Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-11-01 / 11. szám
Motorjai vagyunk a régió életének 2. oldal_________________________________________ATOMERŐMŰ Wigner Jenő születésének 100. évfordulójára ____________________________________________2002. november Folytatás az 1. oldalról. Amellett, hogy a biztonságot első számú prioritásként kell kezeljük, mindig kell, hogy rendelkezzünk azokkal a forrásokkal, amelyek folyamatosan megteremtik a biztonság megőrzésének lehetőségeit. És ha ezt az atomerőmű teljesíti, akkor a küldetése irányába dolgozik, tehát akkor nincs baj. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy jó a mai helyzet, ezen változtatni nem szükséges.- A mai helyzet alapján mi az Ön üzenete az ország és az erőmű dolgozói számára?- Az üzenetem az, hogy az élettartam hosszabbítása a legfontosabb projektje most az atomerőműnek, ami azt jelenti, hogy a tervezési élettartamon túl, ami 30 év, még 20 évig látjuk lehetségesnek az erőmű üzemeltetését. Ez az ország energetikai rendszerének a biztonságát, a közüzem kézben tarthatóságát szolgálja. Óriási jelentőségű dolog a régió szempontjából is, hiszen Tolna megyében az életszínvonal, a foglalkoztatás tekintetében az atomerőmű fontos szerepet tölt be, motoijai vagyunk a régió életének. Óriási különbség van aközött, hogy arra készülünk-e, hogy 2012- ben elkezdjük a blokkok leállítását, vagy pedig arra készülünk, hogy 2012-től még 20 évig üzemelünk. Ezzel mától számítva 30-40 éves perspektívát nyújtunk azoknak a fiataloknak, azoknak a szakembereknek, akiknek fokozatosan át kell venniük a mai idősebb generáció tudását és tapasztalatát, hogy szakszerű kezekben legyen az erőmű irányítása ebben a 30 éves periódusban is. Hozzátenném, hogy nagyon komoly előkészítő projektnek vagyunk a végén az élettartam hosszabbítás kapcsán. A projekt célja az volt, hogy kiderítsük: lehetséges-e az élettartam hosszabbítás a biztonság sérülése nélkül, reális anyagi tehervállalásokkal, és megtérül-e egy ilyen beruházás. A vizsgálatok azt mutatják, nincs sem biztonsági, sem műszaki akadálya az élettartam hosszabbításnak. És ez teljesen reális ráfordításokkal létrehozható oly módon, hogy megtérül, mert a lehető legolcsóbb, legversenyképesebb villamos energiát tudja a paksi atomerőmű továbbra is termelni. Azt hiszem, ez a legfontosabb dolog, hiszen még több mint egy negyedszázados távlatot tudunk adni ennek az erőműnek, amelynek szép múltja van, és azt szeretnénk, hogy még hosszú, szép jövője is legyen.-Most ünnepeljük a szép múltat, az 1. blokk indításának 20. évfordulóját. Mit üzen az ünneplőknek?- Az ünneplőknek az üzenetem a köszönet. Köszönet azért, hogy sikeresen és eredményesen tudott működni az erőmű az elmúlt húsz évben. Azt hiszem, ilyenkor érdemes egy pillanatra visszatekinteni és tisztelegni a szakembereink tudása, hozzáértése előtt. Az ünneplés alkalmas arra is, hogy előre tekintsünk, hozzátéve ezt a 20 évet a tervezési időtartamhoz, hogy 2032-ben már 50 éves jubileumot ülhessünk az első blokknál.- A napi munka után mivel tölti a szabadidejét?- Szeretek olvasni, ha marad időm esténként, illetőleg a természetet is szívesen járom, vadászok is, hogyha van rá alkalom. Hétvégén jólesik kirándulni, kimenni a zöldbe, ez megnyugtatja az embert. Az életünk nagy részét itt töltjük az irodákban, négy fal között, sok papírt olvasgatva, nézve a számítógép képernyőjét. Úgy gondolom, hogy az ember azért mégis egy olyan lény, aki a természetből származott, tehát jól esik egy picit kimenni a friss levegőre, ha erre módja van.- Köszönöm az interjút és kellemes természetjárást kívánok. BM Folytatás az 1. oldalról. Érdekességként írom le, hogy a számára rendezett díszebédnél elnézést kért amiatt, hogy nem tudja az eléje tálalt nagy adag ételt megenni annak ellenére, hogy őt a szülei arra tanították, hogy a tányérjára tett eledelt mindig maradéktalanul el kell fogyasztani. Örömmel ette a mákos süteményt, mivel elmondása szerint erre csak idehaza van módja, ugyanis az Államokban nem termelnek mákot. Későbbi leveleiben is kedves emlékként őrizte paksi látogatásának emlékét. Utólag többen - és jogosan - nehezményezték, hogy nem tudtak vele akkor, ott személyesen elbeszélgetni. Legnagyobb meglepetésünkre a szovjet tervezői-művezetők, szakértők kirendeltségvezetője is mindenképp szeretett volna vele néhány percet beszélgetni, de nem jutott rá idő. Sajnos különböző személyes problémák miatt többé már nem tudott ellátogatni hozzánk. 1989 elején írt levelemben megkérdeztem őt, hogy gondolt-e már esetleg egy Wigner-díj alapítására Magyarországon. 1989. február 4-i levelében nagy megtiszteltetésnek véve a gondolatot, felajánlotta segítségét a megvalósításhoz. Sajnos akkor nem találtam Pakson megfelelő támogatót a díj alapításához. (Azóta, 1995-ben bekövetkezett halála után a díjalapítás megtörtént.) A nyolcvanas évek második felében mi, az ERBE-s brigádtagok szétszéledtünk és a brigád is megszűnt. Jómagam kikerültem a Szovjetunióba, Tengizbe. 1995 januárjában bekövetkezett haláláig személyesen már nem találkoztunk. A rendelkezésemre álló levelekből, fényképekből, videóanyagból 2000. április 8-án többet - azt hiszem a legjobb helyre - a Paksi Atomerőmű Tájékoztató és Látogató Központjának ajándékoztam. Levelezésünk másik részéhe a Wigner Jenő nevét felvett egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola kapta meg. Születésének közelgő 100. évfordulója, november 17. alkalmából visszaidézve személyes találkozásunkat, kellemes emlékként él bennem és egykori kollégáimban e kiváló magyar tudós nemes egyszerűsége és hozzánk való kapcsolatának kedves közvetlensége, amellyel megőrizte kapcsolatát távoli szülőföldjével és annak egyszerű polgáraival. A mi „Jenő bácsink” emlékét örökké megőrizzük szívünkben! Mester Sándor, az egykori Wigner Brigád vezetője Száz éve született Wigner Jenő AKI BEVEZETTE AZ EMBERISÉGET AZ ATOMKORBA A huszadik század történelemformáló atomfizikusainak elképzelt csoportképén, valahol az előkelő első sorban, középtájt, Fermi, Szilárd Leó, Dirac, Teller Ede, Plane és Heisenberg társaságában látható egy szerény magyar-amerikai tudós, akiről halálakor a New York Times hat hasábon emlékezett meg az alábbi címmel: Wigner Jenő, aki bevezette az emberiséget az atomkorba. Száz éve, 1902. november 17-én született Budapesten Wigner Jenő vegyészmérnök-fizikus, Nobel-díjas tudós, a világ első reaktormémöke. Wigner Jenő a nevezetes fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, azután a Budapesti Műegyetemen, majd a berlini Technische Hochschulén folytatta tanulmányait. Vegyészmérnöknek készült, de a húszas években Berlinben bontakozott ki a modem fizika, így az vonzotta magához. Ellátogatott Albert Einstein, Max Planck, Max von Laue óráira és szemináriumaira. Polányi Mihály vezetésével készítette el doktori értekezését, amely a kvantumkémia úttörő munkája volt: a legegyszerűbb kémiai reakció sikeres leírása fizikusi módszerekkel. Az egyetem után Újpesten a bőrgyárban dolgozott és hasznosította vegyészmérnöki tudását (1925-1926). Nemsokára azonban sietett vissza Berlinbe és Göttingába, ugyanis értesült egy német folyóiratból Heisenberg és Bohr kvantummechanikai kutatási eredményeiről. A harmincas években megsűrűsödtek a felhők Németország felett. A nácizmus teijedésekor Neumann Jánossal, Teller Edével és Láncos Kornéllal Amerikába menekült és a Princeton Egyetem tanára lett. Hat évtizeden át tanított, tanítványai közül többen kaptak Nobel-díjat. A harmincas évek derekán felkereste Szilárd Leó az atomenergia felszabadításának ötletével, amit egyetlen vezető fizikus sem vett komolyan. Wigner fölismerte, hogy az ötlet - a neutron láncreakció - egyetlen természettörvénynek sem mond ellent, tehát lehetséges. Közben 1939- ben Berlinben felfedezték a maghasadást. A II. világháború alatt együtt dolgozott az olasz Fermivel a láncreakció gyakorlati megvalósításán. Predesztinálva volt az első profi atomreaktorok megtervezésére: vegyészmérnöki képesítése volt, tudta a magfizikát és nem szerette Hitlert. Az első komolyabb méretű reaktorhoz az amerikai szakértők héliumos hűtést ajánlottak, azonban gyakorlati okokból Wigner közönséges vizet választott hűtőközegül. AII. világháború után Wigner Jenő Oak Ridgebe megy, ahol reaktorfejlesztéssel, valamint a reaktorok biztonságos működésével foglalkozik. 1959-ben az Eisenhower amerikai elnök alapította „Az atom a békéért” elnevezésű díjat Szilárd Leóval együtt kapta meg az atomreaktor megalkotásáért. Hatvanegy éves korában kiérdemelte a fizikai Nobel-díjat, a kvantummechanikának a természet szimmetriáira /U-Z-r^v-, ícf' fű** /vj 'd-C-.U-W'''"' ( £h(ÍÁJ 9 a 4t(é itfüku ~tu(ti2 Mt eti>ua try rdujiíu ■t'wé+t a$- £h'4^cLcjb<ü+1 ú y 3/ üvt *|ULJt WM* IH7£ f0 j&L**%* A g l 9 * tt**é*s*ÁQ frf<! í yx' (ív. A <*-*■•-*< U f- ,J H: támaszkodó megalapozásáért és az atommagra vonatkozó alkalmazásáért. 1963-ban stockholmi városházán a Nobel-díj átvételekor is a tanáraira gondolt: - „Ezen ünnepi alkalomból néhány szót szeretnék mondani egy olyan témáról, amire keveset gondolunk, míg fiatalok vagyunk, de amit egyre inkább méltányolunk, ha visszatekintünk intellektuális fejlődésünkre. A tanáraink iránti hálára gondolok.” Az ismert hidegháború miatt Wigner Jenő csak hetvenöt éves korában látogathatott Magyarországra. Ekkor az Eötvös Loránd Fizikai Társulat választotta tiszteleti tagjává és megtekintette a paksi atomerőművet is. Azon szerencséseket, akik találkozhattak vele, lenyűgözte szakmai tudásával, tiszta gondolataival, szerénységével és udvariasságával. 1987-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává fogadta, majd 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A Magyar Nukleáris Társaság által alapított Szilárd Leó érmet 1994-ben személyesen vette át Princetonban. A legvégére ajánlom olvasóinknak az amerikai Alvin M. Weinberg (a legelteijedtebb nyomottvizes reaktor konstruktőre) tanulságokban is bővelkedő sorait: „Csakhamar megtanultam, hogy Wigner a legmagasabb rendű tudományos lángelme. Mi több, értette és szerette a megvalósítás műszaki részleteit is, hiszen vegyészmérnöki oklevele volt. A mérnöki képesség és a tudományos kiválóság ilyen együttese egyedülálló. Nem túlzás azt mondani, hogy Wigner Jenő volt az első reaktormémök, e szakma megalapítója. (...) Az atomenergetika újjászületéséhez a nukleáris közösség szigorú és aprólékos figyelmére van szükség a minőségi és biztonsági követelmények tekintetében, és arra az intellektuális felelősségérzetére, ami az atommémöki szakma megalapítóját, Wigner Jenőt jellemezte.” Az új mérnöki tudományt megalkotó nagyszerű tudós és szeretetre méltó ember volt, aki magyarságát mindvégig megőrizte, 1995. január 4-én 92 éves korában búcsúzott a földi élettől, méltó példaképül szolgálva a jelen kori követői számára. Sipos László Ezeréves Kalocsa Ezeréves város címmel Asbóth Miklós és Nagy Erik szerkesztésében jelent meg a Kalocsa múltját és jelenét bemutató színes könyv. Ä több mint egy évvel ezelőtt megkezdett munka során Asbóth Miklósnak, a Nagy Lajos Könyvtár vezetőjének az volt a feladata, hogy könnyed, olvasmányos formában mutassa be a várost az idelátogatók számára. A fotók elkészítését Nagy Erik amatőr fotós vállalta, aki igyekezett különböző évszakokban megörökíteni a város jellegzetes épületeit, tereit. „A történelem felidézése, a több évszázados épületek, melyek megjelennek e kis könyvben, mind-mind azt bizonyítják, hogy őseink olyan várost hagytak ránk örökül, mely a nemzet történetében kiállta az évezred próbáját, fontos szerepet vállalt a haza életében” - olvasható a polgármesteri előszóban. A kiadvány értékét növeli, hogy német és angol nyelvű fordítást is tartalmaz.