Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2004. december Varga Józsefné Folytatás az előző oldalról Bizalommal vannak irántunk, szá­momra nagyon jó érzés, amikor megis­mernek egy-egy tanfolyam után, ha va­lahol összefutunk. Amikor munkavég­zés közben találkozunk, akkor jobban betartják az előírásokat, hallgatnak ránk, kikérik a véleményünket, az eme­léseket is meg szoktuk beszélni. Persze ez nem véletlen, hiszen az emeléstech­nológia készítése nagyon sok emelés­hez előírás. Ennek meg vannak a szabá­lyai, és a technológia készítése, ellenőr­zése, jóváhagyása közös feladat. — Munka után, otthon kezdődik a második műszak. Mivel tölti a sza­badidejét?- A hobbim a kertünk. Paks szívé­ben, a Virág utcában van a 2600 m2- es telkünk, amelynek egy részét pi­henőkertnek alakítottuk át. Nagyon szeretek a kertben tevé­kenykedni, ahol rengeteg virág nyí­lik. Van egy kis tavunk is, szeretek kiülni a partjára, hallgatni a szökő­kút csobogását, és közben olvasni. Nagyon szeretek úszni, jót tesz a szervezetemnek, és kondiban tart, ezentúl pedig kellemes kikapcsoló­dást nyújt. Járunk kirándulni, bár a gyerekek már nagyok. A fiunk tűzol­tónak készül, jelenleg Budapesten van kiképzésen. A lányunk geográ­fusként végzett, de sajnos még nem tudott elhelyezkedni. Ő most az erő­műben szervezett tűzvédelmi elő­adói tanfolyamra jár, talán így kön­nyebben talál munkahelyet. A férjem a THG Kft.-nél dolgozik, van ami­kor találkozunk az erőmű területén. A családtagok foglalkozása, elfog­laltsága valahol kapcsolódik egy­máshoz, így jókat szoktunk beszél­getni, megvitatni a problémákat, el­mondani a tapasztalatokat. A mun­kavédelem, ezen belül az emelőgé­pek, a tűzvédelem olyan témák, hogy talán nem is baj, ha munkaidő után az ezekkel kapcsolatos gondo­latainkat nem hagyjuk a kapun kí­vül, és otthon is beszélünk róla. A NucNet hírei A NucNet nukleáris hírügynökség ez évben indította „Rövid Hírek” címmel, 2-3 naponta megjelenő saj­tószolgáltatását. A rövid, lényegre törő cikkek néhány sorba tömörít­ve számolnak be a nukleáris ipar aktuális eseményeiről. E hónapban ezen hírek között tallóztunk. Finnországban nőtt az atomenergia támogatottsága Megtudhattuk, hogy a skandináv or­szágban minden korábbinál nagyobb az atomenergia támogatottsága. A leg­utóbbi közvélemény-kutatás szerint a felmérések 22 éve alatt sohasem volt ilyen nagy a különbség a támogatók és az ellenzők között. A számok tükré­ben ez azt jelenti, hogy a megkérde­zettek 46%-a támogatja az atomener­gia felhasználását, míg 25 %-a ellenzi azt. A megkérdezettek 29%-a semle­ges maradt a válaszadásokban. Finnország egyébként is jól csengő név az atomenergia-iparban, hiszen mint tudjuk - egyedüli Európai Uniós tagállamként - új atomerőművi blokk építése kezdődött meg Olkiluotoban. Ez lesz Finnország ötödik blokkja. Svédország is keresi az utat Hasonló eredményekről számol be az a közvélemény-kutatás, amely a svéd lakosság véleményére volt kíváncsi a nukleáris energiát illetően. A megkér­dezettek 82%-a ugyanis azon a véle­ményen volt, hogy a jelenleg üzeme­lő blokkokat továbbra is üzemeltes­sék mindaddig, amíg megfelelnek a biztonsági előírásoknak. Érdekesség, hogy a lakosság ezen létesítmények kiváltását szintén atomerőművek megépítésével képzeli el. A fenti vélemények tükrében megle­pő, hogy a svéd kormány ennek ellené­re a Barseback atomerőmű 2005. év­ben történő leállítása mellett döntött. Korábban beszámoltunk arról is, hogy több svéd atomerőműben telje­sítménynövelési tervek szerepelnek. Összefoglalva elmondható, hogy Finnországban és Svédországban az atomenergia alkalmazásának nem­csak napjainkban, de a jövőben is meghatározó szerepe lesz. Szennyezőanyag kibocsátás csökken­tése atomerőművek segítségével Szintén Finnországhoz kapcsolódik a hír, hogy a kormány által nyilvánosság­ra hozott jelentés újabb, hatodik atom­erőművi blokk megépítését javasolja. A bejelentés egyértelműen fogalmaz: a szennyező anyagok kibocsátás-csök­kentésére (lsd. Kiotói Egyezmény) és a környezetvédelem kihívásaira a leg­megfelelőbb válasz egy újabb atom­erőművi blokk üzembe helyezése. Nincs kétség afelől, hogy Finnország végre is fogja hajtani a fenti terveket, és betartja a kibocsátás csökkentésére vo­natkozó vállalásait. Figyelemre méltó, hogy mindezt az atomenergia jövőbeli alkalmazásával kívánja elérni. A skandináv körkép után címszavakban térségünk aktuális nukleáris híreiről: Magyarország vonatkozásában a NucNet beszámolt arról, hogy az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága Pakson tartotta kihelyezett ülését. A bizottság tagjai részletes tájékoztatást kaptak a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbítás, va­lamint teljesítménynövelési terveiről. Csehországban a temelíni atomerő­mű 1-2. blokkja tíz évre kiterjedő üzemelési engedélyt kapott. A két, egyenként 1000 MW teljesítményű blokk 2000-ben, illetve 2002-ben kezdett villamos energiát termelni. A NucNet beszámol az új energia­ügyi biztos személyéről. Az Európai Bizottság energiaügyi biztos feladatát a jövőben Andris Piebalgs korábbi lett miniszter fogja ellátni. Piebalgs diplo­máját a Lett Egyetem fizika karán sze­rezte 1980-ban. Politikai karrierjét megelőzően középiskolai igazgatóként tevékenykedett. Azt követően több kormány- és parlamenti tisztséget be­töltött, és nagykövetként is dolgozott. Dohóczki Csaba / Forrás: NucNet Bokor László Folytatás az előző oldalról Az a feladat, amiben már konkrét szerepem volt, egy autonóm tűzjel­ző- és oltórendszer telepítése a fő ke­ringtető szivattyúkra.- Emlékszel-e jelentős tűzesetre?- Az erőműre nem jellemzők a nagy tüzek, pontosabban nem is volt nagyobb tűzesetünk, csak kisebbek. Viszont a kis tüzek következményei is lehetnek komolyak. Elég említe­nem a 110-es kábelaknának a tüzét, ahol a tűz egy kicsi helyiségben volt, egy köteg kábel égett, a blokk vi­szont közel két hónapig állt. Ez az eset is rávilágított arra, hogy az erő­mű termelésének a biztonsága, illet­ve a nukleáris biztonság is komoly összefüggésben van a tűzzel.- Jelenleg milyen területen vagy, és mivel foglalkozol?- A munka és tűzvédelmi osztá­lyon megelőző tűzvédelemmel fog­lalkozunk. Hatan vagyunk a csoport­ban, rajtam kívül három mérnök kol­léga, egy technikus és egy tűzoltó­szertáros. A tűzvédelmi törvény és belügyi rendelet írja elő, hogy a gaz­dálkodó szervezeteknek biztosítani kell a tűzvédelmet, illetve erre meg­felelő szervezetet kell fenntartaniuk. Ezt a szervezetet alkotja az említett hat fő. A szervezeti és működési sza­bályzatban be van határolva, milyen tevékenységi kört kell, hogy ellás­sunk. Alapvetően a megelőző tűzvé­delem előírásainak a betartatása a fő feladatunk. Szabályozásaink a ma­gyar előírásokon túlmenően a NAÜ ajánlásaira is épülnek. Látványosabb eredményeink például az erőmű tűz­­kockázat-elemzése, illetve a már többségében megvalósított tűzvédel­mi biztonságnövelő intézkedések megalapozása, a megvalósítás koor­dinálása. A legfrissebb és jelentős eredménynek tartom, hogy most van utolsó stádiumában egy olyan vizs­gálatokkal megalapozott program ki­alakítása az Atomix Tűzoltóság szá­mára, amelyet a vezetésemmel indí­tottunk el. Ez pedig a tűzoltók felké­szítése a feszültség alatti villamos berendezések tüzeinek vízzel való oltására biztonságos módszerekkel és eszközökkel. Ezt a problémát a már említett kábelaknatűz vetette fel. A módszert már régebben magam is kipróbáltam Litvániában, ahol 35 kV- os feszültség alatti vezetéket oltot­tam, és még bizsergést sem éreztem.- Elég a munkából, mivel foglal­kozol szabadidődben?- Búvárkodom, és kedvelem a víz alatti fotózást. Amerre járunk, termé­szetesen nemcsak a víz alatti világot fotózom, hanem mindent, ami szép, és érdemes megörökíteni.- A családról mondanál néhány szót?- Feleségem az erőműben dolgo­zik, a logisztikai főosztályon. A fiunk negyedéves egyetemista, lányunk most végez az általános iskolában, pályaválasztás előtt áll. Nem hiába kértem pozitív aktivitást Hamvas Istvánt 2003. de­cember 12-én nevezték ki műszaki vezérigazgató-he­lyettesnek. Az akkor ké­szült riportban, amely „Hinni kell, és tenni is” cí­men jelent meg, azt hang­súlyozta, hogy az üzemza­var rámutatott arra, mi­szerint változást, megúju­lást kell az atomerőműben végrehajtani.- Egy év elteltével most arra kér­lek, próbálj számvetést készíteni, és értékelni az elmúlt időszakot.- Összességében úgy érzem pozitív a változás, annak ellenére, hogy egyes vélemények és jelenségek ezt a megállapítást gyengíteni látszanak. Meg kell, hogy mondjam, ez a pozitív változás több annál, mint amennyit reméltem. Visszagondolva az egy év­vel ezelőtt megfogalmazott célokra, azok között voltak műszaki és humán területet érintőek is. Műszaki szem­pontból fontos volt a 2. blokki helyzet stabilizálása, a helyreállítási felada­tok előkészítésének megszervezése és beindítása, majd a blokk ismételt üzembe helyezése. Mindezeken túl nagyon szerettem volna azokat a munkákat is előremozdítani, amelyek stratégiai célokkal voltak kapcsolato­sak, így pl. az üzemidő-hosszabbítás­sal és a teljesítménynöveléssel. Arra kértem az erőmű munkavállalóit, hogy több területen a várt pozitív vál­tozási folyamatot közösen indítsuk el. Olyan változást reméltem, amelynek eredményeként megszűnnek mind­azon körülmények, amelyek elősegí­tették az üzemzavar bekövetkezését. Célom volt egy olyan minőségi, gondolkodásbeli változás elérése, amelynek jellemzői a biztonságtudatos gondolkodás, a megfelelő kompetenci­ák szerinti munkavégzés, a felelősség felvállalása. Pozitív aktivitást kíván­tam elérni, illetve fontosnak tartottam, hogy az együttműködés a vezetői és munkatársi szinten, valamint a szakmai szervezetek között beinduljon.- Nem kevés ez az elvárás, hogyan látod teljesülésüket?- Nagy eredménynek tartom, hogy ma már mind a négy blokk, ha nehéz­ségek árán is, de üzemel. Nagyon fon­tos előrelépés történt a helyreállítási munkák tervezése és előkészítése te­rén, hiszen a hazai és orosz kollégák­kal, valamint intézményekkel együtt­működve sikerült összeállítani az elvi engedélykérelmet megalapozó doku­mentumot. Eredményként könyvelhető el a 2. blokk ismételt üzembe helyezé­se. Igazolódott mindaz a szakmai tu­dás, amely a blokk üzemeltethetőségét megalapozta. Azt a tényt, hogy mind a négy blokk üzemel, olyan értékű siker­nek könyvelem el, amely nemcsak mű-Egy év mérlege szaki értelemben, hanem a szakembereink önmagukba vetett hitét erősítő siker is volt. Az elmúlt év eredmé­nyei között meg kell említe­nem a Végleges Biztonsági Jelentés elkészítését és át­adását a hatóságnak. Ez a je­lentés mérföldkő az atom­erőmű életében, hiszen egy olyan dokumentum készült el, amely az atomerőmű biztonságának megalapozását sokkal szélesebben hja le, mint a korábbi biztonsági jelentés. Az együttműködés pozitív jeleként fontosnak tartom azt a változást, amely szerint ma már nemcsak arról beszélnek különböző szakmai szerve­zetek, hogy meg lehet-e oldani az üzemidő-hosszabbítással kapcsolatos feladatokat, hanem arról is, hogy mi­ként és hogyan oldjuk meg azokat. A szakmai szervezetek már nem azt mondják, hogy mondjátok meg pro­jekttagok, hogy mit kell csinálnunk, hanem megértették: azoknak a problé­maköröknek - amelyeket a projektta­gok megfogalmaztak - a kibontását, részletes feladattervbe öntését a szak­mai szervezeteknek kell tisztázni és végrehajtani. Ezt azért tartom fontos­nak megjegyezni, mert ez mutatja az erőmű szakmai gárdájának a „felébre­dését” a tavalyi üzemzavart követően. Végül ki kell emelnem a főjavítási munkában résztvevő személyzet helytállását, munkáját, hiszen a főjaví­tások nem voltak egyszerűek, és szin­te megállás nélkül követték egymást. Mindezeket az eredményeket nem lehetett volna elérni, ha a szakmai te­rületek mindegyike, vegyészek, fizi­kusok, gépészek, technológusok és villamos szakemberek nem tudnak együttműködni. Úgy gondolom, mindezek a sikerek a szakemberek és a különböző szakmai szervezetek kö­zött meglévő együttműködési kész­ségnek köszönhetőek.- Az elmondottak alapján úgy érzé­kelem, a vezetői váltások is segítették ezt az átalakulást.- Igen. Most nem minősítve a ko­rábbi éveket, egy olyan csapat van - igazgatóktól osztályvezetőkig - együtt, akik egymással együttműköd­ve, egymást segítve akarnak dolgozni. Ez egy fontos és értékes eredmény. Az erőmű vezetésében bekövetkező vár­ható változással kapcsolatban nagyon fontosnak tartom azt, hogy az ne törje meg ezt az egységes és együttműködő vezetést, és ne gátolja meg a pozitív folyamatok kiteljesedését.- Ha már a változásokat említetted, milyennek látod az atomerőmű hely­zetét a nagy villamosenergia-rendsze­­ren belül? —A magyar energiapiacon ma még a legolcsóbbak vagyunk, és a legtöbbet termeljük. Az EU-hoz történt csatlako­zásunk következtében nyitottá váltunk, a villamosenergia-piac is kinyílt, az import szerepe megnőtt. Ha figyelem­be vesszük azt a tényt, hogy a zsinór­­import ára néha még olcsóbb is, mint a miénk, akkor hosszú távon nem ülhe­tünk ölbe tett kézzel. Tény az is, hogy a közüzemi fogyasztók által igényelt villamos energia mennyisége lecsök­kent, és többször rövid időre a MAVIR „küldéseknek” megfelelően a teljesít­ményünk csökkentésére kényszerül­tünk. Számolnunk kell azzal, hogy egyre élesedő villamosenergia-piac kö­vetelményeinek kell megfelelnünk. Ez azt jelenti, hogy komoly vetélytársaink vannak a piacon. Erre pedig csak a ha­tékonyságunk javításával lehet felké­szülni, amelynek nagyon sok módja le­hetséges. Egyik módja az, hogy megte­remtjük a feltételeit a hatékonyabb ter­meléshez szükséges munkaerő megtar­tásának, másrészt tudomásul vesszük, hogy gazdálkodásunk hatékonyságán is javítani kell. Ez viszont (többek kö­zött) pénzeszközeink jobb felhasználá­sával érhető el. Ez alapjában nem azt jelenti, hogy bérköltséget és létszámot kell csökkenteni. Inkább az üzemidő­hosszabbítást is szem előtt tartva, meg kell találni annak a módját, hogyan tudjuk a mindenkor megfelelő humán erőforrást biztosítani. Ugyanis pl. az elkövetkező években nyugdíjba menő munkatársak pótlása egy komoly kihí­vás a humán erőforrás biztosítása szempontjából. Nem elég ugyanakkor csak a létszámban gondolkodni, meg­felelő szakmai felkészültségű embere­ket is kell biztosítani. A hatékonyságunk javítása érdeké­ben elindult egy hosszú távú projekt, melyben vizsgálódunk, szétnézünk a világban, és majd ezek alapján fogjuk kialakítani a jövőbeni távlati működé­sünket, amely révén javíthatjuk az erő­mű hosszú távú versenyképességét. Végül megragadva azt a lehetőséget, hogy az interjú karácsony előtt megje­lenik a lapban, minden kedves kolléga­nőnek és kollégának áldott, békés kará­csonyt és sikeres új esztendőt kívánok.- Köszönöm az interjút! -Beregnyei-

Next

/
Thumbnails
Contents