Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
2003. január ATOMERŐMŰ 7. oldal Nobel-díjasaink márványtábláinak avatása A Bolyai Bicentenáriumi Bizottság az új márványtáblák felavatását, valamint a korábbi Nobel-díjasaink és a nagy tudósaink emléktábláinak megkoszorúzását szervezte december 6-án a MTESZ budai Tudomány és Technika Háza épület főbejárat homlokzati falánál. Az idei év igazán nagy ünnep a magyar kultúrában, különösen a tudományban. Kétszáz éve, 1802. december 15-én született Bolyai János, akiben a magyarság teremtő géniusza - a tudomány terén - a legmagasabb fokon öltött testet. Száz éve, 1902. november 17-én Budapesten született a Nobel-díjas Wigner Jenő, aki a világ első reaktormémöke volt. Az ugyancsak Nobeldíjas Oláh György vegyészmérnök akadémikust a közelmúltban a 75. születésnapján köszönthettük, és az idén emlékeztünk a kilencven éve született Szentágothai János akadémikusra. December 28-tól kezdjük a Neumann János Centenáriumi Evet. Az említett világnagyságok jeles évfordulóit az év során külön-külön is méltó módon ünnepeltük. „Géniuszaink nem magányos szellemóriások, hanem egyetlen galaxis csodálatos csillagai. A mai napon azért gyűltünk egybe, hogy együtt tisztelegjünk Nobel-díjasaink, és ugyancsak világraszólót alkotó társaik előtt.” - fogalmazott Dr. Halász Béla akadémikus, a Bolyai János Alapítvány elnöke december 6-án ünnepi köszöntőjében. Egyben bejelentette, hogy Kertész Imre „igazoltan” van távol, mert Stockholmban tartózkodik, amit december 10-én mindenki láthatott a televíziós közvetítések jóvoltából. A Budapesten született honfitársunk a svéd királytól átvehette a 2002. évi irodalmi Nobel-díjat. Magyarország, ez a létszámában kicsi, de tudósai teljesítményében nagy ország a XX. század folyamán tizenkét Nobel-díjassal gazdagította a világot. A korábban elhelyezett márványtáblán az alábbi nevek soijáznak: Lénárd Fülöp az 1905. évi fizikai, Bárány Róbert az 1914. évi kémiai, Zsigmondy Richárd az 1925. évi kémiai, Szent-Györgyi Albert az 1937. évi orvosi, Hevesy György az 1943. évi kémiai, Békésy György az 1961. évi orvosi, Wigner Jenő az 1963. évi fizikai, Gábor Dénes az 1971. évi fizikai, Polányi János az 1986. évi kémiai, Wiesel Ehe az 1986. évi béke, Oláh György az 1994. évi kémiai és Harsányi János az 1994. évi közgazdasági Nobel-díj kitüntetettje. E körben láthatóan a természettudományok művelői dominálnak: három-három fizikai, valamint fiziológiai-orvosi és négy kémiai díj egészül ki egy béke és egy közgazdasági díjjal. Egyetlen láncszem hiányzott még: az első magyar irodalmi Nobel-díjas. Ezért jelent különleges örömöt, hogy a Svéd Akadémia Kertész Imrének ítélte a 2002. évi irodalmi díjat, amit immár egy új márványtábla is büszkén hirdet. Nem feledkezhetünk ez ünnepi alkalommal a Nobel-díjban ugyan nem részesült, de velük azonos eredményt elért nagyjainkról: Bolyai János, Bay Zoltán, Eötvös Loránd, Jedlik Ányos, Kármán Tódor, Körösi Csorna Sándor, Neumann János, Semmelweis Ignác, Szentágothai János, Széchenyi István, Szilárd Leó és Teller Ede, akik nevét a harmadik márványtábla jelzi. A negyedik emléktáblán géniuszaink (Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Bolyai János) üzenete a hazának s a jövőnek olvasható. Sipos László MEE küldöttközgyűlés az Országház szomszédságában November végén tartotta éves rendes közgyűlését a Magyar Elektrotechnikai Egyesület. Régiónkat, a Paksi Területi Szervezetet a választott küldöttek (Berki Lajos, Boa András, Lapis József és Reményi Sándor) képviselték. A közgyűlésen részt vett elnökünk, Kovács András és titkárunk, Taba József is. A munkaszüneti nap ellenére szép számmal gyülekeztek az ország különböző területéről érkező meghívottak. Végül a tavalyi létszámmal teljesen megegyezően, a 290 lehetséges küldött közül 171 fő regisztráltatta magát a tíz órás kezdési időpontig a szokásos helyszínen: a Technika Háza első emeleti nagytermében. A két éve megválasztott új elnökség munkájában felfedezhettünk régi hagyományokat, de az új szelek hatását is észlelhettük. A minden küldöttnek előre megküldött anyagban szereplő napirendi pontoknak megfelelően Dr. Berta István elnöki megnyitója után Orlay Imre főtitkár előadásában hallhattuk az Egyesületi Elnökség beszámolóját, közhasznúsági jelentését. Hangsúlyozta, hogy a VET alapján reményünk van a csatlakozó berendezések szerelését végző villanyszerelő vállalkozások nyilvántartásba vételének elvégzésére. Megbízást kaptunk a villamosenergia-szolgáltatás minőségét meghatározó Feszültség Minőség Szabályzat kidolgozására a Magyar Energia Hivataltól. Továbbá több témában vizsgaszervezői jogosítványt kaptunk, valamint az országos szintű tanfolyami jegyzetek kiadását kiemelten fontosnak tartjuk. A főtitkári beszámoló tartalmazta többek között a taglétszám alakulását, amely az elmúlt évihez képest növekedett: a negyven területi és harminc üzemi szervezetben közel hatezerhatszáz regisztrált tag van, míg az egyéni tagok száma 770 fő. Szervezetünk tavaly minden tag részére ingyenesen e-mail címet (név@mee.hu) biztosított, amelyet azonban még nagyon kevesen regisztráltattak. Megemlítette még, hogy a MEE új honlapjának frissítése folyamatos, és ebben a munkában a régiók közreműködésére is számítanak. Következett a szavazás, amelyen egyhangú szavazással elfogadtuk az elnökségi beszámolót, a közhasznúsági jelentést és az ellenőrző bizottság jelentését. Napirendi ponton kívüli felszólalásában a 83 éves dr. Kerényi Ödön (több szakmai könyv, cikk stb. szerzője) elmondta, hogy a megújuló energiaforrások által termelt villamos energia hazánkban jelenleg 0,4 %-ot tesz ki. Az EU-csatlakozásunk létrejöttével ezt 11 %-ra kellene növelnünk. Foglalkozott a Föld villamosenergia-termelésének növekedési előrejelzésével, mely szerint az elkövetkező 30 év alatt közel duplájára nőhet. Utolsó napirendi pontként következett az egyesületi díjak átadására. Az Elektrotechnika Nagydíjat a magyar villamos szabványok atyja: a hetvenöt éves Kádár Aba kapta, aki 1950 óta MEE tag. Gazdára talált a Bláthy, Kandó, Csáki, Liska, Straub, Urbanek, Verebély, Déri, valamint a Nívó díj is. A díjazottak nevében Kádár Aba köszönte meg az elismerést, majd Dr. Berta István elnök zárszavával fejeződött be a 77. küldöttközgyűlés. Hazafelé jövet leszögezhettük, hogy eredményes munkát végeztünk a 102 éves országos egyesület munkájában, amelynek centenáriumi ünnepsége mintha tegnap lett volna: pedig már két éve annak, hogy a nagyszabású ünnepségsorozat lezárult, melynek a Kongresszusi Központ adott helyet. A teljes cikk olvasható az Intranetén a „kapcsolatok/MEE” alatt. Boa András Paksi vízi-gimnasztika Egészségünk visszanyerése mellett, annak megtartása sem könnyű feladat. Sokan azt hiszik, ha átgondoltan táplálkoznak, akkor már mindent megtettek az egészségükért. Ez azonban nem így van, hiszen a mozgás jelentősége - főleg az ülőmunkát végzőkre gondolok - legalább ilyen nagy. A szakemberek azt ajánlják, mozogjunk intenzíven legalább heti háromszor, és akkor érezni fogjuk a mozgás jótékony hatását. A mozgásprogramok Pakson, a tanuszodában másfél éve egy újdonsággal, a vízi-gimnasztikával bővültek. Jómagam is kipróbáltam a törzs, láb és kar izmainak edzésére kifejlesztett víz alatti lazító gyakorlatsort, így „ottragadtam”. A víz alatti gimnasztikára nemcsak a hölgyek jelentkezhetnek. Daróczy Eszter, az Atomerőmű SE kosaras edzője, Szabadi Bernadett, a Paksi SE sportreferense, valamint Blatt Szilvia, a Bezerédj Általános Iskola pedagógusa szívesen látják az urakat is. Remélem, elhiszik a víz alatti mozgás nem terheli feleslegesen az ízületeket. Az edzésmódszer heti kétszerháromszor háromnegyed órás alkalmazásával hasonló eredmény érhető el, mint futással, konditeremben az erőfejlesztő készülékekkel, csak éppen nem terheli a test súlya a Iá-In memóriám Damjanovits András Egy köpés mosoly, egy felemelt kéz, egy eldörmögött félmondat. Egy szrnes egyéniség apró titkai ezek; részletek, amelyeket a közvetlen munkatársak érteni vélnek, míg az egész - mint általában - ezúttal is megfejthetetlen. Kissé fanyar humora a legfeszültebb helyzeteket is segített feloldani. Sokszor ugratott minket, kollégáit is, mégsem tudtunk rá fél percnél tovább haragudni, olyan lefegyverző volt az a köpés mosoly... Fontosnak vélt ügyeket tárgyalva mi, többiek, néha indulatosakká váltunk a leküzdhetetlennek tűnő akadályok láttán. Ilyenkor egy kézmozdulattal megállított, és Neki valahogy el kellett hinni azt az egyszerű igazságot, amit más akkor hiába magyarázott volna; az indulat nem vezet sehová... Belső kényszernek engedelmeskedve adtuk át Neki véleményezésre a különböző fórumokra készített anyagainkat. Sose mondta, hogy rossz, amit csináltunk, pedig csalhatatlan stílusérzékkel találta meg azokat a mondatokat, amelyek valamilyen szempontból nem voltak odaillők. „Elvben lehetne, de nem szerencsés” - dörmögte ilyenkor, és többnyire vita nélkül kullogtunk el módosítani... Nem ugrat, nem csitítgat, nem korrigál többé. - Mindez dadogó próbálkozás a hiány szavakba öntéséhez, ezért segítségül kell hívni Kosztolányit: „ Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. " Horváthné Bajai Éva N\ egemlékezés Gyakorlatilag közel húsz éve, hogy munka szempontjából távolabb kerültem a Paksi Atomerőműtől, de nemigen van olyan nap, hogy valamilyen formában ne kerülne elő az erőmű akkori vagy mai élete, illetve azokról a kollégákról való emlékezés, akikkel lazább, vagy szorosabb kötelékben együtt dolgoztam. Nincs egy hónapja, hogy meghitt és barátságos körülmények között szembesültünk egy kicsit a múltunkkal, amikor is a PA Rt. vezetése az 1. blokk üzembe helyezése alkalmából jubileumi konferenciát rendezett. Itt volt alkalom a találkozásra és az emlékezésre. A konferenciát követően lapoztam az Atomerőmű újság novemberi számát és örömmel láttam az ez évi céggyűrűsök „arcképcsarnokát”. Ilyenkor az első, hogy keresi az ember az ismert arcokat és neveket. Azt már megszoktam, hogy a jól ismert név alatt nem pontosan azt az arcot találom, amely az én emlékezetemben él, de hát az idő így vagy úgy mindenkin változtat valamit. Most azonban megdöbbentett valami. Egy olyan volt közeli munkatársam nevét láttam nagy örömömre akivel sok órát, napot töltöttem együtt éveken keresztül, de ugyanakkor a képen látható arcot nem tudtam azonosítani a bennem élővel. Először a véletlen képcsere gondolata merült fel bennem, azután ahogy tovább néztem gyanakodni kezdtem, hogy nem valami szörnyű betegség művelte-e ezt ezzel a fiúval. Érdeklődtem ismerősöktől, csak azt tudták mondani, hogy nagyon régen nem látták. Sajnos a legrosszabb válasz a sejtésemre nagyon gyorsan megérkezett, amikor egy volt kolléganőm telefonon értesített, hogy Damjanovits András meghalt. Sajnos az elmúlt években nagyon keveset találkoztunk, így a húsz évvel ezelőtti emlékekre tudok hagyatkozni. Amikor 1972-ben negyvenévesem belevágtunk az atomerőmű-építés napról napra nehezebbnek látszó feladatába, kerestük a lehetséges partnereket. Számomra, a sok más csatorna mellett, magától értetődött, hogy a Moszkvai Energetikai Intézet diákjaival tárgyaljunk. Úgy gondoltuk, hogy ezeknek a fiúknak a bekapcsolásával — aki-ket egyébként pont azért küldtek ki nagyobb számban - sok mindent nyerhetünk. Fiatal, energikus, munkabíró, frissen ezt a szakterületet megismert szakembereket és - nem utolsó sorban - az atomerőművet szállító ország nyelvét és belső életét ismerő munkaerőt. Már akkor is, de azóta egyértelműen kiderült, hogy nem döntöttünk roszszul. Ha jól emlékszem, az első nagyobb létszámú csoport 1976-ban érkeztek hozzánk. Többek között Bakács Pista és Damjanovits András, majd a következő években többen követték őket. Mindaddig, amíg Pakson dolgoztam, ezekreu fiúkra - szó szerint - éjjel-nappal számíthattam. Én nagyon sokat köszönhetek nekik. András sok más mellett elsősorban a KGST-ben végzett munkában volt segítségemre. Különösen a külföldi utakon, ahol több időnk volt, kerültünk egymáshoz közel. András egy nagyon jószívű, érzékeny, értelmes fiú volt, akire már akkor is ránehezedett egy gyerekkorból származó betegség terhe. Nagyon megdöbbentett a halálhíre, és nagyon, nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon el kellett mennie, itthagyva szerető családját. Szeretném ezúton is őszinte részvétemet kifejezni a magam és családom nevében feleségének, kislányának, és az őt jól ismerő és gyászoló erőműves kollégáknak. Szabó Benjámin bainkat. A víz az a közeg, amely a boldogsághormont, az endofint termelődésre serkenti, az úszás feloldja a görcsöket, az egész gerincoszlop mentén egyenletesen erősíti az izomzatot. Kedvező az ülőmunkát végzők számára, ugyanis jótékony hatást fejt ki a nyak- és az ágyékcsigolya számára is. A vízben a gerincoszlop terhelése megszűnik, és ilyenkor kellőképpen kinyújtózhatunk. Erősíteni tudjuk az egyenes tartáshoz oly fontos nyak- és hátizmahikat. A rendszeres mozgás által fejlődő vállizmok és a nagy mellizom is javítani fogja az egészséges testtartást. A paksi vízi-gimnasztika mindenkinek ajánlott, aki jó közérzetre, és megnyerő külsőre vágyik, valamint mérhető eredményt szeretne elérni. Megtalálja számítását az is, aki korábban semmiféle testmozgást nem végzett, így megerőltetés nélkül és biztonságos eredményre vágyik. Milyen időpontokban lehet tornázni a víz alatt? - Kedden és csütörtökön este háromnegyed nyolctól, vasárnap délelőtt tíz órától indul a negyvenöt perces program. Az egyszeri belépőjegy, illetve az 5-7 vagy 10-15 alkalomra váltott havi vagy kéthavi bérlet a Vitaminpénztáron keresztül is elszámolható. Bővebb információ az uszodában, ill. 8-16 óra között az 510-619 és a 06 / 20-444-3702 telefonokon. Sipos László
