Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
6. oldal ATOMERŐMŰ 2002. március K^ J' J rj J^J yüu OS2TALYTABLO Ebben az évben ünnepli 25. évfordulóját az „Atomerőmű" újság. Akkoriban még „Atomerőmű Építői"-nek hívták, és mert az „építők" időközben befejezték a munkát, elkészült a mű, az újság ma már az „AtomErőmű" nevet viseli. Az évforduló és a sajtónap együttesen adja az apropót, hogy az Osztálytablóban ez alkalommal az újság munkatársait mutassuk be. Lovászi Zoltánná, Anna- Mikor és milyen indíttatással kezdtél el írással, újságírással foglalkozni?- Az írás, irogatás kezdete nálam huszonöt évvel ezelőtti időre vezet vissza, amikor még Baranyában laktunk. Egy megyei pályázaton második helyezést értem el írásommal, amit egy pedagógiai folyóiratban leközöltek. Ez bíztatást adott a továbbiakhoz, különböző pályázatokra jelentkeztem, ahol eredményesen szerepeltem. Itt Pakson is nyertem pályázatot irodalmi és helytörténeti munkámmal. Az újsághoz az Energetikai Szakképzési Intézetben töltött évek alatt kerültem közelebb. Az ESZI évkönyveit szerkesztettem, és az egyik írásom eljutott az újsághoz. Felkértek, hogy tudósítsak az iskolai eseményekről, ennek már több mint tiz éve. Rendkívül fontosnak tartom az „emberarcú” szemléletet. A számok, adatok nem szoríthatják háttérbe az embert, azt az embert, akinek az eredmény, a siker köszönhető. Ez vezetett, amikor az „Atomos adomák” c. gyűjteményben az atomerőmű építkezést egy kicsit humoros, emberi oldalról igyekeztem bemutatni.- Nagy sikere volt az általad szerkesztett a „ Város mosolya ” című, a virágos Paksot bemutatott képesverses albumnak. Mi motivált a feladat elvállalásában?- Szívesen gondolok vissza a Város mosolya album szerkesztésére, amit az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány kérésére vállaltam el. Úgy gondolom, ha valami szép és jó, akkor azt nem kell eltitkolni, hadd osztozzon az örömben más is.- Nagyon sokan vannak, akik számára maradandó értékeket közvetít a munkád. Az ATOMERŐMŰ kiadója, a PA Rt. vezetése is elismeri újságírói és szerkesztői munkásságodat, az elmúlt évben, Urántoll kitüntetésben részesítettek és főszerkesztő-helyettesi megbízást kaptál.- Az interjúk alkalmával sok-sok remek, csodálatos emberrel kerültem kapcsolatba, és jó érzés, hogy az újság lapjain keresztül tetteik, személyiségük mások előtt is ismertté válhattak. Különösen nagy boldogságként éltem meg az Urántoll átvételét. Számomra ez a legnagyobb érdem, amit az újságírás terén elérhettem. Rendkívül nagy elismerésnek tekintem, mert az a közösség terjesztett fel a kitüntetésre, aki közelről ismer, mert ez egy szakmai díj, és mert az Urántoll az atomerőmű által alapított díj. Nagy megtiszteltetésnek vettem, amikor felkértek a főszerkesztő-helyettesi feladatok ellátására. Örömmel végzem ezt a munkát, mert egy nagyon jó légkörű, jól együttműködő szerkesztőbizottságban dolgozhatom. Sípos László- Bizonyára sokan tudják, de van, aki nem, hogy az ATOMERŐMŰ üzemi lapon kívül, a Technika, a Magyar Minőség és a Mérnök Újság szerkesztőbizottságának is tagja vagy. Miért fontos számodra az írás és a szerkesztőbizottsági munka?- A szakmai folyóiratok középiskolás korom óta nélkülözhetetlen társaim. A távközlési főiskolán már volt lehetőségem szakmai és sportcikkek megírására is. A PA Rt. Minőségbiztosítási Osztályán 1993 óta vezető mérnökként foglalkoztatnak, és a szabadidőm hasznos eltöltése érdekében kezdtem el irogatni. A nyílt világot építők számára köztudott, hogy megvalósítása érdekében minél több és minél jobban emészthetőbb információval kell ellátni a közvéleményt és a döntéshozókat. Mindenkinek érdemes visszatekinteni az utóbbi tíz év írásos termésére, dokumentumaink fejlődése önmagukért beszélnek.- Villamosmérnök, minőségügyi szakmérnök vagy. A minőségbiztosítás területén dolgozol és oktatsz is.- Tervezői, szakértői munkát több mint húsz éve végzek. 1994-ben elvégeztem egy minőségszakértői tanfolyamot a Magyar Szabványügyi Hivatalban és egy műszaki jogi ismeretek tanfolyamot a Mérnöktovábbképzőben. 1998 elején megint főiskolás lettem, így 2000 februáijában minőségügyi szakmérnöki képesítést szereztem. A folyamatos tanulás mellett vállalok tanítást is, a Minőségbiztosítás című tantárgyat oktatom a felnőtteknek a PA Rt. különböző tanfolyamain, ahol arra próbálom rávenni a hallgatóságot, hogy mindenki a saját szintjén képes és tud tenni a közös munkánk jó minősége érdekében. Cikkeimben is mindig kiemelt jelentőséggel bírnak a minőségügyi kérdések, valamint a folyamatos tanulási, tudásbővítési lehetőségek közreadása.- Számtalan folyóiratban publikálsz, igen szép sikerrel. 1999-ben megkaptad az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Bronz Toll-különdíját, 2000-ben a GM Szakújságírói Nemzeti Minőségi Díját, 2001- ben a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. szakújságírói különdíját. Hogyan tovább?- Talán a széleskörű érdeklődésemnek köszönhetem a szakírói elismeréseket. Számomra továbbra is a minőségügyi mérnöki munkám a legfontosabb, de jól megfér mellette az írás, és a szakújságok szerkesztése is. Ha továbbra is igényt tartanak a munkámra, akkor én szívesen publikálok. Az újságolvasók eddigi visszajelzései is abban erősítenek meg bennünket, hogy a szerkesztőségi munka is jó úton halad. Gyulai János- János, te az informatika világával ismerteted meg a szerkesztőség tagjait és az olvasókat. Honnan és mikor érkeztél az erőműbe?- Orosházi vagyok, Békés megyei, és 1981. május 1-jén jöttem Paksra.- A felvonulókkal együtt?- Nem, még otthon vonultam fel, ezért nem is akarták folyamatosnak elismerni a munkaviszonyomat. Nehezen szántam rá magam, hogy eljöjjek, mert ott is jó dolgom volt, azt csináltam, amit akartam.- Ez itt is így van?- Ez a baj, hogy folytattam ezt a szemléletet és ebből sok konfliktusom származik.- Milyen területre kerültél?- A karbantartáshoz kerültem, ahonnan egy akciót követő büntetésből átkerültem az informatikára.- Ott mi a feladatod?- Rendszerfelelős vagyok, és most delegáltak a SAP PM-moduljához modulfelelősnek.- Hogyan kerültél kapcsolatba az újságírással?- Először a kiállításokról írtam, nagy szenvedések árán.-Akik ismernek tudják, hogy nagy kiállítás-rajongó vagy.- Sok kiállításon megfordultam és remélem meg is fogok, mert nagyon nagy töménységben van jelen az információ, és ezt szeretném átadni minél több embernek. Szóban nem tudok annyi emberrel beszélni, mint amennyien esetleg az írásaimat olvashatják. Én azt fogalmaztam meg magamban, hogy egy laikus újságíró vagyok, mint ahogyan van naív festő is, és azt hiszem, hogy ami engem érdekel, az másokat is érdekel. Édesanyámnak volt egy trükkje, ezt a kiállítások és konferenciák kapcsán mondom, akármennyi tojást rakott a kotló alá, mindig csak 13 kelt ki. Ez kevés egy fészekaljhoz, ezért vett hozzá a keltetőből. A kotló viszont megismeri a saját csirkéit, és mindig el akarta hajtani a keltetőből hozott csibéket. Ezt úgy csinálja a kotló, hogy a fejére koppint a kiscsirkének, és a csirke olyan agyrázkódást kap, hogy nem tudja megfogni a szemet, kerge lesz, a szem mellé nyúl. Ezeket a csirkéket anyám berakta a dara közepébe, így a csirke bárhová csippentett, megtalálta a szemet és kinőtte a kergeséget. Egy ilyen óriási kiállítás olyan, hogy aki nem elég felkészült, arra is ragad valami, mint az emlitett csirkénél. A lehető legnagyobb információ-dömping a CEBIT-en van, az a világ legnagyobb kiállítása.- Ezek után nem is kérdem, mi a kedvenc témád, azt viszont megkérdem: hogyan ízlik a szerkesztőségi munka?- Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy felkértek erre a munkára, először azt hittem tréfálnak, mikor hívtak. Be kell valljam: először csak azért szereztem újságíró igazolványt, mert azzal még több helyre be lehet menni információért. Enyedi Bernadett Gyakran hangoztatjuk: a cég korfája kedvezőtlen képet mutat, az átlagéletkor egyre magasabb. Ezért örülünk annak, ha fiatalok jelennek meg környezetünkben, mint Enyedi Bernadett.- Bettiké! Mikor kerültél a céghez?- 1999 áprilisában kerültem a paksi atomerőműbe. A Balesetelhárítási szervezeti egységnél dolgoztam, amit akkor még dr. Rónaky József irányított, majd később Bana János vezetése alá került. 2001. nyarától a Karbantartási Igazgatóságon, Németh Gábor mellett dolgozom, az újságíráshoz kapcsolódóan igyekszem a szervezet vállalati megjelenését, kommunikációját is erősíteni.- Mióta írsz az újságba?- Miután bekerültem a céghez, nem sokkal azután kezdtem írni az Atomerőmű újságba, és mint „régi ESZI-s diák”, főként az ESZI-t érintő témákról. Az Atomerőmű szerkesztőbizottságának azóta vagyok a tagja. Mindig örömmel megyek vissza volt iskolámba, és adok hírt az ott folyó közösségi, iskolai életről, a tanulmányi eredményekről ugyanúgy, mint a kulturális rendezvényekről. Ezen kívül természetes írok az erőművet érintő aktuális témákról és eseményekről is.- Március 15-e az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján túl a Sajtó napja is. Mit jelent ez számodra?- Azt gondolom, hogy a sajtó- és szólásszabadság az egyik legnagyobb vívmány, amelyet kellőképpen óvni és értékelni kell. Jelentőségére azonban akkor ébred rá az ember, amikor az adott történelmi korszak vagy rendszer nem biztosítja számára a szabad véleménynyilvánítást, ezzel együtt a társadalmi szerepek megformálásához, betöltéséhez szükséges információkat. Természetesen mi abban a „szerencsés” helyzetben vagyunk, hogy szabadon élhetünk e jogunkkal... Ezt megfelelően kezelve, felelősen kell feladatunkat ellátni, és a tényszerű, hiteles újságírás megvalósításán keresztül talán közelebb jutunk a „szenzációvadászattól mentes” magyar médiához. Wollner Pál- Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, a legismertebb szerkesztői tagok közé tartozol. Ennek ellenére megkérdem: honnan és mikor kerültél az erőműbe?- Budapesten jártam villamosipari technikumba, onnan a Kandó Kálmán Villamosenergia-ipari Műszaki Főiskola erősáramú szakán végeztem 1971-ben. Ezt követően a DÉMASZ hódmezővásárhelyi igazgatóságán, mint hálózattervező mérnök dolgoztam hat évig. Az Alföldi Porcelángyárba kerültem 1976-ban, ahol munkavédelemmel foglalkoztam, itt szereztem második diplomámat munkavédelemből. Pályázat útján kerültem Paksra 1983- ban a szimulátor központba, majd amikor meglátták, hogy munkavédelmi képesítésem is van, a Munkavédelmi Osztályra irányítottak. Az ERBE megszűnése után a Beruházási Igazgatóságra helyeztek át, a nagyberuházás munka-, tűz-, környezet- és sugárvédelmi vezetője voltam, még dolgoztam az 5. és 6. blokk előkészítésén is, majd 1993- ban a KAIG-ra kerültem.- Mi a jelenlegi munkaköröd?- Az Előkészítési Osztályon dolgozom, mint csoportvezető, de hamarosan átkerülök az igazgató közvetlen csoportjába.- Sokan társadalmi funkciód kapcsán ismernek.- Igen, mert a munkavédelmi választáson képviselőnek választottak, és a munkavédelmi bizottság elnöke vagyok már a harmadik ciklusban.- A sajtóval hogyan kerültél kapcsolatba?- Már a DÉMÁSZ híradóban is írogattam, aztán a porcelángyárnak is volt újsága, oda is írtam rendszeresen. Amikor Paksra kerültem, a Beruházási Igazgatóság adta ki az „Atomerőmű Építői” újságot és bekerültem a szerkesztőségbe. Gyakorlatilag azóta folyamatosan tagja vagyok a szerkesztőbizottságnak.- Akkor a régi lapszámok is megvannak és bizonyosan lapozgatod néha-néha.- Néha, amikor a kezembe kerül, vagy amikor konkrét témát keresek, bár a gyűjteményem nagy részét az üzemtörténeti gyűjteménynek ajándékoztam.- Van-e kedvenc témád?- Ma már inkább emberekkel szeretnék foglalkozni, embereket bemutatni, de ez igen nehéz, mert nem szeretik az emberek a nyilvánosságot. Mivel nehéz írásban bemutatni őket, ezért fotókon igyekszem kifejezni azt, ami a betű erejével nem sikerült. Az erőműves újságon kívül néhány más újságnak is szoktam írni és képeket küldeni.- Nem szoktak szekálni - mint szerkesztőségi tagot - egy-egy cikk kapcsán?-Az a szerencse, hogy sokan nem olvassák el az impresszumot, de sokan megkeresnek, hogy írjak erről vagy arról a témáról. Hébe-hóba még az is előfordul, hogy gratulálnak egy-egy cikk kapcsán.-A sajtónap vagy március 15. mit üzen neked?- Nekem március 15-ről vannak emlékeim, hét évig Pestre jártam iskolába, és akkor tanítás nélküli szünnap volt és sportnapot rendeztek, nehogy részt vegyünk a Petőfi szobor körüli ünnepségeken.
