Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-11-01 / 11. szám

Látogatóban Pónya Józsefnél a PA Rt. nyugdíjas vezérigazgatójánál 2003. november ATOMERŐMŰ 11. oldal Munkahelyeken vagy baráti társaságban sokszor szóba kerülnek a régi, szépnek tűnő, kellemes erőműves emlékek vagy egy-egy vezető neve. Meg­kérdezzük egymástól, vajon mi van vele? A régi öreg PAV-osok, PA Rt.­­osok Pónya Józsefről, a VEZÉR-ről érdeklődnek. Korábban, a kilencvenes évek közepén látták, hogy néha-néha az erőműben megfordult. Ma azon­ban kevés hír van felőle. Ezen előzmények hatására - előre egyeztetett idő­pontban - paksi otthonában felkerestem Pónya Józsefet, hogy vele kapcso­latos kérdésekkel halmozzam el.- 1992. június 30-án ment nyugdíj­ba. A megérdemelt pihenését hogyan tölti, hogy szolgál az egészsége?- Köszönöm szépen, jól vagyok. Természetesen az idő hozza, hogy be­fejeződik egy pálya. Nagyon élvezem a nyugdíjas életet az első naptól kezd­ve. Megegyeztünk, hogy 60 évesen el­megyek nyugdíjba. Örülök, hogy így döntöttem. Csináltam magamnak egy filozófiát. Adtam magamnak 10 évet, és azt mondtam, hogyha egészséges leszek 10 évig az életemben, akkor jó lesz. Ez már túlteljesült. Hat éves kora óta hajszolják az embert, hogy tanul­jon. Amióta nyugdíjas vagyok, észre vettem, hogy van család, van gyerek. Odafigyelnek, hogy mi történik ve­lünk. Mindenre jut idő, tudunk törődni egymással. Remek ez a függetlenség. Akkor kapcsolom be a TV-t, amikor akarom. Nem vagyok sorba kötve a vi­lággal. Mint magyar ember mérgelő­döm akkor, ha másképpen gondolko­dom, mint a hivatalos politika. Felesé­gem szintén nyugdíjas. Szerencsére felnőtt fiunk, lányunk - mindketten családosok - itt Pakson élnek. Mond­hatni, nap mint nap látjuk egymást. Van négy unokánk. Szeretetben élünk. Törődünk, segítjük egymást. Jó érzés harmonikus családban élni.- Ha a 2 db 1000-es blokk építése megvalósul, akkor is elment volna nyugdíjba?- Akkor maradtam volna. Hiszen az 1000-es blokk kapavágás előtt volt. El lettek fogadva az 1000-es blokk tervei. Kicsit „nyugatosítot­­tuk”, tehát ha az megvalósult volna, maradok. Szép munka lett volna vala­mennyiünk számára. Munkánk során, amit „összeszed­tünk” tapasztalatokat az oroszoktól, hasznosítani tudtuk volna. A bekövet­kezett változások csökkentették az energiaigényt, így az akkori vélemény szerint az újabb blokkokra nem volt szükség. Ma már másképpen látjuk. Hiba volt a fejlesztést abbahagyni.- A Paksi Atomerőműnekjelentős - ma már lehet azt is mondani, hogy történelmi eseménynek számító - dá­tumai: 1975 - a Paksi Atomerőmű alapkövének elhelyezése, 1982. de­cember 28-a -azI. blokk, 1984. szep­tember 6-a - a II. blokk, 1986. szep­tember 28-a - a III blokk és 1987. augusztus 16-a - a IV. blokk üzembe helyezése. Ezen jelentős események az Ön ve­zérigazgatói idejében történtek. Ké­rem, hogy tekintsen vissza arra az időszakra, azokra az eseményekre.