Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-11-01 / 11. szám

www. atomerőmű. hu A PAKSI ATOMERŐMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA www.atomeromu.hu i| ATOMERŐMŰ XXV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 2002. NOVEMBER KÖSZÖNTJÜK A „20 ÉVES AZ I. BLOKK JUBILEUMI KONFERENCIA” RÉSZTVEVŐIT! TISZTELETTEL ADÓZUNK WIGNER JENŐ SZÜLETÉSÉNEK I00.t A FERMI-REAKTOR INDÍTÁSÁNAK 60. ÉS AZ ATOMERŐMŰ ÚJSÁG MEGJELENÉSÉNEK 25. ÉVFORDULÓJA ELŐTT! Wigner Jenő születésének 100. évfordulójára 1979-ben a Kormány döntésének meg­felelően fel kellett gyorsítani a már évekkel korábban megkezdett atom­erőmű építkezést Pakson. Ez létszám­­bővítést jelentett minden - az építkezé­sen résztvevő - cégnél, így az Erőmű Beruházási Vállalatnál (ERBE) is. Ebben az időben többségében fia­tal műszakiak töltötték fel az ERBE hiányzó műszaki gárdáját. Ennek so­rán kerültem én is Paksra, az ÉRBE kirendeltségére műszaki ellenőrnek. Az akkori kor elvárásainak megfe­lelően engem kértek fel arra, hogy szervezzek meg egy ifjúsági brigádot. Ez még 1979-ben megtörtént. A név­­választás akkori főnököm: Balogh Ernő javaslata alapján történt, a „Wigner Brigád” elnevezés mellett döntöttünk. Balogh Emő az erőmű beruházás előkészítése során a moszkvai Lenin Könyvtárban talál­kozott Wigner Jenő atomerőművi tu­dományos munkásságát bemutató anyaggal. Élő Nobel-díjas tudósról lévén szó úgy illett, hogy erről az érintettet is megkérdezzük, kikérjük véleményét, ill. hozzájárulását. Ez nem volt túl egyszerű dolog, mivel ő 1936 óta köztudottan az USA-ban élt és dolgo­zott. Címének - nem túl egyszerű mó­don történő - megszerzése után 1980. április 14-én bemutatkozó levelet ír­tam neki, természetesen magyar nyel­ven. Erre a válasz május 8-án már meg is érkezett. (Ezután még 34 saját kezűleg írt levelet kaptunk tőle.) Megtiszteltetésnek vette, hogy őt vá­lasztottuk névadónak, de nem nagyon értette mit is jelent ez a névhasználat és mit takar maga az Ifjúsági Brigád elne­vezés. Mivel kitűnően írt és beszélt magyarul, mindezt rövid levélváltás során tisztáztuk. Megkeresésünk előtt ő már hallott a Magyarországon, Pak­son épülő atomerőműről. Ezt követően éveken át leveleztünk vele. Mi beszámoltunk neki mind a brigádtagok személyes ügyeiről, mind pedig az építkezés állásáról. Ő is sokat írt leveleiben saját személyes dolgairól, családjáról, az unokákról. Mi folyamatosan kértük: látogasson el hozzánk Paksra. Erre 1983. augusztus 31-én került sor. Emlékszem, mikor érkezésének híre napvilágot látott, először hitet­lenkedés, majd nagy meglepődöttség lett úrrá az építkezés vezetőin. Nagyon nehéz volt a látogatásra ter­vezett egyetlen napot úgy beosztani, hogy mind a brigádtagok, mind a PAV akkori vezetése is el tudjon beszélget­ni vele, és még az akkor már üzemelő 1. blokkot is bemutathassuk neki. Személyes találkozónkról mind­máig megmaradt emlékezetemben, hogy az akkor már 81 éves tudós mi­lyen nagy szeretettel beszélt hoz­zánk, hangoztatta szeretetét hazánk iránt és elismerését a már megépített üzemelő, és az épülőfélben levő munkák iránt. Folytatás a 2. oldalon. Tizenegyedik alkalommal került átadásra a cég legrangosabb kitüntetését, a Céggyűrűt, a húsz kiválasztott részére. Gratulálunk a kitüntetetteknek! Motorjai vagyunk a régió életének Dr. Kocsis Istvánt szeptem­ber 6-án nevezték ki vezér­­igazgatónak. szerkesztősé­günk kíváncsi volt arra, ho­gyan sikerült a munkakör átvétele, és még néhány más kérdésre is.