Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
6. oldal ATOMERŐMŰ 2004. április Balás Sándor-díjat kapott Kiss G. Péter Városi sajtónapot tartott a Jámbor Pál Társaság és Paks Város Önkormányzata a Városi Művelődési Központban 2004. március 15-én. Az ünnepségen Pack Ferenc, a Magyar Távirati Iroda hírigazgatója tartott vitaindító előadást „Az írott sajtó helyzete vidéken” címmel. A beszélgetést követően a Jámbor Pál Társaság nevében Beregnyei Miklós átadta a Balás Sándor-díjat Kiss G. Péternek, a Paks-Press Hírügynökség főszerkesztőjének. Az ünnepségen beszélgettem a díjazottal. — Nincs igazán helyi lapja ennek a városnak, de mégis van egy lap, a Paksi Hírlap. — Ez a kettőség valóban létezik, hogy van is lapja, meg nincs is ennek a városnak, mert nem tudunk azon túllépni, hogy volt egy Paksi Hírnök, és az nemcsak újságot jelentett, hanem egyfajta műhely is volt, ahol szakmai képzés is folyt. Sajnos ez véget ért, és azóta — ha úgy tetszik utolsó mohikánként — próbáltam azt megtenni, hogy a város azért ne maradjon úgymond írott sajtó hetilap nélkül, hogy az írott információ azért valamiképpen megmaradjon. Én úgy látom, hogy erre azért van igény, hiszen ha nem is túl magas a példányszám, de remitenda nincsen. Én azt gondolom, hogy lehetne lényegében sokkal jobb újságot készíteni, de ehhez nagyon nagy szükség lenne új emberekre, új munkatársakra és szponzori pénzekre, amely lényegében ma úgy tartja el a sajtót. Egyrészt tudjon szolgáltatni, másrészt nem feltétlenül fontos, hogy kiszolgáltatottja legyen a szponzoroknak. — Úgy tudom, a MUOSZ-nak is tagja vagy? —A MÚOSZ-ban is változásokat sürgetnek. A legfontosabb, hogy nagy szükség lenne egy hivatásrendi kamarára, amely egyrészt definiálná az újságíró személyét. így jogokat és kötelezettségeket határozna meg. A jogokat illetően elsősorban arra gondolok, hogy az újságíró a közterületeken közfeladatot ellátó személy legyen, és akkor ez némi védettséget nyújtana számára. Ajogok és kötelezettségek tekintetében az újságíró-jogosítvánnyal rendelkezők téljenek el más, a nyilvánosságban szereplő egyéb emberektől. Ma a nyilvánosság mindenki számára alkotmányos jog, tehát mindenki írhat bármit, és publikálhat bármit, ha az nem ütközik a törvénybe. De ez nem jelenti azt, hogy újságíró is az illető. Aki újságíró, az más jogokkal és más kötelezettséggel kell, hogy rendelkezzen. — Hogy kerültél Paksra? —Volt egy pályázati kiírás, és arra a pályázatra jelentkeztem. Ez 1993 szeptemberében volt. így lettem én a főszerkesztő, és azóta megszerettem Paksot. — Köszönöm a beszélgetést, és gratulálunk a kitüntetésedhez! Wollner Pál Barátságdiploma Az IPA (International Police Association) Magyar Szekció éves budapesti küldöttgyűlésén Kováts Balázs, az atomerőmű vezető mérnöke és Kiszl Károly, a Charon Hajózási Kft. ügyvezető igazgatója a paksi tagszervezet támogatásáért az IPA legnagyobb elismerését, az Aranydiplomát vehették át. A barátságról szóló díjat csupán néhány éve adományozzák, eddig a térségből összesen négyen kapták a kitüntető címet. Az IPA nemzetközi jelmondata „Servo per Amikeco — Barátsággal Szolgálni” a világ 58 országában ismerten hangzik. Ennek jegyében élnek és dolgoznak a rendvédelmi dolgozók. A barátság útján számos civil emberrel, vállalkozással, céggel is szövődnek kapcsolatok nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt. A paksi tagszervezet évek óta ápol jó baráti kapcsolatot többek között Kováts Balázzsal és Kiszl Károllyal. A kitüntetettek ünnepélyes keretek között vehették át a paksi IPA-szervezet javaslata alapján az Arany diplomát dr. Sipos Gyula dandártábornoktól, az IPA Magyar Szekció elnökétől. Juhász István, a paksi IPA-tagszervezet elnöke elmondta, hogy az egyesület az együttműködés keretein belül törekszik a nemzetközi és hazai rendezvényeken való részvételre, sőt maga is szervez kulturális- és sportprogramokat. Kováts Balázs és Kiszl Károly számos alkalommal segítették a szervezetet úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Nekik is köszönhető, hogy a paksi rendezvények sikeresek, sőt országos hímévre tettek szert. Juhász István hozzátette, hogy a személyes barátság, amely szellemében kapcsolataikat építik, olyan úton indította el a paksi IPA- szervezet életét, amely már nemzetközi szinten is megmutatkozik, hiszen több külföldi IPA-szervezet tagjait tudták vendégül látni a városban. ATOMERŐMŰ Kiadja a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Felelős kiadó: Dr. Kocsis István vezérigazgató Nyomdai előállítás: Séd Nyomda Kft., Szekszárd, 2004. április Felelős vezető: Katona Szilvia ügyvezető Szerződésszám: 4500021612 * Főszerkesztő: Beregnyei Miklós * * * Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánná A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Hadnagy Lajos, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Szerkesztőség címe: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71.703 I, Telefon: 75/507-431, Telefax: 1/355-7280, Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztő: Kertai Edit • Korrektor: Patyi Orsolya A 2004. év URÁNT0LL díjasa, Vida Tünde A Paksi Atomerőmű Rt. a sajtónapi ünnepségen Urántollal jutalmazza az atomerőmű érdekében kifejtett sajtótevékenységet. Ebben az évben Vida Tünde vehette át dr. Kocsis István vezérigazgatótól a kitüntetést március 16-án az ASE étteremben rendezett sajtónapi ünnepségen. Az ünnepelitek Vida Tündével (a paksi Fortuna Rádió és a Tolnai Népújság riportere) beszélgetek. Hogyan sodródtál az újságírói pályára? —Tulajdonképpen a véletlennek köszönhető. Egyáltalán fel sem merült bennem, hogy újságíró leszek. Amikor GYES-en voltam a kisebbik fiammal, akkor hallottam, hogy lesz egy rádió Pakson, és mivel munkahelyet kerestem egyszerűen bekopogtattam az ajtón. Akkor Patai Péter volt a főszerkesztő, tőle kérdeztem, van-e munka? És ők éppen műsorvezetőket Sajtónapi kiállítás Március 15-én Pakson a sajtónapi ünnepség részeként a Városi Művelődési Központban „Paks város sajtókiadványai a kezdetektől napjainkig” címmel kiállítás nyílt. A tárlatot — mely széles áttekintést adott a Pakson megjelent sajtókiadványokból — Beregnyei Miklós nyitotta meg. Wollner Pál kerestek. Akkor egy kicsit megijedtem, és azt mondtam, hogy valami földhözragadtabb munkát szeretnék. De mivel sokkal inkább vagyok bevállalós, mint ijedős, ezért azt mondtam, próbáljuk meg. Három héten keresztül valóban műsorvezető voltam, és aztán jöttek különböző lehetőségek melyeket kipróbálhattam, és végül is bedolgoztam magam a rádióba. Adástitkár voltam, híreket szerkesztettem. Azután megint egy véletlen hozta azt, hogy riporter lettem, és létrehoztuk a helyi hírműsort akkori rádiós kollegámmal. Utána volt egy kis televíziózás, jött az újságírás. Itt sikerült mindenhol kipróbálni magam. — Mi az, ami téged ezen a pályán tartott, és úgy tűnik, hogy meg is tart? — Végül is nagyon sokan azt mondják, hogy ezt nekem találták ki. Tehát vannak hátrányai, vannak nehézségek, amikor vasárnap délben az ebédtől kell felállni, merthogy éppen esemény van, hír van. Én ezt szeretem. Tehát nekem nem okoz problémát, hogy valaki azt mondja, ne haragudj, én csak reggel hatkor érek rá, akkor én reggel hatkor megyek interjút készíteni. Egyszerűen szeretem, jól érzem magam, és egy hihetetlenül érdekes munkának tartom. Ráadásul szerencsém van abban, hogy nagyon jó kollégák között vagyok, és úgy tűnik, hogy elfogadtak, szeretnek az olvasókkal, hallgatókkal együtt. Amikor tavaly megtörtént az üzemzavar, véletlen volt, hogy a Tolnai Népújság hasábjain is foglalkozhattam ezzel a témával. Nagyon sok visszajelzés jött, sokan mondták, hogy így tovább. Rengetegen megkerestek, mikor híre ment, hogy az idén én kapom meg az Urántollat, és azt mondták, olyan kapta, aki megérdemelte. Én azt hiszem, hogy ennél több nem kell. Határozottan arra törekedtem, hogy sokkal visszafogottabbak legyünk, fontosabbnak tartottuk azt, hogy sokoldalúan, részletesebben mutassuk be a dolgokat, és egyáltalán nem törekedtünk a szenzációra. Hatalmas volt az érdeklődés, így nekünk volt egy olyan típusú felelősségünk is, hogy megírni az igazat, és nem belemenni olyan részletekbe, ami esetleg elborzasztana valakit. Igyekeztem több szakmai forrásból megerősíteni, alátámasztani a feldolgozott témát, és amikor így kialakult egy kép, akkor ezt továbbítani. — Mit jelent neked az Urántoll? — Nekem nagyon nagy dolog, de szerintem kiderült abból is, amit eddig elmondtam. Én atomerőmű párti vagyok, úgysem lehet ezt tagadni. Tehát itt élek, és mindenki ismer. Én azt gondolom, hogy mivel éppen ebben az „üzemzavaros” időszakban kaptam meg ezt a kitüntetést, ez nekem nagyon nagy dolog. — Köszönöm a beszélgetést, és gratulálunk a kitüntetésedhez! Wollner Pál Március 15-ei ünnepség Pakson Pakson, a Szent István téren, városi ünnepségen emlékeztek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 156. évfordulójáról. A Himnusz hangjai után Hajdú János polgármester mondott ünnepi beszédet. Ezt követően az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium emlékműsorára került sor „1848, te csillag” címmel, majd a város intézményei, a civil-, társadalmi- és a politikai szervezetek képviselői megkoszorúzták Jámbor Pál szobrát. Wollner Pál
