Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-05-01 / 5. szám

2002. május ATOMERŐMŰ 3. oldal A 2. blokki SZBV csonk javításának munkálatai Az Atomerőmű újság áprilisi szá­mában ígéretet tettünk arra, hogy a 2. blokki főjavítás során az SZBV hajtások esési sebesség méréseinél tapasztalt eltérésről, a probléma feltérképezéséről és az azt követő hibaelhárításról részletesen beszá­molunk. A karbantartási szervezet igazgatója, Németh Gábor tájékoz­tat a munkálatokról. A 2. blokk leállási programjának végrehajtása során sor került a Sza­bályzó és Biztonságvédelmi (SZBV) rudak ejtési próbájára. Ennek kereté­ben az egyes hajtások működőképes­sége és a rudak esési sebessége is az ellenőrzés tárgyát képezte. A mérési eredmények alapján az egyik csonknál az esési sebességek­nél eltérést tapasztaltunk. A jelenség elemzését követően az a döntés szüle­tett, hogy - bár az eltérés mértéke a megengedett tűrésmezőn belül ma­radt - mindenképpen ellenőrizni kell a csonk állapotát. Az ellenőrzéshez kiszereltük a haj­tást, majd elvégeztük a csonk belső vizuális vizsgálatát. A hajtás egy meghatározott helyének külső felüle­tén meghúzási nyomokat észleltünk, a tok felülről történő vizsgálata során a csonk védőcső alsó síkjától mintegy 150-170 mm-re egy 12-15 mm-es magasságú, kb. 200 mm hosszúságú deformációt találtunk. A vizsgálat eredményét jegyzőkönyvben és fel­vételeken rögzítettük. A deformáció feltárását követően kérdésként merült fel, hogy a sérülés csak a csonk védő­csőre, a béléscsőre, esetleg a csonkra is kiterjed. A kérdés tisztázása érde­kében elvégeztük a csonk védőcső és a csonk béléscső közötti rés vizuális vizsgálatát. A vizsgálat során megál­lapítottuk, hogy a csonk béléscsövön is hasonló deformáció látható. Szükséges volt annak igazolása, hogy a többi hajtás tekintetében nem lépett-e fel a 21-34-hez hasonló, de kisebb mértékű deformáció. Ezért azt a döntést hoztuk, hogy minden védő­cső és betétcső közötti átjárhatóságot egy speciálisan erre a célra gyártott réskaliberrel ellenőrizni kell az ellen­őrzési program alapján. Az SZBV tokok tervezett vizuális ellenőrzése során a 12-61 koordinátájú toknál rendellenességet észleltünk. A tok alján 3 db deformáció volt látható. Az eredmények ismeretében az alábbi döntés született: • a 21 -34 számú csonknál ki kell cserél­ni mind a bélés- mind a védőcsövet; • a 12-61 számú csonknál tokot kell cserélni; • a többi hajtás beavatkozás nélkül al­kalmas az üzemeltetésre. A probléma kezelése kapcsán a Sko­da Energetika Gépgyár — mint gyártó­mű — is bevonásra került. A műszaki döntések megfelelőségét a helyszínen lévő gyártóművi szakértő is igazolta. Ezzel párhuzamosan, a munkavég­zés környezetének sugárzási viszo­nyainak javítására elrendeltük vala­mennyi hajtás kiszerelését, valamint árnyékoló fal kialakítását. Ezen túl­menően a 21-34 koordinátájú csonk környezetében nedves dekontam­­inálás került elvégzésre. A hiba elhárításához ki kellett dol­goznunk a technológiát és az eszköz­­rendszert a sérült elemek kiszedésé­hez, majd a helyreállításhoz. Mivel a csonk védőcső eltávolítását a csonk béléscsövön található defor­máció akadályozta, szükségessé vált annak felhasítása. A gyártástechnoló­giák tartalmazták a védőcső rögzítő varratának lemunkálását is, melyhez célgépet alkalmaztunk. Az alsó rögzítő varrat eltávolítása kézi köszörüléssel, a felső rögzítő varrat eltávolítása forgácsoló célgép­pel történt. A csonk béléscső kihúzá­sát célszerszámmal végeztük. A ki­szedett cső vizsgálatait ellenőrzési program alapján elvégeztük, azonban hibahelyet nem találtunk. Az Anyag­­vizsgálati Osztály további ellenőrzé­seket hajtott végre (pl. héliumos tö­mörségvizsgálat), amelynek során nem találtak semmilyen tömörtelen­­séget, ezért a folyadék bekerülésének helyét tovább kellett vizsgálni. Ennek érdekében a csonk környe­zetének alapos tisztítását követően megkezdődött a felület vizsgálata. A vizsgálat során indikációt találtunk a szénacél csonk és a plattírozás között. Ennek feltárására technológia ké­szült, és az engedélyezést követően megkezdődött az indikáció kiköszö­rülése. A művelet utáni méretellenőr­zés megállapította, hogy a kiköszörü­lés legnagyobb mértéke 0,82 mm. Ez a méret nem haladta meg a gyártómű pótlás nélkül eltávolítható hibamély­ségére vonatkozó kritériumát. A helyreállításhoz elkészült a he­gesztési technológia. Az OAH NBI által kiadott engedélyek, valamint a próbák eredményei alapján megkez­dődött a helyszíni helyreállítás. A bé­léscső befűzését sikeresen végrehaj­tottuk, majd a felső és az alsó rögzítő varratot behegesztettük. Ezt követően került sor a védőcső behelyezésére és az azt rögzítő varrat hegesztésére, majd lemunkálására. A vizsgálatok eredményei alapján ez a művelet is sikeresen zajlott le. A hiba elhárításán túl lényeges volt, hogy a deformáció kialakulásá­nak lehetséges okát feltárjuk. Ennek megállapítására a munkálatok közben a kiszerelt csonk béléscső és a csonk közötti térből dörzsmintákat vettek. Ennek elemzése során egyértelműen bebizonyosodott az a feltételezés, hogy a két cső közötti térben primer­­köri hőhordozó - boros víz volt. A ki­szerelt csonk béléscsövön a deformá­ció szélénél látható világos folt is er­re enged következtetni. A hiba kelet­kezésének feltételezett mechanizmu­sa szerint a bezárt térrészben levő ala­csonyabb nyomású közeg felforrása okozta azt a nyomásnövekedést, amelynek hatására a csöveken a de­formáció keletkezett. A hiba kialakulásának pontosabb meghatározása céljából megkezdődött a folyamat számítógépes modellezése is. Körültekintésünket igazolja, az Egyesült Allamok-beli David Besse atomerőműben a reaktor felső blok­kon komoly anyagfogyást tapasztal­tak, melynek hatására az NRC (az amerikai nukleáris felügyelet) az USA nyomottvizes atomerőműveiben teljes körű anyagvizsgálati program végrehajtását írta elő. Környezetünkben a Krsko atomerő­műben tettek komoly lépéseket, a blokk leállítását követően soron kívüli anyagvizsgálatokat végeztek az esetle­ges hibahelyek feltárása érdekében. A probléma feltérképezése és kezelése során meghatározó tényező volt a PA Rt. cégvezetésének felelős magatartá­sa, amelynek köszönhetően az alkal­mazott technológia megfelelőségét és eredményességét igazolni tudták a munkavégzésben részt vevők. £. Sajtótájékoztató az OAH-ban Törzsvezetési gyakorlat a Védett Vezetési Ponton Az Országos Atomenergia Hivatal rendszeresen tájékoztatja a sajtó képvi­selőit, és rajtuk keresztül a nyilvános­ságot minden, az atomenergiával kap­csolatos fontosabb eseményről. így volt ez április 30-án is, amikor a Bécs­­ben megtartott nukleáris biztonsági ér­tekezleten végzett munkáról számolt be dr. Rónaky József, az OAH főigaz­gatója. A beszámolót követő kérdések megválaszolásában segítséget nyújtot­tak Dr. Kobblinger István és dr. Vöröss Lajos főigazgató-helyettesek. A nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény végrehajtását az egyezményhez csatlakozott orszá­gok háromévente értékelik. A máso­dik felülvizsgálati értekezletre 2002. április 15-26. között került sor Bécs­­ben, a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökségen. Az értekezleten a szlovén Miroslav Gregoric elnökölt, a magyar küldöttséget dr. Rónaky József vezet­te, a küldöttség tagjai a Hivatal és a paksi atomerőmű szakemberei voltak. Az 1996-ban életbe lépett egyez­ményt 53 ország írta alá és ratifikálta, a felülvizsgálati értekezleten 46 tagál­lam vett részt. A világ jelenlegi 448 erőművi reaktorából 428 a részes álla­mok területén található, de az egyez­ményhez számos atomerőművel nem rendelkező ország is csatlakozott. A részes országok fél évvel a felül­vizsgálati értekezlet előtt nyújtották be a biztonsági egyezmény szellemé­ben készített nemzeti jelentésüket. Valamennyi részes ország megtekint­hette valamennyi jelentést, megjegy­zéseket tehetett, illetve kérdéseket te­hetett fel. Az országokat hat csoport­ba sorolták, minden csoportban öt na­pon át elemezték a csoporthoz tartozó országok jelentéseit. A magyar nemzeti jelentés mintegy 100 oldal terjedelmű, mind magyar, mind angol nyelvű változata megte­kinthető az Országos Atomenergia Hivatal honlapján. A magyar jelentést a megjelent külföldi szakemberek