- Vezérigazgató Úr! Ponto­san két hónapja került az atomerőmű élére. Arra len­nénk kíváncsiak, milyen benyomáso­kat szerzett rólunk és milyen volt a fo­gadtatása?- A benyomásaim pozitívak, az alapfolyamatok jól irányítottak. Az erőmű egy fegyelmezett üzemmene­tet kíván és ezzel a dolgozók tisztá­ban vannak. Nem látok semmi olyat ami miatt ne volna kézben tartha­tó az atomerőmű irá­nyítása. A fogadtatás korrekt volt, egy teljesen ki­egyensúlyozott, szak­mailag megszervezett átadás-átvétel után úgy ítélem meg, hogy zök­kenőmentesen tudtam átvenni a cég irányítását. Ezért köszönettel tarto­zom a szakembereinknek és a veze­tésnek. Úgy gondolom az a jó, ha mindenki teszi a dolgát, én sem te­szek mást, mint az elődöm, képvise­lem a cég érdekeit és a menedzsment­tel közösen törekszünk arra, hogy az atomerőművel a legjobb eredménye­ket étjük el, és a jövőkép megalapo­zásához, a jövőhöz vezető út tisztázá­sához megadjuk a segítséget. — Az erőmű privatizációjának kér­dése napi beszédtéma. Várható-e az atomerőmű privatizációja?- Nincs napirenden ez a kérdés, nem is volna célszerű, hogy napiren­den legyen. A mai helyzetben az or­szág gazdasága szempontjából telje­sen megnyugtató és előnyös az atom­erőmű feladata, hogy a lehető legol­csóbb villamos energiát biztosítsa az ország számára, hisz ezzel a közüzem tolerálható árszínvonala biztosítható. Folytatás a 2. oldalon. Negyedévszázados jubileum 25 ÉVES AZ ÜZEMI LAPUNK Majd egy emberöltőnyi idő elteltével kézbevenni a lap első számait, meg­próbálni felidézni a fotókon látotta­kat, mondhatom nagy élmény. A 25 éve megjelenő újság lapjain nyomon követhetjük az erőmű építésének fontosabb mozzanata­it, és érzékelhetjük az idő múlását a fotókon, amelyek egy-egy pilla­natot örökítettek meg, és tették „örök életűvé” azt a pillanatot. Mai világunkban nagyon kevés az ilyen hosszú életű üzemi lap, már csak ezért is, mert maguk az üzemek és vállalatok megszűntek, vagy átalakultak. Szerencsére a mi lapunkat nem érintette ez a fajta változás, és az atomerőmű minden­kori vezetői - menedzsmentjei — fontosnak tartották a lap megjelen­tetését. Napjainkban pedig, amikor az atomenergia elfogadása vagy el­vetése sokszor napi politikai vita tárgya, egyre fontosabb szerep há­rul az üzemi lapra. Ezt jelzi a lap életében bekövetkezett szeptemberi változás, amelynek lényege, hogy a hatezer példányon felül, plusz húszezer példányban kerül teijesztésre, így a 13 TEIT település minden lakójához eljut. Ez a lap az atomenergia magyaror­szági megjelenésének és alkalmazá­sának, az atomerőmű építőinek és üzemeltetőinek hű krónikása volt, és az is akar maradni. Ám megpróbálja kielégíteni azon tá­jékoztatási igényeket is, ame­lyeket a régió lakossága támaszt az erőművel szemben. A lap szerkesztői, a cikkek írói zömmel az üzem dolgozói, bár van kivétel, például az 1987- 1990 közötti időszak, amikor az üzem és a város vezetése közös lapnak tekintette, és még a lap nevét is megváltoztatták, lett Paksi Atomerőmű. A jelzett idő­szakban igen sok városi hír jelent meg a lap hasábjain. Az akkori vá­rosi és üzemi vezetés közös ügy­nek tekintette a vállalat és a város ügyét. Ennek a közös szellemiség­nek a továbbvivője kíván lenni a mai Atomerőmű c. lap, csak ma már „kistérségi” szinten, a 13 tele­pülés szintjén, a Duna mindkét partján. Beregnyei Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents