Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7. szám
12. oldal ATOMERŐMŰ 2001. július Paksi fiúk „Copa de Roses” győzelme Idén immár tizedik alkalommal rendezték meg a „de Roses"nevű old boys labdarugó tornát Rosesben, a spanyolországi Catalunya csodálatos tengerpartján. Két éve, illetve azt megelőzően 1997-ben is jól szerepeltek itt a paksi „öregfiúk", így a május 31. - június 10. közötti útra már esélyesként utazhatott az ASE gárdája. Focicsapatunk idén is elérte kitűzött célját, a fiúk a Roses kupával tértek haza, a Costa Brava vadregényes vidékéről. Az utazás, a mérkőzések élményeiről, hangulatáról kérdeztem Izsák Lajost, a túra egyik szervezőjét. Egy évig újra az Atomerőműben őrizzük a TRAFÓ-t- Hogyan bírtátok a hosszú utazást?- A szervezéskor úgy gondoltuk, hogy félúton tartunk pihenőnapot. Svájc osztrák oldali határa közelében, Winterthurban kerestünk szállást. Kipihenve magunkat másnap útnak indultunk és megnéztük a schaffliauseni vízesést, amely csodálatos élmény volt. Tíz óra körül indultunk tovább és kényelmes tempóban elértük a Genfi tavat, ahol Montreux-ban tettünk egy sétát, majd a tó körül buszozva érintettünk néhány csodaszép kis városkát. Este érkeztünk Genfbe, itt sétát tettünk a belvárosban, majd indultunk tovább. Éjszaka is utaztunk, másnap délelőtt érkeztünk a spanyolországi Roses-be.- Milyennek mutatkozott két év után Roses? — Meglepő volt a sok változás. Új szállodák épültek Roses határában és a meredek hegyoldalban is láttunk új villákat. Töretlenül fejlődik a turizmus. Roses az északi spanyol földközi-tengeri partvidék egyik legjelentősebb üdülőhelyévé fejlődött. Az idegenforgalmi honfoglalás előtt csak kis halászfalvak sorjáztak a Costa Braván. Az egyik tágas öböl partján épült Roses alapjait még az ókori görög kereskedők rakták le, és part menti kereskedelmi hálózatuk egyik kolóniája volt. A középkorban már jelentős erődítmény állt itt, amelyre a látogatható citadella romjai emlékeztetnek. XVI. századot megidéző romok között sétálva megállapíthattuk, hogy a katalánok mennyire tisztelik múltjukat és igyekeznek teljesen helyreállítani a citadellát. Sikerült olyan szállást kapni a szervezőktől, ami tengerparti volt. Annyira közel volt a tenger, hogy ráláttunk a szobánkból, ha kimentünk a szálloda teraszáról, akkor gyakorlatilag a homokos tengerparton voltunk. Szerencsénkre nagyon jó időjárást fogtunk ki, fantasztikusan éreztük magunkat az itt eltöltött egy hét alatt. — Hová sikerült még eljutnotok? — Szerveztünk barcelonai és montserrati kirándulást is. Megtekintettük a katalán főváros legfőbb nevezetességét, Gaudi híres, ám még befejezetlen „Szent család” nevet viselő engesztelő templomát, a félig kész gigantikus építészeti remekművet. Az igazi panoráma természetesen a Monjuic tetejéről tárult elénk. A tengerparton található akvárium megtekintése óriási élményt nyújtott. Megszerettük Barcelonát, külön kiemelve azt a tényt, hogy jól megszervezett közlekedés mellett sok szép platánfával telepitett zöld övezet kellemessé tudja tenni a hárommilliós katalán fővárosban élő életét. Eljutottunk Monserratba is, a bencések híres kolostorába, amely hatalmas sziklák között egy hasadék platóján emelkedik. — Milyen volt a labdarúgó mérkőzések hangulata? — Még 1997-ben, amikor először itt voltunk, akkor egy viszonylag idősebb csapattal indultunk. Második alkalommal fiatalítottunk, látva a benevezett csapatokat és az öldöklő küzdelmeket. Idén hasonló szintű csapattal érkeztünk, mint 1999-ben. A sorsolás után először egy közepes erősségű német csapattal találtuk magunkat szembe. Nem volt különösebb gond, 8:1-re nyertünk. A csoportunkba került egy szerényebb képességű ukrán csapat is, amely különösebb problémát nem jelentett (9:0). A döntőben erős ellenfélnek bizonyult a jobbik ukrán csapat. Annyi volt a különbség a két évvel ezelőttihez képest, hogy hiányzott a középpályás szervezőjük, viszont két gyors csatárjuk elől villogott, így támadásaik gyorsabbak voltak. Letámadtak bennünket mindjárt az elején és egy kicsit megilletődötten játszottunk. Voltak szabadrúgásaik is, amiből lehettek volna gólok is, de kapusunk (Homyák Laci) hárította ezeket. Negyedóra után megtaláltuk játékunkat és már mi is veszélyeztettünk. Jó kis támadásokat sikerült vezetnünk, főleg a bal oldalon. Mezőnyjátékkal telt az első félidő. A második félidő közepén tudtunk egy formás támadásból Dallos Tibi révén egy fejesgólt szerezni. Óriási volt az öröm és már csak 11 perc volt hátra, próbáltuk megtartani a labdát. Az ukránok támadtak folyamatosan és az utolsó előtti percben gólt tudtak szerezni. Jöttek a tizenegyesek és Homyák Laci nagy percei. Mi az első hármat berúgtuk, ők a másodikat elhibázták, ezt követően kettőt megfogott Laci. Második hárítása azt jelentette, hogy mi nyertük a kupát!!! Jött az örömünnep, mindenki kapusunkat csókolta, és felemeltük magasba. Volt záróműsor idén is tűzijátékkal, majd a harmadik helyezést elért német csapattal közös asztalhoz ültünk és közel három órán keresztül ünnepeltünk.- Gratulálva az elért eredményhez, végső kérdésem: hogyan tovább?- Hazafelé is beszéltünk a jövőről. Egy héttel később egy pincei borozgatáson is megfogalmazódtak az igények, mivel a kupát immár második alkalommal sikerült elhódítani, akkor védőként harmadszor is illik megpróbálni. Motiváció és szándék van, úgy gondolom a csapat verbuválásával sem lesz gond. Nagyon fontos segítség számunkra az, hogy az erőmű vezetése eddig is támogatta az utazásunkat, amit ezúton is köszönünk, ha a támogatást jövőre is megkapjuk, akkor egyszerűbb lesz megszervezni a túrát. Bízom benne, hogy 2002-ben ismét sikeresen tudunk szerepelni, de addig is: - Hajrá ASE! - Viva Espana! - Adio Catalunya! Sipos László Ha június utolsó hétvégéje, akkor VOTT. Ebben az évben a DEMÁSZ Rt. volt a rendezője az 51. Villamoseneriaipari Országos Természetbarát Találkozónak, melyet június 29. és július 1. között rendeztek meg Baján. Idén 22 villamosipari társaság, több mint 600 versenyzővel vett részt a versenyeken. A negyvenezer lakost számláló Bajára érkezve elmúlt korok levegőjét árasztó utcácskákkal, a központban mediterrán hangulatú főtérrel - a Szentháromság térrel - találkozhat az utazó, ahonnan páratlan kilátás nyílik a mélyben oválisán elterülő Sugovicára, a ligetes Petőfi és Nagypandúr szigetre. A Sugovica a Duna egyik mellékága, melynek vizén hajóval, csónakkal el lehet jutni a város központjáig. A víz közepén szökőkút, a parton megannyi étterem fényei teremtenek fantasztikus hangulatot. A közeli Gemenc az Alsó-Duna ártér ligeterdőkkel borított területe hazánk legszebb természeti tájai, közé tartozik (1970-ben védetté nyilvánították). A versenysorozat pénteken délután (bemelegítésképpen) az egyéni tájfutással vette kezdetét. A versenyzők már itt ízelítőt kaptak a terep jellegzetességeiről: homok, vaddohány, galagonyabokor. Este Dervarics Attila, a DÉMÁSZ Rt. vezérigazgatója (aki rendszeres résztvevője és versenyzője is a találkozóknak) ünnepélyes megnyitóját Többnapos túrát szervezett a Természetjáró Szakosztály Pünkösd napjaiban a Kőszegi-hegységbe. A lelkes kis csapatnak jómagam is tagja voltam. Bár az idő változó, túrakedvünk töretlen volt. Felküzdöttük magunkat a hegység jó néhány magaslatára, és onnan csodáltuk a kilátást. Hűs vizű források környezetében pihentünk meg, majd visszatérve Kőszegre, a városszéli kiskertek tarka virágjaiban, a fehér, bordó és rózsaszín pünkösdirózsákban gyönyörködtünk. Négynapos kirándulásunk alatt sok szép helyen jártunk, köszönhetően Poósz Endre túrvezetőnknek. A számomra emlékezetes látnivalók közül csak a kiemelkedőbbeket említem. Kezdem a sort írottkővel, a 883 m magas csúccsal. írottkő az osztrákmagyar határon található, így a határőrök figyelő tekintete mellett vehettük ostrom alá a kilátót. Szemünk nem tudott betelni a táj lenyűgöző szépségével. Meghódítottuk a Kőszegre vigyázó Óháztetőt is. A régi vár tornyából szép kilátás nyílt a városra. Ugyancsak mesés kép tárult elénk a Velem község fölött magasodó, 568 m magas Szent Vidhegyről. Itt hajdanán vár állott, helyén épült a hegycsúcsot koronánagy sikerű kultúrműsor követte: Kulka János és Malek Andrea dalai után néptáncosok mutatkoztak be. Szombaton nagyon korán reggel kezdődtek a versenyek. A terepen négyfős csapatok vettek részt tájékozódási túraversenyen. A városismereti versenyen ugyanakkor kétfős csapatok mérték össze tudásukat. Hatvannyolc terepi csapat és 89 városi csapat indult el. Délután a versenyeket követően lehetőség volt bajai sétára. Este nagyszabású állófogadással és bállal kedveskedtek a rendezők, ahol lehetőség volt az elfogyasztott energia pótlására és az izomláz csökkentésére. Vasárnap délelőtt az ünnepélyes eredményhirdetésen kiderült, hogy a PA Rt. négy csapatával az előkelő 6. helyezett lett a társaságonkénti összesített eredmény alapján. Az összesített első helyért járó kis transzformátort idén másodszor sikerült elhozni Paksra az Atomerőmű I. csapatának. Az Atomerőmű III. csapata összesített senior kategóriában pedig második helyezést ért el. (A részletes eredmények olvashatók az intranetén.) Akik tavaly elmulasztották megtekinteni a kicsi „trafót”, azoknak nincs okuk a szomorúságra, a díj visszakerült az Atomerőmű természetjárói szerinti legkedvesebb helyre: ismét a Látogató Központ vitrinjébe. Wollner Pál zó Szent Vidkápolna. Velem határában megnéztük azt a nevezetes vízimalmot, ami egyike az ország még ma is működőképes malmainak. Bozsokon felkerestük a - ma szállodaként üzemelő - híres Sibrik kastélyt. A szépen helyreállított épületet hatalmas park veszi körül, szinte beleolvad írottkő erdőségeibe. Mivel szálláshelyünk Kőszegen volt, ezért természetesen alkalmat találtunk a városbeli sétákra, a Jurisics-vár megtekintésére, és nem hagytuk ki a gasztronómiai sajátosságokkal való ismerkedést sem. Kirándulásunk utolsó napján, hazafelé tartva megálltunk a Jeli arborétumnál. Fellelhető itt a világ minden tájának jellegzetes növénye. Az arborétum fő látványossága a rododendron (havasszépe), a példányok száma több ezer. Nekünk nagy szerencsénk volt, mert még virágzásuk idején láthattuk ezeket a csodálatos szépségű, gazdag színekben pompázó növényeket. A sok szép látnivaló, a gyönyörű táj nyújtotta kellemes élményhez hozzájárult még a társaság jó kedélye, vidámsága, az igazán közvetlen, kedves baráti légkör. Jó volt velük lenni, és jó volt ott lenni! Lovásziné Anna ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Baji Csaba Mb. főszerkesztő: Beregnyei Miklós Olvasószerkesztő: Varga József A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Lovászi Zoltánné, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Felelős kiadó: Kováts Balázs főmérnök Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-431 Telefax: 155-72-80 Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztő: Kertai Edit Nyomás: Séd Nyomda Kft. Szekszárd • Felelős vezető: Lambert István Pünkösdi túra a Kőszegi-hegységben
