Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-02-01 / 2. szám
8. oldal // // ATOMERŐMŰ Képviselők mondták A Magyar Köztársaság Országgyűlésének február 5-i ülésnapján napirenden szerepelt az atomenergia 2000. évi alkalmazásának biztonsági értékeléséről szóló előterjesztés. A képviselők nagy aktivitással fordultak a Parlamentben ritkán előforduló témához, régen foglalkoztak ennyit a nukleáris energetika kérdéseivel, köztük kiemelten a paksi atomerőművel. Az első blokkunk indulásának 20. évfordulóját idén fogjuk megünnepelni. Az elmúlt két évtizedben folyamatosan meg kellett küzdenünk a bizalomért, a társadalmi elfogadottságért, így van ez ma is, így lesz a későbbiekben is. Ezért jó volt hallani ezen a keddi ülésnapon, hogy az országgyűlési képviselők pártbeli hovatartozásuktól függetlenül elismerték az erőmű eredményeit, értékelték a magyar energiaellátásban betöltött meghatározó, megbízható szerepét, nemzetközi szinten is kiemelkedőnek minősítették cégünk működését. A nem kimondottan atomenergia-barátnak megismert képviselő is visszafogottan közölte véleményét, de képviselőtársai még így is helyreigazították. Az Országgyűlésen elhangzottak valószínűleg bevonulnak a nukleáris energia alkalmazásának változatos magyarországi eseményei közé. Az alábbiakban a parlamenti jegyzőkönyvvezetők feljegyzései alapján szó szerint közöljük a képviselők hozzászólásait. Az anyagot kortörténeti dokumentumként vélhetően sokan fogják idézni a paksi atomerőmű remélhetőleg még hosszú működési ideje során. Kováts Balázs Az ülést Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke vezette. Elnök: - Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, ugyancsak 10-10 perces időkeretben a napirendi ajánlás értelmében. Elsőként az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Tóth István képviselő úrnak a Fidesz képviselőcsoportjából. Tóth István: - Köszönöm, Elnök Asszony! Tulajdonképpen fölvezetőmben vázoltam már a beszámolóval kapcsolatos véleményemet is, amely a beszámoló fontos részeinek a taglalását tartalmazta. Éppen ezért most csak azokat szeretném elmondani, amely ebből kimaradt és fontosnak tartom. Fontosnak tartom, hogy a nukleáris biztonság létesítményi feltételei az utóbbi évek során soha nem csorbultak, folyamatos fejlődésen mentek keresztül, és az Európai Uniónak a jogharmonizációs föltételeiben kérdésként sem merült föl az, hogy a Paksi Atomerőmű jelenlegi állapotában megfelel-e. Ahogy az előttem szóló képviselőtársam is mondta, a világ legbiztonságosabb huszonöt reaktora között jegyzik Paksnak mind a négy reaktorát, természetesen ez nem jelent megelégedettséget, nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk a székben, hanem folyamatos ellenőrzésekkel és folyamatos vizsgálatokkal kell ezt a biztonsági rendszereket ébren tartani. A 2000-es évben ennek példájaként tudom elmondani - amely a beszámolóban is benne van —, hogy öt olyan esemény történt a Paksi Atomerőműben, amely az egyes kategóriának a területére esett, és gyakorlatilag nem jelentett veszélyt az Atomerőmű működésében. Úgy hiszem, hogy a további évek során a biztonságnövelő intézkedések ezt garantálni tudják. A biztonságnövelő intézkedéseknél talán ami bennünket kívülállókat egy kicsit meglephet, a földrengésállóságnak a növelése, amely már tervezéskor is, már az Erőmű helyszínének kiválasztásakor is fölmerül, ugyanez a folyamatos kutatások során nem került átértékelésre, de a nemzetközi megfelelés érdekében szükséges volt a földrengésállóságnak a növelése. További biztonságnövelő intézkedés a primerköri túlnyomásvédelmi rendszerek átalakítása, illetve biztonságának fokozása. Azt hiszem ez önmagáért beszél, és talán az utóbbi éveknek azt az eredményét mutathatja föl, hogy ebben a rendszerben sem történt meghibásodás. A létesítményi feltételek között szerepel a kiégett kazetták átmeneti tárolója, amely jelenleg az Erőmű területén található, illetve kiépítése ott történik. Ez egy modul rendszerű tárolóépítmény, amely folyamatosan bővíthető, és a jelenlegi kutatások szerint a kiégett üzemanyag-kazettákat ötven évig pihentetni, átmeneti tárolásban szükséges tartani. Ennek a tárolónak a működése és ennek ellenőrzése folyamatos feladat. Jómagam is ellenőriztem, illetve jómagam is több bizottsági ülés alkalmával voltam a helyszínen, és meggyőződhettünk arról, hogy a tároló működése, a tárolóba történő beszállítás megfelel mindenféle magas szintű követelménynek. És az előző felszólalásom végén egy kicsit gyorsan mondtam el, de szeretném megismételni, és szeretném újólag köszönetemet kifejezni azon munkatársaknak és vezető beosztású dolgozóknak, akik az Erőmű és a nukleáris biztonság érdekében mind a hivatalban, mind az erőművek területén dolgoznak, és további sok sikert kívánjak nekik. Köszönöm szépen Elnök Asszony! Elnök: - Megköszönöm Képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim, felszólalásra következik Bazsa György képviselő úr a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Őt követi majd Simon Miklós képviselő úr a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó Képviselő úr! Bazsa György: - Köszönöm Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is másodszor szólalok meg. Engedjék meg, hogy annyi szubjektumot elmondjak ezzel kapcsolatban, hogy én a pályám elején - kémikus vagyok amúgyan - öt évet töltöttem egy részint izotóp laboratóriumban, hordozómentes radioaktív izotópok előállításával, elválasztásával foglalkoztam, és ezért ezt a kérdéskört egy kicsit nosztalgikusan, de ugyanakkor talán szakmailag megalapozottan tudtam olvasni, és van még egy-két gondolatom, amit szeretnék elmondani. Az egyik egy nagyon praktikus gondolat, a bizottság ülésén is elmondtam, szóba került itt, hogy a reaktor, illetve a Paksi Atomerőmű környékén 30 kilométeres körzetben riasztó - és most már ugyancsak egy kicsit vulgáris - kifejezéssel kisbíró rendszer működik, amelyik tehát egyszerre látja el - reméljük nem kell hogy ellássa - a veszélyhelyzet jelzését, de elláthatja és ellátja azt az információtovábbítást, ami nem csak az Atomerőművel, hanem az ott élő emberek teljes normális hétköznapi tevékenységével is kapcsolatos. Én azt javasoltam, ezt vetettem fel, hogy ez a rendszer az erőműből vezényelve minden délben a rádióból közismert módon az ötödik sípszó déli 12 órát jelez felfogásban szólaljon meg, jelezve a delet, öt normális sípoló hanggal. Ez az ott élő emberek számára egyrészt hasznos információ, semmilyen formában nem kelt veszélyhelyzetet vagy veszélyérzetet, ugyanakkor garantálja azt, hogy az egész rendszer folyamatosan működőképes, mert ha egyszer nem szólalna meg, akkor nyilvánvaló, hogy valahol hiba lépett fel, és ezt időben és megfelelő formában korrigálni lehet. Ez tehát egy olyan apró javaslat csak, amit az ott lévő atomerőmű megfontolhat. Ami az egész kérdéskört bennem egy kicsit nagyobb távlatban indította és ahogy én ezt kezeltem, az talán onnan indul, hogy az energia rendkívül jelentős volt és az ma is az emberiség szempontjából. Azt is mondhatom, hogy az energia birtoklása, kezelni tudása emelte ki az embert az állatok közül, akkortól, amióta annak az energiának két meghatározó formáját, a hőt és a munkavégzést birtokába tudta venni, tüzet tudott tetszőleges időpontban és helyen gyújtani, és azzal ételt melegített, főzött, azzal lakását - már amilyen volt akkor, de mindenesetre lakóhelyét - fűteni tudta, azzal fémet olvasztott, azzal kerámiát állított elő, akkor olyan tudás birtokába jutott, ami később párosulva a szerszámkészítésből adódó munkavégzési lehetőséggel alakította igazából az emberi kultúrát, tudást, a civilizációt, és azt gondolom elég, ha megnézzük, hogy azok a társadalmi csoportok, embercsoportok, melyek ennek birtokába jutottak, amelyek ezt kezelni tudták, hasznosítani tudták, azok arra a civilizációs fokra jutottak el, ahol mi vagyunk, és akik ezt nem tudták megtenni - Afrika vagy más, Egyenlítőkörnyéki népek kisebb-nagyobb csoportjai - azok egy messze alacsonyabb civilizációs fokon rekedtek meg éppen azért, mert ennek a tudásnak a birtoklását nem sajátították el. így jöttünk egyébként északabbra vagy délebbre is, mert a hő, az energiának ez a kulcsfontosságú formája ezt megengedte. Nos, ha ebből a szempontból nézem, akkor nyilván további lépések, az ipari forradalom, a gőzgép feltalálásának és alkalmazásának, majd a villamosság mint energiaforma használatba vételének lépcsőjén haladt tovább, és most vagyunk néhány évtizede abban a helyzetben, hogy atomenergiát is tudunk most már biztonságosan kezelni. Sajnos ebben az esetben is ugyanúgy mint az első kődarabnál, hajó célra használták akkor élelmet szerzett vele ősünk, ha rossz célra akkor a vetélytársát megsebesítette, ne adj’isten éppen megölte. Ez így megy végig az emberiség történelmén sajnos, és az atomenergiának is van egy nagyon káros, tragikus, tudjuk a történelemből most már sajnos hogy rendkívül hosszú következményekkel járó alkalmazása, fölhasználása, de van - hál’istennek ez a meghatározó most már - az a békés célú fölhasználás, amelyikről itt is szó van. Ez a magyar energiaellátás rendszerében - mint az előbb már bizottsági vélemény keretében elmondtam - jelentős hányadot képvisel. Hogy mi itt tarthatunk, azt gondolom az elmúlt évtizedek nagyon tudatos, nagyon jól átgondolt tudománypolitikájának, oktatáspolitikájának, energiapolitikájának a következménye, hogy ma olyan erőműről beszélhetünk, olyan működésről, olyan biztonságról, amit a jelentés is mutat és amit itt néhányan vázoltunk vagy aláhúztunk, az annak köszönhető, hogy van egy kutatóreaktorunk Csillebércen, hogy van egy oktatóreaktorunk a Műegyetemen, és erre alapozva most már egy termelő reaktorunk is, erőművünk négy reaktorral, és ez a szakmai háttér, ez a tudományos oktatási előzmény adta meg a lehetőségét annak, hogy ott tarthassunk ahol tartunk, hogy európai, sőt világszínvonalon működtethetjük a Paksi Atomerőművet. Ez tehát rendkívül fontos, és ehhez tartozik az - mert hát nem csak atombiztonságról beszélünk itt most, hanem sugárbiztonságról is hogy mindaz a sokoldalú alkalmazása a radioaktív, alkalmasint nem is csak radioaktív izotópoknak, amelyet a gyógyászat, az ipar, esetleg a mezőgazdaság nagy számban sok területen élvez, az megint csak azon múlhat, azon múlik, hogy oktatásunk, tudományos kutatásunk megteremtette, és azt kell mondanom, hogy szükségszerűen meg kell teremtse a jövőben is ennek a szakmai feltételeit, és hogyha ehhez olyan politikai döntések járulnak, amelyek jó értelemben segítik és támogatják ezt, akkor egyrészt nagyfokú energiaellátási biztonságunk, másrészt a termelésben is nagyfokú biztonságunk lehet, és akkor e tekintetben nyugodtan nézhetünk a jövőbe. Hozzá kell azonban tenni azt, gondolom, hogy ne essünk abba a túlzásba, hogy mindenáron csak energiát kell termelnünk olcsón és biztonságosan, ahogy az atomerőmű teszi, hanem a felhasználásban is rendkívül megfontoltan és korszerűen kellene, kell tevékenykednünk. Itt van előttünk ugye ez a J/5191-es számú tájékoztató Magyarország energiapolitikájáról, az ebben szereplő adatok döbbenetesek. Olyan nagy fajlagos energiafelhasználással dolgozunk, akár a legkülönbözőbb termékek előállításában, akár az egy lakosra jutó energiafelhasználásban, ami pazarló és luxus. Ez az energiapolitika, ami tágabb természetesen mint az atomenergia és az atombiztonság kérdése, azt kell nagyon határozottan megcélozza és minél nagyobb mértékben megvalósítsa, hogy a megtermelt energiát azt nagyon gazdaságosan, nagyon racionálisan és nagyon józan mértékben használjuk csak fel. Az a pazarlás, ami egyes fejlett, majdnem azt is mondhatnám túlfej lett országokban megnyilvánul, azt mi nem engedhetjük meg magunknak, nem engedhetjük meg egyrészt költségoldalról, azt gondolom nem engedhetjük meg a környezetünk oldaláról annak védelme érdekében sem. Azt is