Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
2004. január ATOMERŐMŰ 5. oldal hogy a finnekkel együttműködve a nukleáris üzemanyagpiacon sikerült versenyhelyzetet teremteni egy második szállító, a BNFL megjelenésével. Ezzel párhuzamosan az orosz üzemanyag-szállító az üzemanyag kazetták konstrukcióján olyan műszaki fejlesztéseket hajtott végre, amelyek előnyeit a reaktorfizikai osztály, a KFKI AEKI bevonásával a megfelelő megalapozás és előkészítés után kihasználhatóvá tett, és használatát engedélyeztette. Ennek eredményeként az üzemanyag-felhasználás a hároméves ciklus helyett négyéves lett, amely szintén költségcsökkentő tényezővé vált. Az ún. négyéves üzemanyagciklus 2000-ben kezdődött el a 3. blokkon, melyet a 4. és az 1. blokk követett. A 2003-as évben meghatározóan lekötötte szakmai tevékenységünket az a műszaki probléma, és az annak hátterében álló okok, amelyek az áprilisi üzemzavarban szerepet játszottak. Itt nemcsak a nukleáris főosztály szakembereire gondolok, hanem mindazon nagyszámú szakembergárdára is, akik a probléma kezelésében hasonlóan gondolkodva együtt tudtak dolgozni. Már 2002 végén komoly műszakibiztonsági problémákat vetett fel az 1- es, 2-es, 3-as blokkok üzemeltetése. Már ekkor megfogalmazódtak olyan vélemények, amelyeket szakmai szempontból elégedetlenségnek nevezhetünk. Mint ismeretes 2003 februárjában a lerakódások miatti problémák következményeként a 3-as blokkot le kellett állítani. Az ezt követő időszak eseményeire már jól emlékszik mindenki, mert az áprilisi üzemzavar a 2003-as év meghatározó eseménye lett.- Kinevezésed hallatán sokunkban megfogalmazódott a kérdés: miért esett Rád a választás? Többen úgy vélekedtek, azért, mert az üzemanyagtárgyalások alatt Kocsis úr megismert. Viszont az eddig elmondottak sejtetni engedik, nyomosabb érvek alapján született meg a döntés!- Úgy gondolom, hogy én soha nem próbáltam meg a szakmai pályámat elhagyni, bár a 27 év során lett volna módom rá, mint ahogyan hozzám hasonló kollégáim közül nagyon sokan ezt meg is tették. Ez azt is jelzi, hogy ehhez a szakmához én nagyon kötődöm, és ha nem tudok szakmai munkát végezni, akkor az egy belső hiányérzetet kelt bennem. Az elmúlt időszakban, beleértve azt, hogy 1997- ben már a 2. blokkon volt egy lerakodási folyamat, és 1998-ban annak tanulságait leszűrtük, ám az ezt követő években a tanulságok megfogalmazása ellenére három blokkon is megismétlődhetett a jelenség. Ez bennünket, azt a szakembergárdát, akik mögöttem állnak és hasonló gondolkodásúak, arra késztetett. hogy a már többször elmondott véleményünket, amelyet a bekövetkezett üzemzavar és annak kezelése markánsan igazolt, sarkosabban fogalmazzuk meg. Ez bennem úgy csapódott le, és ezt külső szemlélő is érzékelhette, hogy kezdtem nemcsak szűkén reaktorfizikusi szemmel nézni ezeket a történéseket, hanem a 27 év tapasztalatai arra sarkalltak, hogy véleménynyilvánítási lehetőségemmel éljek. Ez a véleménynyilvánítás, hogy kikben milyen benyomást keltett, nem tudom. Bízom abban, hogy a külvilág megítélése, és nem egy ember véleménye az, ami ezt a megbízatást kiváltotta. Abban bízom, hogy több ember együttes véleményének az eredménye, hogy felkértek erre a beosztásra. Viszont a felkérés elutasítását nem tartottam volna etikusnak azon véleménynyilvánítás sokasága után, amelyeket az elmúlt időszakban megtettem.- Eléggé mélyponton vagyunk, hogyan látod az erőmű jövőjét?- Egyetértek azzal, hogy mélyponton vagyunk, de azt nem merem kimondani, hogy ennél mélyebben már nem lehetünk, de csak azért nem, mert az élet mindig rácáfol. De komolyra fordítva a szót, az az érzésem, hogy kezdünk ebből az elkeseredett állapotból kilábalni. Talán azzal, hogy megkötöttük a szerződést a TVEL céggel, és már látjuk, mikor mit kell csinálni ahhoz, hogy az 1-es akna kitakarítása megtörténjen. Van egy határozott csapat, mely ennek a munkának a koordinálását végzi, és sok szakember segíti ezt a munkát. A TVEL cég energikusan munkálkodik, ráadásul ebben politikai szinten erősítik, ami orosz vonatkozásban nagyon fontos szempont. Fontos továbbá az is, hogy a TVEL cégnek a WER erőművek jövője szempontjából presztízskérdés az 1-es tartály kitakarítása, továbbá üzleti érdeke is a Paksi Atomerőmű üzemidő-meghosszabbításának lehetőségét minél inkább megteremteni, hiszen az üzemanyagszállításon keresztül hosszabb távon maradhatunk kereskedelmi partnere. Megnyugtató továbbá az, hogy a média már nem veszi annyira célpontba az erőműben kialakult helyzetet. Fontos az is, hogy a szakembereink már a 2-es blokk elindítási lehetőségével is foglalkoznak, természetesen a biztonsági kérdések maximális figyelembevételével. Az persze, hogy az indítás mikorra várható, még egyértelműen nem mondható meg a felvetődő műszaki kérdések megválaszolása előtt, azonban egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy erre a válasz megszülethessen. Reményeim szerint 2004 nyaráig a 2-es blokkot el tudjuk indítani úgy, hogy az 1-es akna kitakarításához minden szükséges feltételt biztosítani tudunk. További nagyon fontos ez évre szóló feladat, hogy a régió és az atomerőmű dolgozóinak jövőjét is meghatározó üzemidő-hosszabbítási kérelem benyújtásához a szükséges feladatok, a projekttervben meghatározott ütemezés szerint végrehajtásra kerüljenek. Ebbe az integrált projekt feladatkörbe tartozik, és ugyanúgy fontos a végleges biztonsági jelentés elkészítése, amely munka feszített ütemben folyik. Eltökélt szándékunk, hogy blokkjainkat - bele értve a 2-es blokkot is - megpróbáljuk olyan állapotba hozni, amely a normál üzemi körülményeknek felel meg. Vagyis lerakódásmentes, tiszta kazettáink és minden biztonsági követelménynek megfelelő és névleges teljesítményen üzemelő blokkjaink legyenek. A reaktorok és berendezéseik tisztasága a kívánalmaknak megfelelő legyen, és az ennek igazolására szolgáló vizsgálatok is elkészülhessenek úgy, hogy a hatósági engedélyeztetésben semmilyen nehézséget ne jelentsen.- Az elmondottak alapján nagyon kemény év elé nézünk.- Igen! Egyszerűen fogalmazva, az üzemzavar rámutatott arra, hogy valamilyen változást, megújulást kell az atomerőműben végrehajtani. Ez a megújulás, amit egyébként egy átfogó intézkedési terv feladatai is mutatnak, ez önmagában még kevés. Az igazi változás akkor következik be, ha gondolkodásmódunkat tudjuk megváltoztatni, amire van esélyünk, hiszen nagyon sok olyan munkatársunk van, akik eddig is tudtak ennek megfelelően gondolkodni. Teljes meggyőződéssel merem azt mondani, hogy a jövőképünkbe megfogalmazott célkitűzéseknek igenis van realitásuk. Egyrészt azért, mert a lakossági elfogadottság még az üzemzavar hatására sem változott olyan mértékben, hogy a célok elérése a társadalmi elfogadottság hiánya miatt nehézségbe ütközne. Másrészt azt is látnunk kell - a zöldeket kivéve hogy minden területen, minden irányból, az üzemidő-meghosszabbítás egy elfogadott és megvalósítandó cél. Meggyőződésem, hogy ez a szakembergárda, amely az atomerőműben van, ezt a munkát meg tudja csinálni. Ehhez azonban hinni kell ebben, tenni kell érte, és ugyanazzal a lelkesedéssel kell csinálni ezeket a munkákat, mint amilyen lelkesedés a korábbi, több mint 20 éves problémamentes üzemi időszakot jellemezte.- Köszönöm a beszélgetést, eredményes új esztendőt kívánok! -Beregnyei-Dr. Kocsis István vezérigazgató 2003. december 12-i hatállyal felmentette műszaki vezérigazgató-helyettesi beosztásából Hetzmann Albertet, és helyette Hamvas Istvánt, a Nukleáris Főosztály eddigi vezetőjét nevezte ki.- István! Szerkesztőségünk nevében gratulálok a kinevezésedhez, és arra kérlek, villantsuk fel azt a szakmai utat, amelyet eddig bejártál! Kezdjük az elején, mikor kerültél az atomerőműbe?- A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem elvégzése után, 1977. augusztus l-jén kerültem az atomerőműbe, vagyis már a 27. évemet töltöm itt. Amikor ide kerültem, az építkezés még a nulla szint alatt járt, így módomban volt végig követni az erőmű technológiai rendszerének minden építési fázisát. Ilyen szempontból sok ismeretre tettem szert, amely az eltelt 27 év alatt kopott, ezért mindig van mit felfrissíteni. Az első időszakban, felvételem után két és fél évig Budapesten, a KFKI-ban voltam betanuláson. Ebben az időszakban jártunk ki külföldre, elsősorban Novovoronyezsbe, megtanulni azokat az ismereteket, amelyek az itteni fizikusi tevékenységhez szükségesek. Munkám következő fontosabb állomását jelentette az üzembe helyezés során végzendő reaktorfizikai, úgynevezett fizikai indítás méréseinek előkészítése, mind méréstechnikai, mind pedig mérési módszer tekintetében. Hasonló jellegű feladatunk volt az energetikai indítás reaktorfizikai jellegű méréseinek a végrehajtásában. Az üzembe helyezést követően, 1987-től nagy erővel fordultam az üzemviteli, pontosabban az üzemellenőrzési, zónamonitorozási feladatok felé. Vagyis azt a feladatkört építettük ki a kollégákkal együtt, amelyet most az aktív zónák üzemeltetésének reaktorfizikai ellenőrzése és felügyelete néven ismerünk. Ennek egyik nagyon fontos eszköze, amely az operátorok számára nagy segítséget jelentő berendezés is lett, ez a VERONA zónamonitorozó rendszer. Eddig tartott életemben az az időszak, amikor aktív oktatóként segítettem - elsősorban az üzemeltetésben dolgozó kollégákat - a szükséges reaktorfizikai és nukleáris biztonsági kérdések megértésében és gyakorlati elsajátításában. Kollégáimmal közösen ekkor készítettük el a mostani MÜSZ részbeni elődjének te- —m leinthető nukleáris biztonsági szabályzatot, ami az üzemeltetés szempontjából legfontosabbnak tekinthető gyakorlati szabályokat és a biztonsági kérdések megközelítési módját rögzítette. Ezt követően 1992-ben a reaktortechnikai főosztály vezetője lettem, és a figyelmem elsősorban a biztonsági kérdésekre irányult. Akkor jött létre egy olyan SZMSZ szerinti szervezeti egység, amely munkaköri feladataként már a biztonsági elemzésekkel, a biztonság elvi kérdéseivel foglalkozott. Ebben az időben indult el a paksi atomerőmű biztonságának újbóli értékelését megcélzó, úgynevezett AGNES projekt. Elsősorban ez a főosztály biztosította a hazai intézményeknek, a KFKI AEKI-nek, a VEIKI-nek és az ERŐTERV-nek a PA Rt. részéről azt a szakmai kapcsolatot, amely nélkül az AGNES program nem, vagy csak nagyon nehezen készülhetett volna el. Az 1994-ben befejezett AGNES projekt alapján történhetett meg - az abban az időben meglehetősen teijedelmesnek mondható - biztonságnövelő intézkedések olyan kiválasztása és a prioritásaik meghatározása, amely az elkészült elemzések alapján a biztonságra kimutathatóan a legnagyobb javító hatást eredményezhette. 1995-ben a reaktorfizikai osztály vezetője lettem, de ez a váltás nem érintette azt a lendületet, amely a biztonságnövelő intézkedések végrehajtását illeti. Mint reaktorfizikai osztályvezető, kollégáim javaslatait követve figyelmem az üzemanyag-gazdálkodás irányába fordult, és ez nemcsak a felhasználás-hatékonyság kérdéseit, hanem az üzemanyagot érintő műszaki szakmai területeket is átfogta, de érintette az üzemanyag-beszerzés stratégiai és kereskedelmi részét is. Úgy gondolom ebben az időszakban kollégáim összehangolt munkája sok olyan eredményt produkált, amelynek hatására az üzemanyag költségünk jelentősen csökkent. Ennek egyik tényezője például az volt, Hinni kell• és tenni is
