Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
2004. április ATOMERŐMŰ 7. oldal HÍRADÁSTECHNIKAI OSZTÁLY Erről az osztályról elmondhatjuk: tevékenysége, mint az erek az ember szervezetét úgy hálózzák be az erőművet. László Pál osztályvezető Szerette volna, ha az épülő atomerőmű lett volna az első munkahelye, ám amikor tanulmányai végére ért 1971-ben, még akkor nem volt felvétel, ugyanis 1969-ben leállították az építkezést. Az átmeneti időszakot egy ipari szövetkezetnél töltötte el fejlesztési csoportvezető, majd osztályvezetői beosztásban. — Mikor kerültél az erőműbe, és milyen területre? —A szövetkezettől 1978. március elején jöttem át az atomerőmű vállalathoz, és a Villamos Laborba kerültem, első olyan emberként, aki gyengeáramú szakon végzett. A laborból 1982 januárjában elkerültem, ugyanis ekkor folytak a különböző engedélyeztetési eljárások az ÁIB (Állami Indító Bizottság) irányításával. A bizottság a PAV híradásával kapcsolatban megfogalmazott egy konkrét feladatot, amelynek kiváltó oka az volt, hogy ebben az időszakban Amerikában, egy atomerőműben üzemzavar történt, és a híradásuk csődöt mondott. Mindenki egyszerre akart telefonálni, és a hálózat nem bírta az egyidejű terhelést. A bizottság ki akarta küszöbölni ezt a problémát, ezért létrehozott egy albizottságot, ahol a híradástechnikával foglalkoztak. Én bekerültem a PAV részéről ebbe a csapatba, és elkészítettük a PAV „Híradó Terv”-ét. A feladat végrehajtásához, kivitelezéséhez az általános vezérigazgatóhelyettes állományába kerültem, és 1993-ig ott is maradtam. — Ez az időszak már a részvénytársasági időszak! — Igen, és a pályázatok időszaka. Ekkor pályáztam meg a híradástechnikai osztályvezetői helyet, majd el is nyertem. Ez az időszak — a '90-es évek első fele — a nagy fejlesztések kezdésének ideje volt szakterületünkön, ekkor kezdtük el a teljes körű digitalizálást. Az 1981-1982-es időszak technikai szintjéről eggyel magasabb szintre léptünk. — Közben Felügyelő Bizottsági tag lettél! —Amikor a társasági átalakulást készítették elő, a dolgozók bizalmát megkaptam, és munkavállalói felügyelő bizottsági tagnak választottak. Azóta az ötödik ciklusomat töltöm, ötször kaptam bizalmat erre a posztra. Nagyon nagy örömmel csinálom, és óriási megtiszteltetésnek érzem. Annak is örülök, hogy sok olyan problémát vittünk a bizottság elé, amely a dolgozók érdekeit erősítették, védték. — Mondanál néhány mondatot az osztályodról? — Az osztály feladata nagyon komplex, a társaság egészét kiszolgáló tevékenységet folytatunk. Nincs olyan szervezete a társaságnak, akivel ne lennénk munkakapcsolatban. Feladatunk a társaság kommunikációjának biztosítása, de ez azért a műszaki kiszolgálástól összetettebb feladat. Amikor kommunikációról beszélünk, nemcsak telefonközpontról beszélünk, hanem az átviteli technikáról is, amelyek az Internet és egyéb rendszerek gerincét képezik. Ezeknek a rendszereknek és a rádiórendszereknek az üzemeltetése, karbantartása is hozzánk tartozik, amelyek regionális funkciót is betöltenek. A tűz- és oltásvezérlő rendszerek rekonstrukcióját most fejeztük be, nagyon precíz munkát végeztek a kollégáim, amiért most is külön köszönetemet fejezem ki. A belső akusztikus riasztó- és tájékoztató rendszer, valamint az energiarendszerhez kapcsolódó távközlés is a mi munkánkat színesíti. De a blokki diszpécserrendszer (EDK), a megfigyelő kamerarendszerek is a mi szakmai felügyeletünk alá tartoznak. Ezért mondtam, hogy tevékenységünk komplex és társaságszintű. Viszont nem szabad összekeverni minket az informatikával, annak ellenére sem, hogy a felhasználók ugyanazok a célszemélyek mindkét szakágnál. — Szabadidődben mivel foglalatoskodsz? — Kertészkedem a ház körül, és saját kedvtelésemre amatőr szinten saját szükségletre borászkodom, ugyanis szeretem tudni, hogy mit iszok. Néha horgászni megyek a vömmel, és a családdal együtt kirándulni. — Gondolom a gyerekek már önállóak. —A nagyobbik lányom építőmérnök, munkavédelmi szakmérnök és egy kft.-nél területi igazgató, kisebbik lányom környezetvédelmi mérnök, férjnél van. A nejem otthon van, és gondozza idős édesapját. — Jó egészséget, további sikereket! Dejcző Jánosné vezető koordinátor (önvallomás) 1983-ban kerültem az erőműbe az akkori Villamos Labor Hírközlési Csoportba. Üzemmérnökként részt vettem a „Lipka” hangosbeszélő rendszer üzembe helyezésében. Feladatom a külső cégekkel történő karbantartási szerződések előkészítése, szerződések véleményezése, teljesítésigazolások elkészítése, a hírközlő berendezésekhez szükséges eszközök megrendelése és az elhasználódott műszerek, készülékek pótlásának biztosítása volt. Vezetnem kellett a hírközlő berendezések leltározását és nyilvántartását. Intéztem a híradástechnikai rendszerek engedélyeztetését, a dokumentációk naprakész vezetését, és tartottam a kapcsolatot a Hírközlési Hatóságokkal. 1988-ban mentem GYES-re. Két fiunk született, Balázs és Bálint. Balázs 16 éves, a Vak Bottyán gimnázium tanulója, Bálint 14 éves, a Móra Ferenc Általános Iskolába jár. Férjem, Dejcző János az Irányítástechnikai Üzemviteli Osztályon művezető. Ő figyelt fel először az itt folyó építkezésre, és ösztönzött arra, hogy Paksra jöjjünk. Az 1. blokkot épphogy üzembe helyezték. Én akkor a Frekvenciagazdálkodási Irodán dolgoztam már hét éve. Nehezen szakadtam el régi munkahelyemről és a szüléinktől. 1993-ban jöttem vissza dolgozni az addigra már Híradástechnikai Osztályra. Gazdálkodási tevékenységgel kezdtem el foglalkozni, később csoportvezetőként először csak a költségekkel, majd a hírközlési tevékenység értékesítésével és a telefonszolgáltatás biztosításával a területen működő idegen cégeknek. Ezt követte az antennajel-szolgáltatás biztosítása a lakótelepen élő dolgozóinknak. Ehhez ki kellet dolgozni a hatályos törvények szerint a vállalkozási feltételeket a vezetékes műsotjeleiosztásra, és havonta jelentéseket kellett küldeni a jelszolgáltatók és hatóságok felé, illetve számlázáshoz teljesítésigazolást adni a Pénzügyi Osztálynak. A gazdálkodási- és a műszaki csoport összevonása után a koordinációs csoportban vezető koordinátorként az éves terveket készítem, költséggazdálkodással foglalkozom, statisztikai jelentéseket készítek, valamint diszponensi tevékenységet végzek a híradástechnikával kapcsolatos sorokon. Feladatom a vállalati telefonköltség tervezése, szervezetekre való szétterhelése és a költségek racionalizálása. Munkámhoz tartozik a vállalati kedvezményes GSM-telefon és ADSL-szolgáltatás ügyintézéséből a MATÁV Rt.-vel és a PANNON GSM Rt.-vei való kapcsolattartás, illetve az ügyfélszolgálati munka koordinálása. Az osztályon nagyon jó a munkahelyi légkör, amit bizonyít, hogy a majálison, nőnapi összejövetelen mindig nagy létszámban jövünk össze családostól. Ezeken a rendezvényeken valamennyien jól érezzük magunkat, egy kicsit jobban megismetjük egymást. Azt hiszem ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a munkahelyen is toleránsabbak legyünk egymással. Azt gondolom, megfelelő a kapcsolatom a kollégákkal, főnökökkel egyaránt. Külön ki kell emelnem a saját csoportunkon belül az ügyfélszolgálati tevékenységet végző kolléganők segítőkészségét. Amikor látják, hogy nem győzöm a munkát, külön kérés nélkül végeznek el feladatokat. Szeretném név szerint is megemlíteni őket: Babolcsai Magdolna, Csabai Jánosné és Riczik Lászlóné. Remélem ebből a remek csapatból mehetek majd nyugdíjba is. Röviden a hobbijaimról. Szabadidőmben úszom, biciklizem. Imádok olvasni, de ezt sűrűn nem tehetem, amióta családom van. Egy-egy jó könyv napokra kivon a forgalomból, megszűnik körülöttem a külvilág, ami ahhoz vezet, hogy elfogy minden otthon. A két farkasétvágyú sportoló gyerek felél minden élelmet, a reggeli és délutáni edzések miatt pedig minden tiszta ruhát. Tavasztól őszig szinte minden hétvégén utazom a férjemmel az ország valamelyik pontjára a gyerekeknek szurkolni a kenuversenyeken, telente pedig színházba járok. ITI •• a p Törjek Ferenc üzemvezető Madocsán született, a paksi gimnáziumban érettségizett, majd a BME Villamosmérnöki Karán szerzett diplomát. — Mikor kerültél kapcsolatba az atomerőművel? — Ötödéves egyetemistaként, félév tájékán jöttem az erőműbe először munkát keresni azért, mert itt laktunk a közelben. Akkor több helyre is elmentem érdeklődni, végül a Villamos Labornak volt egy hirközlési csoportja, és megegyeztünk, hogy az egyetem befejezése után ide fogok jönni. így is történt, 1984. szeptember 3-tól vagyok az erőműben, ez az első munkahelyem. Mindig a híradástechnikai szakterületen voltam. A Villamos Laborból már 1985 elején kikerültünk, osztállyá szerveztek bennünket, azóta hol osztályként, hol üzemként végezzük a tevékenységünket. — Mi volt a feladatod 1984-ben?-Akkor a 3. és a 4. blokkok üzembe helyezése volt a fő feladata a műszakiaknak. Az egy jó tanuló időszak volt, helyismeretet szereztünk, az akkori technikát is megismertük, amely mára már teljesen kicserélődött. — Milyen munkakörben tevékenykedtél? —Amikor idejöttem, önálló mérnöki beosztásba kerültem, az itteni terminológia szerint vezeték nélküli híradástechnikával foglalkoztam. Ez közel nyolc évig tartott, ezt követően vezető mérnök lettem, majd 1993-tól műszaki csoportvezető. Ekkor gyakorlatilag minden fejlesztési feladat ahhoz a mérnöki gárdához tartozott, akikkel együttdolgoztam. 1997-től vagyok üzemvezető, négy évig a szakterület elsőszámú vezetője voltam, jelenleg is üzemvezetőként osztályvezető-helyettes vagyok. —A napi feladatokon túl, milyen nagyobb munkában vettél részt? — Közvetlen irányításom alatt az elmúlt öt évben a tűzjelző- és oltásvezérlő rendszerek rekonstrukciója folyt a blokkokon, a hálózati vezénylőben és a vízműben. Az idei költségkeretek ismeretében mondhatom, hogy folytatjuk a külső területeken is a tűzjelző rendszerek kiépítését, vagy legalább el tudjuk kezdeni. A másik nagy feladatunk a Motorola rádiórendszernek a blokki kiépítése, beleértve a primer kör legeldugottabb részeit is. —Mit értsek a Motorola rendszeren? —A Motorola rendszer egy URH- rádió rendszer, melynek bázisállomása a hálózati vezénylő szabadterén található. A főépület vasbeton szerkezeteinek árnyékoló hatása miatt a primer kör nagy részén a rendszer eddig használhatatlan volt. A bővítés során egy koaxiális kábelhálózaton és antennákon keresztül minden folyosóra, illetve az üzemvitel által meghatározott helyiségekbe kiépítettük a rádiókapcsolatot. Gyakorlatilag azokat a kézi rádiókat, amelyeket a fegyveres őrség, az üzemvitel, balesetelhárítás, és egyéb szervezetek használnak, teljes szolgáltatási keresztmetszetben lehet használni bent is. — Húsz éve vagy ezen a területen, technikailag milyen változás történt? —Nagyon nagy volt a technikai fejlődés. Az elmúlt 12-15 évben gyakorlatilag az erőmű teljes távközlési infrastruktúrája kicserélődött. Minimális az a hányad, amely még az eredeti. Ez a technikai fejlődés nagy kihívást jelentett, mert voltak speciális technológiák is, akár a blokki diszpécser rendszerekre gondolok, akár a 30 km-es körzetben kiépített riasztórendszerre. De említhetném a kamerarendszereket, telefontechnikai rendszereket is, mivel az erőművi installálásuk általában nem szokványos feladat. A mobilkommunikáció (GSM) területén, illetve az Internetszolgáltatás (ADSL) területén bevezetett kedvezményes dolgozói csomagjaink ügyintézése is nagy terhelést jelent a szervezetre, de látva ezen akcióink népszerűségét, szívesen vállaljuk a pluszterheket. — Szakmailag hogyan tudtátok követni ezt a fejlődést? — Ez folyamatos tanulással járt, konferenciákra, tanfolyamokra jártunk, előadásokat hallgattunk. Próbálunk mindig naprakészek lenni. A távközlés kicsit speciális helyzetben van az erőművön belül, mert az üzemeltetési, karbantartási tevékenység mellett a fejlesztési feladatokat is ugyanaz a szakmai gárda végzi. Ennek alapvető oka, hogy az erőművön belül gyakorlatilag hozzánk koncentrálódtak a távközlési szakemberek, és viszonylag kevesen vagyunk műszakiak. — Munka után mivel foglalatoskodsz? — Madocsán családi házunk van, még a ‘80-as évek végén építettük, később a tetőtér beépítése és egyéb átalakítások következtek, amelyek időigényesek. Ráadásul nagy kert is tartozik a házhoz, így minden szabadidőmet leköti. —A családodról mit tudhatunk meg? —A nejem Madocsán dolgozik. Két nagy gyerekünk van, lányunk most végez a paksi gimnáziumban, pályaválasztás előtt áll, nemzetközi kommunikációs szakra készül. A fiunk szintén a Vak Bottyán Gimnázium tanulója, most harmadéves, a műszaki egyetem felé kacsingat. — Köszönöm a beszélgetést.
