Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 2004. április Junkuncz János vezető műszerész A Tolna Megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet központi antennás részlegében dolgozott, majd a jobb fizetés reményében jelentkezett felvételre az atomerőműbe. 1983. március 16-án került a vállalathoz, és ezt a napot soha nem fogja elfelejteni—mondja ő—, mert ez meghatározó jelentőséggel volt életére. — Milyen munkakörbe vettek fel? — Először a telefonközpontba kerültem műszerészként, ám ez nem nagyon tetszett, mert nem szeretek egy helyben sokáig ülni, és kértem áthelyezésemet a tűzjelző csoportba. Ok az erőmű egész területén dolgoztak, így bejárhattam az üzem minden zegét-zugát. — Milyen feladatotok volt abban az időben? —Az 1. blokk indítását ugyan egy évvel lekéstem, de a tűzjelző rendszer üzembe helyezésén végig itt voltam. Nem volt egyszerű dolog, de megcsináltuk. Kezdetben műszerészként dolgoztam, majd amikor a csoportvezető kolléga Budapestre távozott, az akkori osztályvezetőm — Sipos László — kinevezett csoportvezetőnek. Jó pár éven keresztül voltam csoportvezető, majd amikor fogyni kezdtünk, és különböző leépítések jöttek, akkor átszervezték az osztályt, és összevonták a tűzjelzős csoportot az EDK-s (diszpécseres) csoporttal. Az akkori főnököm, Pataki János is összevonásokat hajtott végre, és így lettem vezető műszerész a tűzjelzős csoportnál, ahol jelen pillanatban is vagyok. — Volt-e nagyobb volumenű feladatotok az elmúlt időszakban? — Most egy jelentősebb munka vége felé vagyunk, mert a négy blokkon befejeződött a tűzjelző rendszer rekonstrukciója. Ez azt jelenti, hogy a régi MMG-s gyártmányú korszerűtlen rendszert lecseréltük egy nagytudású Siemens—Cerberus gyártmányú tűzjelző rendszerre. —Hogyan működik ez a rendszer? —Az új rendszer nagyon intelligens. Úgy működik, hogy van egy hurok, amin van X számú érzékelő. Ezek az érzékelők különböző helyiségekben vannak elhelyezve, általában a mennyezeten. Az érzékelőkbe kerülő füst a hurokvezetéken jelzéseket továbbít a központ felé, ahol egy megfelelő hurokkártya fogadja, és ez értelmezi, majd előjelzést, tűzjelzést vagy hibajelzést jelenít meg a hozzá tartozó figyelőrendszeren. Ilyen rendszert telepítettünk a blokkvezénylőkbe, az EIK-ba, a tűzoltókhoz, a munka- és tűzvédelmi osztályra és ide hozzánk. — Munka után mivel töltőd a szabadidődet? — Szedresen lakunk egy családi házban, és például tegnap éppen fóliasátrat építettem, primőr árut szeretnék termeszteni a családnak. Szőlő és gyümölcsfa is van a kertben, így van mit tennem. Gondom is van, mert a nagyobbik fiam februárban szerelt le, de nem tud elhelyezkedni. Bevonulás előtt itt dolgozott az erőműben egy cégnél, de nem tudják visszavenni, mert kevés a munka. Egyébként számítógépes programozó, és most próbálok munkát szerezni számára. A kisebbik fiam a gyönki gimnáziumban fog érettségizni az idén, ő is választás előtt áll, ez is gondjaim számát gyarapítja. —A nejed dolgozik? — Igen, óvónő a szedresi óvodában. — Sok sikert kívánok a gyerekeknek, és jó palántázást neked! Blokkvezénylők fejlesztése A svédországi Oskarshamn-1 és Ringhals-2 blokkon folyó, az irányítástechnikai és vezérlő rendszereket érintő fejlesztés jelentős befolyással bír/fog bírni a vezénylőtermek designjára is. Svédországban a nyolcvanas évek óta folyt az irányítástechnikai és vezérlő rendszerek modernizálása. Ez a folyamat azonban nem sok hatással volt magukra a blokkvezénylőkre. Napjainkban sokkal erősebben fókuszálnak a termek belső kialakítására is. Az elavult műszerezés természetesen jó ok a fejlesztésre, de a jelenlegi nagyobb ismeretek és az emberi interface kialakítása is jó ok a módosítások végrehajtására. Az Oskarshamn-1 blokkon végrehajtott program új folyamatfeldolgozó rendszereket, építészeti kialakításokat, villamos- és gyengeáramú berendezéseket tartalmaz. Digitális alapúak a védelmi rendszerek, az új vezénylő modem biztonsági panelekkel rendelkezik, nagyméretűek a képernyők és képemyőbázisú az interface. A huzalozott, hagyományos műszerezés - a biztonsági funkciók fenntartására - továbbra is elérhető. A Ringhals-2 blokkon 2006-ig kell befejezni a fejlesztést, ennek során a vezénylő teljesen új formát kap. A tervezési folyamat során új eszközöket is bevetettek. A korai fázisban fából elkészítették a teljes méretű berendezést, amely a műszerezést is tartalmazta. A későbbiekben az operátorok is nagy szerephez jutnak a jóváhagyási folyamatban. Az üzemeltetés biztonsági vonzatú komponensei különálló nyomógombokkal kezeltek maradnak, míg az egyéb rendszerek képemyő-bázisúak lesznek. A program során folyik a vészjelző rendszerek fejlesztése is. Fennmarad a tartalékvezénylők rendszere, de modernizált formában. A leginkább látható változás a korábbi változathoz képest a nagyméretű képernyők használata lesz. Ezek mindenki számára lehetővé teszik a fontos paraméterek megtekintését és elemzését. A képemyőbázisú beavatkozások esetleg nem utalnak az azt elvégző személyre, tehát új stratégiát kell kifejleszteni a személyzeten belüli kommunikációra is. A modernizáció pozitív hatásai abban is megnyilvánulnak, hogy kevesebb éghető anyag lesz a vezénylőkben (pl. optikai kábelek használata a műanyag borításúak helyett). A kisegítő jellegű, egyéb vezénylőtermek - úgymond - beköltözhetnek a központi vezénylőbe, egyszerűsödhet az egész irányítási mechanizmus. Természetesen nem feledkezhetünk meg a fejlesztés vonatkozásában arról sem, hogy az esetleges üzemidő-hosszabbítási programok mindenképpen indokolják a modernizálást. A szakmai minőséget pedig garantálja a nemzeti és a nemzetközi előírások betartása. Forrás: Nuclear Engineering International, 2004. február (Frigyes Reisch cikkének tömörített változata) A szerző a Svéd Királyi Műszaki Intézet munkatársa, néhány évvel korábban járt a paksi vezénylőkben és a TLK-ban is. Varga József Péter Lajos a koordinációs csoport vezetője A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola befejezése után Budapesten kezdett el dolgozni, majd megnősült, és lakásprobléma miatt egy időre hazaköltöztek Kisbérre. Megfelelő szakmai munka és lakásmegoldás ígéretére jelentkezett a Paksi Atomerőmű Vállalathoz felvételre. — Mikor kerültél az erőműbe, és milyen területre? —1983 júniusában vettek fel a Villamos Laborba, mert a hírközlési szakterület abban az időben odatartozott. Az első években üzembe helyező mérnökként dolgoztam, több más velem egy időszakban érkezett kollégával együtt. A 2. blokki kiépítésen kezdtem a hírközlési berendezések üzembe helyezésével, majd 1986-tól 1992-ig műszakos szolgálatot láttunk el az akkori üzemmérnöki gárdával, melyre a gyors üzemközbeni hibaelhárítások miatt volt szükség. 1993-ben a műszakos szolgálat vezetői döntésre történő megszüntetése után üzemvezetői beosztásba kerültem. A Híradástechnikai Osztály 1995. évi üzemmé történő átszervezése után 2002 tavaszáig üzemvezető-helyettesként, majd a koordinációs csoport létrejöttével, annak vezetőjeként tevékenykedem. — Mi a feladata a csoportnak? —A csoport két részre tagozódik, egyrészt a koordinátor kolléganőkre, akik a napi —- MATÁV és Pannon GSM — telefonos ügyintézést, valamint a HTO napi tevékenysége MUT-hoz kötött feladatainak adminisztratív előkészítését, gazdálkodási és belső telefonszámlázásokkal kapcsolatos feladatait végzik. A csoport másik részéhez a mérnöki gárda tartozik, akik a különböző műszaki, beruházási és fejlesztési feladatok szakmai előkészítését, és megvalósítás esetén a beruházások végrehajtásának műszaki ellenőrzését végzik, karbantartási és kezelési utasításokat készítenek, valamint munkaidőn kívüli műszaki ügyeletet látnak el. A csoporthoz tartozik olyan szakterület is, amelynek rendszerfelelősi feladatait én látom el. — Melyek ezek a szakterületek? — Hozzám tartozik az erőmű akusztikus riasztórendszere, a kamerarendszerek egy része, köztük az A 301-es helyiségek tűzvédelmi kamera rendszere. A 250 tonnás daruk kamerarendszerének rekonstrukciós létesítése az én feladatom volt, továbbá a strukturált hálózatok tervezése, kiépítése, ezenkívül a blokki és blokkon kívüli telefonhálózatok építéséhez kapcsolódó feladatok is az én hatáskörömbe tartoznak. — Ezek a rendszerek korszerűek? — Részben igen, ugyanakkor igyekszünk folyamatosan korszerűsíteni mind az akusztikus riasztó, mind pedig a kamerás rendszereink elavult egységeit, természetesen a rendelkezésre álló pénzek függvényében. Jelenleg előkészítés alatt áll az akusztikus riasztórendszer korszerűsítése, melynek fő egységei a legutóbbi 1993-as átalakítás óta bizony korszerűtlenné váltak. —A munkaidő lejártával a munkát viszed haza, vagy bezárod az irodába? — Nem viszek haza munkát, bár ha olyan a feladat, akkor otthon is gondolkodom a feladat lehető legjobb megoldásán. Igyekszem a munkaidőmet kihasználni, és az általában elég azokra a feladatokra, amelyekre megbízást kapok. —A szabadidőd mivel töltőd? — Különösebb hobbim nincs, szeretem a sportot, eljárok a sportrendezvényekre. Valamikor aktívan kézilabdáztam, de ma már csak nézni szeretem ezt az általam kitűnőnek tartott sportágat. — A családodról megtudhatunk néhány adatot? — Feleségem a Móra Ferenc Általános Iskolában tanít magyart és angolt. A fiam 22 éves, és a BME Villamosmérnöki Karának negyedéves hallgatója. Lányom 2. osztályos a Vak Bottyán gimnáziumban. — Köszönöm a beszélgetést! Rábai András művezető Győrben végzett a műszaki főiskola közlekedés-automatika szakán 1977-ben, majd a vasúthoz került, ahol a kábeleseknél volt mérő technikus. 1981- ben megnősült, kellett egy lakás, és az országban talán az egyetlen vállalat a PAV volt, ahol egy éven belül lakást ígértek, és ő meg is kapta. Egyébként Békés megyéből, Dévaványáról került Paksra 1983-ban. — Milyen beosztásban kezdtél a PAV-nál? — Úgynevezett rendszer-üzemmérnök voltam többed magammal, a 2. blokkon a „Lipka” és a telefonok üzembe helyezését csináltuk. — Mit jelent a „Lipka”? — Hangosbeszélő rendszer, ezekkel volt tele a primer kör és a szekunder kör is. Ezt a technikát a Tesla gyártotta, az erőművel együtt adták el ezt a rendszert. Az oroszok által szállított tervhez hozzátartozott egy telefonrendszer is. A 2. és 3. blokkokon ezeket a rendszereket építettük ki, és a 4. blokk már majdnem elkészült, amikor megkezdtük a műszakozást. Mint rendszer üzemmérnökök az erőmű hírközlését felügyeltük, három műszakban hat üzemmérnök srác. — Mi volt akkor a legjellemzőbb munka? — Szünetmentesen biztosítani az erőmű hírközlését. Itt volt a helyünk, ahol most, csak akkor a régi központ volt még. Bármilyen meghibásodás volt, mi azonnal intézkedtünk, elhárítottuk a problémát vagy berendeltük az ügyeletet. 