Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-02-01 / 2. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 2004. február Vezetői fórum a működés fejlesztéséről Dr. Kocsis István vezérigazgató úr 2004. január 20-án vezetői tájé­koztatót tartott. A fórum legfonto­sabb témája a társaság jövőjét fel­tehetően meghatározó, sokakat ér­deklő és érintő szervezeti-mííkö­­désfejlesztési koncepció és prog­ramtervezet volt. A vezetői fórum első részében a január 16-ai országos sajtótájékozta­tón elhangzott információk kerültek összefoglalásra. A sajtótájékoztatón a PA Rt. jelenlegi helyzete, a 2. blok­ki 1. akna elhárítási munkái, vala­mint a társaság jövőbeni feladatai voltak előtérben. Elhangzott, hogy a 2003. év termelése kismértékben a módosított üzleti terv célja felett ala­kult, és ezzel a paksi atomerőmű az országos villamosenergia-termelés harmadát adta. A 8,10 Ft/kWh érté­kesítési ár országosan a legalacso­nyabb volt, és 8,30 Ft/kWh mellett így lesz ez idén is. A vezérigazgató úr elmondta, a Framatome ANP-vel nemrég megkötött megegyezés sike­resnek mondható. A kártérítés az áp­rilisi üzemzavar által okozott köz­vetlen károkat kompenzálja, bár az üzemképes 2. blokk állásából adódó bevételkiesésre nem nyújt fedezetet. A fórum legfőbb témáját a szerve­zeti működés javítását, a biztonsági kultúra növelését megcélzó munka jelentette. Kocsis úr jelezte: a tavaly nyáron elkészített szervezeti diagnó­zis után ősszel összeállításra került a szervezeti-működésfej lesztési kon­cepció. A tanulmány alapján - az igazgatóság december 3-ai ülésének döntése szerint - a szükséges intéz­kedések részleteit tartalmazó prog­ramterv készül. A beérkezett véle­mények, javaslatok közül bemuta­tottak többnyire a szemlélet és a hozzáállás változásának szükséges­ségét emelték ki, amellyel a vezér­­igazgató úr egyetértett. Mint elhangzott, a jelenlegi mun­kát várhatóan egy hosszú távú, 2-3 éves fejlesztési program beindítása fogja követni, amelyhez az igazgató­ság február 5-ei ülésén várható az el­fogadó döntés. Ugyanakkor ezen komplex projektet az erőmű szoká­sos, mindennapi feladatainak végre­hajtása mellett kell elvégezni, ami nagy odafigyelést igényel. A vezér­­igazgató úr elsősorban a vezetők tá­mogatását, együttműködését kérte. Kiemelte, hogy a sikerhez nagyon fontos a helyszíni vezetői ellenőrzés és a vezetői példamutatás, a munka­társi elégedettség felmérése és fel­dolgozása. Ez utóbbi végrehajtására néhány héten belül sor kerül, hiszen valamennyi dolgozó támogatására szükség van a közös célok elérésé­hez: ahhoz, hogy a PA Rt. a jövőben is élenjáró, biztonságosan működő vállalat legyen. -hadnagy-2003-ban is népszerű volt a látogató központ A paksi atomerőműről évek óta köz­vetlenül szerezhetnek tapasztalatot azok a látogatók, akik felkeresik lé­tesítményünket. A Tájékoztató és Látogató Központ közel tíz éve szer­vez csoportok részére tárlatvezetést. A látogató program két részből áll, a több mint 600 m2 területű kiállítótér­ben az érdeklődők részletekbe menően informálódhatnak a nukleáris energia békés célú felhasználásáról. Hazánk nukleáris iparának bemutatása mellett nemzetközi kitekintésre is sor kerül. A 16. életévüket betöltött látogatók ezt követően az üzemi területen szakkép­zett kísérők vezetésével ismerkedhet­nek meg az erőművel. A blokkvezény­lőt, illetve a reaktorcsamokot látogató­folyosókból lehet megtekinteni, a tur­­binacsamokban pedig közvetlen kö­zelről kaphatnak képet a vendégek a szekunder köri berendezésekről. A látogatóprogram sikeréről el­mondható, hogy egyes intézmények hosszú évek óta rendszeresen felkere­sik központunkat. A kiemelt érdeklő­dés egyrészt annak köszönhető, hogy a paksi hazánk egyetlen atomerőmű­ve, másrészt az emberek szeretnének közvetlen tapasztalatot szerezni léte­sítményünkről. A 2003. év különlegesnek mondha­tó a látogatások tekintetében, mivel az áprilisi üzemzavar éreztette hatását az üzemlátogatás gyakoriságát illetően. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a tavaszi időszakra jellemző megcsap­pant látogatói kedv az őszi hónapokra szinte elérte a korábbi évek átlagát. A számadatok szerint 2003-ban közel 20.000 látogatót fogadtunk. A 374 szervezetten érkező csoport több mint fele különböző oktatási intéz­ményből érkezett. A korábbi évekhez hasonlóan jó néhány szakmai csoport érdeklődőit fogadtuk az elmúlt év­ben. A hazai csoportok mellett jelen­tős volt a külföldi érdeklődés is. A környező országok közül Horvátor­szágból, Romániából, Szlovákiából és Szlovéniából érkeztek csoportok. Emellett Ciprusról, Finnországból, Spanyolországból, Dél-Koreából és Japánból is fogadtunk érdeklődőket. A Nyílt Nap és a Családi Nap 2003-ban is nagy sikernek számított. Szeptember első hétvégéjén 1500 vendég vett részt a látogató központ által szervezett rendezvényeken. Az elmúl év áprilisában a 2. blokkon bekövetkezett üzemzavart követően lá­togatást tettek erőművünkben Csillag István és Persányi Miklós miniszterek. Májusban pedig a látogató központ adott otthont az Országgyűlés Gazda­sági Bizottsága kihelyezett ülésének. A 2. blokki eseményt több hónapon keresztül kiemelt médiaérdeklődés övezte, amelynek köszönhetően több mint 30 média-delegáció tett látogatást az atomerőműben. Az áprilisi esemény­ről Pakson kaptak tájékoztatást a régió megyei közgyűléseinek vezetői, csak­úgy mint a különböző társadalmi szer­vezetek képviselői (pl.: TEIT, TETT, Nyugat-Mecseki TIT). Dohóczki Csaba Dicséretben részesültek 2004. január 26-án a délelőttös mű­szakban a 01VX01D001 szivattyú re­teszpróbája során a jelenlevő KTO- személyzet tapasztalta, hogy az üze­melő 01VX02D001 szivattyúnál füs­töléssel együtt járó talpcsapágy-meg­­hibásodás lépett fel. A személyzet ekkor a próba alatt lé­vő szivattyú üzembe vételéről döntött, ennek végrehajtásáig a meghibásodott szivattyút üzemben tartották. Ezzel a döntésükkel a két blokkra közös biz­tonsági hűtővízrendszer leürülését akadályozták meg. A szakszerű helyzetfelismerésért a vezérigazgató úr köszönetét fejezte ki, és dicséretben részesítette a következő munkavállalókat: Horváth Tamás KTO gépész C-műszak; Tunczinger Rudolf TO szolgálatveze­tő C-műszak; Hoffmann Lőrincné KTO vízmű operátor F-műszak HOFFMANN LŐRINCNÉ „Jó, hogy olyan gárdával dolgozom, akik tudják a dolgukat. Ez megnyugtató. ”- Immár 19 éve vagyok a PA Rt.­­nál. Három évig dolgoztam a kerté­szetben, és onnan kerültem át a Külső Technológiai Osztályra. Azóta műsza­kozom. Eredeti szakmám kertész, így nehéz volt átállni egy teljesen más munkaterületre, de aztán nagyon meg­szerettem a külső technoló­giai rendszerekkel összefüg­gő munkát. Nagyon fontos tényezője az erőműnek a vízmű, hiszen víz szükséges az induláshoz és a lehűtés­hez is. A vízművön kívül fontos a területünk; a díze­lek, a hűtés-, fűtésrendsze­rek, szellőzőrendszerek — ezek mind hozzánk tartoz­nak. Én nagyon szeretem ezt a területet. A hűtőgépház és vízmű is nagyon közel áll a szívemhez. Itt, a vízműben történt az a probléma, amelyet a kollégáimmal si­keresen megoldottunk. Mindenki tud­ta, mi a dolga, mit kell tenni. Ha nem ezt a megoldást választot­tuk volna, hanem leállítjuk az üzeme­lő berendezést, akkor a biztonsági hű­tővíztartályok miatt az 1. blokk üze­melése is veszélyben lett volna. A sors pikantériája, hogy volt egy tanulófiúnk, akinek mondtam, hogy addig, amíg cselekedni kell, higgadt­nak kell maradni. Azután, ha megol­dódott a dolog, akkor már lehet ide­geskedni. És ezt most alkalmaznunk kellett a gyakorlatban is. Nagyon jól dolgoztunk együtt a fiúkkal, ugyanak­kor bárki lett volna ott a kollégák kö­zül, mindenki hasonlóan cselekedett volna. Mindenki felkészült, ezt gya­koroljuk, ez a munkánk.- Mikor tudtad meg, hogy dicséret­tel jutalmazzák a munkátokat?- Másnap nem dolgoztam, Budapes­ten voltam egy tanfolyamon. Az osz­tályvezetőm és a szolgálatvezetőm is üzent, hogy dicséretben részesültünk, de én aznap nem tudtam ezt átvenni, így következő nap az üzemviteli igaz­gató úr gratulált. Ez nagyon jól esett.-Sokan nem gondolják, de fontos része a Külső Technológiai Osztály az atomerőműnek. Sok múlik az itt dol­gozó embereken, ez most is bebizo­nyosodott. A kisegítő rendszerek nél­kül az erőmű sem működne. TUNCZINGER RUDOLF „ Tulajdonképpen mi a munkánkat végeztük, de a gesztus, hogy dicséret­ben részesültünk, mégis jólesett. ’’- 1988 januárja óta vagyok a paksi atomerőmű dolgozója. Gépészmérnök a szakmám, főgépész voltam, 1998 óta pedig szolgálatvezető vagyok. A Külső Technológiai Osztályon dolgo­zom 1988 óta. Ez egy monoton mun­ka, kezelési utasítások alapján dolgo­zunk. A külső technológiákat sokan nem tartják fontosnak, pedig ezek nél­kül nem működhetne az erőmű. Az ominózus eset, ami történt janu­ár 26-án, a biztonsági rendszerek rendszeres reteszpróbája során követ­kezett be. A probléma kezelésére két lehetsé­ges megoldás volt: vagy leállítjuk a meghibásodott szivattyút, és akkor le­ürül a 100 m3-es biztonsági vésztarta­lék víztartály, amely az 1. és 2. blok­kot érintette volna, vagy üzemben hagyjuk addig, amíg a villamos kollé­gák leszakaszolják a teszten lévő szi­vattyút. A második variáció mellett döntöttünk. Ez gyors döntést igényel, ezt választottuk. Ez tűnt a jobbnak, és ez később be is igazolódott.- Előfordult már ilyen probléma?- Ilyen jellegű problémák előfor­dulhatnak, de nem rendszeresek. Konkrétan ilyen eset még nem történt.- Mikor értesültél a dicséretről?- Másnap az osztályvezetőnk tájé­koztatott arról, hogy az igazgató úr di­cséretben részesített minket, a délelőtt folyamán pedig a vezérigazgató úrhoz kellett mennünk. Meg kell mondjam, jólesett az er­kölcsi dicséret, az, hogy elismerik a munkánkat. Utólagosan azt kivizsgál­ni, hogy az üzemeltető személyzet mi­lyen döntést hozott, nem könnyű. Tulajdonképpen mi a munkánkat végeztük, de a gesztus, hogy dicséret­ben részesültünk, mégis jólesett. HORVÁTH TAMÁS „Néha kell, hogy megveregessék az ember vállát. ”- 1984-ben jöttem a céghez az esz­tergályos műhelybe; esztergályos a szakmám. Itt dolgoztam 1990-ig. Ek­kor megalakult a fejlesztő műhely, ahol 1996-ig dolgoztam, ezután pedig átkerültem a KTO-ra gépésznek.- Hogy emlékszel vissza az ese­ményre?- Ezen a napon, január 26-án, ép­pen a vízműbe voltam beosztva. Jókor voltam jó helyen; meg tudtam oldani a feladatot. Nemcsak rajtam múlt a do­log, a szolgálatvezetőmön is, és azon, hogy a blokkokkal is tartot­tuk a kapcsolatot. Akkor ott dönteni kellett, és azt gondol­tuk, hogy ez a jó megoldás. Előfordulhatott volna, hogy éppen akkor nem vagyunk ott időben, ha csak pár perccel is, de később érünk oda. Szeren­csére időben odaértünk, még kibírta a szivattyú, amíg a vil­lamos szakemberek tesztről visszaszakaszolták élesre a berendezést, és be tudtuk in­dítani. Ilyen hiba korábban még nem fordult elő.- Hogyan fogadtad a dicséret hírét?- Én nagyon örültem már az észre­vételnek is. Annak, hogy nemcsak azt veszik észre, ha hibázunk, hanem azt is, hogy egy nagy hibát meg tudtunk előzni. Régről nem emlékszünk ilyen­re. Lelkesebben végzi az ember így a munkáját. Néha kell, hogy megvere­gessék az ember vállát. A mi esetünk után volt még egy, amikor az 1. blokkon a kondenzátor­olaj hűtésével volt probléma. Ott is kapott dicséretet a személyzet Ham­vas István műszaki vezérigazgató-he­lyettes úrtól. Enyedi Bernadett özv. Eden hoffe r Norbertné szül.: Begyik Éva (1929-2003) Eltávozott Éva néni, 2003. december 27-én hosszan tar­tó betegségben Miskolcon, a kórházban elhunyt. Édenhoffer Norbertné 1978. október 1-vel nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz raktárosi beosz­tásban. Szorgalmáért, barát­ságos magatartásáért munka­társai tisztelték és szerették. 1984. december 31-el nyugdíjba ment. Azt követő­en még 3 évig dolgozott tovább. Szerető férjével él­ték a nyugdíjas életüket, a megérdemelt pihenést. Szívük teljes melegével szerették családjukat. Ju­tott idő olvasásra, tévénézésre. Férje elvesztésének fájdalmát a gyermekei és unokái szeretete enyhítet­te. A hetedik X-hez közeledve az egészségi problé­mák egyre többször jelentkeztek. Csendben, fe­gyelmezetten tűrte a betegségével járó fájdalmakat. 2004. január 2-án a paksi temetőben szerettei vet­tek végső búcsút Édenhoffer Norbertnétől. Gyászolják őt szerető gyermekei: Antal, Norbert, Ernő, Éva és családjuk. Testvérei: Imre és családja, valamint Júlia. Szerető 8 unokája, 4 dédunokája, munkatársai, kollégái és ismerősök. Nyugodjék békében! MJ. Ábrahám Gyula (1943-2003) 2003. december 4-én Budapesten tragikus körülmények kö­zött elhunyt Ábrahám Gyula (Minőség­­ellenőrzési Osztály). A miértre választ már nem kapunk. Fél éve elvesztette édesapját. Kórházban fekvő súlyos be­teg édesanyja a kettős tragédiáról nem tud semmit. Kollégánkra nagy teher há­rult, amit nem tudott feldolgozni. Ábrahám Gyula 1985-ben nyert felvé­telt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Ko­rábban az Erőmű Beruházási Vállalatnál dolgozott. Munkájában maximalista volt. Igyekezett az elvárásoknak megfelelni, volt, de munkahelyén kollégái között mindig jól érezte magát. Közösségi ember volt. Szerette az őszinte beszédet, hangot adott a véleményének. Több éven keresztül - nyugdíjba vonu­lásáig - szakszervezeti bizalmi volt. Négy évtizedes munkavi­szonnyal a háta mögött 2002. január 1-vel nyugdíjba ment. Úgy gondolta, hogy lesz ideje mindenre. Sajnos a szülők betegsége beárnyékolta a gondtalannak tűnő nyugdíjas életét. A kollégái­val folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Több alkalommal jött le Budapestről Paksra, hogy munkatársaival együtt legyen. 2003. december 30-án Ábrahám Gyula hamvaitól Budapesten a XI. kerületi temetőben vettek végső búcsút szerettei és kollégái. Gyászolja őt szerető felesége Margit, akivel 36 évig életek együtt boldog házasságban. Felnőtt gyermekei: Gyula és Zsuzsan­na. Idős beteg édesanyja, kollégái, munkatársak, és ismerősök. Nyugodjék békében! Emlékét megőrizzük örökre. MJ. Kissé visszahúzódó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents