Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-10-01 / 10. szám

12. oldal ATOMERŐMŰ 2004. október Mentünk, láttunk... elámúltúnk Szentpétervári élmények A Paksi Orosz Klub jóvoltából megadatott a lehetó'ség, hogy szep­tember elején elutazzunk Szentpé­tervárra, és ott egy hetet városné­zéssel töltsünk. Hatalmas várakozással és igen nagy elszántsággal ültünk fel 42-en az autóbuszra, és tettük meg a 2500 km-es utat. A hosszú utazás olyan él­ményekkel is gazdagított bennünket, melyekre más módon nem igen tehet­tünk volna szert. Egyszóval, megér­te! Az I. (Nagy) Péter által alapított város tavaly ünnepelte fennállásának 300. évfordulóját, és ennek kapcsán számos épületet felújítottak, átfestet­tek, újraaranyoztak. Szentpétervár ragyogott nekünk! Szép volt, ámulat­ba ejtő! Minden napra jutott bőven látniva­ló, és mi nem győztünk csodálkozni. A paloták pompája, a templomok mű­vészi gazdagsága, a múzeumok kultu­rális értéke lenyűgöző volt. A parkok hol pazar megjelenésükkel, szobraik­kal, szökőkútjaikkal, hol bensőséges hangulatú díszeikkel, tavacskáikkal, változatos építményeikkel nyerték el tetszésünket. Nem hiába nevezik Szentpétervárt a tavak és szökőkutat fővárosának. A belváros utcácskái és sugárútjai, épületei, üzletei mind­mind arról tanúskodtak, hogy remek összhangot alkot itt múlt és jelen. Az Észak Velencéje nevet is méltán nyer­te el a város, hiszen a nagy Néva mel­lett 65 ág, folyó hálózza be a várost, 42 kisebb-nagyobb sziget és 370 híd teszi színessé, változatossá. Szentpétervár szépsége, történelmi, kulturális értéke magával ragadó volt. Egyik ámulatból a másikba estünk, és átérezhettük Puskin kedves sorait, mellyel Szentpétervárról írt: „Szeret­lek, Péter alkotása, / Szigorú-szép lát­képedet! / O, Néva felséges folyása, / Partodon gránitkövezet!” Nagy Péter céltudatosan építette fel a várost, ami egyrészt katonai védelmet biztosított, másrészt „ablakot nyitott” Európa fe­lé. Szentpétervár ma Oroszország második legnagyobb városa. Moszk­va után az ország legjelentősebb ipa­ri, kulturális és tudományos központ­ja, egykori fővárosa, a világtörténe­lem számos döntő fontosságú esemé­nyének színhelye. Városnézésünk autóbuszos kirán­dulással indult, amit délutáni szabad­program követett. Részünkről ez Pétervár legnevezetesebb útja, a Nyevszkij proszpekt (Néva sugárút) feltérképezését jelentette, ami kelle­mes sétában valósult meg. A követke­ző napok hangsúlyos programja több városkörnyéki, egykori cári családi palota megtekintése volt. Ezek közül a legjelentősebb a péterhofi Nagy Pa­lota a Finn-öböl partján. Az épület­­együttes és hatalmas, szökőkutakkal díszített parkja felülmúlja Versailles­­t. A strelnai Konsztantyin palota ma arról nevezetes, hogy Putyin elnök kongresszusi palotaként használja. Büszkeséggel töltött el bennünket, mikor megtudtuk, Nagy Péter kedvel­te a magyar borokat, és ma Tokaji ne­dűt kínáló Rákóczi-pincészet műkö­dik a hatalmas épületben. Az egykori cári falu - amit ma Puskinnak hívnak (egy ideig Puskin itt élt és tanult) - varázslatos Katalin-palotája és kert­jei, ligetei mindannyiunkat elbűvöl­tek. Pavloszk ékességét a 600 hektá­ros park és a 64 oszloppal díszített, kupolás palota jelentette. A gatcsinai cári kastély és vadaspark újabb látvá­nyossággal szolgált. A kastély beren­dezése a háború alatt teljesen elpusz­tult, amit korhű bútorokkal pótoltak. Az épület felújítása jelenleg nagy ütemben folyik. Itt a fegyvermúzeum magyar vonatkozású látnivalója az egykori cári festő, Zichy Mihály ud­vari vadászatokat ábrázoló képsoro­zata volt. Szentpétervári kirándulásunk egyik élmény dús programját a Palota tér, a Téli Palota és az Ermitázs megtekin­tése jelentette. A Palota tér közepén rögzítés nélkül áll az az emlékoszlop, amit egyetlen darab 600 tonna súlyú gránitból faragtak. A világ egyik leg­nagyobb képzőművészeti múzeumá­nak, az ErmitázSnak gyűjteményei el­sősorban a külföldi művészet alkotá­sait tartalmazzák, s csak néhány spe­ciális orosz kollekció van közöttük. Az egész Ermitázs gondos megtekin­téséhez hetekre lenne szükség. A mú­zeum magában a Téli Palotában, to­vábbá a két régi Ermitázs-épületben helyezkedik el. A város nevezetessé­geivel való ismerkedés során eljutot­tunk a pétervári építészek egyik leg­híresebb alkotásához, a Kazanyi-szé­­kesegyházhoz. Az épület alapja el­nyújtott keresztre emlékeztet, a római Szent Péter-bazilikához hasonlítható. Másik, igen szép látványosság a tipi­kus óorosz stílusú, tarka hagymaku­polás Vérző Megváltó-templom. Az óriási, szinte félelmes nagyságú Izsák-székesegyház egykori építői­nek gondolatait sugallják, a hatalom eszméjét. Az épületen 112 gránitosz­lopot helyeztek el, a 16 legnagyobb oszlop egyenként 16 m magas és 130 tonna súlyú. Nagy élményt jelentett számunkra az I. Péter hadvezéréről elnevezett kolostoregyüttes, az Alexandro-Nyevszkaja Lavra. Ebben található Szentpétervár legrégibb te­metője, ahol az orosz történelem, kul­túra, tudomány számos nagysága nyugszik, többek között Lomono­szov, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Dosztojevszkij. Történelmi kőrútunk során nem hagyhattuk ki az Auróra cirkálót. Be­jártuk fedélzetét, folyosóit, gépházait, rádiósfülkéjét. Természetesen elláto­gattunk a Péter-Pál-erődbe, ami körül a város kialakult. Az erőd domináló épülete a Péter-Pál-katedrális, a cárok temetkezési helye. Kirándulásaink al­kalmával megálltunk a város, és egy­ben az egész ország legmegrázóbb mementója, a Piszkatjovkai temető előtt. A 26 hektáron elterülő nekropo­­liszban az 1941-44-es blokád alatt életét vesztett 600.000 katona és pol­gári lakos hamvait helyezték örök nyugalomra. Szemlét tettünk a Vaszilij-szigeten és Szentpétervár több városrészében. Sokat láttunk, de hét nap alatt nem tudtunk mindent megnézni. Bízva a mondásban és a nyúlban, amire a Péter-Pál-erőd híd­­járól pénzérméket dobtunk, hogy ide visszatérhessünk, reméljük még egy­szer teljesül ez a szép álom... és újra látunk, Péter alkotása! Köszönjük mindenkinek, aki vala­mely módon hozzájárult, hogy szent­pétervári utunk így valósulhatott meg. A csapat nevében: Lovásziné Anna 25 sikeres év DR. AJÁN TAMÁS: „AzASE ereje teljében van” Lagúnák, gondolák, oroszlánok... Két hét Velencében, a filmfesztiválon A Paksi Atomerőmű Vállalat akko­ri vezetői jól látták: ahhoz, hogy a Paksra érkező fiatal emberek iga­zán otthon érezzék magukat az ak­koriban várossá váló településen, gondoskodni kell szabadidejük hasznos felhasználásáról. Ennek je­gyében szervezték meg a majdani sportegyesület alapító közgyűlését. 1979. augusztus 6-át írtunk. A sportolási igények kielégítése, a dolgozók által kezdeményezett baj­nokságok felkarolása csak létesítmé­nyek építésével volt elképzelhető. Az Atomerőmű SE megalakulása után gyors ütemű fejlődés bontakozott ki Pakson: az erőmű építése mellett megkezdődött az ASE sportkomple­xumának kiépítése is. Nehéz, de eredményes időszak volt. Balogi Je­nő alapító egyesületi elnök volt az a sportvezető, akinek tizennégy éves irányítása alatt az ASE mind infrast­rukturálisan, mind szervezetileg a mai állapotába jutott. — Remek döntés volt az ASE létre­hozása - hangsúlyozta ünnepi beszé­dében Hetzmann Albert, az ASE ötö­dik, jelenlegi elnöke az ünnepi év köz­ponti eseményén 2004. szeptember 8- án. - Büszkék lehetünk ma is a színvo­nalra, a háttérre, a lehetőségeinkre, az iskolákkal kialakított példaértékű kap­csolatokra. Arra, hogy valamennyi sportolónk számára európai életminő­séget biztosíthatunk. Ez a 25 év a sport­ban óriási idő, és elmondható: sikerült megteremteni az összhangot az egész­séges életvitel és a versenysport között. Füleky András, a GYISM helyettes államtitkára az ország vezetésének gra­tulációját, egyben köszönetét hozta el Paksra. Gratulációját a 25 évhez, és kö­szönetét az elért nagyszerű eredménye­kért. Sportvezetőként huszonkét évet töltött el a kajak-kenuban, így figye­lemmel kísérhette az ASE ezen szak­osztályának egyre jobb eredményeit is. Ez a fejlődés ma már Kozmann György olimpiai bronzában is testet ölt. Dr. Aján Tamás, a MOB főtitkára szerint az ASE ereje teljében van. Az atomerőmű szlogenjét a sport terüle­tén is helyénvalónak találva elmond­ta: a sport az élet része, és a jövő energiájával további remek eredmé­nyeket lehet alkotni. „Az ASE a ma­gyar sport biztos oszlopa, amire lehet építeni” - mondta a sportvezető. Dr. Varga-Sabján László törzskari és humánigazgató a névadó főszpon­zor Paksi Atomerőmű Rt. képvisele­tében elmondta: igazi sikertörténet az ASE-é, amely mellett a cég hosszú távon elkötelezte magát. Reményét fejezte ki, hogy az egyesület további sikerekkel örvendeztet meg bennün­ket, s hogy a várt élettartam-hosszab­bítás újabb 25 évet ad az ASE-nak. A gratulációk és az elismerés jegyé­ben elmondott felszólalások után nagyszerű gálaműsor kezdődött, mely­ben a szakosztályok abc-sorrendben mutatkoztak be. A sportegyesületért közvetlenül a legtöbbet tevő huszonöt sportember csodaszép olasz kristályt kapott ajándékba. Az est fényét tovább növelte Czakó Ferenc homokanimátor, aki művészetével éppúgy elkápráztatta a közönséget, mint a város büszkesége, a Tűzvirág táncegyüttes. A műsor vé­gén valamennyi ünnepelt közösen sze­letelte fel a két hatalmas tortát. Az éjszakába nyúló ünneplést álló­fogadás zárta, ahol Kovács Antal, Barcelona olimpiai bajnok cselgán­­csozója mondott pohárköszöntőt. A nagyszerű este végén a távozó vendé­gek az ASE - Vöröss Endre szerkesz­tésében megjelent - eme esemény rangjához méltó jubileumi kiadvá­nyát vihették haza. -V.E.­Ha Woody Allen, Winston Chur­chill, Federico Fellini, Sophia Loren, Greta Garbo és John Travolta ne­vének hallatán kapcsolódási pont után kutatunk, nincs egyszerű dol­gunk... Velence, a Lidó, az Arany Oroszlán már adhat némi támpon­tot, de elárulom: az 1932 óta 61. al­kalommal megrendezett Velencei Filmfesztivál az összekötő kapocs. Az ARCA (Associazione Nazionale Ricreativa Culturale e Sportiva) nevű szervezet - amely az olasz Villamos­­energia-ipari Szakszervezetek Sza­badidő Szervezete - az idén először a Velencei Filmfesztiválra egy nemzet­közi zsűrit hívott össze, amelynek tag­jai - az olaszokon kívül - 6 országból érkeztek. Az olasz, francia, görög, lengyel, portugál és kanadai zsűritag­ok mellé 3 főt hívtak Magyarország­ról is. A VDSzSz a villamosenergia­ipar jelentős társaságainak — a Paksi Atomerőmű Rt.-nek, a DÉMÁSZ Rt.­­nek és a Budapesti Erőmű Rt.-nek ajánlotta fel a lehetőséget, hogy a zsű­ribe tagot delegáljon. így Sándorfi Or­solya (DÉMÁSZ Rt.) és Janku Ildikó (BE Rt.) mellett - a PADOSZ kezde­ményezésére - engem ért az a meg­tiszteltetés, hogy részt vehettem ezen a jelentős eseményen. A filmfesztivál Lido di Venezia-n zajlott - itt volt a szállásunk is —, amely egy hosszú, keskeny sziget Ve­lencétől délre. A 61. mustra keretében 2004. szeptember 1-11. között 170 filmet vetítettek, ebből nekünk - mint az ARCA zsűritagjainak - 11 filmet kellett kötelezően megnéznünk, ame­lyek közül aztán kiválasztottuk a győztes alkotást. A kötelező filmeken túl bármely vetítést meglátogathat­tuk, így volt, hogy reggel 8-kor, volt, hogy éjjel fél 12-kor ültünk be egy filmszínházba. A filmek első vetíté­sén az esetek többségében megjelent a rendező, a producer, és rendszerint a főszereplők is. Az utóbbi években egyre jelentősebbnek számító feszti­vál sajátossága, hogy az itt bemutatott filmek témaválasztásaikban meré­szebbek, mint a Cannes-ban és Tor­ontóban bemutatott alkotások, így azokra a társadalmi kérdésekre is ér­zékenyen reagál, amelyeket egyelőre sokhelyütt tabuként kezelnek. A val­lási témák mellett az eutanázia, az il­legális abortusz, a lánykereskedelem, valamint iráni nélkülöző gyermekek sorsa késztetik a nézőt elgondolko­dásra. Mindezek mellett jelen voltak amerikai alkotások a populárisabb műfajból: itt mutatták be először a Spielberg-rendezte Terminált, és Tom Cruise főszereplésével (akit egyéb­ként pár méterről megcsodálhat­tunk...) a Collateral c. filmet. A szi­geten nyüzsögtek a világsztárok; kü­lönleges érzés volt tudni, hogy bármi­kor összefuthatunk Denzel Washing­tonnal, John Travoltával, Nicole Kidmannel, vagy akár Tom Hanks­­szel. A zsűrink által kiválasztott alko­tás, a spanyol Mar adentro (Alejandro Amenabar filmje) az eutanázia téma­körét járja körül kimerítően, és a vég­ső összesítés szerint második helyen végzett. Az Arany Oroszlánt Mike Leigh alkotása, a Vera Drake kapta. A sztárvadászat és a filmnézés mellett bejártuk a Lidót - amely pa­tinás üdülőhelynek számít homokos tengerpartjával - és Velencét, amelynek több mint 15 ezer háza iszapos talajba vert cölöpök százez­reire épült. A Canal Grande, a Szent Márk tér galambjai, a Rialto már­­ványhídja, a kecsesen ringatózó gondolák, a Doge-palota és a Sóha­­jok-hídja csodás látványán túl csak az olaszok barátságossága jelentett nagyobb örömet. Enyedi Bernadett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents