Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-10-01 / 10. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 2002. október Beier Matthias Folytatás a 7. oldalról. Tudom és érzem, hogy már itt a he­lyem, de azért a híradásokból igyek­szem nyomon követni Németország életét és politikáját is. Ebben segít az a már tíz éve kialakult szoros kapcso­lat is az Isar folyó melletti bajor atomerőmű és a Paksi Atomerőmű Rt. között, amelyben feladatom a kapcsolattartás. Az elmúlt hónapban tett látogatást Pakson a bajor atom­erőmű leköszönő és új vezetője, akik megismerkedhettek Dr. Kocsis István vezérigazgató úrral. Reményeink szerint új lendületet vesz a két erőmű közötti szoros együttműködés.- Mit gondolsz a személyes és a közvetlen munkahelyi környezeted jövőjéről?- Éppen most fejeződött be a Biz­tonsági Igazgatóság teljes körű és független cég által történő átvilágítá­sa. Ennek eredménye szerint igazga­tóságunk szerepre alapvetően megfe­lel az elvárásoknak. Kisebb korrekci­óktól eltekintve ugyanebben a szerve­zetben fogunk továbbra is dolgozni. A Nukleáris Biztonsági Osztály felada­tait Szervezeti és Működési Szabály­zatunk részletesen taglalja. Én inkább csak a legfontosabb területekre hív­nám fel a figyelmet: felelősek va­gyunk az aktív zónára vonatkozó fel­tételek ellenőrzéséért, az ún. Atomso­rompó Egyezménnyel kapcsolatos safeguards (biztosítéki) feladatokért és részt veszünk a nukleáris biztonsá­gi követelmények teljesítését biztosí­tó szabályozások és üzemeltetési do­kumentációk meglétének, megfelelő­ségének és betartásának ellenőrzésé­ben. Legfontosabb feladatunk az üze­meltetés nukleáris biztonsági szem­pontú felügyelete, a biztonsági fel­ügyeletre vonatkozó belső ügyrendek karbantartása, a napi üzemviteli tevé­kenység nukleáris biztonság szem­pontjából való felügyelete. Az átala­kítások engedélykérelmeinek nukleá­ris biztonsági szempontból való véle­ményezése, a kiégett üzemanyag­mozgatási műveletek folyamatos el­lenőrzése jelenti a hagyományos érte­lemben vett rutinmunkát. Európai Uniós csatlakozásunk teljesen új helyzetet teremt számunkra a safe­guards területén, ugyanis a Nemzet­közi Atomenergia Ügynökségtől az EUROATOM szervezet veszi majd át a feladatot, amire nekünk időben fel kell készülni. Az elfogadott teljesít­ménynövelés és az élettartam-hosz­­szabbítás terén is van bőven felada­tunk. A jelzett szakmai kihívások és biztos jövőkép alapján érdemes Paks­­ra jönni a fiataloknak. Sipos László Bajsz József Folytatás a 7. oldalról. — A jövővel kapcsolatban milyen vágyai, tervei vannak?- A legfontosabb, és talán szerény­telenség nélkül mondhatom, hogy szeretnék még egy olyan sikeres húsz évben benne lenni, mint ami mögöt­tünk áll. Ehhez természetesen dol­goznunk kell, és az a jó, ha tudunk előre menni. Nem a múlt eseményei hozzák lázba az embert, hanem az előtte lévő feladatok és kihívások, azok a célok, amiket kitűztünk ma­gunk elé, mint a teljesítménynövelés, az élettartam-hosszabbítás. Van egy másik nagy vágyam, re­ményem is. Igazából azt szeretném, ha a közeljövőben feltűnne egy ha­sonló „csikócsapat”. Szeretném, ha lennének olyan egyetemet végzett fiatalok, akikre szintén lehetne bízni emberpróbáló feladatokat, mint pl. az előbb említett élettartam-hosz­­szabbítást, teljesítménynövelést. Úgy gondolom, mi talán már meg­engedhetjük magunknak, hogy kis­sé a háttérbe vonulva támogassuk a fiatalokat, az új kollégákat. Paks speciális helyzetben van, mert Ma­gyarországnak ez az egyedüli atom­erőműve, ami önjáró módon, önál­lóan működik egy adott iparágon belül. A szakemberek horizontális mozgása meglehetősen korlátozott. Mindenképpen meg kell találni a megoldást arra, hogy ne keletkez­zen gond, majd mikor mi nyugdíjba megyünk. Nemcsak az atomerőmű élettartamát kell meghosszabbítani, hanem biztosítani kell az operatív működéshez szükséges szakmai tu­dás átörökítését is. A fiataloknak feladatokat kell adni, amelyek vég­rehajtása során kudarcoknak és si­kereknek lehetnek részesei, és ami­ket a későbbiek során tapasztalat­ként tudnak hasznosítani. Lovásziné Anna Faragó Péter Folytatás a 7. oldalról. Az első blokk indulását megelőző­en, jóval előtte, 1980 augusztusában el kezdtünk műszakozni, mint leen­dő ügyeletes mérnökök. Egy mű­szak végigvitele is megterhelő volt, mellette a személyzetet irányítottuk, tanultunk, és még műszakon kívül is vállaltunk feladatokat, különböző próbákat végeztünk. Ez az intenzív munkatempó nem csupán az 1. blokk indításáig, hanem a 4. blokk befejezéséig kiterjedt.- Mi történt azután?- Elkezdődtek a főjavítások. Fel­adatul kaptam, hogy főjavításokkal kapcsolatos koordinációt végezzek. Ebből nőtt ki az Üzemviteli Előké­szítési Osztály, majd a Termelési Fő­mérnökség és a Karbantartási Irá­nyítási Főosztály. Amit valamikor egymagám végeztem, most egy egész főosztály látja el. Mindent megtettem, amire egy ember napi 24 órában képes, de természetesen ezt ma másként, több emberrel, na­gyobb odafigyeléssel, magasabb színvonalon tudjuk végezni. A főja­vítások mellett üzemviteli oldalról a 3. blokkon részben, a 4. blokkon tel­jes mértékben feladatom volt az üzembe helyezés irányítása. Ekkor már a vezetésem alatt működött az Üzemviteli Előkészítési Osztály, ami a főjavítások előkészítésével, tervezésével, koordinálásával fog­lalkozott.- Milyen várakozással tekint a jö­vőbe? — Szeretem az erőművet, szeretek itt dolgozni. Erre tettem fel az élete­met, innen szándékozom nyugdíjba menni, ami sajnos nincs is olyan mesze, talán tizenvalahány év. Amíg dolgozom, a magam részéről mindent megteszek annak érdeké­ben, hogy az erőmű minél tovább tudjon biztonságosan üzemelni, és ezáltal a következő húsz évben biz­tosítson munkahelyet. Ennek ered­ményét nyilván már mások fogják élvezni, és ha nem is közvetlenül az én gyermekeim, de sok kollégám gyermeke részére fog ez az erőmű munkát, biztos megélhetést nyújta­ni. Ezen kívül az is nagyon fontos, hogy maga a nukleáris ipar, az atom­erőmű mennyire lesz sikeres Ma­gyarországon az által, hogy az élet­tartam-hosszabbítást és teljesít­ménynövelést végre tudja hajtani. A világ jelenlegi energia-ellátottsági viszonyait tekintve meggyőződé­sem, hogy egyelőre nem lesz más je­lentős alternatíva az atomenergián kívül. Még egyetemista voltam, amikor a fúziós reaktor ezredfordu­lóra történő megszületéséről beszél­tek. Ez a mai napig nem vált valóra. Én úgy érzem, hogy az atomenergi­ának - természetesen növekvő biz­tonság, tökéletesedő technológia, technika mellett - még jó néhány évtizedig van létjogosultsága a je­lenlegi formában. Lovásziné Anna DÉVAI GYÖRGY (1940-2002) Volt kollégákat, munkatársa­kat váratlanul ért a szomorú hír, hogy Gyuri bácsi (Sugár­­védelmi Osztály) 2002. szep­tember 11-én, a szekszárdi kórházban elhunyt. Mint nyugdíjas Tengelicen élte a hétközna­pi életét, szerettei körében. Másfél évvel ez­előtt egészségi problémái adódtak. A várva­­várt gyógyulás nem következett be. Dévai György 1989. április 1-én nyert fel­vételt a Paksi Atomerőmű Vállalatoz. Vezetői, munkatársai tudták, hogy a munkában mindig lehetett számítani rá. Nyíltszívű, őszinte em­beri magatartásáért tisztelték és szerették. 1998 decemberben ment nyugdíjba. Sajnos a megérdemelt pihenésben nem sokáig volt része. 2002. szeptember 16-án Tengelicen temet­ték el Dévai György földi maradványát. Gyá­szolja őt felesége, Ilona, akivel 38 évig éltek boldog házasságban. Gyermekei, György és Tamás valamint családtagjai, testvére, Mária és családja. Szerető hat unokája, rokonok, barátok, kollégái és munkatársai. Emlékét megőrizzük! MJ. CSARANKÓ JÁNOS (1955-2002) 2002. augusztus 3l-én Budapesten, egy kór­házban váratlanul elha­lálozott Csarankó János kollégánk (MÍG Gaz­dálkodást Támogató Csoport). A család, közvetlen kollégái tudták, hogy hosszú éveken keresztül egészségi problémái vannak. A folyamatos kezelések, a gyógyszerszedés re­ményt adtak a gyógyulásra. Ma­gánügynek tekintette a betegsé­get, nem beszélt róla. Munkáját, rábízott feladatát mindenkor, mindig legjobb tudása szerint el­végezte. Megbízható társat, feleséget ta­lálva Nagydorogon telepedtek le. A családi házban feleségével és nevelt fiával együtt a szeretet, boldogság is mindig jelen volt. Közösen tervezték a jövőt, ké­szültek a feleség testvéröccsé­­nek az esküvőjére. A kegyetlen sors közbeszólt. A tragikus hir­telen halál mindent megváltoz­tatott. Csarankó János 1981- ben került az ERBE-hez műszaki ellenőri beosz­tásba. 1985-től a Paksi Atomerőmű Vállalatnál vezető mérnökként foly­tatta munkáját. Az évek során számtalan beosztásban dolgozott. Mindenkor legjobb tu­dásával végezte a rábízott felada­tokat. Szerette beosztását, mun­káját. Kollégáival közvetlen, bensőséges kapcsolata volt. 2002. szeptember 9-én Pakson helyezték örök nyugalomra Csarankó János földi maradványát. Gyászolja őt szerető felesége, Zita, nevelt fia, Gábor, özvegy édesanyja, apósa, Vilmos sógora és annak menyasszonya, roko­nok, barátok, kollégái és munka­társai. Nyugodjék békében! MJ. Főjavítás a 3. blokkon Az idén a 3. blokk főjavítása 2002. augusztus 18-án kezdődött. A sor­rendben a negyedik blokk karban­tartásának tervezett időtartama 34 nap volt. A főjavítási munkálatok­ról Zsoldos Ferenc, a Karbantartás Technológiai Főosztály vezetője ad tájékoztatást. Tervezetten fogtunk neki a 12-55 SZBV csonk javításának, ami­nek a 2001. év végi kis­­leállás volt az előzmé­nye. Az akkori kifujás elhárítása után a főjaví­tási időszakra maradt a károsodások tételes feltárása, a csonk körül kialakított hézag el­lenőrzése. A munkába bevontuk a SKODA cég szakértőit is. Az SZBV csonkot illetően feltöltéses hegesztéssel történő javításhoz készítettünk technológiát, ame­lyet egyeztettünk a cseh szakér­tőkkel. A hatósági jóváhagyást megelőzően imitátor-darabon el­végeztük az eljárás próbát, ami után megkaptuk az engedélyt a hely­színi munkavégzésre. Ajavítás során a reaktor kritikus útján keletkezett 2 na­pos előnyt tartam lehetett. A biztonsági rendszereken az Y rendszernél a TJ11W001 hőcserélő szerkezeti vizsgálata és nyomáspróbá­ja, valamint a W rendszer blokki ágá­nak szerkezeti vizsgálata és nyomás­próbája jelentette a két legjelentősebb feladatot. Az Y rendszeren kiemelendő a 30QD01 dízelgenerátor főjavítása. Sikeresen hajtottuk végre a 2. és 3. gőzfejlesztő hurok szerkezeti vizsgála­tát, a 2. FKSZ szerkezeti vizsgálatát és motor főjavítását, az YA21,22,31,32 FET-ek külső szerkezeti vizsgálatát. A 2. FKSZ-nél a tömítőblokk leszorító tengelyanya szétszereléskor megsérült, azt raktári tartalék hiányában le kellett gyártanunk, így nyílt lehetőség a szi­vattyú összeszerelésére. A turbinákon a 32SA-nál a nagy­nyomású és kisnyomású részek endo­szkópozása megtörtént a főjavítás alatt. A 31SA22 KNY turbina házban lévő 2 db RH60 megcsapoló vezeték kompenzátorán az előmelegítő-sor felőli oldalán repedéseket találtunk, a sérült kompenzátorokat kicseréltük. A szekunderkörben a 31RB szepa­rátorok és a hozzájuk tartozó tartá­lyok szerkezeti vizsgálata és nyomás­próbája volt kiemelt feladat, amelyet ha­táridőre elvégeztünk. A generátorokon kis­­revízió volt, a 32SP- nél elvégeztük a ger­jesztő kisrevízióját is. Kiemelendő munka volt a 6. MJO főjavítása és az 5. MJO kisjavítása. A szerelvényes területen ki kell emel­ni a 30RA05S801 és a 30RA10S802 Rockwellek főjavítását. Jelentős erőforrásokat kötött le a 31,32VE03 rendszerek tisztítása és a tisztítás utáni helyreállítása. Az üzemelés alatt ideiglenesen hely­reállított TL03 légcsatomák ellenőrzé­se és végleges helyreállítása szintén je­lentős feladat volt a főjavítás alatt. Mindent összevetve a főjavítás időtartama 33 nap volt, amely a fel­merült műszaki problémákat tekintve jó eredménynek mondható, ezzel a teljes főjavítási időtartam 171 nap 13 óra volt a 2002. évben. A főjavításokban résztvevő szerve­zeteknek és munkavállalóinak elisme­résünket fejezzük ki a kiemelkedő tel­jesítményért, amelynek köszönhetően sikeresen, az Üzleti Tervben meghatá­rozott 172 napon belül fejeződött be a blokkok karbantartása. -E­Törzsgárda tagsági elismerések mm; 2002. szeptember itlHHI 10 éves Réhm Miklós MIG MFO Rendszertech­nikai Osztály, 1992. szeptember 03.; Vicsev Sztojanov Szivi MIG LFO Tech­nológiai Létesítési Osztály, 1992. szep­tember 01.; Szintai Ferencné GIG Szol­gáltatási Osztály, 1992. szeptember 01. 20 éves Kállai László Tiborné ÜVIG VEFO Vegyészeti Technológiai Osztály, 1982. szeptember 15.; Csikósné Er­dős Judit MÍG Reaktorvédelmi Re­konstrukciós Projekt, 1982. szeptem­ber 28.; Szabó Benjamin István MÍG Radioaktív Hulladékok Kezelése Projekt, 1982. szeptember 01.; Schreiner Pál MÍG MFO Gépész Műszaki Osztály, 1982. szeptember 17.; Bakó Tibor MÍG MFO Villamos és Irányítástechnikai Műszaki Osz­tály, 1982. szeptember OL; Feil Fe­renc KÁIG KAFO Villamos Karban­tartó Osztály, 1982. szeptember 16.; Farkas Sándor BIG IBIFO Rendé­szeti Osztály, 1982. szeptember 01. Systems 2002 München BEHARANGOZÓ Az információs technika sereg­szemléje: október 14-18. A vásár díszvendégei a kis balti ál­lamok: Észtország, Lettország és Lit­vánia, valamint Csehország és Szlo­vákia informatikai ipara. A kiállítás minden napjára egy-egy téma kerül a fókuszba: ipari automa­tizálás, elektronikus kereskedelem, pénzügyek és média, egészségvéde­lem, valamint az informatikai munka­helyek. Ez utóbbira az ország öt váro­sából ötszáz diákot szállít az expresz­­szvonat teljesen ingyen. Egy szolgáltató jóvoltából élő köz­vetítést nézhetnek a világhálón a fó­rumok eseményeiről, valamint az új­donságokat is bemutatják azok, akik­nek megvan ez a lehetőségük. Több téma között csattanós válaszra ké­szülnek a „pisai jelentés” cáfolatával, mely többek között a német oktatás minőségét is megkérdőjelezi. Négy konferenciát rendeznek a vá­sár ideje alatt: • tudásmenedzsment az iparban (2 napos), • beruházási költségtervezés számítógépi lehetőségei, • UTMS kongresszus, • média napok több­szekciós (3 napos). Az SAP most is megtartja a szoklásos partnerfóru­mát. A legkülönbözőbb aktuális témából 149 előadás hangzik el. A legfelsőbb szintek is megmozdulnak: az állam miniszter kétszer, négy mi­niszter egyszer-egyszer tart tájékoz­tató vitafórumot. Ezeken kívül számtalan sajtótájé­koztatón ismertetik az új és tervezett IT-eszközöket. Remélem sok új információval, a fejlődési trendek feltérképezésével, kellemes élményekkel gazdagodva térhetünk vissza a mindennapok ke­mény munkájába. gyulai

Next

/
Thumbnails
Contents