,5%-ban határozta meg a keresetfejlesztést. Tanulságként elmondható, hogy mindent el kell követni annak érdekében, hogy a bértárgyalásokat megelőzően az érdekképviseletek közös álláspontot alakítsanak ki. Mindannyian tudjuk, hogy ameddig az egy bérelemeseknél, az egyműszakos és a többműszakos munkavállalóknál az indokolatlan bérkülönbségeket meg nem szüntetjük, feszültségek, konfliktushelyzetek adódhatnak. Az idén el kell kezdeni ezen feszültségforrások feltárását, meg kell találni a megoldást, amelyre a munkáltató is elkötelezte magát. A MÉSZ részéről lapzártáig nem érkezett értékelés a 2004. évi bérmegállapodással kapcsolatban. A MUNKÁLTATÓ ÉRTÉKELÉSE A BÉRMEGÁLLAPODÁS KAPCSÁN A 2004. évi bérmegállapodás több következtetés levonására is alapot adhat mind a munkáltató, mind pedig az érdekképviseletek részéről. Az öt fordulón és közel egy hónapon át tartó tárgyalássorozat fő következtetése az, hogy partnernek kell lennünk, munkáltatónak és szakszervezetnek, vezetőnek és beosztottnak. Együtt kell működnünk, hiszen céljaink közösek, csak együttes erővel tudunk úrrá lenni a kialakult helyzeten, és tudjuk a jövőnket számunkra kedvezően alakítani. Mindezek mellett a realitások talaján kell maradni, hiszen a tavalyi év eseményei következtében előállt helyzet nem teszi lehetővé a megalapozottság nélküli követelések teljesítését, főként, ha azok nélkülözik a racionális gondolkodást. Korrektség szükségeltetik, az, hogy tudatában legyünk: az adott szó kötelez. Köteleznek azok a nyilatkozatok is, amelyeket a felek tesznek a tárgyalássorozat során. Nem lehetünk meggondolatlanok, felelőtlenek. A munkáltató törekedett a tárgyalások során a rugalmasságra, a megegyezésre. Mindenkinek ez az érdeke, hiszen az egyoldalú intézkedések nem teremtenek munkabékét. Eredményesek csak együtt lehetünk. Búcsú Újhelyi Zolitól Megint eggyel kevesebben járjuk a hegyeket, völgyeket, tragikus körülmények között elhunyt régi túratársunk Újhelyi Zoltán. Az utóbbi időben sokat kalandoztunk együtt, ostromoltuk a havas hegycsúcsokat, másztuk a szédítő sziklákat, és ha az ember sokat van egy kötélen valakivel, előbbutóbb barátok lesznek. Mi nagyon hamar barátokká váltunk, mert Zoli egy szeretni való megszállott volt, aki iszonyatos fordulaton élte az életét, vonzotta minden kihívás, mindent ki akart próbálni, mindent tudni szeretett volna. Tele volt életerővel, nagy tervekkel, türelmetlenül rohant egyik kalandból a másikba, és sajnos ez a rohanás törte ketté fiatal életét. Aki ismerte és szerette ejtsen érte néhány könnycseppet, ha lenéz egy szikla tetejéről a mélybe, ha szabadon szárnyaló madarat lát, ha alkonyaikor a lemenő Nap sugarai vörösbe öltöztetik a hegykoszorút, mert Zoli lelke ott lesz valahol. Hartmann Miklós özv. Szénégető Lászlóné Szül: Gyöngyösi Julianna (1952-2004) 2004. március 29-én közúti balesetben elhunyt Szénégető Lászlóné, a Gépész Szerviz Osztály dolgozója. A bekövetkezett tragédia sokkolóan ért valamennyiünket. Március 18- án még dolgozott, 19-től egy hét szabadságot kért, hogy minden ügyes-bajos dolgát el tudja végezni, mivel 3 hétre Harkányba volt beutalója. Búcsúzáskor kollégáinak mondta, hogy a kezelések mindig eredményesek voltak. Megerősödve húsvét után újból jön dolgozni. A kegyetlen sors nem tette lehetővé. Szénégető Lászlóné 1986. január 1-én nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Rt.-hez szerszámkiadói beosztásba. Vezetői, kollégái szorgalmas, megbízható munkatársnak tartották. Mindig lehetett számítani rá. Négy éve, hogy elvesztette férjét. Azóta egyedül nevelte iskoláskorú fiúgyermekét. 2004. április 1-én Pakson, a Fehérvár úti temetőben vettek végső búcsút szerettei. Gyászolja őt szerető lánya: Andrea, fia: Szabolcs, unokája: Martin, özvegy édesanyja, özvegy anyósa, keresztlányai: Viktória, Tímea és családjuk. Testvérei Ilona, József, Klára és családjuk. Rokonok, barátok, kollégái és munkatársai. Nyugodjék békében! MJ. Hevesi Lajos Hevesi Lajosné (1931-2004) (Szül: Haaz Mária) (1936-2004) Hevesi házaspár 2004. március 29-én közlekedési balesetben elhalálozott. Személygépkocsijuk frontálisan összeütközött egy tehergépkocsival. A gépkocsiban négyen utaztak. Valamennyien a helyszínen életüket vesztették. Futótűzként terjedt a szomorú, megrázó hír. Paksról indultak Harkányba, hogy 3 hétig rehabilitációs kezelésen vegyenek részt. Lajos bácsi és Mária néni 1986-ban nyertek felvételt a paksi atomerőműhöz. Lajos bácsi a Külső Technológiai Osztályra gépész beosztásba, Mária néni a Szolgáltatási Osztályra került. Szorgalmas, lelkiismeretes munkájukért tisztelték és szerették őket. 1991-ben mentek nyugdíjba. Boldogan, szépen, megértésben, szeretetben élték nyugdíjas életüket. Akár hova mentek, az atomerőműves nyugdíjas igazolványukat mindig magukkal vitték. Szeretettel gondoltak vissza az erőműben eltöltött dolgos évekre. 2004. április 3-án Pakson, a Kálvária temetőben vettek végső búcsút szerettei Hevesi Lajostól és feleségétől. Gyászolja őket szerető fia: Antal, szerető unokák: Mónika, Gyöngyi és Zsófia. Keresztlányuk: Katalin. Testvérek, sógorok, sógornők: Ferenc, Antal, Margit, Magdolna, Teréz és családjuk. Munkatársak és kollégák. Nyugodjanak békében! MJ.
