Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
Nemzetközi szervezethez csatlakozott a TE IT 4 oldal___________________________________________________ATOMERŐMŰ_________________________________ 2003. december A Nukleáris Létesítmények körüli Európai Önkormányzatok Csoportja (GMF) 2003. november 13- 14. között Barcelonában tartotta meg éves közgyűlését. A spanyolországi találkozón nyolc ország képviseltette magát, melyen a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulás (TEIT) először vett részt rendes tagként. Felvételét a nemzetközi szervezetbe ugyanis a 2003 tavaszán megtartott brüsszeli GMF konferencián kérte a 13 dunántúli és alföldi települést tömörítő szövetség. A paksi atomerőmű körül 1992-ben megalakult társulást az éves közgyűlésen Török Gusztáv, a TEIT elnöke és egyben Kalocsa polgármestere, Molnár József, Geijen polgármestere, a paksi polgármester Hajdú János képviselte. A TEIT, valamint Paks képviseletét megbízás alapján Pálmai István és Dohóczki Csaba erőműves dolgozók látták el. A két napos eseményt az Európai Unió képviseletében Jósé A. Hoyos úr, az EU Közlekedés és Energiaügyi Főigazgatóságának tisztviselője nyitotta meg, aki azt követően az "Európai Energiaellátási Politikák. A nukleáris energia szerepe Európában" címmel tartott előadást. A közgyűlés első napjának további részében a kibővült GMF szervezet elfogadta az idei év tavaszán kidolgozott új alapszabályt. A hatályba lépését megelőzően a TEIT delegáció néhány esetben pontosítást kér, amit a GMF vezetése helyénvalónak talált. Ezek közül a két legfontosabb, hogy a közgyűlés akkor határozatképes, ha a tagok több mint 50 %-a jelen van, illetve a szervezet hitelfelvételeiről nem a 4 tagú elnökségnek, hanem a közgyűlésnek kell döntenie. Ezután került sor az addig ideiglenesen működő elnökség hivatalos beiktatására. A nemzetközi szervezetet spanyol elnök vezeti, akinek svéd, illetve román elnökhelyettesek segitik munkáját. A szervezet főtitkári teendőit szintén spanyol személy látja el. A vezetői jelentés elfogadását követően a közgyűlés a 2003. és a 2004. évi költségvetésről hallgatott meg beszámolót, amit azt követően el is fogadott. A második napon a társulások korábban meghatározott szempontok szerinti bemutatkozása következett. Az egyes országok képviselői előadások keretében részletesen beszámoltak az adott társulások és a közelükben lévő nukleáris létesítmények viszonyáról. Három fö területet érintettek a beszámolók. A biztonságot tárgyaló szekcióban a baleset-elhárítási tervek bemutatásáról, veszélyhelyzetek kezeléséről volt szó. A tájékoztatás és részvétel szekcióban a lakosság tájékoztatásának részletes ismertetése következett. Itt mutatkozott be a magyarországi TEIT. A szervezet történelmi áttekintését követően szó esett a működés, ellenőrzés és tájékoztatás feladatairól. A közgyűlés tagjai képet kaptak a társulás és a paksi atomerőmű viszonyáról, az elért eredményekről és a jövő feladatairól. Befejezésül a gazdaság és kompenzáció szekció következett, ahol összehasonlításra kerültek a különböző országokban kialakult gyakorlatok. A fenti témákban Pálmai István és Dohóczki Csaba ismertette a TEIT és Paks városának atomerőművel kialakult kapcsolatát. Mindhárom szekciót egy-egy fórum követett. Összefoglalva elmondható, hogy a rendezvény kitűnő alkalom volt a nemzetközi kitekintésre, megmérettetésre. A GMF tagtársulásainak összehasonlítása során kiderült, hogy nagyon sok a hasonlóság, a közös probléma, ugyanakkor jelentős különbségek is tapasztalhatók. Néhány országban jól működő társulások tevékenykednek, de van olyan ország, ahol még létre sem jött településeket öszszefogó szervezet. Kiderült, hogy több közép-európai országban létezik atomerőművek és társulások közötti támogatási rendszer, míg Nyugat-Európában nem alakult ki hasonló gyakorlat. A tájékoztatást minden ország kiemelt kérdéskörnek tekinti, hiszen a nukleáris ipar elfogadottságának egyik zálogát látják benne. A TEIT és a Paksi Atomerőmű kapcsolatát a közgyűlés résztvevői igen érdekesnek találták, több kérdést is feltettek a magyar delegáció részére. A visszajelzések azt mutatták, hogy a TEIT és a PAE kapcsolatát a bemutatott és korábbi tapasztalatok alapján példaértékűnek látják a résztvevők. A még jobb megismerés érdekében, valamint figyelembe véve, hogy a következő közgyűlés megrendezése Közép Európában esedékes, a magyar delegáció szívesen vállalta azt a feladatot, hogy a jövő évi közgyűlést Magyarországon rendezzék meg. így 2004 októberében a TEIT ad majd otthont Európa hasonló társulásainak éves összejövetelére. Dohóczki Csaba Kováts Balázs új fejezetet kezd- Eqv évvel ezelőtt indította felmentési kérelmét -Az Intranetről és egyéb híradásokból értesültünk arról, hogy Kováts Balázs, a TLK vezetője saját kérésére december 1-jével megvált beosztásától. Munkáját továbbra is a külső kapcsolatok építésének területén, egy új, önálló munkakörben végzi.- Hogyan tekintesz vissza az elmúlt időszakra?- Hamarosan a 28. évemet kezdem meg a paksi atomerőműben, és az eltelt idő alatt mindössze négy, számomra, s remélem a cég számára is fontos posztot töltöttem be. Amikor gyermekeimmel legutóbb beszélgettem, azt mondták, hogy az ilyen embert egy üvegbe zárva fel kell tenni a biológiai szertár polcára, mert a mai világban már ritkaságszámba megy, hogy valaki 3 évtizedet dolgozik egy cégnél, és életének javát ez teszi ki. Kezdetben a cég első blokkügyeleteseként dolgoztam, majd a nukleáris igazgató helyettesévé emeltek. Az 1. és 2. blokk tudományos indításvezető-helyettese voltam, s közben óraadóként tanítottam a Műegyetem szakmérnöki kurzusán. Időközben az atomerőmű közép- és főiskolájának lettem felépítője és igazgatója. 1992-től a PA Rt. társadalmi kapcsolatainak építésével, működtetésével foglalkoztam a tájékoztatási iroda, ill. a látogató központ keretei között. Itt az élet olyan, mintha az ember folyamatosan hadi helyzetben, állandó célkeresztben élne. A sajtó szenzációkeresésének, a problémák felnagyításának folyamatos kivédése, a környezettel, a régióval, a politika bizonyos vonulataival való találkozás állandó készenléti állapotot igényelt. A nap 24 órájában, hétvégén, ünnepnapokon, még a vasárnapi ebédeknél is rendszeresen megszólalt a telefon, és 11 év alatt ez lassan felőrli az embert. Valószínű, hogy a tevékenységem sokkal több volt, mint a klasszikus PR tevékenység, hiszen a negyedszázados erőműves múlt, a kapcsolatrendszer, a műszaki területtel való együttélés olyan egyéb dolgokba is belevitt, ami egy kommunikátornak általában nem dolga. Mint kommunikációs vezetőnek, a politika is bekerült az életembe. Bár ez nem az én működési területem, és sosem vágytam ilyen szerepkörre, de egy nagy állami cég nem tudja elkerülni a politika hatásait. Talán rekordnak lehet tekinteni, hogy a pályázati úton elnyert kinevezésemet hosszú évekig meg tudtam tartani. Az Antallkormány idején kerültem ebbe a pozícióba, amiben később megerősítettek a Hom-kormány, az Orbán-kormány, aztán a Medgyessy-kormány által támogatott vezetők is. Egy rendkívül gyorsan működő történelmi korszakot tudtam végigvinni egy olyan bizalmi beosztásban, amit nagyon kényesnek tartanak. Az én történetem azt jelzi, hogy sikerült kívül maradnom a politikai harcokon. Elismerték, értékelték, hogy a szakmával, és nem a politika rejtelmeivel foglalkozom, bár az ösvény néha nagyon szűk volt.- Mikor jött a gondolat, hogy megválsz ettől a munkakörtől? — Tavaly tartottuk az erőmű 20 éves jubileumi konferenciáját, melynek szervezőbizottsági elnöke voltam. Sokan összejöttünk a régiek közül, és ez jó alkalom volt a visszaemlékezésre, az életút átgondolására. Akkor született meg bennem a felismerés, hogy egy szép korszak végére értem. 11 évet töltöttem el ebben a munkakörben, és több mint 20 éven át ültem a cégvezetői asztalnál különböző pozíciókban. Tavaly ilyenkor döntöttem arról, hogy kezdeményezem felmentésemet. Elhatározásomat az erőmű vezérigazgatója elfogadta, megértésének adott hangot, és támogatásáról biztosított. Nem volt vita arról, hogy ebben a „darálóban” nem szabad életfogytiglan benne lenni. Éppen az Atomerőmű újságban fogalmaztam meg néhány hónapja, hogy ez egy nagyon nehéz döntés, de tudni kell abbahagyni. Június 30-ra terveztem a munkakörömtől történő megválást, de közbeszólt az áprilisi üzemzavar. Becsületbeli ügynek tartottam, hogy amíg az iszonyatos kommunikációs nyomást, az érdeklődési hullámot jelentősen mérsékelni nem tudjuk, addig nem távozom. Természetesnek vettem azt is, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság munkájának befejezéséig a helyemen maradok. A bizottság sarkalatos pontnak tekintette a kommunikáció vizsgálatát, és a bizottsági üléseknek magam is részese voltam. November végére kerültek helyére a dolgok, és sikerült egy korszakot lezárni. A Budapesten november végén rendezett 50. sajtótájékoztató -melyen szinte az egész magyar sajtó megjelent - egyben részemről egy csendes elköszönést is jelentett. Itt hirdettem ki, hogy nem lesz több rendszeres sajtótájékoztató, mert visszatérünk a normál alaphelyzetbe, és egyúttal bemutattam az új szóvivőt is. A cégvezetés felé olyan vállalást tettem, hogy megpróbálom felfrissíteni a TLK életét. Szakképzett fiatalok idehozatalával kívántam az utódnevelési folyamatot megvalósítani, hogy aztán nyugodt lélekkel távozhassak. Az anyagot összeállítottam, és a cégvezetés elé terjesztettem.- Milyen eredményt vársz attól a szervezetfejlesztési folyamattól, amit elindítottál?- A Tájékoztató és Látogató Központ elég kicsi létszámmal, 14 fővel dolgozik, és az évi 30 ezer látogató fogadása leköti a csapat egy részét. Érezhető, hogy a világ kommunikációs igénye egyre nagyobb, a sajtó érdeklődése, a közvélemény és a körülöttünk lévő régió viszonyulása az erőműre is komolyabb terhet ró. Ekkor jött a gondolatom, hogy a TLK- nak az eddigi belső átjárható világán - ami annyit jelent, hogy mindenki mindennel foglalkozik - változtatni szükséges, létszámán emelni, és munkatársai körében fiatalítani kell. A feladatköröket két nagy csoportra osztottam, amit osztályszintre javasolok továbbvinni. Az egyik a lakossági kapcsolatok csoportja, melynek feladata a látogató központ teljes körű működtetése, a látogatók fogadása, kísérése, a külső megjelenés biztosítása, kiállítások lebonyolítása, a cég összes rendezvényének szervezése, különböző oktatásügyi programok szervezése, saját magunk által szervezett diákpályázatok, vetélkedők kezelése, és a környezetünkben az évek óta folyó nukleáris oktatási programunk folyamatos továbbvitele, emellett a regionális települési kapcsolatok erősítése. A másik nagyobb egységnek, a tájékoztatási csoportnak elsődlegesen feladata a sajtóval való együttműködés. Ez óriási terhet jelent, hiszen csak az üzemzavart követően eddig több mint 12 ezer sajtótudósítás jelent meg, 50 sajtótájékoztatót tartottunk. Előtérbe kell kerülnie a preventív sajtómunkának a reagáló tevékenységgel szemben. Ehhez a csoporthoz tartozna a civil szervezetekkel, környezetvédőkkel való kapcsolatépítés. A harmadik, a TLK vezetője melletti csoport feladatköre a „minden más” kategóriát ölelné fel. Szerettem volna példát mutatni a cégnek abban, hogy a generációváltást meg lehet termi anélkül is, hogy megállna az élet. Egyetemet végzett, mérnöki és szakirányú PR diplomával, nyelvismerettel rendelkező fiatalokat hoztam ide, akik képesek a jövő elvárásainak megfelelni.-Milyen emlékezetes eseményre gondolsz vissza a legnagyobb örömmel?- Mindig az volt a legfontosabb, ami éppen történt. Megfordultak itt világhírű tudósok, politikusok, rengeteg konferencia zajlott nálunk. Amire mindannyian szívesen emlékezünk, az a TLK 1995-ös átadása. Különösen nagy öröm, hogy mi magunk találtuk ki a központ teljes belső képét, elrendezését, és úgy tűnik ezt sikeresen tettük, mert időt álló, és a magyar lelkűiéihez is kötődik. A szoborpark a legnagyobb magyar tudományos elmekoncentrációnak az emlékműve. Fontosnak tartjuk, hogy a sok tízezer fiatal, aki elsétál a hírességek előtt, megtanulja világukat, tetteiket, érdemeiket. Nagy élmény volt számomra, amikor Teller Ede megnézte saját szobrát, vagy amikor Hevesy György lánya a fél világot beutazva megérkezett Magyarországra, hogy édesapja szobrát láthassa. Ezek szép, kedves élmények Az idei üzemzavari esemény is emlékezetes marad, mert rendkívül nagy feladatot rótt ránk, de mégsem ez, hanem az 1993-as „paksi lázadás” - ahogy magam nevezem - hagyta bennem a legmélyebb nyomot. Paks város lakói, akiket a legerősebb bázisunknak hittünk, ekkor az átmeneti tároló létesítése ellen tüntettek, és ezzel a régiót is nyugtalan állapotba hozták. Az erőmű működése került volna lehetetlen állapotba, ha a tároló nem épül fel. Öt hónap alatt sikerült meghódítani a várost és megfordítani a lakosság nézőpontját. Ezt hatalmas eredménynek könyveltük el. Az első közvélemény-kutatás szerint februárban a városlakóknak csak 19 %-a támogatta az átmeneti tároló létesítését, júniusra már 57 %-os volt a támogatottság, ami szabad utat adott az építési engedélynek. Az eltelt időszak rendkívül izgalmas korszaka volt az életemnek. Feladatomat kihívásnak tekintettem, és óriási lelkesedéssel végeztem. Kedvelem a viszonylag nagy szabadságot adó munkát. Néha másodpercek alatt kell döntéseket meghozni, legyen az tömeggyűlés vagy kamera előtti interjú, és óriási benne a rizikó, hiszen egy rosszul elmondott szó botrányt is okozhat. Őszinte szívből kívánom utódomnak, hogy tudjon helytállni.-Mivel fogsz a jövőben foglalkozni?- Eddig nem jutott idő arra, hogy megfelelő kapcsolatot tartsunk azzal a csaknem 100 településsel, melyek nem közvetlenül a szomszédságunkban találhatók, de mindenképpen az erőmű érdekszférájába tartoznak (a 30 km-es körzet, továbbá Bátaapáti, Kővágószőllős, Püspökszilágy környéke). Az érintett körbe beletartoznak a polgármesteri szövetségek, különböző társulások, területfejlesztési összefogások, amit mind-mind kezelni kell. Felvállaltam azt az ún. Jószolgálati missziót” vagy „utazó nagykövet” szerepet, ami által ezekkel a településekkel - első körben polgármesteri, képviselőtestületi szintig — elkezdődhet a kapcsolatépítés. Gondolatom találkozott a cégvezetésével, hiszen a jövőépítés tekintetében fontos a regionális együttműködés, az információs kapcsolat megerősítése. így kaptam ezt az állást, ami ismét egy bizonyos fokú szabadságot és önálló munkakört ad. Ez a munka számomra nem idegen, mert kisebb tételben már végeztem a TLK-ban. Szoros kapcsolatban maradok azzal a gárdával, mellyel együtt dolgoztam, és a továbbiakban is segítjük egymást. Ezúton is szeretném megköszönni nekik, és mindenki másnak, aki segítette munkámat, támogatta elképzeléseimet az elmúlt évtizedben.-A magánéletedben, szabadidőben milyen változás várható?- Az én habitusommal gyorsan megtalálom majd azt az elfoglaltságot, amitől szintén nem fogok ráérni semmire. Annyi bizonyos, nem fog hiányozni a folyamatos telefoncsörgés és az állandó készenléti állapot. Megpróbálom rendszerezettebbé tenni az életemet, és kevésbé alárendelni magam az állandó külső igényeknek és hatásoknak. Amikor az ember körülnéz a környezetében, és azt látja, hogy hasonkorú kollégáinál sorban jelentkeznek az egészségügyi problémák, akkor azt figyelmeztető jelnek is tekintheti. Megpróbálok átállni egy nyugodtabb életvitelre, kiegyensúlyozottabb életmódra.- Kedves Balázs! Terveid megvalósításához sok sikert és nagyon jó egészséget kívánok!
