Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-02-01 / 2. szám

2002. február ATOMERŐMŰ 9. oldal

mű funkciójának megfelelően biztonságosan működik, de tovább kell emelni a biztonsági kultúra színvonalát. Ezt szolgálja az a hatvanmilliárd forintos fejlesztéscsomag, amit 2002- ig fordít biztonságnövelő fejlesztésekre az erőmű. A fejlesztések mellett lényeges szerepet tulajdonítok a biztonság megteremtése céljából végzett több száz ellenőrzésnek, amit az Országos Atomenergia Hivatal és a nemzetközi Atomenergia Ügynökség végzett az erőműben. A 2000. évben az Európai Integrációs Bizottság kihelyezett ülését tartotta a Paksi Atomerőműben. A bizottság tagjaként, de korábbi tapasztalataim alapján is meggyőződhettem arról, hogy az erőmű nagy gondot fordít a működési biztonság megteremtésére. Ez tükröződik az atomenergia 2000. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló J/4930. számú beszámolóban, ezért a Független Kisgazdapárt frakciója nevében ennek elfogadását javaslom. Köszönöm szépen.

Elnök: - Megköszönöm képviselő úr felszólalását, és felszólalásra következik Szalay Gábor képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum frakciójából.

Szalay Gábor: - Köszönöm a szót! Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról beszélünk, akkor természetesen nem csak a Paksi Atomerőmű működéséről van szó, noha kétségtelenül ez jelenti a kérdéskör meghatározó elemét, és így ezért én is erről fogok elsősorban beszélni. A villamos energia iparon, azaz az atomerőművön kívül radioaktív anyagokkal, radioaktív izotópokkal és ionizáló sugárzással azonban találkozhatunk másutt is az ipar, az egészségügy, a mezőgazdaság, a tudományos kutatás számos területén. Magyarországon ez több mint 5130 munkahelyet jelent, bár kissé furcsának találom, hogy az egy évvel ezelőtt tárgyalt OAB-jelentés 1200 munkahelyről tett említést. Most akkor vagy az az adat volt hibás, vagy ez hibás, mert egy biztos, hogy egy év alatt nem nőtt a négyszeresére ezen munkahelyek száma. Akármennyi munkahelyről is van azonban szó, mindezeken a területeken a legalapvetőbb dolog a biztonság kérdése. A hatósági feladatok ellátásában a szakterületeik szerint érintett minisztériumokon kívül a biztonságos alkalmazás jogszabályi megteremtésének, azok alkalmazásának, korszerűsítésének, valamint gyakorlati ellenőrzésének szerve az Országos Atomenergiai Hivatal és az Országos Atomenergia Bizottság, amely utóbbi törvényi kötelezettsége, hogy évente beszámoljon az Országgyűlésnek a nukleáris tevékenység hazai biztonságáról. Az erről szóló 2000. évi jelentés van most itt előttünk, ezt tárgyaljuk most itt a parlamentben. Ez a jelentés - bár egyes megállapításai kérdéseket is felvetnek, illetve megjegyzések megtételére késztemek - egészében elfogadható, támogatható, azzal egyet lehet érteni. így különösen egyet lehet érteni azzal, miszerint - idézem - a hazai nukleáris létesítmények a Paksi Atomerőmű, a budapesti kutatóreaktor, az oktatóreaktor és a kiégett kazetták átmeneti tárolója a tervekben, engedélyekben meghatározott paraméterekkel üzemeltek. A hatósági ellenőrzések során feltárt hiányosságok nem veszélyeztették közvetlenül a nukleáris biztonságot, és a személyi sugárvédelem, valamint a környezeti kibocsátási korlátok, határértékek túllépésére sem került sor - idézet befejezve. Kiemelkedő a jelentés megállapításai közül az a kevéssé ismert, de annál lényegesebb tény, hogy - idézem ismét - a Paksi Atomerőmű a Dunába és a szellőző berendezéseken keresztül a légtérbe kibocsátott radioaktív anyagok aktivitása 2000-ben lényegesen kisebb volt a hatósági korlátnál, a környezet sugárzási viszonyaira az atomerőmű közvetlenül mérhető hatással nincs - idézet bezárva. Ugyancsak figyelemre méltó és

kevéssé közismert megállapítás, hogy a Föld népességének átlagos egyéni sugárterhelése az 1963. évi 0, 15 milliszivertről mára 0,005 milliszivertre csökkent, azaz harmincad részére csökkent a sugárterhelés, ami nyilvánvalóan a légköri atomrobbantások megszűnése miatt, megszüntetése miatt van így, és ez a tény teljesen ellentétes a közvélekedés szokásos hiedelmeivel. Megnyugtató lehet mindanynyiunk számára, hogy a Paksi Atomerőműben a vizsgált 2000. év során egyetlen alkalommal sem lépett működésbe az automatikus reaktorvédelmi rendszer, ami kifejezetten figyelemre méltó és mutatja az erőműben folyó tevékenység nyugati szabványokkal és gyakorlattal összevethető magas színvonalát, amit egyébként mind a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, mind az Európai Bizottság, mind a Nyugat-Európai Nukleáris Hatóságok Szövetségének szakértői egybehangzóan megállapítottak és elismertek. A Paksi Atomerőmű megszokott magas fokú biztonsági színvonalának megtartása természetesen nem kevés pénzbe kerül, csak az elmúlt évben több mint kilencmilliárd forintot fordított biztonságnövelő intézkedésekre az erőmű. Ugyancsak jelentős pénzbe kerül a kis- és közepes radioaktivitású hulladékok, illetve a kiégett fűtőelemek elhelyezése és az erőmű majdani leszerelése. Az ehhez szükséges pénzösszeget egy 1997-ben létrehozott alapban, a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapban gyűjtjük, szinte kizárólag a Paksi Atomerőmű befizetéseiből. Érthetetlen, veszélyes és tökéletesen irracionális lépés volt, amikor az ezen öszszegek, az ezen nagyrészt csak a jövőben felhasználásra kerülő összegek értékállandóságot biztosító törvényi rendelkezést a kormányzó többség kiiktatta a 2001-2002. évi költségvetés egy trükkös módosítása során. Számtalan, köztük parlamenti figyelmeztetés és intervenció hatására végül több mint egy év elteltével az új villamosenergia-törvény zárórendelkezései

közé iktatva szerencsére visszakerült ez az alapvető fontosságú rendelkezés, azonban érdekes módon a beszámoló ezt meg sem említi, sőt úgy tesz, mintha az bevezetésétől, mármint a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap bevezetésétől, azaz 1998. január elsejétől folyamatosan és zavartalanul működne. Úgy tesz, mintha ez a fajta zavarórepülés meg sem történt volna. Csak finoman arról tesz említést, hogy a Központi Nukleáris Pénzügyi Alappal biztosítható az, hogy ne háruljon az elfogadhatónál nagyobb teher a jövő generációkra. Jelenleg a legnagyobb társadalmi vitát kiváltó kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló telephely kiválasztása tűnik a legneuralgikusabb kérdésnek. Bár a jelentésből kitűnik, hogy az - idézem - Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által felkért, nemzetközileg elismert szakértők megállapították, hogy az üveghutai telephely potenciálisan alkalmas az atomerőmű üzemeléséből és végső leszereléséből származó kis- és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére - idézet bezárva ugyanakkor további vizsgálatok elvégzését is szükségesnek tartja. Ugyanez lényegében a Magyar Geológiai Szolgálat dél-dunántúli területi hivatalának véleménye is. Miközben indokolt és érthető a széles körű szakmai és társadalmi konszenzusra való törekvés, nem egyértelmű, hogy mindennek létezik-e ma már jól látható időkorlátja, pontosabban vane elképzelés, hogy ezek az újabb és újabb további kutatások és vizsgálatok a belátható jövőn belül lezáródhatnak-e. Határidőként ugyan a jelentés egy 2004-es dátumot ekként megjelöl, de a szövegösszefüggések hangulatából nem tűnik bizonyosnak, hogy ez az időpont nem kerül-e az után ismét majd módosításra, eltolásra. Szerencsére amíg a végleges tárolótelephely előkészítése lebonyolítható, addig ezen hulladékoknak az atomerőmű területén történő, teljes mértékben ellenőrzött és valós külső veszélyt nem okozó tárolásának nincs akadálya, legalábbis egy pár elkövetkező év során még. Noha a kiégett fűtőelemek, azaz a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének a kérdése még nem sürgető, de mivel az Oroszországba történő visszaszállítás lehetősége három éve megszűnt gyakorlatilag, a biztonságos átmeneti tárolás érdekében a Paksi Atomerőmű telephelyén tovább kell bővíteni a meglévő modulrendszerű tárolókapacitást. A kiégett fűtőelemekkel kapcsolatban ma az az általános gyakorlat, hogy az atomerőművek területén létesített átmeneti tárolókban helyezik el azokat. Eközben van idő és lehetőség a végleges tárolás minden szempontból megnyugtató megoldásának kidolgozására. Meglehetősen furcsa és

különös, hogy még mindig a megoldandó feladatok között szerepel a sugárvédelem egyes részleteit szabályozó végrehajtási rendeletek elkészítése, amelyek hatályba lépését az EU- csatlakozásunk előkészítése is, de nem csak az, a saját érdekeink elsősorban megkövetelik. Az Egészségügyi Minisztérium feladata ezek elkészítése, amivel négy év óta, négy év óta késik, és kíváncsi lennék egyébként Tisztelt Képviselőtársaim, hogy ezen jelentős késlekedéssel kapcsolatban az Egészségügyi Minisztérium milyen magyarázkodással tudna nekünk szolgálni. A dolog akár botrányosnak is minősíthető. Mert miként tudja így az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat például a sugárvédelemmel, a radioaktív anyagokkal, az azokat tartalmazó berendezésekkel, valamint a radioaktív hulladékokkal és tárolókkal összefüggő hatósági feladatait ellátni? Összefoglalóan elmondható, hogy a jelentés reális képet ad az atomenergia hazai alkalmazásának biztonsági helyzetéről, és ezért annak elfogadását a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja, ugyanúgy, mint a kapcsolódó országgyűlési határozat elfogadását is. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Elnök: - Köszönöm szépen Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim, kétperces hozzászólásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő Úr!

Takács Imre: - Tisztelt Elnök Aszszony, Államtitkár Úr, Képviselőtársaim! Közgazdászként csak egy meghökkentő dologról szeretnék beszélni, a hazai energiaigényesség témájáról.

Köszönet azért, hogy oszlopdiagramban jól ábrázolják ezt. Csak anynyit, hogy Olaszországban 0,1; Hollandiában 0,2; Magyarországon 0,7 az energiaigényesség. Ez nagyon figyelmeztető a magyar gazdaság számára, a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében. Emlékezzünk rá, akkor, amikor a világpiaci árrobbanás az olajban bekövetkezett, mások korszakváltásnak nevezték, azok az országok nyertek ezzel a korszakváltással, amelyek jól tudtak reagálni erre a váltásra, például Japán. Az energiaigényesség csökkenthető. Hogyan? Csökkenthető a gazdaság szerkezetének átalakításával. Jó, hogy az anyagban benne van, hogy az árrendszer figyelmeztető jellege is meg kell hogy legyen.

Nyilván az információs társadalomra még jobban rátérünk az energiaigényesség csökken, és a legfontosabb a technológiai fejlődés megvalósítása. A technológiai fejlődés viszont beruházásokkal valósítható csupán meg. A beruházások önmagában viszont nem elégségesek, a beruházásokon belül az építési, gépi és az egyéb beruházások arányát feltétlenül meg kell változtatni a gépi beruházások javára, és az az arány, ami Magyarországon az építési, gépi és egyéb beruházások vonatkozásában pillanatnyilag megvan, az nem egy egészséges arány. Európában jól tudjuk, hogy a gépi beruházások aránya jóval magasabb, tehát ha a gépi beruházások arányát jelentősen növeljük, akkor a technológia fejlődik. Ha a technológia fejlődik, akkor az energiaigényességet is fogjuk csökkenteni, erre érdemes újra és újra visszatérni. Nagyon fontos kérdésről van szó a versenyképesség szempontjából is. Köszönöm szépen.

Elnök: - Köszönöm szépen Képviselő Úr. Tisztelt Képviselőtársaim, felszólalásra következik Lezsák Sándor képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, őt követi majd Balczó Zoltán képviselő úr a MIÉP frakciójából. Öné a szó Képviselő úr!

Lezsák Sándor: - Köszönöm a szót Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kis mértékben zaklatott, vitákkal terhes nemzetközi környezetben kerül az Országgyűlés napirendjére ennek a jelentésnek és a hozzárendelt határozati javaslatnak a vitája. Szomszédságunkban, Ausztriában az osztrák szavazók egyhatoda írta alá azt a petíciót, amelyik arra szólítja fel a kormányt, hogy vétózza meg Csehország uniós csatlakozását, amennyiben az nem hajlandó leállítani a temelini atomerőművet. A közel egymillió aláírás arra kötelezi az osztrák parlamentet, hogy tűzze napirendre a petíció megvitatását. A nagyrészt politikai érdekeket szem előtt tartó aláírás-szervezők, környezetvédelmi, polgári védelmi érdek sokaságát vetik be sikerük érdekében, és ezeknek a gyakran túlzó érveknek egy része várhatóan nálunk is meghallgatásra talál. Ne feledjük, Ausztriában egy olyan közvéleményről van szó, amelynek hatására a saját területén a 80-as években épitett korszerű haynburgi atomerőművet is be kellett zárni, minden jel szerint megalapozatlan aggodalmak és félelmek alapján. Nagyon fontos tehát mind a közvélemény, mind a felelős Országgyűlés rendszeres tájékoztatása az atomenergia hazai alkalmazásának a biztonságáról, és ennek a kötelezettségnek tesz eleget az atomenergiáról szóló 1996. évi 96. törvény alapján a felelős miniszter.

Tisztelt Ház! Az elmúlt években az erőmű több tízmilliárd forintot költött biztonságnövelő beruházásokra annak érdekében, hogy megfeleljen az egyre szigorodó nemzetközi előirásoknak. Az erőmű élettartamát eredetileg harminc évre tervezték, de a folyamatos műszaki fejlesztéseknek köszönhetően az erőmű még további 10-15 évig működhet, amennyiben erre meglévő biztonsági berendezései alapján engedélyt kap az illetékes szakhatóságtól, és amennyiben erre az ország gazdasága igényt tart. A gazdaság igényét egyértelműen jelzik a tényszámok. Míg jelenleg a világ villamos energia termelésében 17 százalékkal részesednek az atomerőművek, Magyarorszá-