Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-08-01 / 8. szám
2001. augusztus ATOMERŐMŰ 3. oldal Mit fizet meg a fogyasztó? Néhány gondolat a villamosenergia-termelés externális* költségeiről Az alábbiakban a VILÁGGAZDASÁG c. napilap 2001. június 25-i száma energetikai mellékletében Rósa Géza tollából megjelent írást adjuk közre, minimális változtatásokkal. Az önmagában is érdekes és tanulságos írásnak különös aktualitást ad az, hogy július 9-én a Kossuth Rádió Esti Krónika c. műsorának Háttér részében Illés Zoltán és Aszódi Attila vitájában Illés úr alábbi állítása: „Hát például az externális költségek, azok nincsenek benne." (a paksi áram árában) - az idő rövidsége miatt csak az alábbi választ kaphatta: „Egyértelműen ellent kell mondanom Illés úrnak, az externális költségek benne vannak a villamos energia árában a paksi atomerőmű esetén..." Úgy gondoljuk, a kérdés részletesebb bemutatása minden olvasó számára világossá teheti, hogy a vita ezen részében ki képviselte a megalapozottabb álláspontot. Bevezetés Ma a Földön előállított villamos energia kb. 17 %-át atomerőművekben állítják elő. 2001. áprilisában 30 országban 438 atomerőművi blokk működött 351,1 GW nettó elektromos teljesítménnyel. További 31 blokk építése zajlik, 29,9 GW újabb teljesítőképesség létrehozásával. Szerte a világon többszintű vita zajlik a nukleáris energetika jövőjéről. Vannak országok (pl. Ausztria, Olaszország, Spanyolország), ahol politikai döntés született új atomerőművek építésének tilalmáról, bár az új olasz miniszterelnök a döntés felülvizsgálatát helyezte kilátásba. Máshol a működő atomerőművek előrehozott bezárása van napirenden (pl. Svédország, Németország). Vannak olyan országok is (pl. Japán, Kína), melyekben állami döntést hoztak a nukleáris energetika fejlesztéséről. Az USA-ban ez a kérdés sokáig tisztán gazdasági ügy volt, de a George W. Bush elnök által ismertetett nemzeti energiapolitika határozott szövetségi támogatást helyezett kilátásba az atomerőművek engedélyezési eljárásának egyszerűsítése, a kapcsolódó kutatás-fejlesztés támogatása, általában az atomerőművek kedvezőbb megítélése terén. Magyarországon a paksi atomerőmű meglévő 4 blokkja biztonságosan működik. Újabb blokk(ok) építésének deklarált politikai akadálya nincs, de az atomtörvényben előírt parlamenti előzetes elvi hozzájárulás sem született meg. Álláspontunk szerint egy ilyen döntés a következő szempontokat kell, hogy figyelembe vegye: • társadalmi elfogadottság; • gazdasági indokoltság; •jogszabályi követelményeknek való megfelelés. A továbbiakban csak az atomerőművi villamosenergia-termelés gazdaságosságának néhány kérdésével foglalkozom. Ez alapvető kérdés, hiszen nyilvánvalóan veszteséges beruházást senki nem finanszírozna. A jelenlegi helyzet A nukleáris létesítmény engedélyese köteles megtéríteni a létesítményben bekövetkezett rendkívüli esemény által okozott ún. atomkárt. Miután igen nagy összegről is szó lehet, köteles nukleáris kárfelelősségi biztosítást kötni. A nukleáris kárfelelősségi biztosítás költségein túl a legtöbb atomerőmű önköltségében -már a paksiéban is - szerepel egy olyan alapba történő befizetés, amely alap az atomerőmű működése után felmerülő költségek fedezetéül szolgál. Ez az alap fedezi a leszerelés költségeit, valamint a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének, az elhasznált üzemanyag átmeneti és végleges tárolásának költségeit. A Paksi Atomerőmű Rt. 1998-ban 7,4; 1999-ben 9,2; 2000-ben 9,3 milliárd forintot fizetett a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba. A költségvetési törvény szerint 2001-ben kb. 14,9; 2002-ben 17,2 milliárd forintot kell ebbe az alapba befizetnünk. Ez a teljes önköltségünk 12-15 %-a. Az atomerőművek tehát a termelési költségeik közt szerepeltetik a keletkező hulladékok kezelésének összes tervezhető költségét. Nem hárítanak másra, különösen nem későbbi generációkra költségeket. Más a helyzet azoknál az erőmű típusoknál, ahol a keletkező hulladékok jelentős része a légkörbe távozik. A C02 kibocsátások hosszúidejű hatásai ma már alig vitathatók. A globális felmelegedés csökkentése az ún. üvegház hatást kiváltó gázok emissziójának csökkentését igényli. A globális felmelegedés fokozza az óceánok párolgását, a nagyobb párolgás intenzívebb esőzésekkel jár, szaporodnak az extrém időjárási jelenségek (tornádók, szökőárak). E hatások költségeit a társadalom viseli, nem a hulladékot termelő iparágak. A kén-dioxid, nitrogénoxidok kibocsátása a csapadék pH-ját a savas irányba tolja. A savas esők fokozzák az épületek, hidak korrózióját, károsítják az élővilágot. Az építmények gyakoribb festése, az épületek, műemlékek védelme, az erdők pótlása mind költséggel jár. A széntüzelésű erőművek működése jelentős porkibocsátással jár, az olajtüzelésű erőművek kéményein keresztül el nem égett olajszármazékok, nehézfémek kerülnek a légtérbe. Az ilyen erőművek környékén kimutathatóan magasabb a gyermekkori asztma, a különféle légúti megbetegedés. Az ápolás, a táppénzen töltött idő miatt kieső termelés mind költséggel jár. Ezek a költségek sem szerepelnek a szennyező iparágak költségei között. Az előzőekben tárgyalt externális költségek meghatározása nem könynyű. Az Európai Unióban elvégzett elemzések első nagy összefoglalója (ExtemE-95) négy ország különböző erőműtípusaira határozta meg őket. Szénerőművek esetében a lakosság egészségkárosodása 1,0-5,0 centEuro/kWh, a globális felmelegedés következményei szintén 1,0-5,0, a környezet károsodása 0,05-0,2 centEuro/kWh közti értéknek adódott, összesítésben 2-10 centEuro/kWh externális költséget kalkuláltak. Az 1999-ben közzétett jelentés (ExtemE-99) már 15 ország adatain alapult. Az alaposabb felmérés, a bővülő ismeretek tükröződnek az eredményekben. Hogyan lehet az externális költségeket figyelembe venni? a, Energiaadó bevezetésével Több országban komolyan mérlegelik egy energiaadó (ÖKO-adó) bevezetését. Ennek az a nagy hátránya, hogy a különböző villamosenergiatermelési módok közt nem tesz különbséget. Egyformán terhelné a szélerőműben, atomerőműben, korszerű vagy elavult szénerőműben előállított villamos energiát. Nem ösztönözne a korszerűsítésre, nem szolgálná a megelőzést, egyes esetekben igazságtalan lenne. Olyan lenne, mintha a túlzott ginfogyasztás ellen a tonikra kivetett adóval küzdenénk. Ez a megoldás az atomerőművek szempontjából diszkriminatív. b. Szénadó (szénfillérek) bevezetésével Minden tonna elégetett szén növeli az atmoszféra C02 terhelését. A ma emittált C02 molekula évtizedek múlva is hatást gyakorolhat a Föld klímájára. Indokolt a C02 emisszió ellen közgazdasági eszközökkel is küzdeni, olyan gazdasági feltételeket teremteni, hogy az alternatív megoldások előnyösebb pozícióba kerüljenek. Mivel az atomerőművek C02 emissziója közel nulla, egy ilyen megoldás javítja az atomerőművek versenyképességét. A szénadót már több országban kell a fosszilis tüzelőanyagot használó erőműveknek fizetnie. c, Környezetterhelési díj bevezetésével Egy ilyen elképzelés elsősorban a korszerűsítést szolgálná. A jelentős szennyezőanyag kibocsátók jelentős környezetterhelési díjat fizetnének, de annak nagy részét visszaigényelhetnék a kibocsátások csökkentését szolgáló beruházásaikra. Mivel a C02 kibocsátás egy adott technológia esetén érdemben nem csökkenthető, ez a díj erre a kibocsátásra nem vonatkozna. A sugárvédelmi kutatások viszonylag előrehaladottak, így az atomerőművek radioaktív kibocsátásai hatására kialakuló lakossági többletdózisok kockázata kalkulálható. A különböző nehézfémek, aeroszolok, el nem égett olajszármazékok egészségi hatásai kevésbé ismertek, ezekre hasonló pontosságú kockázati tényezők nem állnak rendelkezésre. Ezzel együtt is - megítélésem szerint - az externális költségekkel arányos környezetterhelési díj lenne legközelebb a társadalom szempontjából igazságos megoldáshoz. d, CO, kibocsátási jogok megalapításával, majd ezek kereskedelmével A kiotói egyezmény óta fokozott figyelem fordult az ún. kibocsátási jogok felé. Az elképzelések szerint minden ország egy adott bázisnak megfelelően kap éves C02 kibocsátási jogot. Ezt felhasználhatja saját erőművei, szállítójárművei üzemeltetése során. Ha pl. korszerűsítést hajt végre, akkor megtakarítást ér el, fel nem használt kibocsátási joga keletkezik, amit értékesíthet, ezzel is forrást biztosítva a korszerűsítéshez. Ez az értékesítés történhet országon belül, de nemzetközi kereskedelemben is. Észszerű elképzelés, hogy pl. egy fejlett ország, ahol már igen magas a fosszilis erőművek termikus hatásfoka, egy fejlődő ország rossz hatásfokú szénerőművét korszerűsíti, így szabadítva fel kibocsátási jogot. A fejlődő ország jól jár, hisz tőkéhez jutott, javult a műszaki szinvonala. A fejlett ország számára is előnyös az üzlet, hisz a pénzét így hatékonyabban tudta befektetni. Összességében fejlődés történt a környezet változatlan vagy csökkenő terhelése mellett. Több országban már konkrét elképzelések születtek a kibocsátási jogok kereskedelme kialakítására. Összefoglalás Amint az látható, az atomerőművek működését, versenyképességét nagymértékben befolyásolhatják politikai döntések is. Megítélésem szerint a különböző erőművek környezeti hatásait leginkább az externális költségek fejezik ki. Ezek meghatározása ugyan nagy bizonytalanságokkal terhelt, mégis ma a leginkább megalapozott, szakmailag a leginkább politika-független. Az atomerőművek nem oldják meg a globális felmelegedés, a légszennyezés összes problémáját, de használatuk, új atomerőművi blokkok építése hozzájárul a problémák csökkentéséhez. A társadalom a belátható jövőben nem mondhat le róluk, mint az energiaigények környezetkímélő ellátásának egyik lehetséges megoldásáról. Mindemellett az atomerőművek gazdaságilag is versenyképesek. Versenyképességük jelentős mértékben a C02 kibocsátás joga árának függvénye. Az USA Energiaügyi Minisztériuma, a DoE próbaszámításainak felhasználásával készült összehasonlítást szemlélteti a befejező ábra. * Externális költségnek a termeléssel összefüggő azon költségeket szokás nevezni, amelyeket a termelési ár képzésekor figyelmen kívül hagynak. Amennyiben egy korábban externálisnak minősülő költségelemet beépítenek az árba, arról azt mondják, hogy intemalizálták. relatív egység 1.2 -régi új szénerőmű szénerőmű gázerőmű atomerőmű energia szélerőmű háztetőn napenergia hasznos. gáztüzelésű kombinált cikl.erőmű gázturbinás erőmű lignittüzelésű erőmű szénerömű 0 2 4 6 8 10 12 14 Externális költségek (pf/kWh) különböző erőműtípusok átlagára □ sugárzás globális felmelegedés Externális költségek légszennyezés A hatékonyság mértéke T szénadó ▼ energia adó ▼ nemzeti kereskedelem a kibocsátási jogokkal ▼ nemzetközi kereskedelem a kibocsátási jogokkal alacsony alacsony A komplexitás foka ma<jas
