Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-08-01 / 8. szám
12. oldal ATOMERŐMŰ 2001.augusztus Nyugdíjas-avató szakest az MTVO-on EKE tábor Székelyón Az ASE Természetjáró Szakosztály néhány tagja is részt vehetett az Erdélyi Kárpát Egyesület X. vándortáborának programjain. Az augusztus 1. és 5. között zajlott találkozóra heten mentünk egy mikrobusszal. A Magyar Természetbarát Szövetség három megyei elnöke, az ötletadó Dománszky Zoltán Tolna, Baronek Jenő Baranya és Törő Ágnes Fejér megyéből. A küldöttség tagja volt még Gergely Péter Szekszárdról, Wollner Pál, Jakab Albert és Jakab Éva Paksról. A találkozót az interneten is népszerűsítették, melynek hatására közel 1100 résztvevő érkezett a helyszínre, jelentős csapat Magyarországról. A nagy érdeklődés nem volt hiábavaló, sok program, megannyi kirándulási lehetőség között lehetett választani. A legnagyobb bánatunk az volt, hogy fizikai képtelenség volt valamennyi gyalogos és buszos túrán részt venni. Mi azért igyekeztünk, így külön-külön vettünk rész a túrákon. A találkozó helyszíne Székelyó (Säcuieu) volt, ahová Nagyvárad és Kolozsvári úton a Királyhágón átkelve, Sebesvámál kellett letérni. A községközpont 700 m magasságban fekszik. A tábor a községtől egy km-re a Székelyó patak völgyében helyezkedett el, „nomád körülmények” között. A nomád életmódhoz tartozott, hogy fürödni csak a hideg patakban lehetett. A vándortábor helyszínére azért esett a választás, mert innen könnyen elérhető mind a népművészetéről, építészetéről és hagyományiról híres Kalotaszeg, mind a vulkáni eredetű Vlegyásza, vadregényes völgyeivel és erdőrengetegeivel. A rendező az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) volt, amely 110 éves múltra tekinthet vissza. Az egyesület célkitűzései az amatőrizmus művelése, a honismeret elmélyítése és a természetvédelem. A csütörtök délelőtti mise, majd tábomyitó után, délután a Dregán-völgyi gátat és a Kissebes-völgyi vízeséseket tekintettük meg. Másnap a Vlegyásza-túrán (más néven Vigyázó vagy Kalota-hegy) melegítettünk be. Különböző irányokból hódítottuk meg az 1836 m-es csúcsot. Útba ejtettük a Fehér köveket és a csodálatos, 30 m-es Flavasrekettyei vízesést. A túra 25 km-re volt tervezve, de az autóbusz nem érkezett meg, így 34 km-t gyalogoltunk és 1100 m szintkülönbséget kellett leküzdeni. Útközben a turistaútról letértünk a 102 éves, egyelőre még csak 44 méter magas, de „kimagasló” perspektívájú mamutfenyők megtekintése céljából. Azután leérve olyan élményben volt részünk, hogy egy kb. 5 m széles patak a szemünk láttára tűnt el a fold alá, és úgy 1 km múlva visszatért a felszínre, hihetetlenül szép vízesésben végződve. A csapatunk másik része Czárán Gyula emléktúrán vett részt, melynek célja egy 80 éve elfelejtett út megtalálása volt. A „hegy orrán” megtaláltuk azt a sziklaalakzatot, amit Czárán Gyula „Felsőmenedékháznak” nevezett el. Itt emléktáblát lepleztünk le és megemlékező beszédet tartottunk. Szombaton a néprajzi Kalotaszegi túra nyújtott igazi élményt. Első állomás: Bánffyhunyad Árpád-kori református templom, ahol a festett kazettás famennyezetet csodálhattuk meg. Sárvásáron a kalotaszegi népviselethez tartozó gyöngyös párták készítésének lehettünk tanúi. Körösfőn szép régi házakkal, faragott kiskapukkal találkozhattunk. Itt is az 1700 körül épült református templom kazettás mennyezete kápráztatott el bennünket. Inaktelkén csodálatos pávás kalotaszegi stílusban épített házakat, festett bútorral berendezett tisztaszobákat, tájházat tekintettük meg. Vistán a kalotaszegi kőfaragás bölcsőjét, és egy kalotaszegi esküvő előkészületeit tekinthettük meg, ahol nyolc vőfély lesz egy hét múlva. Lehetőség volt a kalotaszegi népviselet kipróbálására is. Visszajövet az 1319- től emlegetett Sebesvár romjai következtek. Éjszaka Kalotaszentkirályon a Kalotaszegi Nemzetközi Tánctábor gálaestjén gyönyörködhettünk a népviseleti ruhákban és táncokban. A tábor minden év augusztus első hétvégéjén kerül lebonyolításra és a magyar nyelvterület legsikeresebb népi tánctábora, nemzetközi résztvevőkkel. Megrázó élmény volt az a holland, világtalan fiú, aki az ének kategória első helyezettje lett, akinek nincsenek magyar gyökerei, mégis kiváló magyarsággal énekelt. A táborban az ott maradottak közös gulyás vacsorát követve, tábortűz mellett tartották meg a búcsúestet. Kell-e mondani, hogy fáradtan, de fájó szívvel vettük tudomásul vasárnap délelőtt a táborzáró elérkezését. Sikerült az Erdélyi Turista egyesületekkel kapcsolatot létesítenünk, mely a jövőre nézve hasznos lehet. Az bizonyosnak látszik, hogy jövőre ott leszünk az EKE vándortábo-Forró augusztusi péntek délután. Búcsúztatóra gyülekeznek az MTVO munkatársai. Alig telt el egy év, és ismét két kolléga készül a munkás évek utáni jól megérdemelt pihenésre. 36 °C árnyékban. Meleg kint, melegség a szívekben. Gyorsan pörgő emlékek suhannak át a résztvevők fejében: Egy mosoly, egy gesztus, vitatkozás, szívet megviselő stressz, sikeresen elvégzett feladat, a főnök dorgálása, a munkatársak fintora, együttérzés, csoportok közötti focimeccs, jól sikerült osztálybuli, és még sok-sok kedves vagy kevésbé kedves kép az elmúlt évekről. Bizony elmúltak, gyorsan szálltak, dologgal teltek a munkában töltött évek, és most itt a búcsú pillanata. A nagy melegben párás a köszöntőhöz emelt pohár, és párásak a szemek. „Ha megbántottunk bárkit is, bocsássátok ezt meg nekünk, nem volt szándékos! Jó volt a csapattal dolgozni, Veletek lenni. Köszönjük, hogy elfogadtátok a meghívásunkat a nyugdíjas avatónkra, próbáljuk meg még egyszer ebben a körben jól érezni magunkat!” csengenek a szavak a nyugdíjba vonulók szájából. Utána kedves gesztusként egy-egy szál rózsát adnak át munkatársnőknek, majd jön a móka, a kacagás, a tréfás visszaemlékezések sora, a vidám búcsúzkodás, hisz nem szomorkodni, hanem örülni kell annak, hogy Kohl József és Schaffer István ilyen jó fizikai és szellemi kondícióban érte meg ezt a kort. Jól felkészültek nyugdíjas életükre, tele vannak tervekkel. Talán nincs olyan dolgozó az erőműben, aki ne ismerte volna valamilyen területről az MTVO két jeles, jó humorral megáldott munkavédelmi szakemberét. Ok oktatták az új munkavállalókat, vizsgáztatták a régieket. Fáradhatatlanul járták a területet, próbálták felfedni a munkánkkal kapcsolatos hiányosságokat annak érdekében, hogy biztonságosabb körülmények között dolgozhassunk. A magánéletben mindketten elismert sporttevékenységet folytattak a labdarúgás területén. A játék mellett edzősködtek, fiatalokat neveltek. Mindig nagy szeretettel említették népes családjukat, az élet nagy ajándékának tekintették unokáikat. Az ünnepség keretében nem búcsúzni akartak, csak jó nyugdíjassá szeretnének válni, sokáig szeretnék élvezni ezt a független korszakát életüknek, ezért történt a nyugdíjassá avatás ceremóniája. Kedves Józsi és Schafft! Kívánunk mindkettőtöknek további jó erőt és egészséget terveitek megvalósításához! Az új munkatársaknak átadott stafétabottal együtt jól megőrzünk benneteket emlékezetünkben. VICA Szakújságírói munka elismerése A Gazdasági Minisztérium és a Külügyminisztérium felügyelete alatt működő Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság, (Hungarian Investment and Trade Development Agency) - közismert, rövidített nevén az ITDH - folyamatosan figyelte és a közelmúltban értékelte az írott és elektronikus sajtóban az elmúlt évben megjelent tanulmányokat, riportokat és a közérdekű tevékenységüket népszerűsítő, valamint ismeretterjesztő munkákat. Kiemelt gazdaságpolitikai céljaik között szerepel: - a magyar kivitel növelésének maximális elősegítése elsősorban a kis- és középvállalkozások külpiaci juttatásával, - a cégeink nemzetközi versenyképességének, beszállító képességének növelése, - a Széchenyi Terv sikerének elősegítése, - a magyar vállalkozások felkészítése az EU csatlakozásra, - a működőtőke - bevonás elősegítése, elsősorban a tudásalapú, nagyobb hozzáadott értéket produkáló befektetések bátorítása. Gyárfásné dr. Fekete Judit az ITDH marketing és kommunikációs igazgatója 2001. augusztus 2-án sajtótájékoztatót rendezett, amelyen az ITDH vezérigazgatója és két helyettese számolt be az idei első félévi tevékenységükről, majd három kategóriában (elektronikus média, írott sajtó és szaklapok) három-három különdíj került átadásra. Szerkesztőbizottságunk tagja, Sipos László villamosmérnök, minőségügyi szakmérnök az ATOMERŐMŰ üzemi lapban, a Mérnök Újág (Magyar Mérnöki Kamara) szakfolyóiratban és a Magyar Minőség (Magyar Minőség Társaság) havi értesítőben megjelent — a regionális beszállítói konferenciákat OKLEVÉL R'-'tkmaírt. It i*r.vtr>u iij">mt<*!>.«* Különdíját fí !>!! ?>:*<■ I'sitt«'*'»« * í>?< «psmíúuMh i s •viwiUMy*. us*n %éQrett rtHinKijswbt Buttel*«. 2űl)i rnájus és minőségügyi rendezvények bemutató - cikkeiért augusztus 2-án Skultéti Vilmostól, az ITDH vezérigazgatójától a regionális teijesztésű nyomtatott szaklapok kategória különdíját vehette át. A Bírálóbizottság kiemelte a szemlézett cikkek sokoldalú, igényes és tárgyszerű tájékoztatási törekvéseit. Gratulálunk kollégánk szakmai sikeréhez! ATOMERŐMŰ Szerkesztőbizottság 21. Balaton-átúszás 2001. JÚLIUS 28. RÉVFÜLÖP-BALATONBOGLÁR Mint annyi minden másnak, a balatoni hosszú távú úszásnak is a reformkorig nyúlnak vissza a hagyományai. Gróf Wesselényi Miklós kedvenc távja Balatonfüred-Tihany volt, s ezt oda-viszsza leúszta. Az igazolt versenyzők, hosszútávúszók Balatonfured-Siófok (12 km) mérik össze erejüket, egyéni csónakkísérettel. A Balaton-átúszás tömeges lehetőségét 1980-ban az Olimpiai Ötpróba mozgalom teremtette meg. A Révfülöp-Balatonboglár közötti 5,2 km-es távot egymástól 50-100 m távolságban lehorgonyzóit csónakok sorfala mellett teljesíthette kezdetben 800- 1200 úszó. Későbbi években a hadsereg csónakjait és a katonai biztosítást a polgári vitorlások foglalták el. Az akkori szervezés mellett nagyon edzeni sem kellet a távra, mert a jelentkezés, orvosi vizsgálat, áthajózás, rajtra várás kapcsán nem ritkán 5 órányi sorban állással bárki megszerezhette az „állóképességet”. Ekkor sikerült bekapcsolódnia a paksiaknak is a rendezésbe. Vonalkódos rajtszám, számítógépes nyilvántartás bevezetésének segítségével lehetővé vált az egyéni időmérés, és megszűntek a sorban állások. Öt év után vette át tőlünk a stafétabotot a vonalkódspecialista Sárkány Kft. Ők biztosítani tudták a folyamatos technikai fejlesztést. Az idei átúszásnál a célbaérkezéskor a vonalkódos rajtszám leolvasásával egy időben már web-kamerába mosolyoghatott - ha tudott - az átúszó. Internetről azután az időeredmény mellé a letárolt színes képet is mellékelik, mely oklevélként, emléklapként kinyomtatható. Amikor még mi végeztük a számítógépes nyilvántartást, az időmérést, emléklapnyomtatást, eredmények listázását a 90-es évek elején, 4750 átúszóval foglalkoztunk, és idén már a 9446 nevezést is gördülékenyen bonyolították le a Sárkány Kft. csinos, formaruhás alkalmazottai. Kezdetben még busz, mikrobusz indult Paksról a próbázókkal Nagy István, Volf Ernő szervezésében, később már megszűnt ez a támogatás, s egyénileg, saját költségre utazunk. Van aki egyedül vág neki a távnak, van aki családdal, barátokkal, ismerősökkel, vagy most például a menyasszonyával, és a fél távtól már a feleségével. Idén 30 paksi úszta át a Balatont. Az úszók biztonságára több szinten vigyáznak. Az időjárási jelentések elemzése alapján döntik el, hogy a kitűzött napon megtartható-e az esemény, de továbbra is folyamatos kapcsolatban állnak a meteorológiai állomásokkal, viharjelző szolgálattal. A vízben csónakok, majd lehorgonyzóit vitorlások sora teszi lehetővé, ha valaki elfárad, legyen hol megkapaszkodnia, megpihennie. Az erőbeosztást a kihelyezett távolságjelző bóják nagyon jól segítik, mert a part lassan távolodik, és még lassabban közeledik. Már a táv egyharmada után szőlőcukrot osztogatnak az úszóknak. A táv felénél az ELMŰ motoros hajóján plédbe burkolódzva forró teát is ihattak a „kifagyottak”, lévén a víz hőmérséklete 20°C körüli. A Balatonon nagyon gyorsan kialakulhat egy vihar, és ilyenkor a lehorgonyzóit vitorlások nyújthatnak védelmet. A vízirendőrség, a katasztrófavédelmisek motoros hajói szállítják partra a vízben lévőket. Több vízibusz is állt a vitorlások sorfalán kívül bevetésre készen. Nagyon nagy a rendezők felelőssége, hogy mindenki büszkén viselhesse az esemény pólóját, melyen a felirat: „Megúsztam”. Hasonlóan biztonságos körülmények között rendezik az Öbölátúszást is Füred-Tihany között (3,6 km távon) augusztus 12-én. A Dunát átúszni már sokkal könynyebb - akár ilyen bemelegítés nélkül is -, mert a túloldali strandról áthoz a sodrás. Gyulai János
