Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-04-01 / 4. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2002. április OSZTÁLYTABLÓ A Környezetellenőrző Laboratórium ugyan nem önálló osztály, hiszen a Sugárvédelmi Osztályhoz tartozik, ám egy teljesen kü­lönálló egységet képez, ezért mutatjuk be a 21. éve létrehozott laboratóriumot. Dr. Germán Endre Dr. Germán Endre 1976. szeptem­ber 1-én nyert felvételt az akkori Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Törzsszáma 00624, amely szerint az első tízben van a ma még az erő­műben dolgozó alapító tagok kö­zött. Kezdettől fogva a Környezet­ellenőrző Laboratórium vezetője, és ma is ezt a pozíciót tölti be. Neve összeforrt az erőmű környezetének sugárvédelmi ellenőrzésével, s mint az egyik legrégebbi „motorost” kérdezem: hogyan kezdődött?- A debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Természettudományi Kara fizikus szakának elvégzése után, 1970 nyarán kezdtem dolgozni az Izotóp Intézetben Budapesten. 1976 közepén hallottam, hogy szer­veződik a Paksi Atomerőmű. Meg­keresve az akkor már megalakult vállalat vezetőit - Pónya József és Szabó József urakat - ők a kömye­­zetellenőrzés területét ajánlották fi­gyelmembe, mondván, az ezzel kap­csolatos munkák már jóval az atom­erőmű üzembelépése előtt megkez­dődnek, és itt van szükség emberre. Rövid gondolkodási idő után elfo­gadtam az ajánlatot, annál is inkább, mert nem állt távol tőlem a környe­zetvédelem. így kerültem a Kömye­­zetellenőrző Laboratórium majdani vezetőjeként 1976. szeptember 1-én atomerőműves állományba, és azóta is ezt a munkakört látom el. Közben, 1996 és 2000 között a laboratórium­vezetői teendők mellett elláttam a Sugárvédelmi Osztály Nukleáris Környezetvédelmi Üzemének üzem­vezetői feladatát is. Összegezve, 33 év alatt volt két munkahelyem, s az atomerőműben felvételem óta egy­azon munkahelyen mindvégig gya­korlatilag ugyanazt a munkát végez­tem. Ezt valószínűleg kevesen mondhatják el magukról a társaság­nál. S mivel a sugárveszélyes minő­sítésű munkakör révén már elértem a korkedvezményes nyugdíj-jogosult­ságot, feltehetően innen hagyom ab­ba az aktív éveket.- A jövőről még később kérdezlek, most inkább az eltelt 26 évről. Hol, kikkel, hogyan dolgoztál?- A Kömyezetellenőrző Laborató­riumot - amelyet, illetve az itt dolgo­zó kollégákat e tabló keretében mu­tatjuk be - 1981 áprilisában adták át. Azóta végezzük munkánkat: a kü­lönböző környezeti közegek radioak­tív izotóp tartalmának és a környeze­ti gamma-sugárzás dózisának méré­sét. A tevékenységünket talán az a kétoldalas táblázat jellemzi legjob­ban, amely precízen rögzíti, hogy milyen fajta mintát honnan, milyen gyakorisággal, mikor kell begyűjte­ni, miképp kell feldolgozni és mérni. A részletek taglalása nélkül csak annyit, hogy mintegy 20 környezeti mintafajtát ellenőrzünk, az éves vizsgálati szám kb. 3500. Ezt a mun­kát rajtam kívül hat kolléga végzi, ők majd szólnak a hozzájuk tartozó részterület egy-egy jellegzetességé­ről. A laboránsok mindegyike régi erőműves, hárman közülük pedig jó­val több, mint tíz éve itt a laboratóri­umban dolgoznak. Szeretném hinni, hogy jó közösséggé kovácsolódtunk össze, ismeijük egymás erényeit és gyöngéit, s ami igen fontos, egymást kisegítve törekszünk a feladatok le­hető legjobb ellátására. Hozzáten­ném, hogy szívesen emlékszem visz­­sza azokra a kollégákra, akik koráb­ban a laboratóriumban dolgoztak, és remélem, ők is hasznosnak ítélik az itt töltött éveket.- Nagyon szép, kellemes, kulturált kinézetű a laboratórium. Jólesik az elismerő vélemény. A munkahely kinézetét is magunk alakí­tottuk ki, illetve tartjuk fenn. Nem­csak azért, hogy a kinézet feleljen meg a funkciónak, hanem azért is, mert kellemesebb a munkavégzés kulturált körülmények között. Persze, egy teljes építészeti felújítás nem túl­ságosan szívmelengető folyamat, és volt ilyenben részünk 1986-ban, majd 1998-1999-ben is. Mindezekkel együtt teljes az a kép, amely kívülről - az erőműből nézve — „szanatórium­nak” láttatja a laboratóriumot. S ha már itt tartunk: nagyon szeretnénk a laboratórium gépkocsijai számára egy megfelelő méretű garázst építtetni a laborépület mellé. A legutóbbi felújí­tás során már el is készült az előzetes terv, és talán egyszer pénz is adódik a beruházásra.- Hogyan látod a szakmád jövőjét?- A nukleáris kömyezetellenőrzés­­re - akárcsak a hagyományos kör­nyezetvédelemre, kömyezetellenőr­­zésre - hosszú távon és egyre inkább szükség van, illetve lesz. Az erőmű vonatkozásában elég itt csak utalni a normálüzemi ellenőrzés mellett az esetleges élettartam-hosszabbítással, a kiégett fűtőelemek tárolásával, va­lamint a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végső elhelye­zésével kapcsolatosan várható kör­nyezetellenőrzési feladatokra. Nap­jainkban pedig itt van az immár 20 éve működő kibocsátás- és kömye­zetellenőrző távmérő rendszer teljes rekonstrukciójával járó feladat-döm­­ping. Aki tehát érdeklődését, munká­ját, megélhetését erre a területre fó­kuszálja, bizonyosan hosszú távra tervezhet. — Eddig csak a munkáról beszél­gettünk. Mondanál valamit a csalá­dodról, hobbidról?- Talán még valamit az előbbiről. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan munkát végezhettem, ami egy­ben a hobbim is. A laboratóriumi munkát, a vele kapcsolatos tevékeny­séget - jelentések, tanulmányok és közlemények írását, előadások tartá­sát, az utazásokat, konferenciákat stb. - soha nem éreztem fárasztónak. A la­boratórium jó körülményeket nyújtott az elmélyültebb munkavégzéshez. Ha nem tűnik szerénytelenségnek, mon­danám, a munkám szinte az életfor­mám is egyben. Tulajdonképpen ezért sem érdekelt más munkakör vagy ma­gasabb beosztás. Gondolom, vagyunk egypáran - „öregek”? - akik nemcsak a fizetésért dolgoztunk, és nemcsak a hivatalos munkaidőben, hanem sze­rettük, élveztük is azt, amit csinálunk. Nos, ehhez megfelelő családi háttér is kellett. Feleségem, akit Szekszárdon ismertem meg jó 20 évvel ezelőtt, megértő partner volt ebben, bár oly­kor ajánlotta, hogy költözzem be a la­boratóriumba. Erre azért tartósan nem került sor, valamilyen járattal valami­kor mindig hazaérkeztem. Két fiunk van, az idősebbik első éves építészmérnök hallgató Buda­pesten, a kisebbik elsős gimnazista Szekszárdon. Különösebb hobbim a fent elmondottakon kívül nincs, ha­csak talán az nem, hogy ahol élek, ott úgy igyekszem kialakítani a körül­ményeket, hogy családommal együtt jól érezzem magam. Ahogy az ember felett szállnak az évek, egyre inkább a csöndre, nyugalomra vágyik. Nagy a családunk, fiaimnak 10 unokatest­vére van, és ha csak részlegesen is összejön a rokonság, nagy öröm a sok szép, vidám gyermeket látni. Van egy kis, tomácos sváb parasztházunk Mecseknádasdon, kellemes környe­zetben, lehet, hogy egyszer majd oda vonulunk vissza a feleségemmel. Beczo Béla Becző Béla a laboratórium egyik legrégebbi dolgozója. Fő feladata a környezeti minták gyűjtése, ami önálló, lelkiismeretes munkát téte­lez fel, hiszen nincs mellette a főnö­ke, s ha itt hiba következik be, azt utólag nehéz észrevenni, korrigál­ni. Mesélj magadról, a munkádról:- 1947-ben születtem. Végzettsé­gem általános műszerész, beállító műszerészként kezdtem dolgozni. Később a sütőiparnál vízkeverő- és gázautomaták javításával foglalkoz­tam. Paksra egy baráti látogatás so­rán kerültünk a feleségemmel. Na­gyon megtetszett a város, és szeret­tem volna az Atomerőműben elhe­lyezkedni. Kérdésemre elmondták, hogy a Sugárvédelmi Osztályon tud­nának alkalmazni, mint leendő dozimetrikust. Számomra jó lehető­ség volt egy új szakma elsajátítása, ezért elfogadtam az ajánlatot. Nagy kedvvel és szorgalommal elvégez­tem a kötelező tanfolyamokat, és jó eredménnyel megszereztem a dozimetrikusi szakképesítést. 1982 januárjában Novovoronyezsben szakmai gyakorlaton vettünk részt hat dozimetrikus társammal együtt. Az 1. blokk üzembe helyezését foko­zott figyelemmel, izgalomtól sem mentesen kísértem végig.- Mikor kerültél a Környezetellen­őrző Laboratóriumba?- Jelenlegi munkahelyemre 1983 márciusában kerültem, amit, úgy ér­zem, kellő odaadással és szorgalom­mal látok el mind a mai napig. Előbb mintagyűjtő laboránsként dolgoztam, később izotóplaboránsi munkakörbe kerültem. Munkám során nagyon sok kollégával kerültem kapcsolatba az elmúlt évek alatt. A feladatokról konkrétan annyit szeretnék elmonda­ni, hogy ezt a munkakört ketten látjuk el, és az erőmű 30 km-es körzetéből gyűjtjük össze a mintákat napi, heti, havi, negyedéves és éves rendszeres­séggel. Ezen kívül elvégezzük az ál­lomások takarítását, a kisebb javításo­kat, karbantartásokat, de raktározási, szállítási és egyéb feladataink is van­nak olykor az egész osztály számára. A munkámat azért szeretem, mert önállóan, saját belátásom szerint állít­hatom össze immár 19 évi tapasztalat alapján. Feladataink végrehajtását na­gyon befolyásolja az időjárás, külö­nösen az esős időszakokban és a téli hónapokban. A laboratórium négy dí­zel autót üzemeltet, melyek a szabad ég alatt parkolnak. A hideg éjszakák után bizony nem kevés fáradságunk­ba kerül az üzembe helyezésük. (De jó is lenne egy fűtött garázs!) A hó­esés miatt olykor több köbméter havat kell ellapátolnunk, mire be tudunk ül­ni az autókba. És még csak ezután jön a java: több kilométeres út megtétele havas, jeges, vagy éppen vizes, sáros földúton, nagy gödröket kerülgetve. Folytatás a 7. oldalon. Dr. Tisza Fercncné Dr. Tisza Ferencné, Évike hosszú időt töltött a Nukleáris Környezet­­védelmi Üzem másik laboratóriu­mában, a Kibocsátás-ellenőrző Laboratóriumban. Onnan került át a Környezetellenőrző Labora­tóriumba, amely alig pár lépésre van a lakásuktól. Sok időt nem kell a munkába járással töltenie. — Kérlek, mondd el pár mondat­ban, miként kerültél Paksra, illetve az erőműbe! — Több mint húsz éve élek a csa­ládommal Pakson. Gyógyszertári asszisztensként kezdtem dolgozni, és tizenöt évet töltöttem el ebben a munkakörben. A laboratóriumi mun­ka érdekelt legjobban a gyógyszer­­tárban is. 1987-ben kerültem az ak­kori PAV-hoz, és tizenkét évig dol­goztam a Kibocsátás-ellenőrző La­boratóriumban izotóplaboránsként. Az erőmű folyékony és légnemű ra­dioaktív kibocsátásának folyamatos ellenőrzését végeztük. Jelenleg a Kömyezetellenőrző Laboratórium­ban dolgozom hasonló munkakör­ben. Feladatom a PA Rt. nukleáris kömyezetellenőrzésével kapcsolatos tevékenységek végzése.-Meglehetősen hosszú ideje dolgo­zol ebben vagy hasonló munkakör­ben. Ezek szerint megtaláltad, amivel szívesen foglalkozol és elégedett vagy. — Szerencsés embernek érzem magam, mert munkám során igen nagy tudású főnöki kar irányítása alatt dolgozhattam, de köszönettel tartozom kollégáimnak is mindig segítőkész, emberséges magatartá­sukért. — Magánéleti vonatkozásban is ilyen szerencsésnek érzed magad?- Amint a riport elején említettem, a családommal élek Pakson. A fér­jem orvosként dolgozik a Városi Rendelőintézetben. Két felsőfokú végzettséggel rendelkező lányunk van. Amíg a gyerekeink „ki nem re­pültek”, örömmel követtük pályájuk szép alakulását. Ma szabadidőnkben kettesben járjuk a természetet, kirán­dulunk, sokat olvasunk és megpró­bálunk minél több segítséget megad­ni a gyerekeinknek, hogy munkájuk mellett nekik is maradjon idejük ki­­kapcsolódásra vagy éppen arra, hogy tovább képezzék magukat. * Lukácsné Illés Éva Lukácsáé Illés Éva ősz haja ellenére a legszebb korban lévő hölgy a labo­ratóriumban. O maga így vall erről:- 1984 októbertől dolgozom a Kömyezetellenőrző Laboratórium­ban. Most a legszebb korba lépek, hiszen 18 éve lesz, hogy itt vagyok. Férjemmel, Lukács Zoltánnal 1978 januárjában jöttünk az Atomerőmű­höz a Péti Nitrogénművektől. Én ak­kor a Vegyészeti Osztályra kerültem, majd úgy hozta a sors, hogy 1984- ben lett egy szabad hely a laboratóri­umban és ide kerültem. Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, de ha vissza­gondolok, szinte olyan, mintha most kezdenék. Izotóplaboránsként dolgo­zom, feladatom a különböző környe­zeti minták (kihullás, levegő, tej, fű stb.) feldolgozása, előkészítése mé­résre, a környezeti dózismérők kiér­tékelése, az adatok archiválása.- Nem válik unalmassá, megszo­kottá nap mint nap ugyanazt csinálni?- Az évek során jönnek új felada­tok, új minták, új műszerek. Meg kell tanulni az új módszereket, és mire az idő múltával megunnám, megint jön egy új feladat, egy másik vizsgálati eljárás.-A családról mondanál néhány szót?- Férjem a KÁIG Szerviz Főosz­tály főosztályvezetője. Két gyerme­künk van. Péter 23 éves, a BME Építészmérnök Karának hallgatója. Gabriella 20 éves lesz, ő közgazda­­sági pályára készül.- Ha megkérdezik, paksinak ér­­zed-e magad, mit válaszolsz?- Teljes mértékben paksi vagyok, mivel az édesanyám is itt lakik a szomszéd faluban, az öcsém szintén, a féljem testvére családostól ugyancsak itt vert gyökeret. Szóval, a tágabb csa­lád, a rokonság is közel van hozzánk. A lakótelepen építkeztünk, és nagyon szeretem a házunkat, azt a környéket, ahol élünk. Bízom benne, hogy még sokáig élvezhetem ezt a környezetet, beleértve a laboratóriumi munkát is.

Next

/
Thumbnails
Contents