Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
2002. április ATOMERŐMŰ 7. oldal Bodnár Róbert Bodnár Róbert radiokémikus vegyészmérnök a Környezetellenőrző Laboratóriumba 1998-ban került, már némi erőműves múlttal a háta mögött. O a fiatal generációt képviseli idősebb kollégái között, ezért is érdekelne a sorsa, a véleménye.- Kezdjük talán a bemutatkozással és az egyetemi évekkel.- Bodnár Róbert vagyok, és a Veszprémi Egyetem mérnöki karán, okleveles vegyészmérnökként, műszer- és méréstechnika szakon végeztem 1993-ban. Ezt a képzést a Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen indította az egyetem. Felsőbb évesként a radiokémia szakirányt választottam, mivel egyrészt az alapképzés során csupán érintettük ezt a tudományterületet és ezért kíváncsivá tett, másrészt a tanszék kollektívája nagyon összetartó volt és ez megtetszett. Ehhez járult hozzá az a lehetőség, hogy a tanszéken beindított fejlesztési programba tevékenyen bekapcsolódhattam. A tanszék oktatóival közösen, a pályázatokon elnyert összegekből fejlesztettük a számítógépes hátteret, korszerű, nagy pontosságú mérőberendezéseket vásároltunk, majd beindítottuk a radioökológiai vizsgálatokat. Örömömre szolgált, hogy alapító tagja lehettem a Radioökológiai Tisztaságért Társadalmi Szervezetnek, melynek keretében lakossági és alapítványi felkéréseknek eleget téve számos vizsgálatban vehettem részt.- Hogyan tetted meg az első lépéseket a „nagybetűs” életben?- Végzős hallgatóként felkértek, hogy maradjak a Radiokémia Tanszéken, vegyek részt a tanszéken folyó kutatásokban és az oktatásban. 1993 nyarán posztgraduális képzésre felvételt nyertem, majd szorgos kutatómunkát és oktatói tevékenységet folytattam 3 éven keresztül. Szakmérnöki diplomám megvédése után kutató-fejlesztő szakmérnöki oklevelet kaptam. Persze, amíg ide eljutottam, számos gyakorlati tapasztalattal bővíthettem szakismeretemet és sok új dolgot ismerhettem meg. A hazai radioökológiában akkor még újszerűnek számító radon-méréseket végeztük lakásokban, iskolákban. Ezen kívül Ajka, Tatabánya és Pécs környékén helyszíni méréseket folytattunk, környezeti mintákat (talaj, fű, moha, salak, szén) gyűjtöttünk be, amiket később laboratóriumi körülmények között vizsgáltunk. Eredményeinkről szakmai konferenciákon és külföldi publikációkban adtunk számot.- Másoddiplomád megszerzése után azonnal a Paksi Atomerőműhöz kerültél? — Nem. Valójában mialatt a posztgraduális képzésben vettem részt, munkát vállaltam a székesfehérvári Szent György Kórház Izotópdiagnosztikai Laboratóriumában is. Ez egyrészt kiegészítette az akkori igen alacsony állami ösztöndíjat, másrészt így lehetőségem nyílt megismerni a nukleáris medicinát is. Radiokémikusként radiofarmakonokkal és azok minőségbiztosításával foglalkoztam. Ezen kívül a Radiológiai Osztály, valamint a megye szakintézményeinek a sugárvédelmi feladatait láttam el, mint sugárvédelmi szolgálatvezető-helyettes. 1997 tavaszán értesültem az erőműben meghirdetett állásról, majd a pályázat elnyerése után 1997 július hónapjától dolgozom az Rt.-nél. — Hogyan sikerült beilleszkedned?- Szerencsém volt, mert nagy szeretettel fogadtak a Sugárvédelmi Osztályon, illetve a szűkebb munkahelyemnek számító Kibocsátás-ellenőrző Laboratóriumban dolgozó kollégák, amit ez úton is köszönök. A Kibocsátás-ellenőrző Laboratórium operatív munkájának irányításában vettem részt, feladatunk a radioaktív kibocsátások ellenőrzése volt a hatósági és az erőművi előírások alapján kialakított rend szerint. — Mivel foglalkozol jelenleg?- Jelenlegi munkaterületem az erőmű nukleáris kömyezetellenőrzése, ahol a telepített mintavevő rendszerek üzemeltetését, valamint a környezeti minták radioanalitikai vizsgálatait irányítom és végzem. Ezek mellett betöltőm a Környezetellenőrző Laboratórium minőségügyi, sugárvédelmi, munka- és tűzvédelmi megbízotti feladatkörét is. Tevékenységünk szerteágazó, hiszen az atomerőmű 30 km-es körzetének nukleáris kömyezetellenőrzését végezzük. Ne feledkezzünk meg a szakmai továbbképzésekről, a hazai és a nemzetközi összemérési gyakorlatokról sem, amelyekben szintén részt veszünk. Mivel a Balesetelhárítási Szervezetnek is tagja vagyok, ezért ott is bizonyos feladatok és kötelezettségek hárulnak rám. — Ha jól tudom, szakoktatói tevékenységet is folytatsz?- Igen, és talán az erőmű dolgozóinak többsége is ezen munkám révén ismer. Korábbi oktatói múltam miatt szívesen végzem ezt a feladatot, mert itt talán több egyéni elképzelésemet is megvalósíthatom. Hiszen az erőmű - amúgy igen leszabályozott - működési rendje kötött mozgásteret biztosít. Emellett sok embert és sorsot ismerhetek meg, még ha csak pillanataiban is. — Mennyi időd jut egyéb tevékenységekre?- Sajnos, elég kevés, de azt feleségemmel igyekszünk tartalmasán eltölteni. Szeretek túrázni, úszni, rejtvényt fejteni és az emberekkel beszélgetni. Mivel szüléink távol laknak, ezért szabadidőnk nagyobb részét az ő meglátogatásukra fordítjuk. Bár nagyon ritkán van lehetőségünk, külföldre is szívesen megyünk, ahol más kultúrákat, szokásokat ismerhetünk meg és páratlan természeti csodákban gyönyörködhetünk. Kern Jánosné Kern Jánosné, Ági talán a legtapasztaltabb laboráns, mert a Sugárvédelmi Osztály minden laboratóriumában dolgozott több-kevesebb ideig. Mondj néhány szót magadról.- Elmondhatom magamról, hogy tősgyökeres paksi lakos vagyok. Itt születtem, az általános iskolát, majd a gimnáziumi tanulmányaimat is szülővárosomban végeztem. így lépésről lépésre figyelemmel tudtam kísérni az Atomváros felépülését, kialakulását.- Mikor kerültél kapcsolatba az Atomerőművel?- Már gimnazista koromban, hiszen nyaranta az Atomostóra jártunk fürdeni (ma a hidegvíz csatorna). Érettségi után gyógyszertári asszisztensként dolgoztam. 1983-ban nyertem felvételt a PAV Sugárvédelmi Osztálya Kibocsátás-ellenőrző Laboratóriumába. A tanfolyamok elvégzése után izotóplaboránsi munkakörben dolgozom, lassan húsz éve. Az osztályon belül már minden laboratórium életébe betekintést nyertem, hiszen dolgozhattam az Egésztestszámlálóban, a Külső Személyi Dozimetriai Laborban, majd 1987 óta a Kömyezetellenőrző Laboratóriumban. — Mint tudjuk, a laboratórium az atomerőmű környezetre gyakorolt hatását vizsgálja. Ebből konkrétan mi a te feladatod? — A környezeti minták feldolgozása és mérése mintafajtánként van felosztva közöttünk. Az én munkaterületemhez tartozik minden, ami a vízzel kapcsolatos: a Duna-víz naponkénti ellenőrzése, a felszíni vizek és a talajvíz radioaktiv koncentrációjának mérése. Érdekességképpen megemlítem, az erőmű körüli halastavak - és természetesen a halak is - ellenőrzés alá esnek, s az eredmények ismeretében bátran biztatom fiaimat a horgászásra. A különböző mintafajtáknak más a feldolgozása és a méréstechnikája. Mivel egészen kicsi, szinte megfoghatatlan aktivitáskoncentrációkat mérünk, ehhez egyes esetekben nagy mennyiségű, más esetekben nagy darabszámú mintát dolgozunk fel. A vizes területen évente 1600-2000 mérést végzünk. — Mivel töltőd a szabadidőd, mi a hobbid?- Hobbim a családom. Három gyermekünk van, vagy mondhatnám, már négy, ugyanis a lányunk férjhez ment, önálló életet él. Ő is az erőműben dolgozik környezetmérnökként, vejem munkája is az erőműhöz kötődik. Ikerfiaink Székesfehérvárott járnak főiskolára, most harmadévesek. Reményeink szerint, mint informatikusok majd ők is találnak Pakson munkát, és így együtt marad a család. Féljem a VÜO-n három műszakban művezetőként dolgozik 1978 óta. így a szabadidő összehangolása nem egyszerű feladat, de azért tudunk időt szakítani közös programokra; szeretünk kirándulni, utasmi, színházba járni. Beczo Béla Folytatás a 6. oldalról. Senkinek se kívánom, hogy végigélje egy borozdába csúszott autó mentését, kihúzását valahol a halastavak környéki földutakról. Munkámnak azért van szép oldala is: napsütéses időben a természet lágy ölén kaszálhatom a mintához a füvet, vagy vehetem meg a talajmintát.-Fizikailag is elég fárasztó lehet egy napod. Mit csinálsz a szabadidődben, hogyan kapcsolódsz ki?- Szabadidőmben szívesen kísérem figyelemmel a sportműsorokat. Különösen az ökölvívást kedvelem. Nemzeti ökölvívó bírói minősítéssel rendelkezem. Nagyon sokáig bíráskodtam is, de ma már inkább a heti két alkalommal történő focizást helyezem előtérbe. Van egy kis kertem néhány gyümölcsfával, és azokat is gondozom. Feleségem mint külsős dolgozik a PA Rt. területén, immár 16 éve. Két gyermekünk van. A fiunk 24 éves, és Budapesten, a Gábor Dénes Főiskola Informatika Szakán utolsó éves hallgató. 20 éves lányunk elsős főiskolai hallgató a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátó Szakán. Ők már kirepültek itthonról, csak hétvégeken látjuk őket. Lukács Ferenc Lukács Ferenc csak fél éve van a laboratóriumban, de korábban sok-sok évet dolgozott az erőműben. Rövid életrajz után elsősorban az itteni munkájáról faggatom.- Szekszárdon születtem 1954- ben, és ott is éltem, de már közel húsz éve paksi lakos vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a Környezetellenőrző Laboratóriumban régi és új dolgozónak tekintem magam, amit könnyű és ugyanakkor nehéz megmagyaráznom. Ősrégi PA Rt.-os dolgozó voltam 1983. február 1-től 1999. október 13-ig. Ekkor szüntették meg a munkahelyemet átszervezés címén, de nem csak az enyémet, hanem 13 társamét is. Ma már csak emlék, idézhetném egy régi sláger első sorát, de inkább nem teszem. Az élet produkál furcsa helyzeteket, ez történt velem is. Új dolgozó lettem ismét az atomerőműben 2001. október 1-től, immáron a Sugárvédelmi Osztályon. Igaz, most már csak - és mégis örömmel - ATOMIX-es dolgozóként. Az új munkahely új kihívást is jelentett, mert mintavevő laboránsként új szakmát kellett és még kell folyamatosan elsajátítanom. Tanfolyamok sorát végeztem el, hogy jelenlegi munkámat megfelelő képzettséggel és gyakorlattal láthassam el. Ebben nagyszerű partnerekre leltem kollégáim körében, akik befogadtak maguk közé, és támogatták beilleszkedésemet az új munkahelyen. A mindennapi gyakorlati teendőkben sok segítséget nyújt a nagy tapasztalatokkal rendelkező kollégám, Becző Béla. Vezetőim is készségesek abban, hogy újra megtaláljam a munka örömét, amit sajnos, sokáig nélkülöznöm kellett. Elismeréssel nyilatkozhatom kolléganőimről is, akik szintén segítenek a mindennapok munkáiban eligazodni.- A családod, hobbid?- Két családom van, a fiam főiskolás, a lányom pedig középiskolás. Szabadidőmben régi hobbimnak hódolnék, de erre sajnos - elsősorban pénzügyi akadályok miatt - egyre kevesebb esély van most már. Mert, ugyebár az autók iránti szenvedély bizony sok pénzbe kerül. Marad a TV-ben látottak és az autós újságok lapjain megjelenő remekművek csodálata. Az élet megtanított arra, hogy a mai világban semmi nem tekinthető állandónak és véglegesnek, meg kell tanulnunk alkalmazkodni az új helyzetekhez és megfelelni az új kihívásoknak. Ehhez adhat erőt és bátorságot az a környezet, amelyben élünk, és azok az emberek, akik körülvesznek bennünket. Csak hinnünk kell magunkban, és bízni másokban.