1990-ben megszűnt a műszakozás, akkor önálló mérnöki beosztást kaptunk. Akkor indultak el a nagyobb műszaki fejlesztések, mindenkinek volt valamilyen témaköre, akkor kezdődött a kábelhálózat felújítása, az optikai gerinchálózat kialakítása, amelyben én is részt vettem. 1993-ban megkezdődött a telefonközpont átalakítása, és akkor kerültem ide mint önálló mérnök és mint művezető, továbbra is hozzám tartozik a központ és az itt lévő két csoport vezetése. Egyik a központkezelő lányok, ők hatan vannak, öt műszakos és egy állandó délelőttös. A másik az ISDN-csoport, amely az erőmű és a hozzá tartozó külső cégek vezetékestelefon-ellátását biztosítja. —A régi központ hova került? — Leselejteztük, az itt látható irodákban volt a 2000 mellék, amely most két kis szekrényben is elférne, ráadásul ma majdnem 4000 mellék van kiadva. Az erőmű telefonrendszere át lett szervezve, régen minden itt volt az irodaház földszintjén, ma négy különböző központra osztottuk, és területeket lámák el a központok. — Hány kimenő vonalatok van? — Közel 200 ki- és bemenő beszélgetést tudunk forgalmazni egy időben MATÁV irányban, ez elég sok, de voltak időszakok, amikor csúcson voltunk. Segített a plusz 60 db Pannon irány kialakítása. —-Az ingyenes zöldszám miért szűnt meg? — Indokolatlanul nagy volt a forgalma, és nem lehetett elkülöníteni a jogosultságot a használatára. Ha valamit el akart intézni valaki az erőműben, a saját számán elintézte pillanatok alatt, a zöldszámon ez a beszélgetés volt, amikor közel fél óráig is eltartott. Ami „ingyen” van, azt indokolatlanul is használják az emberek. A költségeket viszont nem tudtuk kiterhelni a belső és főleg a külső szervezetek részére, azok egy nagy központi költségből lettek fizetve, ám a költségek növelésére már nem volt lehetőség. Ez a forgalom csökkentett mértékben megjelent kontrollált kimenő hívásként. —A napi munka után mi jelenti a kikapcsolódást számodra? —A horgászat, már gyerekfejjel is a kapásokat lestem. Ehhez az időtöltéshez viszont sok szabadidő, és főleg csend, kellemes környezet és szép idő szükséges. — Gyerekeid vannak? —Van egy 20 éves lányom, ő másodéves a Budapesti Műszaki Főiskolán. A fiam 17 éves, a bonyhádi gimnáziumba jár, ő is műszaki pályára készül. A nejem jelenleg otthon van, és Ő biztosítja számunkra a nyugodt családi hátteret. Hasadóanyag-tároló A MINATOM üzembe helyezett egy hasadóanyag-tároló létesítményt Ozerszkben, a Majak telephelyen (Urál-hegység). A létesítmény feladata annak a 25 tonnányi katonai célú plutóniumnak a tárolása, amely további védelmi célokra már nem szükséges. A komplexum építése 1995- ben kezdődött az Amerikai Egyesült Államok és a MINATOM támogatásával. A tervezés során 100 éves üzemidőt vettek figyelembe, a létesítménynek egyúttal biztosítania kell a tárolt anyag visszanyerhetőségét is a plutónium állapotának vizsgálatára és — reprocesszálás után — üzemanyag előállítására. A főépület megerősített betonszerkezet, 7 méteres falvastagsággal és 8 m vastag tetővel. A plutóniumot tartalmazó konténerek kielégítik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség előírásait, és három mérnöki gáttal rendelkeznek. A tároló nyolcas erősségű földrengésnek képes ellenállni, továbbá elviseli a bombázás, az ágyúzás és egy teljesen felfegyverzett katonai repülőgép tűzerejének hatásait is. Forrás: Nuclear Engineering International, 2004. január Varga József
