Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-10-01 / 10. szám

2004. október ATOMERŐMŰ 7. oldal Jól vizsgáztak a reaktorfizikusok Több mint egy hónapja üzemel a 2. reaktor, amely egy mosótartály meghibásodása miatt 2003 áprilisá­tól 2004 augusztusáig állt. A sikeres újraindítás körülmé­nyeiről kérdeztem dr. Nemes Imrét, a reaktorfizikai osztály vezetőjét, aki az alábbi hasonlattal érzékeltet­te a 2. blokk újraindítását: „A 2. blokki töltet tervezése olyan helyzet volt, mint amikor a háziasszonynak ebédet kellene főznie, de elfelejtett bevásárolni. Nincs otthon zöldség és fűszer, a szomszédba nem tud át­menni, mert a kulcs beletört a zár­ba. A legutóbbi ebéd alaposan oda­­kozmált, a kuka nagyjából megtelt, és nem lehet kiüríteni sem. A hűtő­ben van egy kis hús, de mintha vol­na már egy kis szaga. Viszont az ebéd készítésének egész folyamatát és eredményét ellenőrzi a KÖJÁL.”- Ezek szerint nehezebb helyzetben már nem nagyon lehettetek volna. Im­re! A tisztítás meghiúsulása után ho­gyan tudtátok a blokkok szükséges tölteteit összeállítani?- Annyival egyszerűsödött a prob­léma - egy kicsit humorosra véve a kérdést hogy a 2. blokk egyelőre kiesett, egy jó ideig nem volt aktuális a töltetéről való gondoskodás. Valójá­ban egy ideig fogalmunk sem volt, mit lehet tenni, létezik-e egyáltalán értelmes kiút a kialakult helyzetből. A megoldást végül is segítették azok az információk, amelyeket az in-core mérések segítségével összegyűjtöt­tünk. így valószínűsíteni lehetett azt, hogy a kazettáknak egy bizonyos kö­re, amelyek csak a legutóbbi kam­pányban lettek a blokkokba bepakol­va, azok kevésbé lerakódottak. A töb­bi kazetta, amelyek már üzemeltek azokban a kampányokban is, amikor a gőzfejlesztők dekontaminálása tör­tént, azok viszont erősen lerakódottak voltak. Ezen ismeretek alapján olyan megoldást készítettünk elő, amely tá­maszkodott ezekre az eredményekre. További felhasználásra terveztük azokat a kazettákat, amelyek várható­an kismértékben lerakódottak, és va­lamilyen módon helyettesíteni kellett azokat, amelyek várhatóan nagyobb mértékben szennyezettek. A feltételes módot azért használtam, mert előbb hidraulikai mérésekkel kellett bizo­nyítanunk a pihentető medencékben lévő kazetták használhatóságát. A mérések alapján az érintett kazettákat két csoportba osztottuk, az egyik cso­portba tartozókon kisebb a lerakódás, a másik csoportnál pedig nagyobb. A nagyobbik probléma pedig az volt, hogy a nem használható kazettá­kat mivel helyettesítsük. Végül az a megoldás született, hogy az 1. blok­kon, ahol közelebb voltunk az átra­káshoz történő leálláshoz, ott össze­szedtünk a pihentető medencéből hid­­raulikailag normális, korábban már kirakott, de még használható üzem­anyag-kazettákat. Ezekből a töltetek­ből lett aztán egy viszonylag rövidebb kampány. A 3. blokkon viszont csak úgy tud­tuk megoldani a problémát, hogy ext­ra rendelést adtunk le a TVEL felé, alacsonyabb dúsításű üzemanyag-ka­zettákra, és ennek a rendelés­nek a beérkeztét megvártuk. Szerencsére az üzemanyag­szállító nagyon segítőkész­nek bizonyult, soron kívül legyártotta a kért üzem­anyagtételt. Kevesen emlé­keznek már, hogy tavaly a 3. blokkon volt egy jókora kampány hosszabbítás, amelynek az volt a célja, hogy kiváljunk a leállással, amíg a megfelelő üzem­anyag megérkezik.- Miben tér el a mostani helyzet attól, ami akkor volt, amikor a kazettamosatás szükséges­sége felmerült?-A mostani helyzet jelentősen eltér az akkori helyzettől. A nagyszámú, lerakódással nagymértékben terhelt üzemanyag-kazettát a már említett módon, áldozatokkal, de sikeresen helyettesítettük. A 3. blokkunkban gyakorlatilag nincs lerakódottnak tekinthető kazet­ta. Azokat, amelyeket visszaraktunk a korábbi kampányokból, azokat hidra­­ulikailag tisztának lehetett minősíte­ni. Ez nem azt jelenti, hogy abszolút semmi nem mutatható ki rajtuk, de van egy elfogadott tisztasági kritéri­um, és ezeknek megfeleltek. Tehát a 3. blokkon ilyen probléma nincs. Az 1. blokkban, amiket visszarak­tunk, és kismértékben még szennye­zettek, azok némileg túl voltak az előbb említett kritériumon. Ezért az 1. blokkra még egy foko­zottabb ellenőrzési program van ér­vényben, módosított korlátokkal üze­mel. De ezek a kazetták megbízható­an működnek, egyre nagyobb a ki­égésük, és egyre kisebb a teljesítmé­nyük, így szép lassan kikopnak a rendszerből. A globális és lokális hidraulikai pa­ramétereknek a vizsgálata azt mutat­ja, hogy ez a lerakodási jelenség meg­szűnt, a blokkok forgalma helyreállt. A 2. blokkon is lényegében hason­ló helyzetet várunk, ott felhasználjuk a sikeresen megtisztított kazettákat is és csak olyan üzemanyagot raktunk és rakunk még vissza, amelyek álla­potát a 3. blokkban lévőkéhez lehet hasonlítani.- Milyen nehézségeket jelentett a töltetek szempontjábóLazt megoldani, hogy elindulhasson a 2. blokk?- Két problémával küszködtünk. Az egyik az volt, hogy a ki- és beszállítás lehetősége meghiúsult, és akkor még nem látszott, hogy lesz valamilyen más módszer az 1. sz. akna használata nélkül. Azt sem tudtuk pontosan, hogy a sérült üzemanyagokból történő kiol­dódás milyen mértékben szennyezte transzuránnal a környezetét. Végül is az a töltet született, amellyel most üzemel a reaktor. A fő szempont az volt, hogy minél kevesebb olyan ka­zettát használjunk fel, amelyikkel nincs gond. Ezt az elképzelést két érv támasztotta alá. Az egyik az, hogy az elszállítás lehetősége még nem lát­szott, és pluszhelyeket nem akartunk a medencében lefoglalni. A másik ok pedig az volt, hogy nem volt ismert a szennyezettség mértéke. Megvolt az esély arra, hogy esetleg minden kazet­tát ki kell pakolni, és nem lehet többet használni, ezért a drága, még be nem pakolt kazettákkal spórolni kellett. Lényegében abból kellett összeállítani a töltetet, ami a reaktorban és a pihen­tető medencében volt. Viszont a sike­resen megtisztított kazettákat ismét felhasználtuk.- Hogyan képzelitek el a normál üzemállapot kialakítását az üzem­anyagtöltetek szempontjából?- Ennek a kérdésnek a megválaszo­lásában vannak bizonytalanságok. Igyekszünk normál tölteteket készíte­ni, és előbb-utóbb kikopnak a reakto­rokból ezek a nem szabványos kazet­ták, de ez elhúzódó művelet. A tölte­tek szempontjából normális állapot sajnos csak hosszú évek alatt áll hely­re, és ugyancsak tisztázatlan annak a nagyszámú, komoly értéket képviselő kazettának a sorsa, amiket jelentősen megnőtt hidraulikai ellenállásuk mi­att raktunk félre. A másik probléma a 2. blokk üze­mében meglévő bizonytalanság, tehát az, hogy valamikor a jövő év során megint be kell állítanunk a rendbe a 2. blokkot. A leállásokat össze kell han­golni, ahogyan régen volt, ne fedjék át egymást, nyári időszakra essen a leállás stb. Ez azt jelenti, hogy a töb­bi blokkot is érintheti ez a rendezés, attól függően, hogy a 2. blokk mikor jön vissza, hogyan alakul az üzeme. Tehát azt, hogy milyen módon, mi­lyen módszerrel képzeljük el, az vi­szonylag definiált, mert egyre inkább a szabványos betöltést kell alkalmaz­nunk, amennyire csak lehet. Hogy mennyi idő alatt étjük el a normális állapotot, az még pontosan nem lát­szik az előttünk lévő bizonytalansá­gok miatt.- Köszönöm a tájékoztatást, és gra­tulálok a Villamos Napon kapott Ve­zérigazgatói Dicsérethez! -béri-A PA Rt. szeptember 28-án átadta a hatóságnak a Végleges Biztonsági Jelentést Közel hároméves munkával a paksi atomerőmű befejezte a Végleges Biz­tonsági Jelentés (VBJ) átdolgozását. A 18 kötetbe foglalt, mintegy húsz­ezer oldalas dokumentum az OAH NBI (Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóság) ál­tal megfogalmazott, a legszigorúbb nemzetközi előírásokat és ajánlásokat figyelembe vevő követelmények sze­rint készült. A munkát az üzemidő­hosszabbítási projekthez tartozó VBJ-alprojekt koordinálta, s a 8 kül­ső intézet munkáját időről időre 100-150 fő PA Rt.-os szakember támogat­ta. A VBJ a jelenlegi formájában tar­talmazza a biztonságra ható tervezői megfontolásokat, azok megfelelősé­gének elemzésekkel alátámasztott igazolását, amelyek a Nukleáris Biz­tonsági Szabályzatban meghatározott követelmények teljesülésének bemu­tatásához szükségesek. Az átdolgozott VBJ az üzemidő­hosszabbítás és a teljesítménynöve­lés, azaz az erőmű legfontosabb stra­tégiai célkitűzéseinek kiinduló doku­mentuma. Systems 2004, München, beharangozó Napi belépőjegy 30 €, kétnapos 54 €, teljes időtartamra 112 €, katalógus ára 34 € a helyszínen, de 20% enged­ményt adnak, ha látogatói statisztika készítéséhez megadjuk adatainkat - regisztrálunk az interneten. Bár a be­lépőjegyek borsosak, de a kiállításon felmérhetők az informatika trendjei, a fórumokon megtudhatjuk a mérv­adó szaktekintélyek véleményét ké­nyes témákban is, a kiállítókkal elbe­szélgetve a termé­kek előnyeit, hátrá­nyait ismerhetjük meg. Érdemes rááldoz­ni ezt a hetet, hogy az informatikában újra széleskörűen tá­jékozottá válhasson a résztvevő. Az internet nem adja vissza a vásár élmé­nyét, az információ­­mennyiséget sem le­het ilyen könnyen megszerezni, mint a helyszínen. gyulai „Információtechnika, Média és Kom­munikáció” kiállítását és szakvásárát tartják az új müncheni vásárváros­ban 2004. október 18-22. között. Információtechni­ka - információren­geteg, mert nemcsak kiállítást és vásárt, de fórumokat, kong­resszusokat, konfe­renciákat is rendez­nek ugyanabban az idő­ben. Például az egyik nagy kiállító, az SAP partnerfórumán mintegy száz szakmai előadás hangzik majd el a leg­újabb fejlesztésekről, el­képzelésekről és a sike­res projektekről. A vásár rendezői most is mindent megtesznek, hogy a látogatók fontos információkhoz juthassa­nak. A mintegy 60.000 m2 területet elfoglaló, tematikusán rendezett ki­állításon új színfoltot je­lent a szakmai érdeklődésnek megfele­lő vezetés (mint a tárlatvezetés), mely körséta során az adott téma szakava­tott művelői hívják fel a figyelmünket az újdonságokra, holott a láto­gatók zöme szakmai közön­ségnek számít. Valószínűleg a kereskedők tervezett profilbő­vítéseit, illetve a beruházók könnyebb eligazodását szol­gálja ez az új szolgáltatás. SYSTEMS IT. Madia .Communications 18-22 Oktober 2004 101 ÉVE SZÜLETETT Neumann János A jubileumi év folytatódik. Vándor­­kiállítások hívják fel a figyelmet a korszakalkotók munkásságára. A fáradhatatlan Kovács Győző vá­logatta össze az Országos Műszaki Múzeum anyagából, és Mohácsi Bé­la, az Informatikai és Hírközlési Mi­nisztérium helyettes államtitkára nyi­totta meg ezt a figyelemreméltó kiál­lítást szeptember 17-én. A Planetáriumban „Mérföldkövek j a számítástechnikában” címmel lát­­| hatók nemcsak a korszakot feldolgo­­j zó tablók, de számos tárgyi emlék is. Többek között: •Kozma László által 1958-ban épített jelfogós számítógép vezérlőpultja, programbeviteli egysége - mint egy pitesütő. • Az első hazai elektronikus (elekt­roncsöves) számítógép- az M-3- mágnesdobos tárolója. • Fantasztikus élményben részesültek a megnyitó résztvevői, mert nem­csak az alkotásokkal, de az egyes alkotókkal is találkozhattak: Klats­­mányi Árpád - 1968-ban az első ha­zai tranzisztoros számítógép (EMG- 830) tervezője, megalkotója - né­hány szót mondott a termék és a ter­vezők kálváriájáról. Évekkel meg­előzve korát, már buszrendszert al­kalmazott gépében. • Jánosi Marcell 1974-ben, a BRG- ben fejlesztette ki és szabadalmaz­tatta a 3,5”-os floppylemez ősét, a 3”-os kazettás floppyt, amikor a programokat és az adatokat is a vi­lág még 8”-os floppykon tárolta. • Az első PC-k, a magyar gyártmá­nyúak is, valamint a célgépek: sakk- és bridzsjátékra programozva. A kiállítás november végén a deb­receni egyetemre költözik, majd Szlovákiába vagy Szabadkára kerül. Pakson Tormáné Győrfi Eva, a Neumann Társaság helyi csoportjá­nak alelnöke és Ronczyk Tibor, az Energetikai Szakképzési Intézet igaz­gatója lehetővé tette egy 29 tablóból álló kiállítás központi elhelyezését az iskola aulájában. Több mint egyórás előadással vezette fel Kovács Győző, Neumann-kutató, Szek^zárd szülötte és díszpolgára a tablókiállítás meg­nyitóját szeptember 21-én. Számtalan személyes élménnyel, alig ismert anekdotákkal fűszerezett előadásában tisztázta, hogy ki találta fel a mai ér­telemben vett számítógépet. Természetesen, mivel ez már az atomkor találmánya, így nagyon ne­héz egy emberhez kötni. Tulajdon­képpen már a részarányok tisztázása is nehézségekbe ütközik. A bolgárok szerint - és ez történelmi tény - John Vincent Atanaszojf professzor építette az első elektroncsöves számítógépet - az ABC-t (Atanasoff Berry Compu­ter) - Amerikában. Majd megépítet­ték az ENIAC-ot. Neumann János egyik látogatása során működési el­veit megismerve találta ki hozzá a máig alkalmazott belső programtáro­lás elvét, mely ugrásszerű hatékony­ságnövekedést tett lehetővé. Ez a kiállítás sajnos csupán néhány hétig látogatható munkanapokon, az iskola nyitvatartási idejében. gyulai

Next

/
Thumbnails
Contents