Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
2002. október ATOMERŐMŰ 7. oldal ííillíKI[DlKlxyrJ3)[LLl Csikócsapat A „Csikócsapat’ elnevezés Hazafi József azonos című (Riport 440 megawatt születéséről - alcímű) könyve nyomán teijedt el, melyben Pónya József használta először ezt a kifejezést a fizikusokra. A szerző - mintegy utalásként a címre így ír könyvében: „Felhívjuk a figyelmet a harmincévesek korosztályára, azokra a fiatalemberekre, akik ma főszereplői az építésnek, az üzembe helyezésnek”. Pónya József szavait idézve: „...szellemiekben csak ők képesek arra, hogy egy új iparágat honosítsanak meg az országban.” Az idők folyamán a Csikócsapat kifejezés tágabb értelmet, bővebb kört kapott, és ma így emlegetik azokat a szakembereket az atomerőműben, akik már a kezdet kezdetén itt dolgoztak, és részesei voltak az atomerőmű „életre keltésének”, az 1. blokk indításának. 1982 decemberében kapcsolták rá a paksi atomerőmű első blokkját a magyar villamosenergia-hálózatra. Ennek húsz éve. Tisztelettel köszöntjük mindazokat, akik hazánk első és egyetlen atomerőművét megépítették, üzembe helyezték. Sokan vannak, akik tagjai az atomerőmű „nagy csikócsapatának”, és mivel mindannyiukat nem tudjuk bemutatni, ezért ez alkalommal a könyvben szereplő „eredeti csikócsapat” néhány tagjának visszaemlékezésével szeretnénk felidézni az akkori eseményeket, az akkori korosztályt, a szakembereket. A bemutatást a következő számban folytatjuk. Dr. Vámos Gábor Dr. Vámos Gábor 1975-ben Moszkvában atomenergia szakon végzett oki. mérnök-fizikus, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1998-ban doktorált szakmérnök, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgató-helyettese. 1997 áprilistól kezdődően dolgozik Pakson. A több mint húsz éve indult ügyeletes mérnökök közül elsőként kiemelt szakember az elmúlt években egyre felelősségteljesebb vezetői beosztásokat tölt be Pakson. Osztályvezetői, főosztályvezetői és igazgatói megbízatások után 2001. év elejétől vezérigazgató-helyettesként dolgozik.- Mi jut eszedbe az 1982. december közepi és végi történelmi események kapcsán? —Az 1. blokk üzembe helyezésére, mint folyamatos nagy hajtásra emlékszem vissza, amikor az egyik nap a másikkal szinte összefolyt. Én a „C” műszakban dolgoztam, és közel álltunk ahhoz, hogy a mi műszakunkban kerüljön sor az első párhuzamos kapcsolásra, de a tápszivatytyúk szívóági szűrői elszennyeződtek, és ezért a turbinát le kellett állítani. Ami számomra örökre emlékezetes marad, az első ÜV-1 működés az én műszakomban. Czeikmeister Sándor volt a reaktoroperátor, és Weisz József a primerköri műszakvezető. Addig vitatkoztunk egymással, hogy a neutron teljesítmény védelmet beállító „élkerekeket” milyen sorrendben kell átforgatni, amíg sikerült néhány százalék reaktorteljesítményen egy szándékolatlan ÜV-1 működést előidézni. Akkoriban nálunk tapasztaltabb emberek is vétettek hibákat. A rovnói erőműből érkezett üzembehelyező, Viktor Malinov a tartalékvezénylőben véletlenül megnyomta az ÜV-1 nyomógombot, amin akkor nemhogy védősapka, de még felirat sem volt.- Hogyan emlékezel Wigner Jenő Nobel-dijas fizikus professzor, a világ első reaktormémökének paksi látogatására?- Megtiszteltetésnek tartottam, hogy Wigner Jenőt a blokkvezénylői műszerek között kalauzolhattam. Számomra meglepő volt, hogy mennyire érdeklődött a részletek iránt. Rajta kívül szerencsém volt Teller Ede és Alvin Weinberg paksi látogatásán is „idegenvezetőként” szerepelni. Ezeket a neveket egyetemi éveim alatt a reaktorfizikai jegyzet képletei mellett láttam leírva, és sosem gondoltam volna, hogy valaha „élőben” találkozom ezekkel a tudósokkal.- Van-e egyáltalán szabadidőd? Ha igen, akkor mivel foglalkozol szívesen?- A hétvégeket szeretem a családommal tölteni, és olyan szerencsés vagyok, hogy bár már nagy gyerekeim vannak, szívesen csinálnak a szüleikkel közös programot. Ha tudunk, velük együtt megyünk síelni, és nyáron is legalább egy hetet együtt töltünk. Hobbim még a futás, amit a Tóth Csilla és János által meghonosított futóklubban szerettem meg.- Fontos, hogy egy felsővezetőnek milyen jövőképe van, mert ő közvetíti a dolgozók felé a Részvénytársaság jövőképét is. Mit gondolsz a jövőről? Milyen dolgok, távlati gondolatok foglalkoztatnak? — Paksi Atomerőmű Rt. jövőképét tulajdonosi döntés is megerősítette, ezek szerint a biztonságnövelés lezárása után - a tulajdonos jóváhagyása esetén - reaktor teljesítménynövelés és élettartam-hosszabbítás következhet. Ezek hatósági engedélyezése - főleg a környezetvédelem terén - bonyolult feladat lesz. Izgalmas időszaknak ígérkezik a villamosenergia-piac fokozatos megnyitása annak ellenére, hogy a paksi atomerőmű közüzemi termelőként van kijelölve. Erőművünk hosszú távú jövőjét az atomenergia nyugat-európai megítélése és a radioaktív hulladékok magyarországi végleges elhelyezésének ügye is befolyásolhatja. Sípos László Bajsz József Okleveles mémök-hőfizikus, a Moszkvai Energetikai Egyetem atomerőművek szakán végzett. 1978 óta dolgozik az atomerőműben. A Műszaki Igazgatóság Nukleáris Főosztálya Fejlesztési és Elemzési Osztályának vezetője. A Magyar Nukleáris Társaság elnökségi tagja. Ügyeletes mérnökként vett részt az 1. blokk indításában és ő adta ki az utasítást a párhuzamos kapcsolás végrehajtására.- Mit jelent Önnek a szó, Csikócsapat?- Nekem akkor is, és most is a mi generációnkat jelenti, akik akkor, az egyetem elvégzése után itt az erőmű létesítésében és üzembe helyezésében szerepet kaptunk. Úgy gondolom, fontos, emberpróbáló szerepet. Ez a csikócsapat aztán az idők folyamán együtt vált felnőtté, mégpedig az atomerőművel együtt.- Újak voltak a feladatban, élesben kellett „gyakorolni". Hogyan élték ezt meg, mekkora felelősséget jelentett?- Igazából ezt nem érezte az ember. Mi a feladatunkat végeztük, problémákkal találkoztunk, amiket meg kellett oldani. Ehhez hitetlen erőt adott az a csapat, amelyben dolgoztunk, a nagyfokú önzetlenség, lelkesedés. Természetesen megvolt hozzá a háttértámogatás az idősebb kollégák részéről, akik az erőműves üzemeltetéssel kapcsolatban másutt már megszerezték az ismereteket, tapasztalatot, és elismeréssel kell szólni a szovjet szakértők hozzáállásáról, akik az üzembe helyezés alatt és az üzemeltetés első rövid szakaszában nyújtottak segítséget. Ez együtt adta azt az eredményt, amit elértünk.- Volt olyan időszak, hogy hetente, kéthetente kellett vizsgázniuk. Tanultak és dolgoztak, hogy bírták?- A tanulási, a vizsgázási csúcsot az jelentette, hogy az üzembe helyezés bizonyos fázisáig (melegjáratásig, fizikai indításig) el kellett jutni egy olyan képesítés megszerzéséig, ami lehetővé tette, hogy az ember a blokkvezénylőben dolgozhasson. Egy vizsga letétele, vagy ahogy mi mondjuk, a jogosítvány megszerzése, hosszú folyamatot jelentett és jelent ma is. Akkor az ügyeletes mérnöknek egy adott határidőre kellett elkészülnie tudása igazolásával, és ez sokszor azzal járt, hogy hetente kellett vizsgázni. Egymás után sorra tettük le a reaktorfizika, a villamos ismeretek, a rendszerüzemeltetés stb. vizsgákat. Annyi bizonyos, nem nyolc órából állt a munkaidő, mint ahogy sokunknak ma sem annyiból áll.- Ön volt az ügyeletes mérnök, amikor 1982-ben az 1. blokk az országos hálózatra kapcsolódott. Hogyan emlékszik arra a pillanatra?- Jelentős, ünnepi esemény volt. Meglehetősen nagy tömeg tolongott a hátunk mögött a vezénylőben. Az első párhuzamos kapcsolás igazából egy protokolláris eseménynek számított, de mögötte komoly teljesítmény állt. Miután én a munka sűrűjében voltam, igazából nem a „valamit megalkottunk” élményre, hanem sokkal inkább a „valami elkezdődött” érzésére emlékszem. Ezt kissé beámyalta néhány váratlanul előálló probléma, de pár nap múlva helyreállt minden és az év utolsó napján már 50 megawattal üzemelt a reaktorblokk. Mondtuk is egymásnak, hogy most már ott vagyunk, ahol a pécsi erőmű legnagyobb blokkja.- Milyen a kapcsolata az egykori „ csikócsapattal"?- Ha arra az ügyeletes mérnöki csoportra gondol, amelyik akkor dolgozott, akkor a kapcsolatok, munkakapcsolatok megvannak. Néhol szorosabb, barátibb ez a kapcsolat, de húsz év elteltével óhatatlanul változtak. Úgy gondolom, mindenképp említésre méltó körülmény, hogy gyakorlatilag valamennyien az iparágban maradtunk. Kapocs Gyuri kivételével, aki a közelmúltban az OAH NBl-hez „igazolt”, a többiek különböző munkakörökben mind itt dolgoznak. Az operatív beosztásban ma és valamikor dolgozók meghatározó magját képezik annak a műszaki tudásnak, tapasztalatnak, mérnöki hozzáállásnak, amivel ez az erőmű rendelkezik. Folytatás a 8. oldalon. Beier Matthias Beier Matthias 1974-ben Lipcsében végzett okleveles fizikus, a Paksi Atomerőmű Rt. - Biztonsági Igazgatóság - Nukleáris Biztonsági Osztály vezetője. Az egyetem elvégzése után Berlinbe került egy erőműépítő vállalathoz. Hat év alatt három atomerőművi blokk (KKW Nord, Greifswald) „élesztősében” vett részt 1980-tól kezdődően immár gyakorlati ismeretekkel felvértezve, magyar feleségének köszönhetően „importált” indításvezető fizikusként kezdett el dolgozni a Paksi Atomerőműben.-Nézegetve az 1982-ben készültfotókat, mi jut eszedbe, hogyan emlékezel a ma már történelmi pillanatokra?- Kicsit nosztalgiával tekintek vissza a húsz éve történt eseményekre, látva, milyen fiatalok voltunk akkor és hogy elrepült az idő. Rendkívül jó volt abban az időben a hangulat, mindenki előtt azonos cél lebegett: az első villamosenergiát adó reaktor indítása. Azonosan gondolkodtunk és munkánkban kölcsönösen segítettük egymást. Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor arra visszaemlékezem, milyen kellemes légkörben dolgozhattunk abban az időben. Számomra az első paksi reaktor indítása valójában a negyedik indítás volt. Életem első reaktorindításánál én is csak megfigyelőként dolgoztam. Egyre több érdemi feladatot kapva a harmadik német blokknál már indításvezető fizikus voltam. Szerencsémre Pakson pontosan ugyanazt a munkát kellett végeznem, mint korábban az NDK-ban. 1980-ban, első itteni izgalmas feladatom - paksi kollégáimmal közösen - a fizikai és energetikai indítási dokumentáció összeállítása volt. Azokra a történelmi pillanatokra mindig szívesen gondolok, mikor 1982 végén Pakson elindult a szabályozott láncreakció, és az energiatermeléssel járó párhuzamos kapcsolás. Ma is úgy látom mint akkor, hogy az alapos és körültekintő előkészítő munka meghozza gyümölcsét.- Hazafi József Csikócsapat c. könyvében olvastam - és ez éppen húsz éve volt -, hogy a Szekszárdi Madrigálkórusban énekeltél. Mi változott, és jelenleg mi is köti le a figyelmedet, a kevéske szabadidődben?- Kezdetektől fogva Szekszárdon élünk és máig is tagja vagyok a Madrigálkórusnak. Mindössze annyi változott, hogy már nem a fiatalokhoz tartozom. Kezdeti magyarországi beilleszkedésemet, a magyar nyelv elsajátítását nagy részben ennek a jó kollektívának köszönhetem. Feleségemmel nagyon jól érzzük e közösségben magunkat. Hetente kétszer járunk próbára, hazai és nemzetközi versenyekre, fellépésekre készülünk. Többször sikerült első díjat szereznünk rangos külföldi versenyeken, amire büszkék vagyunk. Legkedvesebb hobbim mellett igyekszem a jó kondíciómról is gondoskodni. Nem versenyszerűen, de szívesen kerékpározom és hetente több alkalommal fitnessz-terembe járok. Maradék kevés időmet olvasással töltöm. Nagyon megszerettem az itteni életet, úgy érzem, mindem szempontból közel áll hozzám a magyar mentalitás. Folytatás a 8. oldalon. Faragó Péter A moszkvai energetikai egyetemen végzett 1975-ben atomerőművi irányítástechnika szakon. 1976 óta dolgozik az atomerőműben. Az Üzemviteli Igazgatóság Karbantartás Irányítási Főosztályának vezetője. Az első hat ügyeletes mérnök egyike. A Csikócsapat c. könyvben így nyilatkozott: „Büszke vagyok arra: ilyen beosztásban csak mi hatan vagyunk az egész országban.”- Mit jelent Önnek a Csikócsapat kifejezés?- Azt, hogy fiatalok voltunk és lelkesek. Végeztük a munkát, amit nagyon szerettünk, és úgymond, szaggattuk az istrángot. Azokkal, akikkel annak idején együtt kezdtünk, tartjuk a kapcsolatot, figyeljük egymás útját, pályáját.- Hogy került az atomerőműhöz?- Nem volt túl nehéz. Az érettségi után atomerőművek és berendezések szakra jelentkeztem a Szovjetunióba, majd két év múltán változtattam, és atomerőművi irányítástechnika szakon végeztem. Ez a végzettség predesztinált arra, hogy elsősorban az atomerőműnél helyezkedjem el, noha akkor még nem volt Paksi Atomerőmű Vállalat. Miután 1975 márciusában befejeztem az egyetemet a Nehézipari Minisztérium „atomerőmű beruházási titkárságán” kezdtem dolgozni, majd amikor 1976. január elsején megalakult az atomerőmű, ide kerültem állományba. Igaz, két évre delegáltak az ERBE-hez (a Tiszai Erőműben voltam üzembe helyező), de 1978 márciusi visszakerülésemtől folyamatosan itt vagyok.- Hány órát dolgoztak akkoriban ?- Nehéz megmondani, hogy naponta hány óra volt mögöttünk. Az üzembe helyezési munkák sokasodásával nőttek a különböző feladatok. 1982 decemberében indult az első blokk. Folytatás a 8. oldalon.