el­ismeréssel fogadták, a jelentéshez fel­tett kérdéseikre szakszerű, kielégítő választ kaptak. A benyújtott jelentések többsége az egyezmény szellemének megfelelően részletesen mutatta be a nukleáris biztonság helyzetét. A kérdések és vá­laszok megvitatása minden esetben szigorú szakmai elvek alapján, nagy nyíltsággal történt. Emelte a felülvizsgálati értekezlet jelentőségét, hogy az első értekezlet óta eltelt időben több országban vál­toztak meg a villamosenergia-ipar feltételei, tulajdonos-váltásokra, pri­vatizációra, deregulációra került sor. Az elmúlt időszakban több ország­ban vették tervbe - politikai, gazdasági okokból - atomerőművek leállítását. Az értekezlet külön felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy az atomerő­művek leállítását tervező országokban se csökkenjen a nukleáris biztonság színvonala az üzemeltetés befejezéséig. A konferencia utolsó napjain meg­fogalmazott és teljes konszenzussal elfogadott záró dokumentum a követ­kező megállapításokat tette: • a nemzeti jelentések benyújtása, a kérdések, megjegyzések és válaszok megvitatása kedvezően hat a nukleáris biztonság növelésére szerte a világban; • a részes országok demonstrálták elkötelezettségüket a nukleáris biz­tonság növelésére; • az első felülvizsgálati értekezlet óta eltelt időszakban komoly haladás történt a jogi szabályozás, a hatóságok függet­lenségének növelése, az anyagi források megteremtése és a nukleáris létesítmé­nyek működtetése terén. A korábbi szabványok alapján épített régi erőmű­vek biztonságának növelése jól halad; • továbbra is nagy figyelmet kell fordítani a biztonsági kultúra növelé­sére, az erőművek élettartam-gazdál­kodására, a biztonságnövelő intézke­désekre, a szaktudás fenntartására és a hatósági munka hatékonyságára. A részes országokban folyó jelenlegi te­vékenységek jó irányba mutatnak; • a részes országok felhívják az atomerőművet működtető, nem részes országokat a mielőbbi csatlakozásra. A részes országok ismét megerősí­tették elkötelezettségüket az egyez­ményben foglaltak iránt. A Balesetelhárítási Szervezet vezetési csoportjának gyakoroltatására került sor 2002. április 23-án. A törzsvezeté­si gyakorlat célja az úgynevezett „má­sodik vonal” tevékenységének gyako­roltatása volt. Az eddigi gyakorlatok során javarészt ugyanazok a szemé­lyek vettek részt a törzs munkájában. Abban az esetben, ha a törzs tagjai nem elérhetőek, vagy hosszan elhúzó­dó eseménynél váltásra van szükség, egy esetleges valós helyzetben történő balesetelhárításban nagy eséllyel fog­nak részt vermi a helyetteseik. Az erre való felkészülés első lépé­seként a vezetési csoport tagjai kije­lölték helyetteseiket, akik az ő távol­létük esetében mozgósíthatóak. A gyakorlat második felében ők vették át az irányítást. A gyakorlat technológiai esemény­sora egy primer-szekunder köri átfo­lyással kezdődött 8 óra 30 perckor. A Sugárvédelmi Osztály előzetesen elké­szítette az eseményhez kapcsolódó ra­diológiai helyzetfelmérést; a fiktív tá­jékoztatás ezeken az adatokon alapult. A vezetési csoport riasztása, majd beérkezése után a vállalatvezetői ügye­letes vezetésével - és ekkor még az el­ső vonal munkájával - megkezdődött a balesetelhárítás. Az események gyors egymásutánja következtében 10 óra 30 perckor súlyos kibocsátás történt a kör­nyezetbe, a törzs elrendelte a teljes el­zárkózást. Az óvóhelyet hermetikusan lezárták. Ezután történt meg a váltás, a második vonal vette át a vezetést, és oldotta meg a feladatokat. A gyakorlatban új elemként jelent­kezett az, hogy a Védett Vezetési Pontra történő beléptetést a Biztonsá­gi Szolgálat ellenőrizte; kizárólag a BESZ kártyával rendelkező szemé­lyek léphettek be a WP-re. A gyakorlat zárásaként a megfigye­lő és a vezetési csoport tagjai értékel­ték a végrehajtás menetét. Megállapí­tották, hogy minél több váltás bevo­nása szükséges a gyakorlatokba, azért, hogy minden esetben biztosított legyen a veszélyhelyzet kezelése. A gyakorlatot sikeresnek minősítették. A novemberi nagy gyakorlat a Bal­esetelhárítási Szervezet teljes körű bevonásával zajlik majd.

Next

/
Thumbnails
Contents