Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-12-01 / 12. szám

2003. december ATOMERŐMŰ 3. oldal WER KLUB találkozó 2003. november 13-án a Paksi Atomerőműben tartották a WER-440-es atomerőművek vezetőinek eszmecseréjét, a WER Club idei találkozóját. A paksi összejövetelen hét or­szág képviseltette magát, a vendéglátókon kívül jelen voltak a finn, a szlovák, a cseh, a bol­gár és az ukrán erőművek vezetői. (A WER Klub 1989-ben alakult azzal a céllal, hogy rendszeres fórumot biztosítson a WER-440-es blokkokat üzemeltető erőművek vezetői számára a tapasztalatok és információk cseréjére. A vezetői szintű találkozók többnyire évente követték egymást Legutóbb 2001-ben Finnországban volt ilyen találkozó.) A vendégeket dr. Kocsis István, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatója köszöntöt­te, majd Radnóti István biztonsági igazga­tó tartott tájékoztatást az erőmű április 10- i üzemzavari eseményével kapcsolatban. A paksi atomerőmű üzemeltetésének helyzetéről Hetzmann Albert műsza­ki vezérigazgató, az elhárítási tevé­kenység szervezéséről és annak elő­készítéséről Eck József helyreállítási projektvezető adott ismertetést. Az EU-csatlakozás aktuális kérdéseivel, illetve a WER-440 kutatásokra vo­natkozó közös javaslattal kapcsolato­san Gadó János, az AEKI igazgatója tájékoztatta a résztvevőket. A találko­zón a WER atomerőművek vezetői beszámoltak erőművei helyzetéről, és megvitatták a közös érdeklődést kiváltó kérdéseket. A találkozó tapasztalatáról, jelentőségé­ről két szakember véleményét közöljük: Arvo Vuorenmaa úr, a Loviisai Erőmű igazgatója:- Rendkívül fontosnak tartom ezt az információcserét. Ha valamelyik WER erőműben probléma adódik, akkor arról a többieknek is tudni kell a hasonló esetek elkerülése érdeké­ben. Ez alkalommal sokat beszéltünk a paksi atomerőmű áprilisi üzemza­varáról, amiről más forrásból, pl. a WANO-n keresztül, már korábban is kaptunk információt. Úgy gondolom, a jelenlegi találkozó leglényegesebb elemét az új igazgatókkal való megis­merkedés jelentette. Mint általában, az atomerőművek jelen­lévő vezetői most is beszámoltak saját te­rületükről, én amellett, hogy az általános helyzetről adtam tájékoztatást, megemlítet­tem néhány újonnan felmerült problémát is. A problémafelvetés lényege, hogy ki­­szűtjük, hol van hasonló jelenség, és azt miként kezelik. Részemről a találkozó ösz­­szegzése a korábbi összejövetelek pozitív tapasztalataival egyezik meg, mindenkép­pen hasznos információkhoz juttatta a szakembereket. Nagyon jó értekezletet tar­tottunk itt Pakson, és örömmel mondha­tom, hogy nagyon kellemes emberekkel ta­lálkoztam ebben a szép országban. Nikolaj Panashenko, a Rovnoi Erőmű igazgatóhelyettese:- Ez a találkozó mindenek előtt az üzemviteli tapasztala­tok cseréjét szolgálja, olyan kollégák részvételével, akik ha­sonló típusú erőműveket üze­meltetnek. A klub tagjai meg­osztják egymással tapasztalata­ikat a biztonságnövelés, a mo­dernizáció terén, illetve azon intézkedéseket illetően, me­lyekkel a balesetek előfordulása megakadályozható. Korábban gyakrabban tartottunk találko­zókat, ahol mindenki beszámolt a bizton­ságnövelő intézkedéseknek a NAÜ által ki­adott, WER-440 típusú erőművekkel