hozzá kell tenni ehhez a képhez, hogy most ugyan az atombiztonságról beszélünk, de minden más energiatermelés nagy 2002. február kockázatot, nagy környezeti veszélyártalmat jelenthet, az egész légkör probléma, a melegház hatás, a globális felmelegedés közismerten más energiatermelési háttérre vezethető vissza, ez ugye a fosszilis anyagok, tüzelőanyagok égetéséből származó káros következmény, és ugyanakkor olyan ártalmatlannak tűnő vízi energia is jelenthet veszélyforrást, gondoljunk Bős-Nagymarosra vagy éppen a Dráván felépítendő vagy fel nem építendő erőmű problémájára. Azt kell tehát összességében mondanom, hogy a helyzet pillanatnyilag megnyugtató, a folyamatok a biztonság kérdésében is jó irányban és jó mértékben haladnak, de hogy ezt fenntarthassuk - mert fenn kell tartanunk ahhoz megfelelő tudományos, oktatási kommunikációs tevékenység és természetesen felelős előremutató politikai döntések szükségesek. Elnök: - Köszönöm szépen Képviselő Úr! Tisztelt képviselőtársaim, hozzászólásra következik Simon Miklós képviselő úr a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, őt követi majd Szalay Gábor képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Öné a szó Képviselő Ur! Simon Miklós: - Köszönöm szépen Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évszázad egyik legnagyobb eredménye a világon az atomenergia felszabadítása és annak technikai megvalósítása volt. Az elmúlt évtizedekben az atomenergia, a radioaktív anyagok és ionizáló sugárzások felhasználása szinte hétköznapivá vált, amit az élet számos területén használunk, az ipartól kezdve a mezőgazdaságon keresztül az orvosdiagnosztikáig. A radioaktív anyagok és ionizáló sugárzások biztonságos alkalmazása jogi és szabályozási rendszer megalkotását követeli meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarországon ezen jogi és szabályozási rendszer adott és elfogadhatóan működik. Hazánkban 5134 munkahelyen alkalmaznak radioaktív anyagot, valamint ionizáló sugárzást, így több mint 15.000 munkavállalót ér bizonyos fajta sugárterhelés. Az atomenergetikai létesítmények közül a legjelentősebbek a nukleáris anyagokat, az önfenntartó nukleáris láncreakcióra képes anyagokat felhasználó atomreaktorok és a nukleáris anyagokat tároló létesítmények. Ilyenek a Paksi Atomerőmű négy reaktor blokkja, a kiégett kazetták átmeneti tárolója, a kutatóreaktor a Központi Fizikai Kutató Intézetben, valamint az előbb említett oktatóreaktor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Elsődlegesen a Paksi Atomerőmű üzemelésével kapcsolatos mutatókra szeretnék kitérni, ami az erőmű és a környezetére gyakorolt hatást illeti. Mint hallottuk, az erőmű négy blokkja több mint 87 százalékos telj esítmény-kihasználási tényezővel működött a 2000-es esztendőben, így 14.179 Gigawatt h energiát állított elő, amellyel a hazai villamos energia termelés több mint negyven százalékát fedezte. E közben egyetlen egy első fokú automatikus reaktorvédelmi működés sem következett be. A légtérbe bocsátott radioaktív anyagok aktivitása jóval hatósági korlát alatt volt, így az erőmű a környezetére mérhető hatással nem volt. Ennek mértéke kisebb volt a háttérsugárzás ingadozásánál, jelesül 0,001 millisz ... /év, ami a lakossági dóziskorlát egyezred részét sem éri el. Az atomerőmű személyzetének sugárterhelése 20,6 millisz ... /év volt, ami lényegesen kisebb a megengedett dózisértéknél. A 2000. évben végrehajtott, és 2002-ben befejeződő földrengésbiztonság-növelő intézkedések hatására növekedett az erőmű földrengésállósága. Az üzemanyag-ciklus biztonsága jelentős mértékben növekedett a kiégett kazetták átmeneti tárolójának megépítésével, ami ötven évre lehetőséget ad a kiégett fűtőelemek átmeneti elhelyezésére. Az átmeneti tárolás ötven éve így lehetőséget teremt az üzemanyagciklus legkedvezőbb lezárási módjának kidolgozására, és esetleges megfelelő telephely megtalálására. Összességben tehát elmondhatjuk, hogy az erő-