Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
2004. október ATOMERŐMŰ 11. oldal Látogatóban Kern Ferencnénél A PA Rt. nyugdíjas csoportvezetőjénél Kernné Jutka 1981. november 16-án jelentkezett felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. A munkaügyi osztályra került szociálpolitikai csoportvezetői beosztásba. Nagy hozzáértéssel, lelkiismerettel végezte munkatársaival együtt a munkakörével járó feladatait. Kernné Jutka közismert, és egyben népszerű vezető volt. Bizalommal fordultak hozzá a dolgozók. Ha előfordult, hogy nem tudott segíteni, akkor javaslatával az illetékes vezetőnél keresték a megoldást. 1990. december 31-vel Kernné Jutka korkedvezménnyel elment nyugdíjba. Paksi otthonában kerestem fel, hogy közösen visszatekintsünk a korábbi időkre, amit az erőműben eltöltött.- Idén decemberben lesz 14 éve, hogy nyugdíjba mentél. Hogy szolgál az egészséged? Mivel töltőd az idődet?- Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a 14 év. Egészségemre nem lehet panasz. 30 évvel ezelőtt volt egy súlyos autóbalesetem, megsérült a gerincem. Sok mozgással tudom kezelni magamat. Mindennap 30 kilométert kerékpározom, 1000 métert az uszodába leúszom. Ma a délelőtti programom a velem készült riport miatt elmarad. Unatkozásra nincs időm. Mindig találok magamnak elfoglaltságot. Hetente egy alkalommal az egyik paksi óvodában hittant tanítok. Természetesen teljesen eltérő módon, mint egy iskolában. Minden délutánom foglalt. Hat unokám közül négy Pakson van. A ház körüli kertészkedésnek is szívesen hódolok. Ajövőt illetően felkértek, hogy 2005-ben hivatásos pártfogói feladatot lássak el 30-40 gondozottnál.- Milyen elgondolással jelentkeztél felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz?- Korábban együtt dolgoztam Kővári Istvánná Marikával, aki már a PAV-nál dolgozott. Egy alkalommal megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem az erőműbe jönni dolgozni. Én igent mondtam, és a többi ment magától. Nem bántam meg, mert véleményem szerint „testhezálló” feladatot kaptam. Pedagógus a képzettségem. Nemcsak a gyerekekkel, hanem a felnőttekkel is szerettem foglalkozni. Az emberek szeretete mindig fő hangsúly volt számomra. Segíteni az embereknek. Keresni a problémák megoldását mások és a magam örömére. Úgy érzem - így visszatekintve —, hogy sikerült a célomat megvalósítani. Sokszor érzem a volt kollégáim, az erőműves dolgozók szeretetét.- Erőműves időd alatt volt-e olyan, amire ennyi idő után is szívesem emlékszel vissza?-Az elmúlt 9 év. Nagyon szép időszak volt az életemben. 4100 PAV-os dolgozó ellátásáért felelni, mindent biztosítani, ami elő volt írva. Nem kis felelősség volt. Az elvárásoknak megfelelni, munkánkat jól ellátni. Ennél többre nem is vágyódhattam sem én, sem a kollégáim. Emlékszem az 50. születésnapomra, amikor a munkatársaim 50 szál virággal felköszöntöttek. Emlékszem a nyugdíjas búcsúztatómra, amit a Biritói faházban tartottunk. A kristálykészletet, amit kaptam, olyan helyen tartom, hogy mindig szem előtt legyen.- Rossz emlék?- Szerencsére ilyent nem őrzök a szívemben.- Nyugdíjasként voltál-e az erőműben ?- Ha nem is rendszeresen, de időnként felkeresem a volt munkatársaimat.- Légy szíves, a családodról tegyél említést.- Sajnos idén december 30-án lesz öt éve, hogy szeretett férjem 62 éves korában, szívinfarktusban elhunyt. A tragédia bekövetkeztéig szinte semmi baja nem volt. Felnőtt fiamban, két felnőtt asszonylányomban, családjukban, unokáimban találom meg a vigasztalást. Sajnos a fiam elég távol lakik tőlem, de időt szakítok arra, hogy legalább havonta meglátogassam, megszeretgessem a két unokámat. Egész nyáron az unokáim kacagásától hangos a ház. Édesanyának, nagymamának ez a legnagyobb öröm.- Köszönöm a beszélgetést. További jó egészséget, boldogságot kívánok neked és szeretett gyermekeidnek, családjuknak! MJ. Természetjáró kitüntetés túra során és az élmények felelevenítésekor. Viccesnek hangzik, de igaz, hogy van olyan régi szakosztályi túra, amin nem vettem részt, de néha már el kell gondolkodnom, hogy csak mások elmeséléséből ismerem, vagy mégis voltam. A természetjárók többsége sejtheti, hogy például a bakonyi havas túra jutott ilyen formában eszembe. Szeretem azt is, hogy bárhol van rendezvény az országban, mindenhol sok ismerősünk van. A szekszárdi IFU-sokkal a kapcsolat odáig „fajult”, hogy nemrég be is léptünk a szervezetükbe.- Észrevettem, hogy többes számban beszéltél. Azt tartják, hogy a ti hobbitok már inkább életforma.- Tudod: királyi többes. Komolyra fordítva a szót, a többes szám kétszeresen is indokolt. Egyrészt közös a hobbink a férjemmel, Albival, ez nagy szerencse, de néha két dudás van egy csárdában. Nagyon sok helyen jártunk már, de nem skalpként gyűjtjük az élményeket. Másrészt az is nagyon jó, hogy a szakosztályon belül jó a csapatunk. Van egy aktív résztvevői kör, és van egy szűkebb kis csapat, akiknek munkájára lehet számítani a szakosztály rendezvényein. Vagyis egyedül ez a mostani elismerés sosem jött volna össze.- Milyen sikereket értél még el a hobbidban?- Én vagyok a legkevésbé sikerorientált a túravezetők és a versenyzők között. De azért, ha körbenézünk a lakásban, nem minden kupa és érem csak az Albié. Amire igazán büszke lehet a szakosztályunk, az a dél-dunántúli regionális találkozó megrendezése 2002-ben és a Dél-MezőfÖld turistatérkép megjelentetése. Az összes maradék gondolat, ami eszembe jutott, nem is igazán siker, hanem élmény. Na jó, azért majd nagy szám lesz például, amikor az országos kéktúra végére érünk, de ez csak a turistavirtus.- Mik a terveid a jövőre?- Ilyenkor októberben áll öszsze a szakosztály jövő évi programja, ami a túra vezetők közös gondolkodásának terméke. Szóval én is javában töröm a fejem az ötleteken az idei közeli hétvégi programok alatt (Plitvicén, a Mátrában, majd a Cserehátban). A túrákon tudok legjobban kikapcsolódni és gondolkodni.- Köszönöm a beszélgetést, és gratulálunk a kitüntetésedhez! Wollner Pál Jakab Éva, a természetjáró szakosztály túravezetője szeptember 25-én, a természetjárók ünnepén. Dobogókőn átvehette a „Természetjárás fejlesztéséért” bronzfokozat kitüntetést. Az elismerés kapcsán ugy anazokat a kérdéseket teszem fel neki, melyekre a túravezetők a „rendkívüli osztálytablóban'’ (2004. júliusi számban) válaszoltak, hiszen akkor egyetlen külsős túravezetőként a bemutatásból kimaradt.- Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a természetjárással?- Egy barátai társasággal határoztuk el 1988-ben, hogy kirándulni kellene Magyarországon, és aztán abból egy hosszú, nyolc nyáron át tartó „baráti túra”-sorozat kerekedett. Egy-egy tájegységet kerestünk fel, hátizsákkal jártuk az erdőt, sátraztunk, bográcsoztuk, az volt az igazi turistáskodás. Olyan is volt, hogy csatlakozott egy csapatától lemaradt fiú hozzánk, aztán következő évben eljött a túránkra (igaz, majdnem lekéste az indulást). Az is előfordult, hogy a fogmosásért majdnem verekedni kellett a víz hiánya miatt. Csupa izgalmas emlék. Időközben Paksra költöztünk, és a természetjáró szakosztály programjaihoz csatlakoztunk, ami egy nagyon jó döntés volt.- Miért szeretsz túrázni?- Mert változatos kikapcsolódást jelent számomra. A kirándulásokon való részvétel mellett, mi magunk is szervezünk túrákat. Tájékozódási túra versenyekre járunk, és rendezünk versenyeket is. Idén hagyományteremtő céllal már teljesítménytúrát is szerveztünk. Választékbővítésnek szeretjük a teljesítménytúrákat, a kerékpártúrákat és óvatos duhajként a hegymászást. Az „öreg” turisták egyébként úgy tartják, hogy egy kirándulás háromszor okoz örömet: a program előkészítésekor, a Zielinski Szilárd mérnöki munkássága a magyar örökség része A Magyarországért Alapítvány által 1995-ben létrehozott, erkölcsi elismeréssel járó Magyar Örökség Díj célja, hogy a jelen és a jövő számára megkönnyítse és elősegítse a múlt értékeinek megőrzését. Szeptember 25-én a magyar örökség részévé nyilvánították dr. Zielinski Szilárd mérnöki alkotó munkásságát, amellyel a vasbetonépítést hazánkban meghonosította. A javaslattevő dr. Kausay Tibor oki. építőmérnök, a BME tiszteletbeli egyetemi tanárának méltató sorait - rövidítetten - közreadjuk: Zielinski Szilárd 1860. május 1-én Mátészalkán született. Mérnöki diplomáját kitüntetéssel a budapesti m. | kir. József Műegyetemen szerezte. Eleinte hidakat, vasútvonalakat tervezett. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon megismerkedett a Hennebiqueféle vasbeton-épitési módszerrel, majd e módszer alkalmazásával, fejlesztésével meghonosította hazánkban a vasbetonépítést. Függetlenítette magát a franciáktól, majd sorra épültek az önállóan tervezett vasbeton szerkezetű raktárak és magtárak, műhelyépületek, középületek, víztornyok és duzzasztók. Nagy hangsúlyt helyezett a minőségre, amely együtt járt nála a szépséggel. Hajós György könyvében olvashatjuk Zielinskire jellemző kijelentését: „...az esztétikai hatás eléréséhez szükséges, hogy a mérnök szerkezeteinél az építésznek magát alárendelje,...csak így lehet az anyagnak és a szerkezetnek megfelelő formát megtalálni...” 1897-ben műegyetemi magántanár, majd 1906-ban nyilvános rendes tanár lett az Út- Vasútépítéstani Tanszéken, és azt haláláig vezette. A Műegyetem 1901- ben kapta meg Ferenc József királytól a doktori cím adományozásának jogát, az első műszaki doktor 1902. 01. 16-án Zielinski Szilárd lett. Magas hivatali beosztásaiban (például a Közmunkák tanácsának elnökeként, a Szabadkikötő építésének kormánybiztosaként) számos fontos kérdésben hozott döntésével, a tudományos, társadalmi nézeteinek érvényre juttatásával is jelentősen előmozdította a hazai technikai kultúra fejlődését. A Mérnöki Kamara létrehozásáért küzdött 1900-tól kezdve. 1917 júniusában a Műegyetem aulájában rendezett mémökgyűlésen mondta: „Mi vagyunk az a kar, amely a társadalom jólétéért, az ország felvirágzásáért, a trón biztosításáért dolgozik,...mégis hiába kéri, hogy a társadalomba való elhelyezkedése valamiképpen törvénnyel szabályoztassék”. A mérnöki kar fáradozásait csak 1923-ban koronázta siker, amikor is a Budapesti Mérnöki Kamara megalakulhatott, amelynek első elnöke Zielinski lett. Dr. Zielinski professzor 1924. április 24-én halt meg. Emlékét a Magyar Mérnöki Kamara által 2000 januárjában alapított Zielinski Szilárd-díj, a Műegyetem kertjében felállított mellszobra, a Budapest, XI. kér. Budafoki út 3. alatti egykori lakóháza falán lévő emléktábla, a Margitszigeten a nevét viselő sétány, Mátészalkán a régi vasútállomáson emléktábla és a múzeumban megnyílt emlékszoba őrzi. Sipos László A NucNet hírei Teljesítménynövelés Svédországban, a Forsmark atomerőműben A forsmarki atomerőmű 3. blokkjának teljesítményét a közelmúltban 30 MW-tal sikerült megnövelni - jelentették be az atomerőmű képviselői. A | közel 55 millió eurós beruházás magában foglalta a blokk három kisnyomású turbinájának a cseréjét is. A munkálatokat a blokk éves karbantartása alatt végezte el az erőmű, amelyet a 1985. évi üzembevétel óta legösszetettebb műveletként jellemeztek a szakemberek. A módosításnak köszönhetően a 3. blokk teljesítménye 1155 MW-ról 1185 MW-ra növekedett. Ez a kapacitásnövekedés körülbelül ezer háztartásnak a fűtésével megegyező energiamennyiséget képvisel. Az atomerőmű képviselői arról tájékoztatták a NucNet hírügynökséget, hogy hasonló teljesítménynövelést szeretnének végrehajtani a forsmarki atomerőmű 1. és 2. blokkján is. Forrás: Forsmark atomerőmű Új típusú atomerőmű technológiáját hagyták jóvá az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok Nukleáris Biztonsági Hatósága (NRC) a közelmúltban kiadta a Westinghouse cég által tervezett AP 1000 típusjelölésű atomerőművi blokk végleges biztonsági és tervezési értékelését. A hatóság szakemberei több mint két évet töltöttek el a blokktípus részletekbe menő műszaki vizsgálatával, és ezt követően elfogadásra ajánlották az újabb generációs atomerőművi típust. A végső lépés az engedélyezési folyamatban az, hogy az új típus sajátosságait összhangba hozzák a hatóság szabályozásával. Ezt követően kerül sor a döntéshozatali folyamatra, amely magában foglalja a lakossági vélemények meghallgatását is. A közel 1000 MW névleges teljesítményű blokktípus tervezett üzemideje 60 év. A Westinghouse cég elmondása szerint az AP 1000 atomerőművi egység iránt nagy az érdeklődés, főleg Ázsiából, de Európából is. Forrás: NRC/Westinghouse Világ Energia Kongresszus: Középpontban az atomenergia A kongresszus atomenergiát tárgyaló szekciója a következő címet viselte: „Nukleáris energia: nélkülözhetetlen vagy figyelmen kívül hagyható?” A szekció alatt elnöklő Luis Echávarri. a Nukleáris Energia Ügynökség (NEA) főigazgatója elmondta, hogy ez a kérdés sohasem volt időszerűbb. Az elkövetkezendő évek ugyanis döntő fontosságúak lesznek abból a szempontból, hogy az atomenergia milyen mértékben járul hozzá a világ energiaellátásához és a fenntartható fejlődéshez. Echávarri úr szerint a kongresszus fordulópontot jelent az atomenergia jövőbeli szerepének a megítélésében, mivel több olyan ország, amely korábban hallgatott az atomenergia-felhasználás jövőjét illetően, most annak szükségességét hangsúlyozza. A főigazgató két tényezőt, a villamosenergia-ellátás biztonságát és a klímaváltozást említette meg, amelyeknek köszönhetően egyre jobban növekszik az érdeklődés az atomenergia iránt. A Világ Energia Kongresszus „Hagyjuk a lehetőséget nyitva a különböző alternatívák előtt’’-véleményt képviselte, amely pozitív megközelítés az atomenergia számára. Forrás: NEAÍNEI Összeállította: Dohóczki Csaba