fog­lalkozó zöld könyvben szereplő tételek tel­jesítése terén tett tevékenységéről. Érdekes volt a loviisai erőmű vezetőjének tájékoz­tatója, amelyből információt kaptunk arról, hogy ott milyen problémák merültek fel a felső blokkon, illetve magában a zó­nában is. Annak ellenére, hogy nálunk ilyen nehézség nem állt elő, tanulmányozni fogjuk, és jobban odafigyelünk rá. Támo­gatom a paksi atomerőmű ve­zérigazgatójának azon kezde­ményezését, hogy az ilyen ta­lálkozókat a jövőben ismét rendszeressé kell tenni. Nagyon alapos információkat kaptunk a paksi 2-es blokkon bekövetkezett ese­ményről. Az eset valamennyiünk figyelmét felhívja arra, hogy mennyivel gondosab­ban kell foglalkozni a kiégett üzemanyag­gal. Alaposan át fogom tanulmányozni azt az információs anyagot, amit a paksi atom­erőműtől kaptunk. Ennek alapján például módosítani tudjuk az üzemzavar-elhárítási terveinket, hiszen azokban az ilyen jellegű események kezelése a mai napig nem sze­repel. Lovásziné Anna Nikolaj Panashenko Arvo Vuorenmaa Vezérigazgatói közlemény Ezúton tájékoztatom a Társa­ság munkavállalóit, hogy az alábbi személyi változásokról döntöttem: 2003. december 1-i hatállyal • Kováts Balázst, a Tájékoztató és Látogató Központ vezetőjét ér­demei elismerése mellett, vele egyetértésben főosztályvezetői be­osztásából felmentettem, egyidejű­leg megbíztam az atomerőmű kör­zetében lévő polgári védelmi beso­rolású települések lakossági és ön­­kormányzati kapcsolatainak fej­lesztésével. Feladatait tájékoztatási föszakértő munkakörben a törzska­ri igazgató közvetlen irányításával látja el a jövőben. • A Tájékoztató és Látogató Köz­pont vezetői munkakör feladatainak ellátására ideiglenesen, eredeti mun­kaköri feladatainak ellátása mellett, Mittler István a TLK információs szolgálatvezetője kapott megbízást. A vezetői beosztás végleges betölté­sére pályázatot írunk ki. • Dr. Pinczés János csoportveze­tőt, a korábban kiírt pályázat nyer­tesét kineveztem a Felsőfokú Ok­tatási Kapcsolatok Osztály osz­­tályvezetőj ének. 2003. december 2-i hatállyal • Dr. Küzdy Gábor gazdasági vezérigazgató-helyettes munkavi­szonyát közös megegyezéssel megszüntettem. • Molnár László kontrolling fő­osztályvezetőt-jelenlegi beosztása megtartása mellett - megbíztam a gazdasági vezérigazgató-helyettesi feladatok ellátásával. Paks, 2003. december 2. Dr. Kocsis István vezérigazgató Az atomenergia kulcskérdései Ezzel a címmel tartott előadást dr. Csont Gyula, a BME Nukle­áris Technika Intéze­tének professzora a Magyar Nukleáris Társaság 2003. de- N cember 5-i éves köz- í gyűlésén. A beszédre P abból az alkalomból [. került sor, hogy ez év­ben Csőm professzor úr kapta az MNT által adomá­nyozott Szilárd Leó-díjat. A modern atomenergia főbb kér­déseit feszegette az előadás, amelyből most néhány gondo­latot emelünk ki. Az atomenergia felhasználása nőni fog - mondta a kitüntetett -, nélküle nem lehet megoldani az emberiség energiaellátását. Azért lesz rá szükség, mert a Föld lakos­sága gyorsan növekszik (a XX. században 1-ről 6 milliárdra nőtt, a XXI. században várhatóan 9-11 milliárdra változik), és jelentősen nőni fog az energiaigény. Jelenleg a népesség egynegyede egyáltalán nem használ villamos energiát, de a bekövetkező kiegyenlítődéshez jelentős kapacitások kellenek. Az dr. Csőm Gyula atomenergia ebben játszhat szerepet, mi­vel nagy a potenciálja, és nem bocsát ki üvegház gázokat. Az előnyök ellené­re az atomenergia-fel­használás helyzete je­lenleg pang. Ennek okai a lakossági elfo­gadtatás problémái és a környezetvédő mozgalmak tevékenysége. Mind­ezek pedig arra vezethetők vis­sza, hogy az atomenergia két fontos kérdésre még nem tudott válaszolni. Az első kulcskérdés az atom­erőművek biztonsága, az abba ve­tett hit. Mint hallható volt, a világ atomerőműveinek teljesítmény és termelési adatai azt mutatják, hogy az 1979-es amerikai TMI baleset okozta a fejlődés első töré­sét, de az 1986-os csernobili bal­eset volt az, amelyik meg is állí­totta a lendületet. Ennek hátteré­ben az lehet - vélekedett az előadó -, hogy kezdetben az üzemeltetők tisztelték az atomenergiát, ám ez az érzés később alábbhagyott. Teller Ede szerint az atomenergiá­tól nem kell félni, de mint Csőm Gyula mondta, „az atomenergiát megilleti a kellő tisztelet”. A másik kulcskérdés a kiégett üzemanyagok és a nagyaktivitá­sú hulladékok kezelése. A prob­lémát ezen a területen a hosszú felezési idejű és a nagyaktivitá­sú, azon belül is főleg a transz­urán izotópok jelentik. Törekedni kell arra, hogy a radiotoxicitás mértékét (a felhasználással bevitt és az eredeti radioaktivitás ará­nyát) minél rövidebb idő, lehető­leg néhány száz év alatt az erede­ti szintre csökkentsék. Ezen idő alatt a hulladék állapota még kö­vethető. A megoldás a transz­mutáció lehet, amelynek során neutron besugárzással lehet sta­bil izotópokká alakítani a radio­aktív anyagokat. Az eljárás elmé­letileg bizonyított, kísérleti ered­mények is rendelkezésre állnak, nemzetközi téren is komolyan foglalkoznak vele. A jövő nem­zedékeinek érdekében ez lenne a megfelelő megoldás. „45-50 évvel ezelőtt az energia­­termelésben paradigmaváltás kö­vetkezett be. Ma is erre lenne szükség az atomenergetikán be­lül” - fejezte be beszédét Csőm professzor. -hadnagy-Az Enrico Fermi-díjat az MNT elnöksége által felkért kuratórium döntése alapján ez évben Kerkápoly Ani­kó 3. éves PhD hallgató kapta a forró részecskék vizsgálatáról szóló munkájáért. A díjat Benito Righetti, az olasz nagykövetség kulturális attaséja adta át az MNT közgyűlésén. Bővült a Disputa szoborpark Folytatás az 1. oldalról. Utoljára az elmúlt év november 22- én lépett a nyilvánosság elé, mégpe­dig itt, Pakson. Akkor tartottuk az el­ső blokkunk üzembe lépésének 20. évfordulóját ünneplő konferencián­kat. Marx György fáradt testtel, de tiszta szellemmel és töretlen lelkese­déssel szerepelt az előadói pódiumon. Éreztük, hogy utoljára hallhattuk mé­­lyenszántó, frappáns gondolatait. Tá­vozáskor így köszönt el tőlünk: „Ugye milyen szánalmas voltam?”. Mi azt válaszoltuk: .Ellenkezőleg, is­mét Tőled tanultunk tartást és hitet az ügy szolgálatában.” Többet nem láttuk. Marx György évtizedek óta küzdött Paks ügyéért. Sűrűn járt itt már az építkezés idején is, barátaival, kollé­gáival, nyilatkozott és érvelt az erő­mű szükségességéről. Szava az akko­ri állami vezetőkhöz is elért. Az üzembe helyezést követően évente többször ellátogatott hozzánk, több­nyire diákjaival, vagy a Marslakók valamelyik rokonával. Mert megszál­lottan kereste és megtalálta a kapcso­latot a még élő Wigner Jenővel és Teller Edével, illetve a többiek leszár­­mazottaival. Örülünk, hogy segíthet­tünk a tudománytörténeti emlékeket összegyűjtő könyvének kiadásában. Sokat segített nekünk az erőmű tár­sadalmi elfogadtatásának a területén is. Érvelt, tanított, előadott az atom­energia békés célú alkalmazásának szükségessége mellett. Támogató fizi­katanári csoportot alakított ki ennek az ügynek a szolgálatára, évente tovább­képzéssel, az erőmű bevonásával. Az Ő javaslatára és együttműködésével sok évig működtettük a hazai középis­kolai környezetvédelmi pályázati rendszert. Hasonló alapokon jött létre a Szilárd Leó Országos Középiskolai Fizikatantárgyi Tanulmányi Verseny, amely döntőjének helyszíne kezdettől fogva az erőmű által fenntartott paksi energetikai szakközépiskola. Marx György élete és munkássága ezer szállal kötődik az erőműhöz. Ami­kor megpróbáltunk beletörődni a meg­­változtathatatlanba, gyorsan jött a gon­dolat: az akadémikusnak, a professzor­nak, a tanár úrnak, a munkatársnak és a barátnak fizikai formában is őrizzük meg az emlékét a magunk és az utókor számára. Döntöttünk mellszobrának fel­állításáról. Farkas Pál szobrászművész, aki személyesen is ismerte Őt, vállalko­zott a ,Eaksi Disputa” szoborcsoport szellemiségének továbbvitelére. A segítő tudós köztünk marad, pél­daként szolgálva nekünk és annak a sok tízezernyi fiatalnak, akik a szobra előtt teszik meg az első ismerkedő lé­péseket az atomerőmű kapuja felé. Köszönjük Marx György, köszön­jük Professzor Úr, köszönjük Gyuri barátunk. Maradj velünk! dr. Keviczkv László, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke Tisztelt Vezérigazgató Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt emlékező és tisz­telgő egybegyűltek! Paksot, a PAV-ot különösen tiszte­lem és becsülöm, személyesen el­mondhatom, hogy Pónya József első meghívása óta sokszor voltam itt. Saj­nos az utóbbi időben elég kevésszer. Itt mindig egy olyan szellemi környezet volt, amelynek színvonala messze ki­emelkedett. Akkor is, amikor ezt a szo­borparkot megálmodta és létrehozta. Marx György is így gondolta, hiszen ő is az ötletadók között volt, magam pedig annak idején az egyik felavató. Nem szoktam temetésen búcsúbeszé­det tartani, idegenkedem tőle, szobornál emlékezni, csak ha erre különleges okom van, például ha tanáromról, osz­tályfőnökömről, első professzoromról van szó. Marx György a világfizika pro­fesszora volt, távolról az enyém is. A Budapesti Műszaki Egyetem mel­lett működött egy KFKI-klub, talán va­laki még emlékszik rá. Idejártunk mi is többen a mérnökök közül. Ott ismer­tem meg ezt a csillogó szemű embert, aki csillogó érdekes témákról tudott le­­bilincselően előadni. Nekünk mindig egy csodálatos mesének tűnt, pedig nem mese volt, az ismert természettu­domány adatait és törvényeit használta. Emlékszem, első előadását az amerikai küklopsz-tervről hallottam, amelyben szilárd okfejtéssel mutatta be nekünk, hogy az emberiségnek nincs esélye más intelligens lényeket, civilizációkat meglátogatni, viszont van esélye arra, hogy esetleg rádió-kommunikáció út­ján kapcsolatba lépjen velük. Rövid okfejtéssel bemutatta annak a valószínűségét, hogy a már jelenleg is létező technológiánk egy ilyen civi­lizációt találjon. Hallottam beszélgetni a sokak által nem kedvelt zöldekkel. Soha nem szid­ta őket, okos érvekkel igyekezett meg­győzni őket bizonyos véleményük tart­hatatlanságáról. Hasonlóképpen gon­dolkodott az átlag emberről is, bemu­tatva nekik a sötétben is világító karóra sugárzásának és a megengedett háttér­­sugárzásnak a nagyságrendi viszonyát. Elengedhetetlen, hogy Marx György munkásságáról és tudomá­nyos életrajzáról is szóljak. Nagy áttörést jelentett 1952. de­cember 10-én publikálásra beküldött cikke, amely lényegében megalapoz­ta a lepton-szám megmaradási tör­vényt a gyenge kölcsönhatások uni­verzitásáról. Ezzel az eredményével útjára indította a magyar elméleti ré­szecskefizika-kutatásokat. Több területen kiemelkedő, nemzet­közileg elismert eredményeket ért el, de Marx Györgyöt, bár világszerte el­ismert fizikus volt, elég nehéz egy vagy két tudomány keretébe besorolni. A Magyar Tudományos Akadémi­án 75. születésnapján úgy méltattuk, mint olyan tudóst, aki egyik kiváló ta­nítványával, Szalai Sándorral közö­sen írt fiatalkori cikkében már egy teljesen új szemléletet honosított meg a fizikában, kifejtve: az atom belsejé­ben, a világegyetemben analóg folya­matok és jelenségek uralkodnak. Különösen kiemelkedő a neutrínó fizika és neutrínó asztrofizika terüle­tén végzett munkássága. Japántól az Egyesült Államokig többnyire őt kér­ték fel konferenciasorozat zárszavá­nak vagy bevezetőjének megtartására. Tudományos eredményei között vagy a mögött, aligha maradnak el oktatási eredményei. Az elmúlt év­században a fizikatanárok és a fiziku­sok jelentős része ilyen vagy olyan formában tőle kapott indítást, inspirá­­lást. Külön ki kell emelni a körülötte kialakult tudományos iskolát, amely­nek tagjai között sok kiválóság van. Mindig azt vallotta, hogy az a fiatal, kinek még több a reménye, mint az em­léke. Élete utolsó percéig hitte, hogy a jelent jobbá lehet tenni a múltnál, a jö­vőt a mánál. Tudta, hogy aki megéli, át­éli az életet, vagyis akinek véleménye van, aki alkot, az közéletet is él, a köz érdekeit szolgálja, ahogyan ő tette; al­kotott, tanított és szolgálta a közt. Marx György tudományszervező tevékenysége az 50-es évek elejére nyúlik vissza, amikor fiatalon, az első magyar fizikus vándorgyűlés egyik főszervezője volt. Éveken keresztül a főtitkára, majd elnöke volt az Eötvös Lóránd Fizikai Társulatnak, közel ötven évig főszer­kesztője a Fizikai Szemlének. Évtize­dekkel ezelőtt kezdte meg a külföldön élő magyar származású fizikusokkal a kapcsolatfelvételt, azokkal is, akiknek a szobra itt a szomszédban található. Bebizonyította, hogy egy magas szintű egyetemi tanszéknek alapvető szerepe van és lehet az ország tudo­mányos, kulturális műszaki fellendü­lésében, valamint a nemzetközi tudo­mányos és oktatási kapcsolatok fej­lesztésében. Hadd tegyem hozzá, mindig ez volt az én ideám is: tudóso­kat, egyéneket el lehet csábítani, el­hagyhatják az országot, a tudomá­nyos iskolát soha. Az ő iskolája min­dig itt marad nálunk... (Szerkesztett és szűkített változat.) ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents