Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
10. oldal ATOMERŐMŰ 2004. október Üzemi Tanács és Munkavédelmi Képviselő' választás 2004-ben a paksi atomerőműnél Tisztelt Munkavállalók, Választók! 2004. november 10-11-én Üzemi Tanács és Munkavédelmi képviselő választást tartunk. Ezúton is felhívjuk tisztelt választóink figyelmét ennek az országos eseménynek a fontosságára! A Munka Törvénykönyvében előírt ez irányú kötelezettségeknek a paksi atomerőmű maradéktalanul eleget kíván termi. A választások lebonyolítására az erre az időre létrehozott Választási Bizottság lett felkérve. Szándékainknak megfelelően a sikeres választás érdekében minden szükséges információt a választók rendelkezésére bocsátunk. A 2001-ben is alkalmazott gyakorlatnak megfelelően a TÁJÉKOZTATÓ-k az Intranetén, az Atomerőmű újságban, a helyi rádióban és tv-ben, valamint az erőmű területén elhelyezett plakátokon segítenek mindenkit eligazodni a választás részleteiben. A korábbi ÜT-választásokhoz képest a mostani választás nem jelent lényegi eltérést. A Munkavédelmi képviselő választás ellenben eltér a már megszokottaktól. Ez legszembetűnőbben a választási körzetek kijelölésében mutatkozik. Azontúl, hogy a törvény ezt megköveteli, egyben biztosítja mind a hat Igazgatóságnak képviseletét, a Munkavédelmi Bizottságban való részvételét. Célunk, hogy a választás minél sikeresebb legyen. Nagyobb arányú részvétel esetén jobban érvényesül a teljes munkavállalói akarat. Közös érdekünk az üzemi demokrácia kiszélesítése jól behatárolt szűkebb környezetünkre is. A részletes TÁJEKOZTATÓ-k a már említett médiumokban, valamint a Választási Bizottságnál, az Üzemi Tanácsnál és a Munkavédelmi Bizottságnál érhetők el. Paks, 2004. 10. 05. Paksi Atomerőmű Rt. Választási Bizottság A bizonytalanság kezelése A cikkben folytatjuk a már megjelent intelligens szervezet építését, de ehhez meg kell ismerkednünk a bizonytalansággal. EGY CSEPP TUDOMÁNYTÖRTÉNET sztanyik B. László: „A kezdetektől részt vettünk a paksi atomerőmű létesítésében. ” Tapasztalataink szerint a logika csak egyik fajtája az emberi gondolkodásnak. Gondolkodásunk alapja lehet egészen más is, mint ami a logika segítségével formalizálható. Képesek vagyunk bizonytalan, hiányos, nehezen formalizálható vagy ellentmondásos ismeretek alapján is racionális döntéseket hozni. Ehhez kapcsolódik agyunk azon képessége, hogy emlékezünk, tehát hasznosítani tudjuk a korábbi feladatok során szerzett tapasztalatokat, és így el tudjuk kerülni korábbi hibáinkat, valamint képesek vagyunk hasonlóságok, analógiák alapján is feladatok megoldására. A bizonytalanságnak több forrása van: egyrészt eredhet a világ természetéből akkor, ha az egyes tulajdonságait eleve elrejti, vagy ha az nem determinisztikus, azaz következő állapotát nem határozza meg egyértelműen a pillanatnyi állapota, és az abban végrehajtott akció, másrészt nem gyűjtöttük öszsze, vagy nem áll rendelkezésre a probléma megoldásakor számba jövő valamennyi ismeret. Újabb ismeretekre szert téve megváltozhat véleményünk korábbi ismereteinkről. Például, ha egy műhelyben erősen csikorgó hangot hallunk forgácsolás közben, akkor erős a gyanúnk, hogy az éppen megmunkálást végző szerszám törött. Ha megnéztük magát a szerszámot, akkor már bizonyosak lehetünk, hogy az törött-e, vagy sem. Egy új ismeret tehát bizonyosságot szolgáltathat más, korábbi vélekedésünkről. Ezért a bizonytalan következtetés nem monoton, azaz bármit is vélünk, új ismeretek fényében megváltozhat vélekedésünk. Milyen módszerek alkalmasak a bizonytalanság kezelésére? A valószínűségelmélet adja azt az eszközt, amely segítségével a mondatokat vélekedéssé alakítjuk (azaz felcímkézzük), és ezekből a vélekedésekből következtetéseket vonunk le. Ez a megközelítés a valószínűségi logika. A nem monoton logikák gyakorlatban is felhasználható elméleti keretet adnak a hiányos ismeretek esetére. Végül a heurisztikus jellegű technikák egyes esetekben jól használhatók, ugyanakkor alkalmazásukkal az elméleti háttér hiánya miatt vigyázni kell. A valószínűségi logikában a mondatok valószínűségi értékekkel vannak ellátva, amely azt fejezi ki, hogy mennyire erős az a vélekedésünk, hogy az állítás igaz. Ha az érték 0, akkor bizonyosak vagyunk az állítás hamisságában, ha 1, akkor meg vagyunk győződve annak igazságáról. Ha egy új valószínűségi változó értékét megismerjük, az befolyásolhatja eddigi vélekedéseinket. Ezt fejezi ki a feltételes valószínűség: ha tudjuk, hogy egy B esemény bekövetkezett, akkor az mennyire változtatja meg egy másik, A esemény 0 bekövetkezésében való bizalmunkat. Ez Bayes módszere. Ennek azonban vannak előnyei és hátrányai is az emberi következtetéseknél. Ezek az alábbiak: A Bayes-módszer alkalmazásának előnyei: • Szilárd matematikai alapokon nyugszik. • Jól definiált jelentéssel bír. A Bayes-módszer alkalmazásának hátrányai: •Nagyon sok valószínűséget kell megadni, és egyetlen egy sem hiányozhat ahhoz, hogy számolni tudjunk. • Hogyan adjuk meg az apriori valószínűségeket? Statisztikai mintavétellel vagy szakértői becslés alapján, és mennyire megbízhatóak ezek a valószínűségi értékek. •A tárgyterület megváltozásakor a teljes korábbi valószínűség-kiosztást felül kell bírálni, ami a teljes ismeretbázis módosítását vonja maga után. Tehát a rendszer nem építhető fel lépésről lépésre. • A módszerrel meghatározott valószínűségek nem igazán magyarázhatóak, mivel a hipotézisek és a bizonyítékok közötti kapcsolatok általában összetettek, és azok egyszerű számokkal történő ábrázolása mindenképpen információvesztéshez vezet. Folytatjuk... Hauszmann János Dr. Sztanyik B. László professzor harmincöt évig dolgozott (ebből tizennyolc éven keresztül főigazgatóként irányította) az Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetben (OSSKI), majd nyugdíjba vonulását követően az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) sugárbiológiai szaktanácsadója lett, ahol máig is támaszkodnak tudására, nemzetközi kapcsolataira és elismertségére. Az intézet és személyesen Sztanyik B. László is a kezdetektől közreműködött a paksi atomerőmű létrehozásában. így talán nem meglepő, hogy tudománytörténeti sorozatunkban kíváncsiak voltunk a magyarországi sugárbiológia egyik meghatározó egyéniségének életútjára.- Talán ma már meglepően hangzik, hogy eredendően sebészorvosnak készült, mégis a sugárbiológiánál kötött ki, s így lett nemzetközi szinten is az egyik legelismertebb szakember. Hogyan kezdődött mindez?- Tényleg sebész szerettem volna lenni, ezért végeztem el a Budapesti Orvostudományi Egyetemet 1951-ben, ám három évvel később úgy hozta az élet, hogy a Szovjetunióban akkor szerveződött az úgynevezett Atomvédelmi Tanszék. Ezt azzal a céllal hozták létre, hogy az atomenergia békés és háborús célú alkalmazása során felmerülő egészségügyi kérdéseket oktassa. Jelentkeztem, így másfél évig ott tanulhattam, dolgozhattam, megismerkedve nemcsak a katonaorvosi, hanem a polgári intézetek munkájával is. Ennek elvégzése után úgy jöttem haza, hogy a sugárvédelmi kérdések területén rengeteg új ismeretet szereztem.- Erre az időszakra esett az első kísérleti hidrogénbomba robbantása. Ez mennyire változtatta meg az életét, illetve tudományos munkáját?- Az amerikaiak 1954-ben hajtották végre ezt az első kísérleti robbantást a Bikini-szigeteken, melynek hatására itthon is kormánydöntés született arról, hogy létre kell hozni egy olyan szakintézetet, amely az atomsugárzások biológiai és egészségre gyakorolt hatásával foglalkozik. Engem is beosztottak abba a csoportba, amelyik az Onkológiai Intézetben ennek az előkészítésén dolgozott. Nem sokkal később, 1957. január 1-jén megalakult a Központi Sugárbiológiai Kutató Intézet, melynek alapvető feladatául azt jelölték meg: „Tanulmányozza azokat a sugárbetegségeket és gyógyításukat, amelyek az atomenergia békés és hadi célokra való felhasználása, valamint a radioaktív izotópok egyre kiterjedtebb alkalmazása folytán egyes személyeken vagy embercsoportokon előállhatnak.” Az intézet nevét 1959-ben Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetre változtatták, s mind a mai napig ezen a néven működik. Eleinte egy kisebb katonai részlegben dolgoztam, majd annak vezetője, később pedig igazgatóhelyettes lettem. Az intézet létrehozásának időszakára esett, hogy az USA javaslatára, az atomenergia békés célú felhasználásáról megrendezték az első genfi konferenciát, melyre meghívták a szocialista tábor országainak képviselőit is. Ez 1955 augusztusában volt, majd ezt követően rendszeressé vált a rendezvénysorozat. Először a negyedik konferencián voltam ott személyesen is, 1971 szeptemberében. Időközben a nemzetközi területen is egyre több ismeretséget szereztem, mert 1969 és 1974 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél (NAÜ) dolgoztam Bécsben. Mivel a NAÜ is ebben az időszakban építgette ki világszerte a kapcsolatait, igyekezett minden nemzetközi fórumon jelen lenni, így én is beutaztam az egész világot. Ezek során eljuthattam a nyugati világ több olyan szigorúan zárt és titkos atomlétesítményébe is, ahová addig egyetlen, a szocialista világból érkező szakembert sem engedtek be. — Bécsből még haza sem jött, amikor kinevezték a sugárbiológiai intézet főigazgatójává, s ekkor már szóba került egy hazai atomerőmű építésének gondolata is. Ez miként hatott az Ön és az intézet a munkájára? — 1974 februárjában lettem az intézet főigazgatója, bár ekkor még néhány hónapig párhuzamosan a NAÜ- nél is dolgoztam. Ebben az időszakban már tényleg napirendre került egy atomerőmű építésének gondolata, bár az algyői olajmező akkori felfedezése némileg háttérbe szorította ezt az elképzelést. Végül 1976 körül vált konkréttá az atomerőmű létesítése, melynek előkészítésébe mi is intenzíven bekapcsolódtunk. Munkánk átfogta a leendő erőmű helyszínének kiválasztásától kezdődően a felmerülhető öszszes sugárvédelmi, sugárterhelési és népegészségügyi kérdések sokaságát. Éppen ezek miatt sikerült bővíteni az intézetet egy új sugáregészségügyi kutató- és oktatóbázissal. Az előzetes, és rendkívül sokrétű vizsgálatokba, különféle tanulmányok elkészítésébe például beletartozott egy olyan, világszerte újdonságnak számító felmérés is, amelynek során a fogászati intézményektől begyűjtöttük a kihúzott fogakat, és ebből tudtuk kimutatni, hogy az akkor szinte mindennaposnak tekintett atomfegyver-kísérletek következtében miként változik az emberi csontokban a radioaktív stroncium koncentrációja. Rendkívül érdekes volt, és egyben igazolta a vizsgálatunk sikerét is, hogy amikor aláírták a moszkvai atomcsendegyezményt, mérhetően leesett a koncentráció szintje. Ilyen előzmények, felmérések, vizsgálatok után került kiválasztásra a paksi helyszín az atomerőmű felépítésére. Mint közismert végül az első blokkot 1982 végén kapcsolták rá a hazai villamosenergia-hálózatra. Természetesen ezt követően mind a mai napig ugyanúgy folyamatosan részt vesz az intézet a sugárterhelések vizsgálatában, hiszen az atomerőmű egy sugárveszélyes létesítmény.- Miként látja a nukleáris energiatermelés jövőjét, hiszen időközben bekövetkezett a csernobili katasztrófa, amely egyértelműen előtérbe helyezi a biztonság kérdését?- Kétségtelen, hogy a csernobili katasztrófa rendkívül komoly következményekkel járt a nukleáris energiatermelés megítélésére, hiszen a világ eddigi legnagyobb atomerőművi balesete volt. Az intézet a csernobili katasztrófát követő negyedik napon kapcsolódott be a vizsgálatokba, majd azt követően háromszor jártam a helyszínen is. Természetesen rengeteg dokumentum és vizsgálat készült el a világ számos szakemberének közreműködésével, de mindegyik megerősítette azt, hogy a sugárzási szintről és következményekről közzétett szovjet adatok alapvetően megbízhatóak voltak. Az esetlegesen felmerülő ellenvélemények dacára elképzelhetetlennek látom a jövő energiaellátását a nukleáris technológia, vagyis az atomerőművek nélkül. Éppen ezért rendkívül gazdaságosnak és támogathatónak tartom a paksi üzemidő-hosszabbítási elképzeléseket is, hiszen ma nem látni az atomenergián kívül olyan energiaforrást, melynek segítségével biztonságosan és elfogadható áron garantálni lehet az egyre növekvő igények kielégítését. Mayer György Törzsgárda tagsági elismerések 2004. szeptember 20 éves: Czilik Attila Ferencné VÍG VTIG Jogi Osztály, 1984. szeptember 3.; Kótiné Kern Erika HŰIG OKFO Általános Oktatási Osztály, 1984. szeptember 4.; Takács Zoltán BIG MINFO Minőségellenőrzési Osztály, 1984. szeptember 17.; Lukács Péter MV1GH Helyreállítási Projekt, 1984. szeptember 10.; Róka József Zoltán ÚVIG Ü1FO Üzemirányítási Osztály, 1984. szeptember 17.; Tóth János ÜVIG UVFO Reaktor Osztály, 1984. szeptember 3.; Drobina László ÜVIG UVFO Turbina Osztály, 1984. szeptember 3.; Währing András ÜVIG UVFO Külső Technológiai Osztály, 1984. szeptember 24.; Peszt Lajos ÜVIG ÜVFO Irányítástechnikai Üzemviteli Osztály, 1984. szeptember 11.; Kovács Zoltán ÜVIG KIFO Operatív Tervezési Osztály, 1984. szeptember 11.; Pataki Erzsébet ÜVIG VEFO Vegyészeti Ellenőrzési Osztály, 1984. szeptember 4.; Rezicska Antal ÜVIG VEFO Vegyészeti Technológiai Osztály, 1984. szeptember 3.; Tüdő István ÜVIG VEFO Vegyészeti Technológiai Osztály, 1984. szeptember 4.; Vörös Tivadar ÜVIG VEFO Vegyészeti Technológiai Osztály, 1984. szeptember 26.; Ulrichshoffer Barna MIG MFO Rendszertechnikai Osztály, 1984. szeptember 3.; Járfás Tamás Zsolt MVIGH KÁIG Karbantartási Főosztály, 1984. szeptember 4.; Fazekas László KÁIG KAFO Reaktor- és Készülék Karbantartó Osztály, 1984. szeptember 24.; Papp László KÁIG KAFO Reaktor- és Készülék Karbantartó Osztály, 1984. szeptember 3.; Szabó László KÁIG KAFO Reaktor- és Készülék Karbantartó Osztály, 1984. szeptember 10.; Csépányi Bárdos László KÁIG KAFO Turbina és Forgógép Karbantartó Osztály, 1984. szeptember 10.; Debreceni Sándor KÁIG KAFO Armatúra és Csővezeték Karbantartó Osztály, 1984. szeptember 12.; Boda Zoltán KÁIG ÜFFO Biztonsági Rendszer Osztály, 1984. szeptember 11Nyulasi József KÁIG ÜFFO Biztonsági Rendszer Osztály, 1984. szeptember 12.; Gulyás Zoltán KÁIG ÜFFO Digitális Rendszer Osztály, 1984. szeptember 3.; Stier István KÁIG ÜFFO Digitális Rendszer Osztály, 1984. szeptember 3.; Bartha László KÁIG ÜFFO Automatika Osztály, 1984. szeptember 10.; Törjék Ferenc KÁIG ÜFFO Híradástechnikai Osztály, 1984. szeptember 3.; Lukács Józsefié GVIGH PSZFO Számviteli Osztály, 1984. szeptember 4. 30 éves: Dächert Imréné HŰIG HUFO Munka- és Személyügyi Osztály, 1974. szeptember 1.; Szintai Péter HŰIG OKFO Szimulátor Osztály, 1974. szeptember 1.; dr. Germán Endre László VÍG BIG Sugárvédelmi Osztály, 1974. szeptember 1.; Kiss Ferenc MVIGH MÍG Radioaktív Hulladékok Kezelése Projekt, 1974. szeptember 2.; Kovács Jenő MÍG MFO Építészeti Műszaki Osztály, 1974. szeptember 16. Sztanyik B. László professzor (középen) egy budapesti nemzetközi konferencián
