Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám
2004. szeptember ATOMERŐMŰ 11. oldal Látogatóban Hagyó Istvánnál A PA Rt. nyugdíjas villanyszerelőjénél Megfigyelések alapján történő tanulás A tanuló ágensek általános modellje Hagyó István 1983. május 23-án került felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz villanyszerelői beosztásba. Munkáját, a rábízott feladatokat mindenkor a legjobb tudása szerint végezte. Szorgalmáért, szakmai tudásáért, segítőkészségéért munkatársai, vezetői tisztelték és szerették. Mint brigádvezető példát mutatva társainak, számtalan társadalmi munkát szervezett helyben és vidéken. 1994. december 31-én 42,5 éves munkaviszony után, 56 évesen elment nyugdíjba. Hagyó Istvánt gerjeni hétvégi házában kerestem fel, hogy közösen idézzük fel az atomerőműben eltöltött éveket.- Hogy érzed magad, hogy szolgál az egészséged?- Köszönöm az érdeklődésedet, jól vagyok, az egészségemmel sincs különösebb baj. Időnként, 1-2 évenként, „ha van rá időm” meglátogatom a háziorvosomat.- Tíz éve, hogy elmentél nyugdíjba. Mivel töltőd az idődet?- Véleményem szerint a nyugdíjba menetelre készülni kell. Én is ezt tettem, amikor 15 évvel ezelőtt Getjentől 3 km-re telket vásároltam, és nekiláttam a ház építésének. Anyagilag és fizikailag is eléggé megterhelő volt. Sok mindenről le kellett mondani, de megérte. Sokat segítettek a kollégáim is az építkezésen. A 200 négyszögöles telken mindig van mit csinálni. Gyümölcsfákat permetezni, a konyhakertben gyomlálni, a füvet rendszeresen nyírni; ha van kedvem, ha nincs, a fű nő. A napi munkában kellemesen elfáradok. Estefelé, amikor leülök, szemet gyönyörködtető a látvány, mert minden olyan szép. Az erőműves kollégáim egy része is „ideköltözött”. Vicces megállapításom abból adódik, Szeptember 3-án új tárlat nyílt Pakson. A Városi Művelődési Központ könyvtárgalériájában Lovászi Zoltánná, újságunk főszerkesztőhelyettese és Gaál József, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára közösen nyitotta meg Zirczi Judit kiállítását. Gutái Istvánná, a Városi Művelődési Központ könyvtárának vezetője évek óta lehetőséget biztosít a könyvtárgalériában ifjú művészeknek egyegy hónapos bemutatkozásra. Szeptember végéig Zirczi Judit képeit csodálhatjuk meg. Lovásziné Anna megnyitójában ismertetést adott Zirczi Judit eddigi pályaútjáról, tevékenységéről, sikereiről. Juditot a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány két alkalommal is díjazásban részesítette. Alkotása megjelent a Millecentenárium-Paks című ünnepi kiadványban. Alapító tagja volt a Paksi Alkotók Egyesületének. Képzőművészeti pályafutását a Halász Róbert által vezetett Albrecht Stúdióban alapozta meg. Jelenleg a Képzőművészeti Egyetem másodéves, festő szakos hallgatója. Vizuális önkifejezésének lényege szavakba tömörítve: „Azt a teret ábrázolom, amelyet az ember létrehoz. Az ember technikai tudása szolgálja kényelmét, vágyait. Tornyokat és hogy szinte valamennyi szomszédom PA Rt.-os. Külön öröm, hogy már ők is nyugdíjasok, és így nap mint nap találkozunk, beszélgetéskor 1-2 üveg sör is kézbe kerül. Feleségemmel tavasztól őszig kint vagyunk. Télen is rövidebb — hoszszabb ideig kimegyünk. Egy akadályunk lehet, hogy a nagy hó nem enged ki bennünket. — Hogyan kerültél a Paksi Atomerőmű Vállalathoz?- Régi paksi lakos vagyok. 1967- ben paksi lányt vettem feleségül. Először albérletben, majd 1971-től társasházban lakunk. Abban az időben itt helyben munkalehetőség nem nagyon volt. Kénytelen voltam vidéken munkát vállalni. 1970- ben a Mátrai Szénbánya Vállalat alkalmazottjaként mint gépjármű villamossági szerelő a paksi atomerőmű hideg vizes csatornájának építésén dolgoztam. Már akkor elhatároztam, hogyha felépül az atomerőmű, akkor a szakmai ismereteimet ott szeretném kamatoztatni. Sajnos az út nem volt olyan egyenes. Az építkezés „csúszott”, így először a VERTESZ-nél (Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vállalat) tudtam elhelyezkedni, majd 3 év „várakozás” után lettem PAV-os. Helyi ismeretem már volt. Nagyon jó kollektívába „csöppentem”, így a beilleszkedéssel sem volt gond. Jámbor Géza, az akkori főnököm olyan ember volt, hogy az emberi magatartás, korrektség és a szakmai tudás, lelkiismeretes munkavégzés alapkövetelmény volt. Nagyon jól éreztem magam. Minden lehetőséget megragadtunk, hogy munkaidőn túl is a csapat összejöjjön. Még jobban megismertük egymást. Ha valamelyikünk bajba került tudtunk egymáson segíteni. üvegpalotákat növeszt. Alkot és pusztít. Energiát termel, mozgat a cső és elektromos hálózatokban. Ezek a vénák, artériák behálózzák és táplálják a civilizált világrendszerünket, és planetáris társadalommá kapcsolnak össze bennünket. A média által a tér elvesztette határait. Ami lényeges számomra, az objektumok, a jelek a térben, amelyek az emberek átváltozásai. Kinőnek a vágyainkból, a tudásból, alkotó lényegünkből, a rendszert működtetve a léttér együtt lüktető szövevény, s a paradicsom ígéretét éppúgy magában rejti, mint az útvesztők kétségbeesett bolyongását. ” Mestere, Gaál József tanár úr felhívta az érdeklődők figyelmét tanítványa fejlődésének ütemére, és arra, hogy Judit lírai módon tudja humanizálni a mai kor nyomasztónak tűnő, és ellentmondásos élményeit. Reményét fejezte ki, ez a most kiállított öntörvényű és karakteres festészeti- Van-e olyan erőműves emléked, amire szívesen gondolsz vissza?- Az eltöltött 11 év. Minden sikeresen elvégzett munka örömet jelentett valamennyiünknek. A blokkok sikeres indítása, párhuzamos kapcsolása felejthetetlen élmény volt mindenkinek. Akik ebben a munkában részt vettek, elmondhatják, hogy munkájukkal, szakmai tudásukkal hozzájárultak a sikerhez. Szakmai elismerésnek vettem, hogy a 3. blokk világítóberendezés-átvételére a PAV részéről én kaptam megbízatást.- Rossz emlék?- Szerencsére nem volt. Az őszinteséghez tartozik, hogy a nyugdíjba vonulás nem éppen önkéntes alapon történt. Létszámleépítés volt. A nem éppen hálás feladatot szerencsére az akkori vállalat vezetése eléggé humánusan oldotta meg. Senki sem került az utcára. Aki elmehetett nyugdíjba az elment. Titkon ott volt, hogyha az „öreg szaki” nem megy, akkor esetleg egy fiatalnak kell elmenni. Befejezésül talán még annyit, hogy 10 év után is hálás szívvel gondolok a kollégáimra. Felejthetetlen szép emlékként őrzöm a nyugdíjas búcsúztatásomat, amelyen minden kollégám ott volt. Nagyon nehéz volt egymástól elköszönni. Amikor az ajándékba kapott állólámpára ránézek, a munkatársaim mindig eszembe jutnak.- Nyugdíjasként jártál-e az erőműben ?- Időnként bemegyek, ilyenkor a volt kollégáimmal - egyre kevesebben vannak, mivel sokan nyugdíjba mentek - pár perc erejéig elbeszélgetünk.- Családodról légy szíves, mondjál valamit.- 37 éve vagyok nős. Feleségem szintén nyugdíjas. Szerencsére a lányunk is Pakson él. Amikor én nyugdíjba mentem, akkor került a lányunk az atomerőműbe dolgozni egy kft. alkalmazottjaként, és pár hónapja PA Rt.-os lett.- Köszönöm a beszélgetést! További jó egészséget kívánok neked és kedves családodnak! MJ. anyag még ugyanilyen mély jelentéssel bővül, és tovább alakul. Feltétlenül látogassunk el a VMK könyvtárába és az emeleti kis kiállítótérbe, és bizton ígérem, hogy az atomerőműves kollégáknak meglepetésben lesz részük. Laurinyecz Pálné, Margó kollégánk idegenvezetésével Zirczi Judit hivatalos látogatást tehetett az erőműben, és az itt szerzett élmény- és képanyag is visszaköszön a vásznain. A kiállítás szeptember végéig megtekinthető a két jelzett teremben. Sipos László Az elmúlt havi cikkben azt vizsgáltuk, hogyan, miképp tanul egy szervezet, egy olyan összetett és bonyolult intelligencia, mint egy vállalat menedzsmentje. Korántsem egyértelmű tényekkel találtuk magunkat szembe, amikor az evolúció vegykonyhájába néztünk be: hogyan formálhatta mindezt a természet. Ebben a cikkben további alrendszerek működését vizsgáljuk, és legvégül kísérletet teszünk a szerkezet összeépítésére is. A tanulóágens négy részből áll, ezek a következők: tanuló alrendszer, cselekvő alrendszer, kritikus alrendszer és problémagenerátor alrendszer. A kritikus alrendszer feladata annak megállapítása, hogy az ágens mennyire működik sikeresen. Ez az alrendszer egyfajta következtető gép. Ha a cselekvési változatok eredménye negatív, akkor az a függvény, amely jellemzi az ágens működésének sikerét - rosszabb eredményeket ad vissza. Ez az ún. fitnesszfüggvény lehetőséget nyújt arra, hogy az ágens saját maga teljesítményére figyelemmel legyen. A kritikus rögzített standardok alapján dolgozik. Ennek alapvető oka az, hogy az észlelések önmagukban nem elegendőek a cselekvés teljesítményének megítéléséhez. Ahhoz, hogy az ágens egy döntését kitűnőre minősítse (a kritikus), szüksége van vetítési alapra. Ehhez méri hozzá a konkrét cselekvési program által elért teljesítményt, és minősíti jónak vagy rossznak. Az ágensnek tudnia kell valami alapján, hogy amit csinált, az jó, vagy éppen rossz. Lényeges, hogy a minősítő paraméterek az ágens kompetenciáján kívül essenek, mert az ágens képes arra, hogy a minősítő mércét saját teljesítményéhez illessze, és ezt követően a teljesítményét mindig jónak minősítse. Az embereknél ez a fajta irracionális viselkedés sokszor megjelenik „savanyú a szőlő” formában. Ilyenkor azt mondja, hogy „...mindegy, úgysem lényeges az a kevés fizetésemelés...”. A szervezet is él ezzel a lehetőséggel, csak egy kicsit bonyolultabb módon fejezi ki magát. Az utolsó eleme az intelligens ágensnek a problémagenerátor. Ennek az alrendszernek a feladata, hogy olyan cselekvéssorozatot javasoljon, amely új, informatív tapasztalatok megszerzéséhez vezet. Ennek oka az, hogyha a cselekvő alrendszer azt tehet, amit akar, akkor a jelenlegi tudása alapján, a legjobbnak tűnő cselekvést fogja választani. Ha azonban az ágensnek van hajlandósága (nem merev a szervezet) arra, hogy új megoldásokkal is kísérletezzen, akkor lehet, hogy rövid távon szuboptimálisak a lépései, de hosszú távon lehetősége van egy sokkal jobb teljesítményű cselekvési eljárás felfedezésére. Ezt tesszük akkor, amikor egy feladatot nem a szokott módon oldunk meg - bár lehetne -, hanem próbálgatjuk a különböző megoldásokat. Ha a szervezetben túl erős a kényszer, hogy mindent a szokott módon tegyenek, akkor abban a szervezetben sosem születnek új megoldások, és a szervezet a változó környezetéhez nem tud adaptálódni (mert nincsenek új megoldásai). A problémagenerátor feladata tehát: ezen új javaslatok felvétele. Végül építsünk fel egy szervezetet az ismertetett módon: A cselekvő alrendszer mindazon tudásnak és eljárásnak a gyűjteményéből tevődik össze, amely a szervezet döntéshozóinak a rendelkezésére áll a megfelelő vezetési lépés kiválasztásához. Ez esetünkben utasítások, eljárásrendek, működési szabályok, belső eljárások és azok a tapasztalatok, amelyeket a szervezet élete során gyűjtött össze, és értéket képvisel a szervezet számára. A tanuló alrendszer célokat tűz ki. Olyan célok szerepelnek a szervezet listájában, mint a folyamatok menynyire hatékonyak, mi bosszantja a vezetőket, annak tanulmányozása, hogy egy új, megoldatlan problémánál hogyan viselkednek a döntéshozók, vagy annak megismerése, hogy miért van annyi megoldatlan tűzoltó probléma. A kritikus megfigyeli a világot, és információkat továbbít a tanuló alrendszernek. Például mi történik olyan szituációban, amikor a szervezet olyan más megoldással próbálkozik, mely felháborítja a többi szervezetet. Ekkor a kritikus észleli a megrázó események egész sorát, ami a társszervezeteknek köszönhető, és ez alapján a tanuló alrendszer felépíthet egy újabb szabályt, vagy módosíthat egy meglévőt, amely megoldásként szolgálhat az új szituációra. A cselekvő alrendszer működése pedig módosításra kerül az új szabály beépítésével. Működésbe léphet a problémagenerátor is, mely egy új javaslattal jelentkezhet: például próbáljuk meg a „B” alternatívát, és közben vizsgáljuk a többiek reakcióját. A tanuló alrendszer felelős a cselekvő alrendszer hatékonyságáért. Például, ha a szervezet egy ismeretlen probléma megoldását keresi meg, és valamilyen megoldást talál rá, akkor legközelebb ugyanennek a problémának a megoldásán sokkal kevesebb időt szabad csak eltölteni. Közismert dolog, hogy gyakran többször elkövetjük ugyanazt a hibát. Nem tanulunk az előzőekből. Egy szervezet esetében ez evolúciós szempontból akár annak halálához is vezethet. A természet nem ennyire elnéző az élővilággal. Az üzleti élet forrongó, lüktető világában lehet, hogy nem bocsátanak meg még egyszer ugyanazért. Hauszmann János Dunántúli helyi lapok találkozója A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Helyi Lapok Szakosztálya és a móri Hordó című városi lap szerkesztősége augusztus 19-én a móri Wekerle Sándor Szabadidőközpontban rendezte meg a címben jelzett találkozót. A megjelent közel 150 kollégát egész napos program várta, amelynek olyan neves előadói voltak, mint Szabó Gábor, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, Schmidt Ferenc, Mór város polgármestere, Eötvös Pál MUOSZ- elnök, Herczog Edit EU parlamenti képviselő, Zöldi László sajtókutató és Kleer László, a MÚOSZ Helyi Lapok Szakosztályának elnöke. A találkozó háziasszonya Gárdonyiné Kocsi Dona, a Hordó című lap főszerkesztője, és kollégái mindent megtettek, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. Paks és környékét az Atomerőmű, a Paksi Tükör, a Nagydorogi Hírek és a Getjeni Hírek szerkesztői képviselték. Az elhangzott előadások a helyi lapok egyre növekvő fontosságát hangsúlyozták megállapítva, hogy az országos és megyei lapok olvasottsága nagyot csökkent, viszont a helyi lapok 3-5 millió polgárhoz jutnak el rendszeresen. Ezt a helyzetet a sajtókutató azzal magyarázta, hogy az elektronikus média ontja a világ és országos híreket, viszont a lakosság a szűk környezetének híreire egyre kíváncsibb. Ezeket az adatokat hallva önkéntelenül arra gondoltam, milyen jó döntés volt, hogy 2002 szeptemberétől az Atomerőmű 13 településre jut el, összesen 26.600 példányban. Érdekes előadást tartott Herczog Edit EU parlamenti képviselő, aki az energiabizottság tagjaként kezdte meg munkáját, hangsúlyozta: néhány sajtóhírrel ellentétben, ő az egyik legfontosabb kérdésnek tekinti az energia kérdését. A képviselőasszony felajánlotta, hogy az érdeklődőknek elektronikus úton minden fontosabb információt megküld. Az ajánlattal élve, kértem az információk küldését az Atomerőmű újság részére. -b-Zirczi Judit kiállítása Pakson A Városi Művelődési Központban