- Az Atomerőmű Vállalat igazán akkor kezdett el működni, amikor az I-es, majd a Il-es blokkot átvettük. Addig mi egy voltunk a sok közül, akik figyeltük, hogy hogyan épül az erőmű. Nem voltunk felelősek az építkezésért. A teher akkor zúdult ránk, amikor átadták. Az Erőmű Be­ruházási Vállalat (ERBE) feladata volt a blokkok összeszereltetése. Ne­künk kellett a blokkokat „életre kelte­ni”! Az életre keltés volt a legna­gyobb tanuló idő. Mindig bennem volt, hogyha történik valami, vajon ki tudjuk javítani a hibát? Sokat kellett tanulnunk, sok tapasztalatot szerez­tünk külföldön. Mindenhova elmen­tünk, ahol lehetett tanulni. Bizonyít­ványt kaptunk, hoztuk magunkkal, de nem tudtuk, hogy mennyit ér. Mikor aztán itt-ott történtek kis hibák, akkor kezdett bennem tudatosulni, hogy mit ér a társaság. Ki tudtuk javítani gyor­san. Úgy, ahogy növekedett a blok­kok száma, növekedett a mi terhelé­sünk és a tekintélyünk. A IH. blokk előtt kezdtük átvenni a beruházási munkálatokat. Akkor már mi felel­tünk a munkákért, a határidőkért. Mi ezt mindig betartottuk. Sikerült ered­ményesen üzemeltetni a blokkokat. Ehhez meg volt a jó szakmai üzemel­tető gárda, a „Csikócsapat”. Legfőbb feladatunknak azt tekintettük, hogy odafigyeljünk a munkánkra! Az or­szágos vezetéstől a segítséget min­denkor megkaptuk, csak baj ne le­gyen! Hagytak bennünket dolgozni! Ez volt a legfontosabb! Remek együt­tes végezte a felelősségteljes üzemel­tetést. Ma is állítom, hogy aki az erő­művet vezeti, annak a hatalomhoz kö­zel kell lennie, hiszen az erőmű álla­mi tulajdon, és ezért az államnak, mint tulajdonosnak feladatai vannak. Bejáratosnak kell lenni a vezetésnek a hatalomba. Nem a saját dicsőségéért, hanem az erőműért, hogy a MŰ érde­két minden áron képviselje!- Eseményszámba ment, ha munka­helyen, blokkokon megjelent, elbe­szélgetett a dolgozókkal. Érdeklődött, mindig kíváncsi volt az emberek véle­ményére.- Fontosnak tartottam, hogy min­denkor tiszta képet kapjak. Ismertem a vezetők véleményét - hiszen értekez­leteken mindig beszámoltak, tájékoz­tattak -, de kíváncsi voltam a dolgo­zók véleményére is, ők hogyan látják az eseményeket. Sok esetben meg­győződtem, hogy nem mindig úgy van, ahogy engem tájékoztattak. Volt természetesen olyan eset is, amikor a dolgozók nem úgy látták a helyzetet, ami a valóság. Akkor ott kellett helyre tenni a vitás dolgokat. Nagyon hasz­nosak, nagyon fontosak voltak ezek a beszélgetések. Szerettem a munkások között lenni. Nem az motivált, hogy én ezzel olcsó népszerűségre tegyek szert. Rövid időn belül kisült volna a turpisság, ha más szándékkal mentem volna az emberek közé.-Emlékszünk legrosszabb esetben is, év végén mindig járt valamennyi juta­lom a PAV-osoknak Mosolyogva mond­tuk egymás között: „Na a vezér „kihaj­tott ” egy kis pénzt számunkra Különö­sebben nem kellett harcolnunk a fárad­ságos munkával, kiérdemelt pénzért.- Hát igen, abban az időben a pénz­szerzés úgy működött, hogy volt egy állami kassza. Aki hamar ért oda, az többet kapott! Szinte ugyanazért a munkáért több helyről kaptunk pénzt. A minisztériumoknál úgy lett „eladva” a teljesítmény, hogy pénzt kaptunk ér­te. A lelkiismeretem mindig tiszta ma­radt, mert minden esetben valós mun­kát végeztünk, messze többet teljesí­tett a társaság, mint amit fizettek érte. Többszörösét vittük az államkasszába.- Emberi szeretetéről, emberségéről több esetben tanúbizonyságot tett. Munkavégzés során, ha valaki hibát követett el, és ebből jelentős kár kelet­kezett, nem a retorzió volt a vezetői in­tézkedés. legfontosabb volt az okot feltárni, és olyan intézkedést tenni, hogy ne ismétlődjék meg hasonló hiba.- Valóban voltak ilyen esetek. Fent­­ről kérték, hogy a mulasztót büntes­sem meg. Felelősséget kellett és kell éreznünk a mai napig is. Felkészült szakemberek állnak a helyükön. Nagy érték van rájuk bízva. Ismerői legye­nek, amit csinálnak. Félniük azonban nem szabad, akkor baj van. Önbiza­lom, szakmaszeretet kell, hogy betölt­se egész lényét. Ezt az érzést nekünk vezetőknek biztosítani kellett. Csak így működhet az erőmű. Az elmúlt több mint két évtizedben bebizonyo­sodott, hogy kiemelkedő eredménye­ket értünk el. A Top 25-ben mind a négy blokkunk bent volt több mint 400 blokk közül. Tipikus eset, amikor a tanítvány eredményben, tudásban lehagyja a mesterét. Valamennyien büszkék lehettünk, és lehetünk ma is az elért eredményünkre.- Amióta elment nyugdíjba, közel 1600 PA Rt.-os munkatárs is nyugdí­jas lett. Az elmúlt években több mint 600 dolgozó került felvételre a Paksi Atomerőműhöz. Egyre többen csak hallomásból ismerik. Kérem, beszél­jen arról, hogy jött Paksra?- Tatabányai Erőműben voltam igazgató. 1974-ben felkérésre - némi gondolkodás után - mint miniszteri biztosi helyettes jöttem az erőmű épí­tésére. 1976. január 1-én, amikor megalakult a Paksi Atomerőmű Válla­lat, Szabó Benjámin lett az igazgató, én pedig a helyettese. Kezdetben nem úgy mentek a dolgok, ahogyan kellett volna, ezért az atomerőmű építésének élére kormánybiztost állítottak, Szabó Benjámin személyében. 1978. decem­ber 1-vel neveztek ki igazgatónak, 1979. július 15-től vezérigazgatónak. Megvallva őszintén, nekem a mérnöki beosztás jobban tetszett. A gyakorlat­ban végezni a munkát. Sok nem szak­mai dolgot kell végezni egy vezér­­igazgatónak. Igyekeztem nem elsza­kadni a közvetlen munkától. Jó csapa­tot sikerült összehozni, így az együtt dolgozás összekovácsolt bennünket. A vezetőket és a beosztottakat is.- Számtalan elismerésben, kitünte­tésben részesült. Sok kitüntetése közül melyiket tartja a legnagyobbra?- Az Állami Díjat és a Pro Űrbe Paks díszpolgára kitüntetést tartom a legnagyobb elismerésnek. Bár tudom, hogy soha sem kapnak annyian kitün­tetést amennyien megérdemelnék. Nagyon sajnálom, hogy az Állami Díj megszűnt. Véleményem szerint a szakmai munka méltó elismerése volt ez a kitüntetés. Külön boldogság szá­momra, hogy kollégáim közül többen részesültek benne. Ugyanilyen öröm számomra, hogy a város vezetése úgy határozott, hogy díszpolgári kitünte­tésben részesít. Talán az előzmények­ről egy pár gondolatot. Kezdet kezdetén Paks olyan volt, mint egy alvó község. Az ország kü­lönböző részéről jöttünk ide dolgozni. Hétvégén a lakótelep szinte „kiürült”. Mindenki elutazott, legtöbbjük oda, ahonnan jött. Testvérhez, rokonhoz. Ezen változtatni akartunk. A sport adta a megoldást. A boksz szakosztály lét­rehozásával kezdtük. Aztán jött a töb­bi, szinte magától. Megvallva őszin­tén, a futball csapat létrehozását nem akartam. Mondván, hogy van már Paksnak egy futball csapata. De olyan aktivitással álltak neki az erőművesek a focicsapat megszervezésének, hogy kénytelenek voltunk a szervezésbe be­lefolyni. Ezután már nem volt megál­lás, egymás után kezdtek megalakulni a különböző sportszakosztályok. Ka­jak-kenu, judo, kosárlabda, teke, sport­gimnasztika, stb. Nemcsak a felnőttek sportját támogattuk, hanem az iskolás­korúak sporttevékenységét is. Szeren­csére, ami nem elhanyagolható szem­pont, pénz is volt hozzá. Kis „praktiká­val” igyekeztünk minél több pénzt itt tartani. Tudtuk, hogy amit elvisznek Pestre, az a pénz már nem kerül vissza Paksra. Lassan elértük azt, hogy min­denki számára - kinek-kinek érdeklő­dése szerint - megvolt a hétvégi prog­ramja. Megnézték a gyerekeik sport­szereplését vagy egy jó versenyt. Nem csak az erőműről hallott a világ, ha­nem a kiemelkedő paksi sportsikerek­ről is. A város szépítéséből is kivettük a részünket. Akár társadalmi munká­val, akár jelentős anyagi segítséggel. Sportpályák, létesítmények, iskola (ESZI), fedett uszoda használata min­denki rendelkezésére állt. A város szé­pítése, bővítése, fejlődése dinamiku­san haladt. A két blokk építésének el­maradásával a további bővítés, az új lakótelep létrejötte nem valósult meg.- Volt vezető kollégáival tartja-e a kapcsolatot?-A munkában, komoly szakmai ki­hívásokban, küzdelmekben a kollek­tíva összekovácsolódik. Egymást se­gítve, közösen értünk el eredménye­ket, sikereket. Jó kollektív szellemi­ség, barátság alakult ki. A barátság nemcsak addig tart, amíg nap mint nap együtt dolgozunk. Tart akkor is, amikor egyik vagy másik már nincs a csapatban. Itt Pakson a munkában el­töltött 18 év megmarad örökre az em­berben. A családos összejövetelek rendszeresek. Ápoljuk a barátságot, tisztelve egymást. Figyelemmel kí­sérjük egymás hétköznapi életét.- Köszönöm a beszélgetést. Továb­bi jó egészséget kívánva Önnek, ked­ves feleségének, szeretteinek egész családjának.- Hasonló jókat kívánok mindenki­nek, az erőmű valamennyi dolgozójá­nak és a nyugdíjasoknak, az új, álta­lam már nem ismert embereknek, és vigyék tovább azt, amit mi elkezd­tünk. MJ. Köszönet a tűzoltóknak Az életben bizonyítottak Köszönőlevelet kapott a paksi atomerőmű tűzoltósága az októ­ber 20-i tűzeset súlyos sérültjének gyors ellátásáért. A tűzoltók mun­kájukat végezték, melyről a leg­nagyobb elismeréssel szól a köszö­netnyilvánítás: „A kimentés szakszerűen és gyor­san történt. A sérült első ellátása pe­dig kifogástalanul, magas szinten valósult meg. A sérülés jellegéből adódóan a segélynyújtás ideje jelen­tősen befolyásolja a beteg állapotát és a későbbi gyógyulási hajlamot. Az Önök segítségével ez az idő igen rövid volt.” - írta Bőhm Péter pa­rancsnok úrnak szóló levelében, egyben a Paksi Mentőállomás nevé­ben is dr. Kovács Éva, az Országos Mentőszolgálat Tolna Megyei Men­tőszervezetének vezető főorvosa és Elekes Krisztián mentőtiszt. Tóbi Józseftől, az Atomerőmű Tűzoltó­ság kiképzési előadó­jától megtudtuk, hogy október 20-án délelőtt az egyik vil­lamos-elosztó helyi­ségben tűz keletke­zett, mely során az ott tartózkodó dolgozó arca és mindkét keze megégett. A tűzoltók azonnal a helyszínre siettek, és az orvosi szolgálattal közösen megkezdték a másod- és harmadfokú égést szenvedett fiatalem­ber ellátását. Elsőként a sérült bőrfelületet lefedték, és azután elkezdték hűteni. Watergel­­kendővel mely egy speciális anyaggal, watergellel átitatott, szivacsos papírhoz hasonlít - borították be arcát és két karját, majd ruhája le­fejtése után sérült testrészeit kenték be. A watergel kifejezetten égési sérü­lések ellátására szolgál; lidocain szár­mazékot és eukaliptusz kivonatot tar­talmaz. Ezekkel az eszközökkel már több éve fel vannak szerelve, de gya­korlatilag ez volt az első éles bevetés, ahol alkalmazniuk kellett. Miután az égett bőrfelület hűtését és egyben nyugtatását elvégezték, egy speciális izolációs takaróval fedték be, és hord­ágyra helyezték a sérültet. Fontos volt tisztázni azt is, hogy a sérült lélegzett­­e be mérgező anyagokat - meleg le­vegőt vagy gőzt —, melyek életveszé­lyes állapotot idézhetnek elő. Szeren­csére itt ez nem történt meg. A ro­hamkocsi a beteget a szekszárdi kór­házba vitte, ahonnan azonnal Pécsre, a Honvéd Kórházba szállították. A fi­atalember nagyon bátran viselkedett, szinte zokszó nélkül tűrte a fájdalma­kat. Valószínű, hogy a kezét plaszti­kázni kell, de az arcát talán nem. A kórház is kifejezte köszönetét a gyors és szakszerű ellátásért, az elsősegély­­nyújtás minőségéért. A köszönetnyilvánítás az Atom­erőmű Tűzoltóságnak megerősítést jelentett abban, hogy a tanultakat helyesen alkalmazzák, képzéseik eredményesek. Jól eső érzéssel fo­gadták a köszönetnyilvánítást, hi­szen azon túl, hogy munkájukról kaptak dicsérő visszajelzést, egy fi­atalemberen segíthettek, akinek nem mindegy milyen mértékben vi­seli sérülése nyomait élete során. Lovásziné Anna ORSZÁGOS MENTŐSZOLGÁLAT TOLNA MEGYEI MENTŐSZERVEZETE SZEKSZÁRD 7100 Szekszárd, Mikes utca 28. telefon, fax: 06-74-315-355 06-74-529-120 Tisztelt Parancsnok Úr! A Tolna Megyei Mentőszervezet ezen belül a Paksi Mentőállomás nevében ezúton szeretnénk megköszönni a 2003. október 20-án történt káresemény felszámolása kapcsán nyújtott segítségüket. A kimentés szakszerűen és gyorsan történt, a sérült első ellátása pedig kifogástalanul, magas szinten valósult meg. A sérülés jellegéből adódóan a segélynyújtás ideje jelentősen befolyásolja a beteg állapotát és a későbbi gyógyulási hajlamot. Az Önök segítségével ez az idő igen rövid volt. Mindennapi munkánk során ritkán történik meg, hogy a mentőegység megérkezése előtt elsősegélyben részesítsék a bajba jutottak ezért is külön öröm ilyet látni. Bízva a jövőbeni, hasonlóan gördülékeny együttműködésben, további sok erőt kívánunk munkájukhoz. .st Dr. Kovács Éva Mentőszervezet Vezető Főorvos Elekes Krisztián Mentötiszt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents