Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-08-01 / 8. szám

4. oldal ATOMERŐMŰ 2002. augusztus Nyugdíjba vonul Sztrida Ferenc Sztrida Ferenc, a Turbina Osztály vezetője nyugdíjba vonul. Ebből az alkalomból ültem le vele beszélget­ni az elmúlt pár évről.- 44 évet töltöttem az iparágban, ép­pen napra pontosan ennyi időt aktívan, mert 1958. június 30-án kezdtem dol­gozni Ajkán. Az ajkai erőműben akkor nagy bővítés volt. Különböző üzembe helyezési feladatokat végeztünk, mi fi­atalemberek. Különböző szakmákból verbuválódtak oda fiatal szakemberek, és egy idősebb mérnök - Máté Imre bácsi - volt a főnökünk, aki később az ERBE-nek az üzembe helyezési főosz­tályát vezette. Jó tanpályának bizo­nyult, mert mindenféle újszerű feladat­tal láttak el bennünket. Az üzembe he­lyezések után a Kalorikus Osztályon dolgoztam, technikusi végzettséggel. Később váltóműszakos művezető voltam. Elvégeztem az egyetemet le­velező tagozaton, és 1972 tavaszától, mint kalorikus osztályvezető működ­tem 1979-ig. Akkor kerültem ide Paksra, mivel volt egy olyan törek­vés, hogy gyakorlattal rendelkező szakemberek is segítsék az atomerő­mű építését, a szerelések ellenőrzését, illetve egy olyan üzemeltetőgárda alakuljon ki, akiknek már van erőművi gyakorlatuk. így kerültem ide 1979. június 1-jével, és turbina üzemvezetői státuszt kaptam. Mint annyi más akkori szakember, itt is vé­gigjártuk a betanulási programokat. Ha jól emlékszem pénteki nap vettek fel, hétfőn viszont Ferihegyen talál­koztunk a reptéren a munkatársaim­mal, kollégáimmal és mentünk ki Novovoronyezsbe 6 hétre. Mindenképpen szerencsés ember­nek tartom magam, hogy azt a lépést akkor megléptem: egyrészt új techni­kával, főleg technológiával ismerked­tünk meg, a másik pedig, hogy olyan fiatal emberek közé kerültem, hogy a szó igazi értelmében élvezet volt dol­gozni és nem néztük az időt, hogy meddig tart a munkaidő és mi a fel­adat. Ami előttünk állt, azt tényleg lelkesen elvégeztük. — Az elmúlt 23 év alatt amit eltöl­töttél, volt-e olyan nevezetes esemény, ami említésre méltó?- Az a helyzet, hogy nem elég egy egész újság sem; lehetne ilyen dol­gokról mesélni, nosztalgiázni. Renge­teg élmény van, főleg az üzembe he­lyezések időszakából, amikor az 1. blokkon tulajdonképpen az üzemelte­tői feladatok megkezdődtek. Saját élményem, hogy '81 nyarán, július végén a rendszerek gőzzel való kifüvatása történt. A családot már el-Sztrida Ferenc vittem Balatonalmádiba, én pedig itt 32 órán át vettem részt a munkában. Elindultam utánuk, hogy Almádiban kipihenem magam, de Németkér kör­nyékén néhány másodpercre biztosan elaludtam a volán mellet. Ez egy iszonyatos stressz volt. Megálltam, kiszálltam, tornásztam, de nem for­dultam vissza, hanem elmentem, s baj nélkül odaértem. Ez csak arra példa, hogy a munka volt az első, és nem éreztük a fáradtságot.- Pár szót mondjál a családról.-A családról azt tudom elmondani, hogy Ajkán nősültem, feleségem mérnök-tanár. Ajkán szakközépisko­lában tanított, majd amikor ide köl­töztünk, az Oktatási Osztályra került. Azóta is itt dolgozik, oktatásszervező csoportvezető beosztásban. Az idén ő is eljön nyugállományba. Két gyerekünk van: lányom orvos, Pakson dolgozik. A fiam középiskolai tanárnak készül, de informatikai me­nedzserként dolgozik. Három lányunokám van. Éppen a közelmúltban volt egy búcsúest. A kollégák búcsúztak el tőlem, és ott úgy fogalmaztam, hogy a turbinák szakijából majd az unokák papija lesz. Tehát tényleg nagy szeretettel vesznek körül engem, és én is elég sok időt töltök velük.- Mivel tervezed eltölteni a szabad­idődet?- Alapvetően úgy gondolom, hogy 44 év után nincs arra szükség, hogy rendszeres elfoglaltságot végezzek. Amennyiben esetleg a tapasztalatom­ra, tudásomra szükség van és megke­resés érkezik a cégtől vagy kollégák­tól, nagyon szívesen részt veszek kö­zös munkában. Alapvetően a családdal, pontosab­ban az unokákkal szeretnék minél több időt eltölteni. Erre jó lehetőség kínálkozik, mert fiatalon vettünk 72- ben Almádiban egy telket, és ahogy a fecskék, apránként felépítettünk egy házat.- Milyen útravalót tudnál adni a mai fiataloknak?- Talán leginkább azt hangsúlyoz­nám ki, hogy tiszteljük egymás mun­káját, becsüljük meg mások szaktudá­sát és próbáljuk néha elhinni azt, hogy másnak is lehet igaza.-Mottó?-A nyugdíjba vonulás az ember éle­tében egy olyan élethelyzet, ami ko­moly határkő, ráadásul nem is olyan jellegű, mint a pályakezdés, hogy előt­tem az élet, és hurráoptimizmus tölti el az embert. Igen nagyon jólesett az, hogy kollégáim, közvetlen vezetőim nagyön bensőséges est keretében kö­szöntek el tőlem. Hetzmann Albert igazgató hétvégi házában volt egy nagy társaság, akik megtiszteltek ezen alkalomból. Sok ajándékot kaptam; többek között egy turbinalapátot, ami végigkísért az egész szakmai életem­ben. Megható volt, köszönet érte. Igen jólesett az is, hogy akkor, amikor az aktív tevékenységem utolsó napját töl­töttem, akkor sok volt kollégám telefo­non keresett meg és köszönt el tőlem. Mindenképpen nekik is megköszönöm a jókívánságot. Szeretném ezt az alkal­mat is megragadni, hogy valamennyi volt és jelenlegi munkatársamnak is megköszönjem a munkámat segítő tá­mogatásukat és kívánjak nekik jó erőt, egészséget a további munkájukhoz.- Mi pedig egészséges, boldog nyugdíjas éveket kívánunk neked és családodnak! Wollner Pál Tanulmányúton Milánóban A Hírközlési és Informatikai Tudo­mányos Egyesület Paksi Helyi Cso­port kilencfős küldöttsége a nyár ele­jén Olaszországba látogatott. A szak­mai és kulturális csemegékkel bővel­kedő tanulmányúton a SIEMENS Information and Communication Networks S. p. A. és a FITRE Tele­communications & Electronics S. p. A. cégek fejlesztési központjaiban ta­lálkozhattunk a legújabb telekommu­nikációs, informatikai és ipari autom­­atizációs fejlesztésekkel. SIEMENS Information and Communication Networks S. p. A. Meglátogattuk a SIEMENS Information and Communication Networks S. p. A. milánói fejlesztő központját és a közel hatvanezer négyzetméteres gyár területét. Az itt alapított Microwave az utóbbi időben jelentős tulajdonosváltozáson ment keresztül. 1988-ba vette meg őket a SIEMENS, később összeolvadtak az Italtellel is. Legjelentősebb stratégiai, minőségpolitikai céljuk, hogy a fix (pont-pont és pont-sok pont közötti) vezeték-nélküli hálózatok piacveze­­tőjeként mindent az ügyfeleik meg­elégedettségének rendelnek alá. A SIEMENS leányvállalataként széles portfolióval, hatalmas kapcsolatrend­szerrel rendelkeznek. Az itteni fejlesztőmérnökök nagyon büszkék az előde­ikre, 2001-ben volt éppen száz éve, hogy az olasz Marconi szikratáviratot küldött és fogadott az At­lanti-óceán két partján. A gyárlátogatás során meg­tudtuk, hogy nyolcvanéves a rádiórendszer építés fej­lesztési világközpontja, ahol éppen járunk. Minden gyártási folyamat, az al­katrész beszállítástól a késztermékig sajátos kód­rendszerük segítségével számítógépek által, minő­­ségellenőrzötten vezérelt, így az értékesített eszkö­zök, berendezések teljes élettartam­követését biztosítani tudják, meg­könnyítve ezzel a karbantartási és ké­sőbbi fejlesztési feladataikat is. Mivel speciális alkatrészeket igényel a mik­rohullámú technika, így jelentős al­katrész-előállító bázissal is rendel­keznek. Mivel a Pannon GSM. Rt., a Magyar Államvasutak Rt., a Magyar Villamos Művek Rt. és a Paksi Atom­erőmű Rt. is használja az itt készült eszközöket, így igazán kellemes él­mény volt a helyszínen megtapasztal­ni a kiváló munkaszervezést, a tiszta­ságot, a rendet, valamint a tanúsított és hatékony minőségirányítási rendszert. A bővebb információt igénylők szá­mára jelezném a telekommunikációs és egyéb kommunikációs eszközöket gyártó milánói SIEMENS Information and Communication Networks S. p. A. honlapjának elérhetőségét: www.sie­­mens.it/ic/networks. FITRE Telecommunications & Electronics S. p. A. Az előre megbeszélt időpontban felkerestük a FITRE Telecommuni­cations & Electronics S. p. A. köz­pontját. De ki is ez a 120 fős, speciá­lis területre szakosodott, szűk igé­nyeket rugalmasan felvállaló cég? A Paksi Atomerőműben használt víz­mentes, valamint robbanásbiztos te­lefonkészülékek itt készülnek. Kez­deném a sort a számomra meglepő élménnyel. Amikor vendéglátóink közölték a termelékenységi mutató­jukat, ami meghaladja az európai per comunjcme multik 120 ezer euró/év/fő átlagát, majdnem kiesett a toll a kezemből. Ilyen kisvállalkozás is képes erre? Hát ez igazán figyelemreméltó! Az 1943-ban, Milánóban alapított, telje­sen magántulajdonú cég három diví­zióval rendelkezik. A már említett ipari igényeket kielégítő telefon és intercom eszközök gyártása mellett a civil szféra (bankok, irodák stb.) szá­mára is gyártanak kis központokat és hangosbeszélő rendszereket. A har­madik egységben önállóan igyekez­nek megoldani az előbbi két egység speciális alkatrészeinek (túlfeszült­ség-, villámvédelmi relék, tápegysé­gek, stb.) gyártását. Volt lehetősé­günk a bemutatóteremben kipróbálni az ENEL, az olasz energiaszektor cé­gével közösen kifejlesztett IF 2000 és IF 3000 kommunikációs rendsze­reket. Megismerhettük a tervezés alapvető adatait egy esetleges re­konstrukciós terv készítéséhez. Az előadók felhívták tervezőmérnökeink figyelmét azokra a FITRE túlfeszült­ség védő berendezésekre, melyek a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) ajánlásai alapján készültek és az EU távközlés hatóságai is elfogadnak. A bővebb információt igénylők szá­mára megadjuk a telekommunikációs és ipari automatizálási eszközöket gyártó milánói FITRE Telecommunications & Electronics S. p. A. honlap­jának elérhetőségét: www.fitre.it. Összegzés Összegezve a tanul­mányút tapasztalatait - terjedelmi okok miatt a teljesség igényét nélkü­lözve - úgy gondolom, élményekben gazdagodva sikeres milánói progra­mot tudhatunk magunk mögött. Beszámolómmal talán sikerül felhívni a szakmai és területi szer­vezetek vezetőinek fi­gyelmét egy, a közösséget is összekovácsoló tartal­mas külföldi kirándulás motivációs értékeire. Köszönjük a HTE, vala­mint a PA Rt. vezetőinek támogatását, akik remélhetőleg a továbbiakban is segíteni fogják a tagság aktív kezde­ményezéseit. Sipos László A gőzfejlesztő munkálataiban is élen a bokszbajnok ■■■ Magyar István HHHI Európa-bajnoki ezüstérme, bronz­érme van, megnyert 8 felnőtt ma­gyar ökölvívó-bajnokságot, 350-sze­­res magyar válogatott volt. A világot beutazta, mindent elért, amit szere­tett volna az életben. Most - immár 23. éve - a KÁIG Építészeti és Szak­ipari Szerviz Osztály dolgozik.- Pisti! Élsportolóként hogyan ke­rültél az atomerőműbe?- A moszkvai olimpiára készültem ’80-ban, amikor megkeresett az ak­kori vezérigazgató, Pónya József, és megkérdezte, lenne-e kedvem Paksra jönni az atomerőműbe. Korábban a Tatabányai Szénbányákhoz is mehet­tem volna, de akkor azt nem vállal­tam. Egyébként szigetvári vagyok, Pécsen bokszoltam a PVSK-ban 12 évig. A vezérigazgató úr megkeresé­sére igent mondtam, és megállapod­tunk a feltételekben, lakást kaptam, jó fizetést, és az edzési lehetőségek is adottak voltak. Én úgy jöttem ide, hogy ha egyszer megnősülök, itt is szeretnék maradni. Persze ideérkezésemkor nagy fel­tűnést keltettem Pakson, a válogatott melegítőjében érkeztem vezérigazga­tói kísérettel, Volvóval.- Ünnepnap nyertél felvételt a cég­hez. Hol kezdtél dolgozni?- 1980. december 25-én - kará­csonykor - vettek fel a céghez, aszta­losnak. Az asztalosműhelyben kezdtem (ez ma a KÁIG büfé) dolgozni. Annak ellenére, hogy első osztályú sportoló­ként munkaidő-kedvezményt kaptam az államtól, én reggel 5-kor keltem, és minden nap jöttem dolgozni. Most már 23 éve vagyok a cégnél, de soha egy percet nem késtem a munkahelyemről. A régiek közül mára mindenki el­ment nyugdíjba, egyedül maradtam. A komoly, nagy jelentőségű mun­kákban mindig benne voltam, régen is, most is.- Úgy tudom, az idén a gőzfejlesz­tők dekontaminálás nélküli kollektor­cseréjében is részt vettél.- Ez így van, a gőzfej lesztős mun­kákban is benne voltam. Mivel ez fo­kozottan sugárveszélyes munka, so­kan félnek tőle. Azonban én ennek veszélyét vállaltam, ezt tartalmazza a munkaköri leírásom is. Ha ezért kap­ja az ember a fizetését, ezt el kell vé­gezni. A gőzfejlesztőbe belebújni, a nagy melegben, sugárzásban, nem egyszerű feladat, de ennek kell meg­felelni. Mi a gőzfejlesztő padlózatát terítettük, nyolcunk közül egyszerre hárman voltunk benn kb. 20-22 per­cig. A legjobb tudásod szerint, begya­­korlottan kell végezni a munkát, hi­szen az egészséged teszed kockára. Hiába van benn víz, a sugárzás nagy, mert az árnyékolást, az ólmot csak utánunk tudták berakni. Az idén sze­rencsére a vezetőség, a karbantartási igazgató úr intézkedett az árnyéko­lásra, a dolgozók védelme érdekében. Magyar István —A családtagjaid is erősen kötődnek a sporthoz, talán nem véletlenül... Fe­leséged is a sport révén ismerted meg?- Igen, ő Pécsett a PVSK-ban NB II-ben kosarazott, egyébként paksi lány. Itt ismertem meg. 1982-ben nő­sültem meg, most vagyunk 20 éves házasok. A gyerekeim már Pakson születtek. A lányom 20 éves, a kapos­vári tanítóképző főiskolára fog járni szeptembertől, a fiam 17 éves, két szakmunkásvégzőt végez egyszerre. Ő futballozik, magyar bajnok lett a Marcali színeiben. Ötven gólt rúgott, gólkirály lett. A lányom is sportol, bár nem versenyszerűen. Én nem bántam meg, hogy idejöt­tem. Rengetegen ismernek, szeretnek Pakson. Előtte a világot beutaztam, csak Ausztráliában nem voltam. Új- Zélandon, Ázsiában, Afrikában, Ame­rikában, Japánban, Koreában, Mongó­liában, mindenhol jártam. Most azon­ban szeretek itt, Pakson élni. -£.-

Next

/
Thumbnails
Contents