Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-08-01 / 8. szám

2001. augusztus ATOMERŐMŰ 13. oldal Az ASE természetjárói és a Mecsek Tájékozódási Túramaraton A tájékozódási túramara­toni versenyek idei „fordu­lója" a Mecsek hegységben volt, melyen a Természetjá­ró Szakosztály mint rende­zd szervezet „vett részt". Az Atomerőmű SE Természet­­járó Szakosztálya turistái egy kialakulóban lévő, nagyszerű hagyományt kí­vántak aktív közreműködé­sükkel életben tartani. A harmadik Tájékozódási Túra­­-maraton a Vértes (1998.), a Bükk (1999.) és a tavaly elmaradt Mátra után a Mecsekben számos látnivalót, kalandot kínált mind a versenyzők­nek, mind a rendezőknek. A szervezés szépsége éppen abban rejlett, hogyan sikerül a csapatokat a kettő versenynap alatt úgy végigkala­uzolni a csodálatos Mecseken, hogy bizonyos „kötelezően” felkeresendő ellenőrző pontokon kivül „önszántuk­ból” is szép, látnivalóban gazdag út­vonalat válasszanak a versenyzők, sőt még azokat a Mecsekben kihagyha­tatlan helyszíneket is észrevegyék, melyeket messzeségük miatt egyéb­ként a pályavezetésből kihagytunk. Ezek az önmagunkkal szemben tá­masztott - talán kicsit talányos köve­telmények - csak első hallásra tűnnek zavarosnak. A tájékozódási túramaratonok a ha­gyományos túraversenyek speciális formái, amennyiben két nap alatt a klasszikus maratoni távot kell megten­ni, szemben a szokásos 10 km-rel. A beavatottak tudják, hogy ez a tájékozó­dási túraversenyzésben mintegy más­félszer ekkora távot jelent. Az is a ver­sengés nehézsége, hogy nincsenek bó­ják, csak apró kóddal ellátott négyzetek (stekkek) a pont jelölésére, de előfor­dult, hogy valamilyen kérdésre adott válaszból derült ki, valóban a megfele­lő helyen jártak-e a kalandvágyó turis­ták. (Akik összesen 24-en voltak. Úgy tűnik a verseny nehéz hírében áll.) A térképek adta korlátok között a verseny a következő útvonalon ha­ladt. Abaligettől a vasútállomástól in­dulva gyorsan töbrös területen talál­ták magukat a versenyzők. A máso­dik, a Vörös-hegy nevű tájfutó térké­pet nagyon kedveltük pontossága és az erdő szépsége miatt, ezért ide két­szer is elirányítottuk a versenyzőket. A két ittlét között kis kitérő volt a na­gyon régi, a valósághoz képest sok el­térést tartalmazó Jakab-hegy térké­pen. Itt szinte szó szerint az orruknál fogva kellett vezetni a versenyzőket, nehogy térképhibás területre tévedje­nek, és közben véletlenül se hagyják ki a Zsomborkő kilátó pontot, no meg a Jakab-hegyi kilátót. Visszafogtuk magunkat és a kilátó tetejéről nem ad­tunk iránymérés feladatot. Ezen a hi­bás térképen nagy segítségünkre volt a földsánc, persze sohasem fogjuk megtudni, a versenyzők is hasonlóan gondolkodtak-e erről. Mi minden­esetre elmondhatjuk, egészen más perspektíva a kelta földváron végig­gyalogolva elgondolkozni a múlton, mint csak a turistaúton érinteni vala­mi „kupacot”. A földsáncról viszont volt iránymérés feladat, de nem öncé­lúan: meg szerettük volna mutatni az új Tubes kilátót legalább messziről. (Az olvasó már járt ott? Idén augusz­tus 20-án lesz az ünnepélyes avatás.) Kedvenc első napi térképünkön tet­tünk egy gödörjárás feladatot, azt ver­senyzőként is mindig nagyon szoktuk élvezni. A különböző tájfutó térképek között a Mecsek turistatérkép segítsé­gével a versenyzőknek kellett megta­lálniuk az átmenetet. A Büdös-kútnál található ellenőrző pontnál becsaptuk a résztvevőket: kérdésünknek (mi a forrás neve) többen bedőltek, az is­mertebb Büdöskutat beírva, pedig ke­vésbé látványos helyen van egy 2000- ben foglalt Évi-Jenci forrás is, ahol az ellenőrző pontot ténylegesen bejelöl­tük. Az első versenynap vége felé egészen elemében voltunk: volt egy nagyon nehéz gödör-pont, találtunk egy szimpatikus nyerget, ahová nem kellett stekket tenni, mert a fán volt egy napocska meg egy 126-os szám, egy sziklapontnál a szikla alatt róka­vár volt, a jellegfa pedig el volt törve. S hogy mit gondolhattak a verseny­zők ugyanerről? Rettenetesen fárad­tak voltak. Annak ellenére, hogy több vízvételi lehetőség volt, a nagy hőség, a hosszú táv (23 km) és a pontok ke­resése alaposan elcsigázta a verseny­zőket. Ezt előre sejtettük, ezért gu­lyáslevessel fogadtuk őket a célban, a Fehérkúti kulcsosháznál. A vasárnapi versenynapra hosszú be­szélgetés és rövid alvás vezetett át. Ezen a napon Arpádtetőtől Koszonya­­tetőn keresztül, a Zobákpuszta melletti völgyekbe vezetett az útvonal. Csodála­tos völgyek, források találhatók itt, ahol gyakran rendeznek versenyeket is. A tévesztőpontok kihelyezésénél e terep velünk volt: tagolt metsződések, kis­­kúpok, szárazárkok, kis sziklafalak — mind-mind klasszikus, gondolkodtató ellenőrző pontok. A kedvencünk mégis az a kellemes erdős rész ma­rad, ahol több, a térképen egyenként is jelölt jellegfát találtunk. Legalább egy órát töltöttünk a nagy bükkfák egymáshoz képest való elhelyezkedé­sének bemérésével, végül három stekket ragasztottunk a fára. Nagy bá­natunkra volt, aki a helyes pontot ész­re sem vette, csak a tévesztőt. A vég­cél Kisújbányán volt, az eredmény­­hirdetés előtt zsíros kenyér volt hiva­tott az energia- és hangulatpótlásra. A kétnapos versenyt mindkét kate­góriában a kaposvári Zöldpont Élet­módklub csapata nyerte, de büszkék vagyunk valamennyi csapatra: Hor­váth T. Csaba Agárd-Solymár csapa­ta, Horváth T. Róbert NaTúra csapata, az agárdi Kardosék, két csapat a sze­gedi Adrenalin ESK-ból, két miskolci vasutas csapat (a legidősebb verseny­zővel, aki 66 éves volt). A rendezvény lezárásaként, az izmok kilazítására együtt sétáltunk ki a min­den évszakban gyönyörű Óbányai-völ­­gyön Óbányáig. (A képen látható ferde vízesés mindenkit ámulatba ejtett.) A két nap alatt, július 14-én és 15-én mi, rendezők: Szabóné Erzsiké, Pékné Rózsa, Takács Bea, Dománszky Zoli és Szabó Zoli, Baksa Tomi, Adorján Tóni és Jakabék előkészítettük, kitűz­tük a pályát, időmérő pontokon ül­tünk, főztünk, elláttunk, szóval jól éreztük magunkat. Köszönet minden szervezőnek és résztvevőnek. Jövőre mi is versenyzőként veszünk részt a bakonyi túramaraton versenyen. 25 éves villamosmérnök-képzés Győrött MEGALAKULT A „PAKS, Sárgödörtéri Présháztulajdonosok Egyesülete” A győri Széchenyi István Főisko­la Informatikai és Villamosmér­nöki Fakultás (IVF) Távközlési Tanszéke, valamint a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Tech­nikum június 7-én Győrött, júni­us 8-án Budapesten ünnepi megemlékezést szervezett a vil­lamosmérnök-képzés győri meg­alakításának negyedszázados-, a felsőfokú távközlési technikusi képzés negyvenedik-, és a Pus­kás Tivadar Technikum alapítá­sának félévszázados évfordulói­ra emlékezve. Huszonöt évvel ezelőtt, 1976-ban jelentős események történtek és mu­tatták a győri felsőoktatás színesedé­sét, dinamikus fejlődését. A Széche­nyi István Főiskola (akkori nevén Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola) területén elkészült a har­madik tanulmányi épület, a harma­dik laborépület, a harmadik diákott­honi épület, és az új igazgatási épü­let. 1976. szeptemberében az intéz­mény győri képzési kínálata tovább bővült: a távközlési és a közlekedési szakok már nem Budapesten, hanem itt kezdték az 1976/1977-es tanévet. Az áttelepülés után a Távközlési Ta­gozat a Távközlési és Automatizálá­si Intézet (TAI), a Gépjármű-közle­kedési Tagozat pedig Közlekedés­­gépészeti Intézet néven folytatta to­vább tevékenységét Győrben. A győ­ri távközlési képzést, így a mai villa­mosmérnöki szak negyedszázadát 2001. június 7-én Győrben, a Város­háza Dísztermében jubileumi ren­dezvény keretében értékelték a Szé­chenyi István Főiskola egykori és mai oktatói, hallgatói, a szakterület cégeinek vezető képviselői, majd a „tett helyszínén”, immár a főiskola épületeiben a résztvevők megismer­kedtek a mai győri villamosmérnöki képzés szakmai és munkaerőpiaci hátterével. A széchenyis campus vál­tozásait, a tervezett fejlesztéseket egy séta keretében az intézmény ve­zetői mutatták be életpályájuk vagy tanulmányaik révén ide kötődő ven­dégeknek. Mint személyesen érde­kelt - 1978-ban a vezeték-nélküli távközlési szakon végzett hallgató - jóleső érzéssel konstatáltam, hogy az elmúlt huszonöt évben, minden fon­tos piaci és társadalmi igénynek megfelelve, rendkívül sokat fejlődött az intézmény. Tudósításomban igyekszem rövi­den tájékoztatni a győri ünnepi ese­ményre valamilyen ok miatt elutazni nem tudott kollégákat: - Dr. Keresz­tes Péter főigazgató köszöntő szavai után Dr. Jámbor Attila, a Villamos­mérnöki és Informatikai Fakultás he­lyettes vezetője tájékoztatta a hallga­tóságot, hogy - a most folyó akkred­­itációs eljárást követően - reménye­ik szerint 2002. szeptemberében be­indulhat Győrben az egyetemi szintű gazdasági informatikusi képzés. Rácz János korábbi intézeti igazgató, a jelzett három évfordulót kiegészí­tette egy negyedikkel, ugyanis éppen hatvan éve kezdte tanulmányait. Visszaemlékezését a negyven éve, az immár ötven éves Puskás Tivadar Technikum épületében beindított fel­sőfokú távközlési technikusi képzés­sel kezdte, részletesen elemezte a fejlődés kiemelkedően fontos állo­másait, meghatározó tanár munka­társai érdemeit és Győr, mint befoga­dó város jelentőségét. Kuti József vette át tőle az intézeti igazgatói sta­fétabotot, így most szeretett matek tanárunk elmélkedett, hogy ünnepi gyűlést, vagy inkább öregdiák talál­kozót tartsunk? A válasz eldöntésé­hez a győri színház egyik kiváló mű­vészének prezentációjában elhang­zott Ottlik Géza művének sorai segí­tettek. Sallai László volt öregdiák, az Oktatási Minisztérium által 2000- ben Kármán Tódor díjjal kitüntetett MATÁV Rt. Oktatási Igazgatóság vezetője szívesen emlékezett a hall­gatói évekre és a jelenlegi munka­­kapcsolatokra. Dr. Bognár Zoltán egykori tanszékvezető, aki jelenleg a Pannon GSM igazgatóhelyettese, nagyon büszke győri éveire, felszó­lalásában kiemelte, a szigorú köve­telményeik hatására márka lett a Győrben végzett villamosmérnök. Az Antenna Hungária Rt. Emődi Igazgatóságról Jobbágy József, a SZIF külföldi vendéghallgatóinak instruktoraként, Sutyinszki János ve­zérigazgató - 1984-ben végzett - a Vivendi csoport nevében, majd Czapáry András a győri Microraab Rt. elnök-vezérigazgatója - aki ko­rábban 1975 és 1985 között oktatott - köszöntötte az ünneplő közönsé­get. Dr. Farkas György a TAI utolsó és az IVF első igazgatója nagyon önkritikusan emlékezett a változás éveire, Dr. Pap László dékán, a Bu­dapesti Műszaki és Gazdaságtudo­mányi Egyetem tanszékvezető egye­temi tanára, mint „konkurens” fejez­te ki jókívánságait, és ajánlotta fel továbbra is együttműködési lehetősé­geiket. A MATÁV Rt. PKI Fejleszté­si Intézet frissen kinevezett igazgató­ja, Koralewsky Vilmos szintén több évet (1976-1988) oktatott Győrben, így szívesen emlékezett az itt eltöltött időszakra. Bősi Imre, Ásványráró polgármestere sem felejtette el a ve­zeték-nélküli távközlési szakon szer­zett ismereteket, majd a Sopronból ér­kezett Pongrácz Béla a MATÁV Rt. képviselőjeként megemlítette, hogy a Dunántúlon szakmánkban dolgozók 40 %-a Győrben végzett. A mai hall­gatók nevében Bomyász Balázs meg­ígérte, hogy mindenkor méltók lesz­nek a TAI hagyományaira, ápolni fogják az értékeket. Legvégül pedig Dr. Borbély Gábor, a Távközlési Tan­szék mai vezetője visszaemlékezés helyett az új tantervre, a jövőre irá­nyította a hallgatóság figyelmét. Az ünnepi események június 8-án az egykori Távközlési Tagozat budapes­ti épületében (Budapest, Gyáli út 18/22) folytatódtak, ahol már a házi­gazda Dr. Horváth László, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igaz­gatója volt. Sipos László Július 27-én Szedmák István préshá­zában tartották a Sárgödör tér préstáz­­tulajdonosai alakuló közgyűlésüket, amelyen huszonkét fő vett részt. Az alapszabály elfogadása után megvá­lasztották az egyesületi tisztségviselő­it: elnök Mayer István, titkár Szedmák István, gazdasági vezető Kovács Mi­hály, elnökségi tagok Polgár Zoltán és Hanoi Ferenc. Felügyelő bizottság el­nöke: Leber Ferenc, tagok Haaz Fe­renc és Veress Zoltán. A választást kö­vető hozzászólásokból arra következ­tethetünk, hogy a közeljövőben ko­moly változások lesznek a Sárgödör­ben. A megvalósítandó feladatok kö­zött szerepel a víz, szennyvíz kiépíté­se mintegy 16 millió forint, a villamos gerincvezeték, közvilágítás korszerű­sítése 8 millió forint tervezett költség­gel. Tervezik a présházak házszámo­zását, új közlekedési rend kialakítását. Megvitatták a szeptemberi szüreti rendezvény szervezési feladatait, dön­töttek a tagdíj mértékéről és fizetési rendjéről. A közgyűlés hangulatából kitűnt, hogy nagy a tenniakarás a kö­zösségi élet, a térség fejlesztése érde­kében, amelynek első eredményeit már a szeptemberi szüreti rendezvé­nyen szeretnék bemutatni a nagykö­zönségnek. ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Baji Csaba Mb. főszerkesztő: Beregnyei Miklós Olvasószerkesztő: Varga József A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Lovászi Zoltánná, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Felelős kiadó: Kováts Balázs főmérnök Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-431 Telefax: 155-72-80 Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztő: Kertai Edit Nyomás: Séd Nyomda Kft. Szekszárd • Felelős vezető: Lambert István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents