Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-10-01 / 10. szám

2004. október ATOMERŐMŰ 11. oldal Látogatóban Kern Ferencnénél A PA Rt. nyugdíjas csoportvezetőjénél Kernné Jutka 1981. november 16-án jelentkezett felvételre a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz. A munkaügyi osztályra került szociálpolitikai cso­portvezetői beosztásba. Nagy hoz­záértéssel, lelkiismerettel végezte munkatársaival együtt a munkakö­rével járó feladatait. Kernné Jutka közismert, és egyben népszerű veze­tő volt. Bizalommal fordultak hozzá a dolgozók. Ha előfordult, hogy nem tudott segíteni, akkor javasla­tával az illetékes vezetőnél keresték a megoldást. 1990. december 31-vel Kernné Jutka korkedvezménnyel elment nyugdíjba. Paksi otthoná­ban kerestem fel, hogy közösen visszatekintsünk a korábbi időkre, amit az erőműben eltöltött.- Idén decemberben lesz 14 éve, hogy nyugdíjba mentél. Hogy szolgál az egészséged? Mivel töltőd az idődet?- Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a 14 év. Egészségemre nem lehet panasz. 30 évvel ezelőtt volt egy súlyos autó­balesetem, megsérült a gerincem. Sok mozgással tudom kezelni magamat. Mindennap 30 kilométert kerékpáro­zom, 1000 métert az uszodába le­úszom. Ma a délelőtti programom a velem készült riport miatt elmarad. Unatkozásra nincs időm. Mindig talá­lok magamnak elfoglaltságot. Hetente egy alkalommal az egyik paksi óvodá­ban hittant tanítok. Természetesen tel­jesen eltérő módon, mint egy iskolá­ban. Minden délutánom foglalt. Hat unokám közül négy Pakson van. A ház körüli kertészkedésnek is szívesen hó­dolok. Ajövőt illetően felkértek, hogy 2005-ben hivatásos pártfogói feladatot lássak el 30-40 gondozottnál.- Milyen elgondolással jelentkeztél felvételre a Paksi Atomerőmű Válla­lathoz?- Korábban együtt dolgoztam Kő­vári Istvánná Marikával, aki már a PAV-nál dolgozott. Egy alkalommal megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem az erőműbe jönni dolgozni. Én igent mondtam, és a többi ment magától. Nem bántam meg, mert vé­leményem szerint „testhezálló” fel­adatot kaptam. Pedagógus a képzett­ségem. Nemcsak a gyerekekkel, ha­nem a felnőttekkel is szerettem fog­lalkozni. Az emberek szeretete min­dig fő hangsúly volt számomra. Se­gíteni az embereknek. Keresni a problémák megoldását mások és a magam örömére. Úgy érzem - így visszatekintve —, hogy sikerült a cé­lomat megvalósítani. Sokszor érzem a volt kollégáim, az erőműves dol­gozók szeretetét.- Erőműves időd alatt volt-e olyan, amire ennyi idő után is szívesem em­lékszel vissza?-Az elmúlt 9 év. Nagyon szép idő­szak volt az életemben. 4100 PAV-os dolgozó ellátásáért felelni, mindent biztosítani, ami elő volt írva. Nem kis felelősség volt. Az elvárásoknak megfelelni, munkánkat jól ellátni. Ennél többre nem is vágyódhattam sem én, sem a kollégáim. Emlékszem az 50. születésnapomra, amikor a munkatársaim 50 szál virággal felkö­­szöntöttek. Emlékszem a nyugdíjas búcsúztatómra, amit a Biritói faház­ban tartottunk. A kristálykészletet, amit kaptam, olyan helyen tartom, hogy mindig szem előtt legyen.- Rossz emlék?- Szerencsére ilyent nem őrzök a szívemben.- Nyugdíjasként voltál-e az erőműben ?- Ha nem is rendszeresen, de időn­ként felkeresem a volt munkatársaimat.- Légy szíves, a családodról tegyél említést.- Sajnos idén december 30-án lesz öt éve, hogy szeretett férjem 62 éves korában, szívinfarktusban elhunyt. A tragédia bekövetkeztéig szinte semmi baja nem volt. Felnőtt fiamban, két felnőtt asszonylányomban, családjuk­ban, unokáimban találom meg a vi­gasztalást. Sajnos a fiam elég távol lakik tőlem, de időt szakítok arra, hogy legalább havonta meglátogas­sam, megszeretgessem a két unoká­mat. Egész nyáron az unokáim kaca­gásától hangos a ház. Édesanyának, nagymamának ez a legnagyobb öröm.- Köszönöm a beszélgetést. Továb­bi jó egészséget, boldogságot kívánok neked és szeretett gyermekeidnek, családjuknak! MJ. Természetjáró kitüntetés túra során és az élmények felelevení­tésekor. Viccesnek hangzik, de igaz, hogy van olyan régi szakosztályi túra, amin nem vettem részt, de néha már el kell gondolkodnom, hogy csak má­sok elmeséléséből is­merem, vagy mégis voltam. A természetjá­rók többsége sejtheti, hogy például a bakonyi havas túra jutott ilyen formában eszembe. Szeretem azt is, hogy bárhol van rendezvény az ország­ban, mindenhol sok isme­rősünk van. A szekszárdi IFU-sokkal a kapcsolat odáig „fajult”, hogy nemrég be is léptünk a szervezetükbe.- Észrevettem, hogy töb­bes számban beszéltél. Azt tartják, hogy a ti hobbitok már inkább életforma.- Tudod: királyi többes. Komolyra fordítva a szót, a többes szám kétsze­resen is indokolt. Egyrészt közös a hobbink a férjemmel, Albival, ez nagy szerencse, de néha két dudás van egy csárdában. Nagyon sok helyen jártunk már, de nem skalpként gyűjtjük az él­ményeket. Másrészt az is na­gyon jó, hogy a szakosztályon belül jó a csapatunk. Van egy aktív résztvevői kör, és van egy szűkebb kis csapat, akiknek munkájára lehet számítani a szakosztály rendezvényein. Va­gyis egyedül ez a mostani el­ismerés sosem jött volna össze.- Milyen sikereket értél még el a hobbidban?- Én vagyok a legkevésbé si­kerorientált a túravezetők és a ver­senyzők között. De azért, ha körbené­zünk a lakásban, nem minden kupa és érem csak az Albié. Amire iga­zán büszke lehet a szakosztá­lyunk, az a dél-dunántúli regio­nális találkozó megrendezése 2002-ben és a Dél-MezőfÖld tu­ristatérkép megjelentetése. Az összes maradék gondolat, ami eszembe jutott, nem is igazán siker, hanem élmény. Na jó, azért majd nagy szám lesz pél­dául, amikor az országos kéktú­ra végére érünk, de ez csak a tu­ristavirtus.- Mik a terveid a jövőre?- Ilyenkor októberben áll ösz­­sze a szakosztály jövő évi prog­ramja, ami a túra vezetők közös gondolkodásának terméke. Szó­val én is javában töröm a fejem az ötleteken az idei közeli hét­végi programok alatt (Plitvicén, a Mátrában, majd a Cserehát­ban). A túrákon tudok legjobban kikapcsolódni és gondolkodni.- Köszönöm a beszélgetést, és gratulálunk a kitüntetésedhez! Wollner Pál Jakab Éva, a természetjáró szakosz­tály túravezetője szeptember 25-én, a természetjárók ünnepén. Dobogókőn átvehette a „Természetjárás fejlesz­téséért” bronzfokozat kitüntetést. Az elismerés kapcsán ugy anazokat a kérdéseket teszem fel neki, melyek­re a túravezetők a „rendkívüli osz­tálytablóban'’ (2004. júliusi szám­ban) válaszoltak, hiszen akkor egyet­len külsős túravezetőként a bemuta­tásból kimaradt.- Hogyan kerültél közelebbi kapcso­latba a természetjárással?- Egy barátai társasággal határoz­tuk el 1988-ben, hogy kirándulni kel­lene Magyarországon, és aztán abból egy hosszú, nyolc nyáron át tartó „ba­ráti túra”-sorozat kerekedett. Egy-egy tájegységet kerestünk fel, hátizsákkal jártuk az erdőt, sátraztunk, bográ­­csoztuk, az volt az igazi turistásko­­dás. Olyan is volt, hogy csatlakozott egy csapatától lemaradt fiú hoz­zánk, aztán következő évben el­jött a túránkra (igaz, majdnem le­késte az indulást). Az is előfor­dult, hogy a fogmosásért majd­nem verekedni kellett a víz hiánya miatt. Csupa izgalmas emlék. Idő­közben Paksra költöztünk, és a természetjáró szakosztály prog­ramjaihoz csatlakoztunk, ami egy nagyon jó döntés volt.- Miért szeretsz túrázni?- Mert változatos kikapcsoló­dást jelent számomra. A kirándu­lásokon való részvétel mellett, mi magunk is szervezünk túrákat. Tájékozódási túra versenyekre já­runk, és rendezünk versenyeket is. Idén hagyományteremtő céllal már teljesítménytúrát is szervez­tünk. Választékbővítésnek szeret­jük a teljesítménytúrákat, a kerék­pártúrákat és óvatos duhajként a hegymászást. Az „öreg” turisták egyébként úgy tartják, hogy egy kirándulás háromszor okoz örö­met: a program előkészítésekor, a Zielinski Szilárd mérnöki munkássága a magyar örökség része A Magyarországért Ala­pítvány által 1995-ben létrehozott, erkölcsi elis­meréssel járó Magyar Örökség Díj célja, hogy a jelen és a jövő számá­ra megkönnyítse és elő­segítse a múlt értékei­nek megőrzését. Szep­tember 25-én a magyar örökség részévé nyilvá­nították dr. Zielinski Szilárd mérnö­ki alkotó munkásságát, amellyel a vasbetonépítést hazánkban megho­nosította. A javaslattevő dr. Kausay Tibor oki. építőmérnök, a BME tiszteletbeli egyetemi tanárának méltató sorait - rövidítetten - köz­readjuk: Zielinski Szilárd 1860. május 1-én Mátészalkán született. Mérnöki dip­lomáját kitüntetéssel a budapesti m. | kir. József Műegyetemen szerezte. Eleinte hidakat, vasútvonalakat terve­zett. 1900-ban a Párizsi Világkiállítá­son megismerkedett a Hennebique­­féle vasbeton-épitési módszerrel, majd e módszer alkalmazásával, fej­lesztésével meghonosította hazánk­ban a vasbetonépítést. Függetlenítette magát a franciáktól, majd sorra épül­tek az önállóan tervezett vasbeton szerkezetű raktárak és magtárak, mű­helyépületek, középületek, víztor­nyok és duzzasztók. Nagy hangsúlyt helyezett a minőségre, amely együtt járt nála a szépséggel. Hajós György könyvében olvashatjuk Zielinskire jellemző kijelentését: „...az esztéti­kai hatás eléréséhez szükséges, hogy a mérnök szerkezeteinél az építész­nek magát alárendelje,...csak így le­het az anyagnak és a szerkezetnek megfelelő formát megtalálni...” 1897-ben műegyetemi magántanár, majd 1906-ban nyilvános rendes tanár lett az Út- Vasútépítéstani Tanszé­ken, és azt haláláig vezet­te. A Műegyetem 1901- ben kapta meg Ferenc Jó­zsef királytól a doktori cím adományozásának jo­gát, az első műszaki dok­tor 1902. 01. 16-án Zielinski Szilárd lett. Magas hivatali beosztásaiban (pél­dául a Közmunkák tanácsának elnö­keként, a Szabadkikötő építésének kormánybiztosaként) számos fontos kérdésben hozott döntésével, a tudo­mányos, társadalmi nézeteinek ér­vényre juttatásával is jelentősen elő­mozdította a hazai technikai kultúra fejlődését. A Mérnöki Kamara létrehozásáért küzdött 1900-tól kezdve. 1917 júniu­sában a Műegyetem aulájában rende­zett mémökgyűlésen mondta: „Mi vagyunk az a kar, amely a társadalom jólétéért, az ország felvirágzásáért, a trón biztosításáért dolgozik,...mégis hiába kéri, hogy a társadalomba való elhelyezkedése valamiképpen tör­vénnyel szabályoztassék”. A mérnöki kar fáradozásait csak 1923-ban koro­názta siker, amikor is a Budapesti Mérnöki Kamara megalakulhatott, amelynek első elnöke Zielinski lett. Dr. Zielinski professzor 1924. ápri­lis 24-én halt meg. Emlékét a Magyar Mérnöki Kamara által 2000 januárjá­ban alapított Zielinski Szilárd-díj, a Műegyetem kertjében felállított mell­szobra, a Budapest, XI. kér. Budafoki út 3. alatti egykori lakóháza falán lé­vő emléktábla, a Margitszigeten a ne­vét viselő sétány, Mátészalkán a régi vasútállomáson emléktábla és a mú­zeumban megnyílt emlékszoba őrzi. Sipos László A NucNet hírei Teljesítménynövelés Svédországban, a Forsmark atomerőműben A forsmarki atomerőmű 3. blokkjának teljesítményét a közelmúltban 30 MW-tal sikerült megnövelni - jelen­tették be az atomerőmű képviselői. A | közel 55 millió eurós beruházás magá­ban foglalta a blokk három kisnyomá­sú turbinájának a cseréjét is. A munká­latokat a blokk éves karbantartása alatt végezte el az erőmű, amelyet a 1985. évi üzembevétel óta legösszetettebb műveletként jellemeztek a szakembe­rek. A módosításnak köszönhetően a 3. blokk teljesítménye 1155 MW-ról 1185 MW-ra növekedett. Ez a kapaci­tásnövekedés körülbelül ezer háztar­tásnak a fűtésével megegyező energia­­mennyiséget képvisel. Az atomerőmű képviselői arról tá­jékoztatták a NucNet hírügynökséget, hogy hasonló teljesítménynövelést szeretnének végrehajtani a forsmarki atomerőmű 1. és 2. blokkján is. Forrás: Forsmark atomerőmű Új típusú atomerőmű technológiáját hagyták jóvá az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok Nukleáris Biz­tonsági Hatósága (NRC) a közelmúlt­ban kiadta a Westinghouse cég által tervezett AP 1000 típusjelölésű atom­­erőművi blokk végleges biztonsági és tervezési értékelését. A hatóság szak­emberei több mint két évet töltöttek el a blokktípus részletekbe menő műsza­ki vizsgálatával, és ezt követően elfo­gadásra ajánlották az újabb generációs atomerőművi típust. A végső lépés az engedélyezési folyamatban az, hogy az új típus sajátosságait összhangba hozzák a hatóság szabályozásával. Ezt követően kerül sor a döntéshozatali folyamatra, amely magában foglalja a lakossági vélemények meghallgatását is. A közel 1000 MW névleges teljesít­ményű blokktípus tervezett üzemideje 60 év. A Westinghouse cég elmondása szerint az AP 1000 atomerőművi egy­ség iránt nagy az érdeklődés, főleg Ázsiából, de Európából is. Forrás: NRC/Westinghouse Világ Energia Kongresszus: Középpontban az atomenergia A kongresszus atomenergiát tárgyaló szekciója a következő címet viselte: „Nukleáris energia: nélkülözhetetlen vagy figyelmen kívül hagyható?” A szekció alatt elnöklő Luis Echávarri. a Nukleáris Energia Ügynökség (NEA) főigazgatója elmondta, hogy ez a kérdés sohasem volt időszerűbb. Az elkövetkezendő évek ugyanis döntő fontosságúak lesznek abból a szempontból, hogy az atomenergia milyen mértékben járul hozzá a vi­lág energiaellátásához és a fenntart­ható fejlődéshez. Echávarri úr sze­rint a kongresszus fordulópontot je­lent az atomenergia jövőbeli szere­pének a megítélésében, mivel több olyan ország, amely korábban hall­gatott az atomenergia-felhasználás jövőjét illetően, most annak szüksé­gességét hangsúlyozza. A főigazgató két tényezőt, a villamosenergia-ellá­­tás biztonságát és a klímaváltozást említette meg, amelyeknek köszön­hetően egyre jobban növekszik az érdeklődés az atomenergia iránt. A Világ Energia Kongresszus „Hagy­juk a lehetőséget nyitva a különböző alternatívák előtt’’-véleményt képvi­selte, amely pozitív megközelítés az atomenergia számára. Forrás: NEAÍNEI Összeállította: Dohóczki Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents