Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1. szám

2001. január AiUMKKUMlJ 7. olda Alapító tagok, akik ma is aktív dolgozók Kitüntetett környezetvédelmi szakemberek A tíz éves fennállásukat ün­neplő az "Ipar a környezetért" Alapítvány (IKA) és az Ipar Műszaki Fejlesztéséért Alapít­vány (IMFA) 1997-től közösen hirdeti meg díjait. Az 1991-ben létesült IKA Alapítvány Díj egyéni, kollektív aranyérme, ezüst emlékérme, az ipari kör­nyezetvédelem fejlesztésében kifejtett kiemelkedő teljesítmé­nyekért odaítélt IMFA I. II. III. díjak, és a diplomadolgozatokra kiírt pályázati díjak ünnepélyes átadására november 30-án Bu­dapesten került sor. A két Alapítvány együttmű­ködése azon a közös felismeré­sen alapul, hogy a környezetvé­delmi szakemberek évről-évre történő erkölcsi és anyagi elis­merése a nagyobb nyilvánossá­gon keresztül ráirányítja a köz­vélemény figyelmét az ipar kör­nyezetvédelmi erőfeszítéseire és pozitív változásaira. Az "Ipar a Környezetért" Alapítványt 1990. november 28-án 38 ipari vállalat alapította 32,5 M Ft alaptőkével. Az Alapítvány törekvéseit a Gazdasági - korábbi nevén az Ipari és Kereskedelmi - Minisz­térium, az MVM Rt, a Paksi Atomerőmű Rt, a TÜV Rheinland Magyarországi Cso­port, a MÓL Rt, a MÉH, a Dunaferr Rt, és a GE Tungsram Rt támogatja, hogy csak a legis­mertebbeket jelezzem. Az alapí­tó okiratban lefektetett legfőbb cél, hogy hozzájáruljanak az ipar környezetkárosító hatásá­nak mérsékléséhez, a szennye­zések korrekt meghatározásá­hoz, a kármegelőzés és elhárítás módszereinek kidolgozásához. Támogatják a környezetvédelmi tudatformálás érdekében a cél­irányos oktatásokat, tanfolya­mokat, szimpóziumokat és a környezetgazdálkodást hitele­sen bemutató alkotásokat. Az Alapítvány Díj egy ötvösmű­vész által tervezett harminc grammos színaranyérem az IKA emblémájával, amelyet minden évben pályázat/ajánlás alapján a felkért zsűri ítél oda, az ipar környezetvédelmi érde­keit szolgáló egyéni és kollektív teljesítményért. Ez évben az Alapítvány Díjat Odor Erzsébet oki. vegyészmér­nök, a Chinoin Gyógyszergyár környezetvédelmi osztályveze­tője, a Tiszai Vegyi Kombinát Syntumen termékcsalád kifej­lesztését és gyártását megvalósí­tó kollektíva és az Ajkai Tim­föld Kft kollektívája kapta. Az Ipar a Környezetért Alapítvány ezüst emlékérmét Szabó Péter oki. környezetvédelmi szakmér­nök vehette át. Az Ipar Műszaki Fejleszté­sért Alapítványt (IMFA ) 1990- ben az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és az Ipari Fej­lesztési Bankkal (Corvinbank Rt} közösen hozta létre. Az Alapítvány célja és egyben fel­adata az innováció és az ipari szerkezet átalakítást megvalósí­tó folyamatok, és a műszaki fej­lesztés támogatása. Az IMFA kuratóriuma fontos feladatnak tekinti a környezetközpontú irá­nyítási rendszerek elterjesztését is, ennek érdekében segítette létrehozni és támogatja a KÖ­VET környezettudatos Vállalat­­irányítási Egyesületet is. Az IMFA I. díjat idén Dr. Biacs Péter oki. vegyészmér­nök, a Központi Élelmiszeripa­ri Kutató Intézet főigazgatója vehette át. IMFA II. díjakat Kápolnai Dezső oki. vegyész­­mérnök, a Richter Gedeon Rt. Dorogi Fióktelep igazgatója, Dr. Gálos Miklós egyetemi ta­nár, a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Építőanyagok és Mérnökgeoló­giai Tanszékének vezető terve­zője és szakértője, valamint Dr. Fehér Erzsébet oki. ve­gyészmérnök, a Pannonplast Műanyagipari Rt., elnök-vezér­igazgatója kapta. Az IMFA III. díjait idén Bálint Mária, a Bá­lint Analitika Kft. Ügyvezetője és Bíró Gyula, az Aranyhíd Coop Rt. üzemvezetője érde­melte ki a szakmai zsűri dönté­se alapján. A diplomapályázatokra beér­kezett dolgozatok közül 25 ke­rült díjazásra és oktatói külön­­díjban részesült: Dr. Gruiz Ka­talin (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) és Dr. Kárpáti Árpád (Veszpré­mi Egyetem). Sípos László A betonrengetegben is az embert kerestem Kevés ember lehet Tolna me­gyében, aki ne ismerné Gottvald Károly nevét, munkássága pedig a megyét - azon belül az atomerő­művet - tette ismerté az ország számára.- Az erőmű építését a te fotóid segítségével ismerte meg a megye és az ország.- Ez így van, mert 1970-től va­gyok a Népújságnál fotóriporter, és 1971-től 19 éven át dolgoztam a Magyar Távirati Irodának. Az MTI-nek én fotóztam végig az építkezést az első párhuzamos kapcsolásig. Az országos lapok onnan jutottak hozzá az atom­­erőműves képekhez. Persze nemcsak az építkezés képeit is­merték meg, hanem a Gottvald nevet is.- Akkoriban két nagy építkezés folyt a megyében, mindkettőt vé­gigkísérted a kameráddal?- Abban az időben úgy volt a felosztás a szerkesztőségben, hogy a két fotóriporter közül az egyik a kulturáüs és belpolitikai rovathoz tartozott, a másik pe­dig a gazdaságpolitikai rovatot látta el fotókkal. Nos, ez voltam én. Minden építkezés hozzám tartozott, bár a húskombinát épí­tését nem kísértem figyelemmel ilyen részletességgel, de végigkö­vettem azt is. Sőt még a Sió-zsi­lip építését is én fotóztam, az is egy nagy építkezés volt.- Külön utasítást is kaptál arra, hogy az erőmű építését ekkora fi­gyelemmel kövesd? • Először maga a téma, meg a sorsok érdekeltek, később pedig már elvárás volt, hogy minden héten egy nagyobb lélegzetű ri­port jelenjen meg. Hosszú ideig minden héten két napot kinn töl­töttem az erőműben. Kezdetben Pálkovács Jenővel voltam né­hányszor, 2-3 évig a Gemenci Jóskával, és az első párhuzamos kapcsolásig Hazafi Jóskával.- Hogyan emlékszel ezekre az évekre?- Minket azért annyira nem iri­gyelt senki, hogy ott hetente kel­lett olyan dolgot felfedezni, ami­ről lehetett írni és lehetett fotóz­ni, mert akkor még nehezen ment a nyilatkozat kérés. Igen csak nagy szervezőmunkát igé­nyelt, mert nem volt látogató központ, bár már akkoör is sokat segített az ERBÉ-től Mester Sándor, Kováts Balázs önálló mérnök és Bakács István. Még nem ez a világ volt mint most, hogy kiszolgálják az újság­írót, meg örülnek, ha minél töb­ben propagálják az erőművet.- Nem jelentett pozitív megkü­lönböztetést a tevékenységed?- Nem, sőt még a szerkesz­tők is elég fanyalogva fogad­ták a mi anyagainkat, mert nem tudták, hogy miről van szó. Aztán egyiküket-másiku­­kat - pl. Boda Ferit - bevittük a primerkörbe, épp egy nagy csövet hegesztettek. Ott végig bujkáltattuk, aztán attól kezd­ve másképpen nézte az erő­művet. Egy kívülálló embernek fogal­ma sem volt arról, hogy ott mi­lyen hatalmas és nagy dolog épül.- Az építkezést megörökítő ké­peidből kiállítást is rendeztél?- Három kiállítást csináltam az építkezés ideje alatt, 1977-ben volt az első, még a Márvány Ét­teremben és a Művelődési Köz­pontban. Attól kezdve ezek a ki­állítási anyagok bejárták az or­szágot, még Nyíregyházán is volt kiállításom az atomerőműves ké­pekből.- A "Csikócsapat" című riport­könyv fogalom lett, ehhez Te csi­náltad a fotókat.- A könyvbe nagyrészt a kiállí­tás anyaga került és pluszként sok portré, mert az építkezés so­rán rengeteg emberrel ismerked tem meg.- A készülő új könyvetekben mi­lyen fotók lesznek?- Ebben a könyvben olyan ké­peket válogattam, amelyek ab ban az időben vagy nem jelentek meg, vagy az öncenzúra dolgo­zott az emberben és fiókba tet­tem a képet. Én az atomerőmű építését sem olyan témának te­kintem, mint akik jártak a mi­nisztériumból, a műszaki fotó­sok. Akik, ha véletlenül ott bók lászott egy ember, azt is elküld­ték. Én pedig a nagy vas- és be­tonrengetegben is az embert ke­restem, és talán ezért "fotók" az én felvételeim, mert valamilyen pluszt adtam hozzá. Műszakilag is elfogadhatók, mert minden fontosabb mozzanatnál ott vol tam, de én az emberi oldalról próbáltam megfogni az esemé­nyeket. Ennek az új könyvnek is az első képe az, ahol a három nyírségi ember fóliába tekert ba­kancsban ballag a XXI. század erőműve felé. Az utolsó kép pe­dig, amikor az uszódi asszonyok nyalják a fagylaltot a látogató központ előtt, háttérben az eró művel.- béri ■ Nagyon eredményes lett ez a cég (Folytatás az 1. oldalról) Az első örömöm az volt, amikor megtörtént a párhuzamos kapcsolás és nem állt le a reak­tor. Ment, ment és nem állt le, és ez azt bizonyí­totta: valamit jól raktunk össze és a gyerekek tudják, hogy melyik gombot mikor kell meg­nyomni. Ez volt az az elégtétel, amelyik igazán jelentett valamit.- A blokkok párhuzamos kapcsolása milyen élményt jelentett?- Már a második blokk indítása könnyebb volt, mert az elsőn tanultunk, gyakoroltunk és tudtuk, hogy ezt az erőművet megépítik, de megmozdítani mi fogjuk. Ez az élmény jelent­kezett a 2. blokknál, de az igazi élményt a 3. és 4. blokk jelentette. A 3. blokk indítása előtt mi vettük át a beruházást, határidőt is mi ígértünk és ez már minket terhelt. Nagy terhet jelentett számomra a számító gép rendszer, hogy az mondtuk az oroszok­nak: nem kell a számítógépük. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy kidobjuk az orosz gépeket. Ez a döntés számomra majdnem vakrepülés­nek számított, mert azt sem tudtuk, hogy mit kell a számítógépnek csinálni, nekünk kellett mindent összerakni, a feladatot meghatározni, ám nagyon bíztam Mártonékban. Ők azt mondták, hogy meg tudják csinálni a KFKI- val, a VEIKI-vel és a SZTAKI-val, és meg is csinálták. Az új számítógép rendszer üzembe állítása nagy tekintélyt adott a magyarnak. Jöttek a nyugati látogatók és csodálkoztak azon, hogy a mi gépeink mit tudnak. Nagy eredménynek tartom azt, hogy a poli­tika megengedte nekünk, hogy majdnem kapi­talista követelményeket állítsunk az oroszok­kal szemben. A másik pedig, hogy kiengedett bennünket Nyugatra. Ideadta a külkereskedel­mi jogot, ehhez mozgásszabadságot is adva. És ezek a fiatal okos gyerekek, Vámos Gábor­tól kezdve Bajsz Jóskáig, járták a világot. Ak­kor, amikor már tudták, hogy milyen a mi erő­művünk, megnéztek egy-egy nyugatit, és min­dig hoztak haza valamilyen okos dolgot. Más országok meg el voltak zárva ettől. Mi, erőmű­vesek mentünk olyan konferenciákra, ahol a bolgár, cseh minisztériumok emberei voltak je­len. Mit ért egy minisztériumi előadó a gyakor­lati dolgokhoz ? Az, hogy mi mehettünk Nyugatra is, és hoz­tuk haza az ott tapasztalt dolgokat, és előbb vagy utóbb beépítettük a mi rendszerünkbe, ez megalapozta a paksi atomerőmű jövőjét.- Nehéz volt az oroszokkal tárgyalni ?- Volt nagyon durva tárgyalás is, volt olyan vita, amikor azt mondták: maguk nem is szoci­alista ország, maguk szabotálnak. Éppen én voltam egy tárgyaláson a vezető és meghök­kentem. öcsit lecsillapodtam, mert nem tud­hattam, hogy mit vesznek majd elő. Azt mond­ták: mi politikailag kötekedünk velük, mi di­rekt rosszat akarunk, lenézzük a szovjet beren­dezést. Ezt követően találkoztam Németh Ká­rollyal és kérdeztem tőle, hogy mit csináljunk ilyen helyzetben, amikor van egy szakmai tár­gyalás és előveszik a politikát ? Németh Kár­oly azt mondta: maga ne törődjön a politiká­val, azt majd mi csináljuk, maguk csak jó eró művet építsenek és követeljék meg azt, amit meg kell. Nos, nekem ez a mondat elég volt ah­hoz, hogy utána bátor legyek és szakmailag képviseljem az erőművet. Egyébként az oroszok nagy taktikusok vol­tak és az iparuk túl volt terhelve. Az oroszok­kal történt tárgyalások igazán soha sem ár ügy­ben voltak kemények, mindig határidős és mi­nőségi problémák voltak. Ugyanakkor a ke­mény tárgyalások ellenére jó szájízzel mentek el tőlünk. Ez az erőmű volt nekik a példakép­ük, ezzel dicsekedtek mindenütt.- Hogyan értékeli az erőmű teljesítményét ?- Nagyon eredményes lett ez a cég és szá­momra jóleső érzés, hogy mindenre szükség van, ami itt megépült. Nem csak az erőműre, hanem az üdülőre, a sportra, az uszodára, az iskolára. Számomra nagyon fontos, hogy az ember úgy veszi a kalapját, hogy az amit csi­nált, azt használják. Végezetül: nem hiszem, hogy valaki tudta, hogy ez az erőmű ennyire sikeres lesz, igaz, meg is tettünk érte mindent. Stabil lett a társa­ság. Emberileg fontos, hogy ez a társaság folya­matosan úgy újuljon meg, hogy saját maga gazdájának tekintse és bizonyos alázattal le­gyen az iránt a mű iránt, amely eltartja a csa­ládját.- béri -INFORMATIKA A Természet Világa folyóirat kiilönszáma A Neumann János Számítógép tudományi Társaság és a Természet- Tudomány Alapítvány támogatásával - címképén Kovács Attila kollázsával - megjelent a Természet Világa - termé­szettudományi közlöny - INFORMA­TIKA cimű különszáma, melyet Vámos Tibor akadémikus állított össze. (A Magyar Királyi Természettudományi Társulat és Szily Kálmán által 1969-ben indított folyóirat, a Természettudomá­nyi Közlöny volt Magyarország első, nagysikerű, valóban rangos tudomány­népszerűsítő folyóirata, amely elsősor­ban a magasabb képzettségű értelmiség­hez szólt, gyorsan és pontosan tájékoz­tatott a természettudományok minden ágának új eredményeiről. A mai neve: Természet Világa.) A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Hivatalos Köz­lönykiadó természettudományi közló nyének legújabb különszámának szer­zőgárdája igyekszik híven bemutatni hazai informatikai képünket és képzele­tünket, és az ígéretes eredményeket. Vá­mos Tibor "Szerepünk egy óriás szín­padon" című bevezető gondolataiban reményét fejezi ki, hogy a "hiányzók" írásai idővel kiegészítik a mondandó kát. A kötetben további huszonkét iga­zán érdekes és értékes tanulmány talál­ható. A teljesség igénye nélkül olvasha­tunk az algoritmusokról, az orvosi in­formatikáról, valamint a véletlen és álvéletlen kapcsolatáról. Szentgyörgyi Zsuzsa vállalkozott a "Számítástudo­mány és -technika Magyarországon" cí­mű cikkében egy rövid történeti átte­kintésre. Slágertéma az információs társadalom, az internet jelenség és az informatika oktatása. Egységes tudo­mány-e az informatika? - kérdésre is ka­punk válaszokat, igaz nem egységese­ket. Értékelő Írást találunk a celluláris számítógépekről, bepillantást nyerünk a Neumann-legendába és megismer­hetjük a szándékprogramozás lényegét. Az ismert magyar szoftverfejlesztő cég, a Graphisoft sikertörténetét és a Recognita hátterét természetesen Bo­jár Gábor jegyzi. A hátsó-belső borító­lapon a Természet Világa 1995 és 2000 között megjelent különszámaival is megismerkedhetünk. Az ajánlott és a korábban megjelent (Matematika, Geológia, Időjárás előjelzés, illetve Evolúció) különszámok korlátozott példányban megvásárolhatók, megren­delhetők a Közlönyboltokban vagy a Természet Világa szerkesztőségben. (1085 Bp. Vili. Somogyi Béla u. 6. Te­­lefon/fax: 267-2780, illetve 318-7506) Ajánlotta: Sipos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents