Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
oldal A 1 UMLKUm «J 2001. január Nem szabad a babérokon ülni Faragó Péter a beszélgetésünk vége i így fogalmazott: ennek a cégnek nte minden fontosabb műszaki teetén dolgoztam. Többek között nam büszke arra - és jósán - hogy a 4. blokk ;mbe helyezését ő iráította üzemviteli oldal• Induljunk el a kályhávagyis, hogy kezdődött erőműves pályafutál? ■ NIM ösztöndíjasként 75-ben végeztem a »szkvai energetikai cetemen, és március én jöttem végleg haza. inkát kezdtem keresni, lely elég behatárolt teetre korlátozódott, ugyanis csak az döndíjat biztosító minisztérium alá tozó vállalatok jöhettek szóba. • Ugorjunk egy picit vissza az időben, bői írtad a diploma munkádat? • Egy gyorsreaktoros erőműben almazott nátrium-vizes gőzfejlesztőí a szabályozását kellett megoldani. Igazából azért választottam ;n témát, hogy eljuthassak egy an atomerőműbe, amibe másküiben soha nem fogok eljutni. Ez a ojarszki atomerőmű volt, így a dipna megszerzése előtti gyakorlatot is töltöttem le. Akkoriban /csenkóban már üzemelt a BN 350- erőmű, az is ilyen gyorsreaktor, és cor volt építés alatt Belojarszkban a 1 600-as. Én ennek a gőzfejlesztőjéc a szabályozását dolgoztam ki. ért választottam ezt, mert úgy voln vele, ha hazajövök és elhelyezkeí netán az erőműben - bár akkor eb- 1 nem voltam teljesen biztos -, ak■ lesz időm ezt a típust megismerik viszont kevés a remény arra, gy majd eljussak az Ural kellős kőién lévő atomerőműbe. Nem is járn azon a vidéken azóta sem. • Akkor folytassuk ott, ahol félbeszakítalak, éppen munkát kerestél. Igen, két helyen kopogtattam, gpedig az ERBE-nél és a NIM-ben kelő atomerőmű beruházási titkárion, melynek vezetője Szabó Benján volt. Elég gyorsan eldöntöttem, iy az atomerőművet választom.. Ércességként említem, hogy annak jén az ERBE-nél az a Tóth György adott, aki most humán igazgató, ílékszem, még a szememre is vetethogy nem szóltam vissza, nem tájéctattam a döntésemről. Valóban za volt, illett volna visszaszólni, gy nem az ERBE-hez megyek. Ápri- 1-jén kezdtem el dolgozni a titkárion, öt hónapot voltam ott. Feladati az atomerőmű létesítésével kapilatos különböző levelezések orosz magyar nyelven történő előkészítévolt. Konkrét műszaki feladatra nem emlékszem, néhány műszaki terwédési tanácskozáson részt vettem, de csak információ szerzés szintjén, érdemi munkába nem szóltam bele. Úgy emlékszem szeptemberben küldtek el a KFKI-ba, a számítógépes reaktor irányítási osztályra, ahol Zobor Ervin volt az osztályvezető. Ezen az osztályon voltam közel egy évet, ahol inkább elméleti dolgokkal foglalkoztunk. Tulajdonképpen ott jöttem rá arra, hogy valószínűleg nem nekem való az a terület. Valami másra vágytam, ami hamar be is következett. Olyan elképzelésem volt, hogy szakmérnöki képzésre jelentkezem a Műegyetemre, ám Pónya József főmérnök azt mondta: egy kis életet kell szagolni, így lettem mégiscsak ERBE-s 1976. szeptemberétől 1978. márciusáig.- De előbb PAV-os állományban voltál?- Természetesen, mikor 1976. január 1-jén megalakult a PAV, én úgy emlékszem, hogy a cég új pecsétjét az én személyi igazolványomban próbálták ki először. Hogy ez igaz-e vagy sem, nem tudom, de ezt híresztelték. Tehát 1976. szeptemberében elindultam életet szagolni. Leninvárosba kerültem, ott az ERBE-n az üzembe helyezési osztályra. Ekkor volt folyamatban az új négy blokk közül az első üzembe helyezése. Huszár Laci bácsi volt a főnök, és én az irányítástechnikai üzembe helyezési csoporthoz kerültem. Nekem különben irányítástechnikai végzettségem van, atomerőműveken belül. Ismét egy érdekes dolog: az ottani közvetlen főnököm Márton János volt. Abban a csoportban volt néhány olyan kollégám, akik később itt Pakson is kollégák lettek. Közöttük volt a közelmúltban elhunyt Zemliczki Lajos is, akinek elvesztése engem is fájdalmasan érintett. Már ERBE-s koromban részt vettem egy kiképzésen, az akkori NDK-ban, a rheinsbergi atomerőmű mellett volt egy szimulátor és ott voltam másfél hónapot. Már akkor tendáltam az ügyeletes mérnöki beosztás irányába. Aztán 1978. március közepén végleg Paksra, az üzemviteli osztályra kerültem mint beosztott mérnök, Tallósy János volt az osztályvezetőm. Tulajdonképpen ezen az osztályon indult el az ügyeletes mérnöki képzés, amelynek több állomása volt.- Mikor kezdtétek a műszakban járást és kik?- Az ügyeletes mérnöki szolgálatot 1981. augusztusában kezdtük el, és az első szilveszter éjszaka rögtön az enyém volt. Öten voltunk és teljesen más volt a műszakbeosztás, Vámos Gábor, Bajsz József, Kapocs György és Gergely József. Ezt a feladatot 1984. nyaráig láttam el, ekkor volt az 1. blokk első főjavítása, és engem kiemeltek a főjavítás irányítására. Akkor még itt voltak az orosz kollégák, kellett melléjük egy úgynevezett koordinátori személy. Aztán a következő év újabb változást hozott, mert 1985. január 1-jétól megalakult az üzemviteli előkészítési osztály és én kaptam megbízást az osztály vezetésére. Ekkor kezdtünk karbantartási csomagokat és hálótervezési módszereket használni a főjavítások tervezésére, amelynek a továbbfejlesztett változatát ma is alkalmazzuk. Közben mögöttünk már megjelent a második generációs ügyeletes mérnöki gárda, ezek közül az első Nagy Sándor volt. Arra emlékszem, hogy én kaptam azt a feladatot, hogy az ő felkészülését az ügyeletes mérnöki vizsgára segítsem. Egyébként érdekes, hogy az akkor körülöttem dolgozó kollégák közül sokan lettek vezetők a cégnél. Közben bővült az üzemviteli előkészítési osztály és üzemviteli osztály lett belőle. A rendszerváltást követően sem fejeződtek be az átszervezések, igy voltam termelési főmérnök, termelési igazgató és az elmúlt évben mint karbantartási irányítási főosztályvezető tevékenykedtem a MÍG keretében. Az elmúlt év a főjavítások szempontjából sikeres volt. Két blokkon ugyan elhúzódtak a főjavítások, de a főjavítást követő időszak szinte esemény nélküli volt. Nem is emlékszem, hogy volt-e ilyen eseménytelen időszak az erőmű történetében, hiszen 4-5 hónap óta szinte eseménytelen az üzemeltetés. Ennek is köszönhetően a második legjobb évet zártuk, bár hozzá kell tenni: 1996 és 2000 is szökőév volt, egy nappal többet üzemeltünk, mint a többi években. Ez az egy nap viszont 44-45 GWh-át jelent. Végül is úgy összegezném a visszatekintésemet, hogy vigyázni kell, a túlzott önelégültség a legnagyobb hiba, nem szabad a babérokon ülni, hanem mindig új célokat kell kitűzni.- béri -Megjelent kiadványaink \ XX. század legnagyobb villamosipari-beruházásának, a Paksi Atomerőmű építésének történetéről talán majdnem aden lényegest megírtak. A megjelent kiadványok három részre tagolódnak. Az első részhez tartoznak azok a köny: amelyek még az építés alatt születtek, mint a Hazafi-Gottvald. Atomerőmű a Duna partján és a Csikócsapat, Kováts lázs: Atomlecke és Vicsek Ferenc: a bomlás melege. A második részhez két monográfia sorolandó, nevezetesen a " 10 :s a Paksi Atomerőmű" és "Húsz év". Ezek a könyvek teljes képet adnak az építkezés történetéről és 1991-ig dolgozzák az eseményeket. A harmadik részhez az évkönyvek sorolandók, amelyek 1992-től évente jelennek meg, és adnak keztrr.etszeti képet a Részvénytársaság éves tevékenységéről. Ezek a kiadványok megtalálhatók a TLK üzemtörténeti íjteményében és nagy segítséget nyújtanak a diploma és szakdolgozatok készítőinek. A legendák tovább élnek Hazafi József azon kevesek közé tartozik, aki végigkísérte a 20. század legnagyobb hazai beruházását, rendszeresen tudósított az építkezésről, majd könyv alakban örökítette meg az eseményeken túl azok szereplőit is. Azért kerestem fel szekszárdi otthonában, hogy a 25 évvel ezelőtti eseményeket próbáljuk felidézni, és érdeklődjek az új, készülő könyvek felől.- A "Csikócsapat"-ot nagyon sokan ismerik, sokan őrzik lakásuk könyvespolcain. Rólad annál kevesebbet tudunk, és engem is furdal a kíváncsiság hogyan indult újságírói pályafutásod?- Már inas koromban írtam különböző lapokba, köztük a Népújságba is. Egyébként Szekszárdon születtem 1947-ben, itt jártam általános iskolába, majd a műszergyárban lettem első korosztályos inas. Itt dolgoztam 1977-ig esztergályos, köszörűs, marós, gépbeállító beosztásokban, és közben természetesen írogattam. Aki emlékszik Bertha Bulcsu Kesudió című, ÉS-beli vitát indítójára, nos én akkor robbantam be az újságírásba. Ehhez a vitához Írtam egy cikket, amelynek óriási sikere volt, és pályamódosításhoz vezetett, mert 1977. szeptember 15-től a Népújság szerkesztőségébe kerültem, a gazdaságpolitikai rovathoz.- Ebben az időben milyen volt a megye ipari helyzete?- A megyei iparosodása 1962-ben indult, először Szekszárdon a bőrdíszmű- és a műszergyár nyílt meg, Dombóváron a csavaripar letelepítése történt meg, illetve Tamásiban az Orion leányvállalat megjelenése jelentette az ipart. Az 1970-es évek elején pedig két nagy beruházás futott a megyében: a húskombinát és az atomerőmű építése, valamint két nagy rekonstrukció fejeződött be, nevezetesen a simontornyai bőrgyáré és a paksi konzervgyáré.- Mit jelentett a megyének a húskombinát?- Óriási dolog volt, mert 1000-nél többen dolgoztak ott. Arról volt szó, hogy Tolna megye akkor építhet húskombinátot, ha biztosítani tudja az 550.000 db sertést évente. Ez óriási hatással volt a megye mezőgazdaságára, hiszen ezt az óriási sertésállományt fel kellett nevelni. Volt piacuk, még az amerikai piacra is betörtek, és az amerikai hadsereg számára gyártottak húskonzerveket.- Mint gazdasági témával foglalkozó újságíró, milyenek voltak az első benyomásaid az atomerőmű beruházásról? • - Nem a nagyképűség mondatja velem: amikor én Paksra kerültem, nagyon hamar észrevettem azt, hogy nekünk az atomerőmű építéshez semmiféle felkészültségünk nincs. Hamar érzékeltem azt is, miszerint az ott dolgozó vezetők sem tudták biztosan, hogy a felső szintű párt- és állami vezetés egyáltalán támogatja-e vagy sem az atomerőmű programot. Viszont meglepett az az óriási lelkesedés, amely az ott dolgozó emberekből áradt. Miért lelkesedtek ? Azért, mert biztos kenyerük van hosszú évekre, vagy azért mert egy teljesen új dolog megvalósításában vehetnek részt ? Bizonyosan mindkét dolog közrejátszott, de ne felejtsük el: ekkor már túljutottunk a gazdasági mechanizmus első lendületén és egy kicsit szabadabb volt az emberek gondolkodása. Az okosabbak már gondolhattak arra is, hogy ha ő ezt a technikát megtanulja, ennek van jövője, hiszen akkor az volt az új elképzelés, hogy a villamosítás egyenlő az atomerőművel. Ezek voltak az első tapasztalataim, és az, hogy az itteni lakosságban semmiféle ellenállás nincs, igaz ismeret sincs.- Ismereteim szerint egy újabb könyv megírására kaptatok felkérést, hol tart ez a könyv és miben lesz más az eddig megjelentektől?- Az elmúlt év nyarán kaptunk felkérést egy olyan könyv megirására, amely az Atomerőmű Vállalat megalapításának 25. évfordulójára jelenne meg. A könyv munkacíme "Aktív zóna", és februárban kerül a nyomdába. Olyan eseményeket igyekeztünk felkutatni és megimi, amelyeket abban az időben vagy nem vettünk észre és nem láttunk meg - nem csak mi, hanem mások sem - vagy az öncenzúra nem engedte meg, hogy megírjuk, és olyanokat, amelyekről nem szívesen beszéltek.- Említenél egy ilyen esetet?- Ősszel volt a jubileumi kormánybiztosi értekezlet, amelyre mi is meghívást kaptunk és itt emlékeztek a hajdani irá-Hazafi József nyitók egy jelszóra, amely így hangzott: "1980 - igen!" Ennek a hátterében az állt, hogy a kormány kiadta az utasítást 1980 elején, hogy év végére működjön az első reaktor. Az építkezésen dolgozó vezetőknek alá kellett írni egy papírt, hogy biztosítják a decemberi indítást. Ketten nem írták alá, bár mindenki tudta, hogy nem fog üzembe lépni a reaktor. Elmondták a jelenlévők: muszáj volt aláírniuk, mert a szovjeteket kényszeríteni kellett arra, hogy tervszerűen szállítsanak. Ugyanis az oroszok ötéves tervében szerepelt egy atomerőmű Magyarországon történő megépítése, csak az nem volt benne, hogy melyik évben, mit keli szállítaniuk. Szó lesz Paks és az atomerőmű kapcsolatáról, bár ezt senki sem szereti felemlegetni. Erről szól egy interjú, egy olyan személlyel, aki nem elkötelezettje az atomerőműnek. Ő beszél az 1985- ös tanácselnök választásról és a "Szarkofág nélküli jövőért" nevű szervezet tevékenységéről. Levelet írtam a környező települések polgármestereinek, hogy mondják el véleményüket az atomerőműről. Kalocsa környékéről például azt írták, hogy a paprika hamisítása sokkal nagyobb kárt okozott nekik, mint az atomerőmű, amellyel semmi gondjuk nincs. A Duna jobb partjának településeiről sem kaptam negatív észrevételeket, mindenki csak az előnyökről beszélt. És ez meglepetés volt számomra, különösen akkor, ha Ófalura gondolok. Nem értem miért fél az ottani lakosság a tervezett hulladék tárolótól, míg az erőmű közvetlen környezetében élők teljesen másképp viselkednek. Most meggyőződtem arról, valószínű, hogy itt politika van mögötte.- Az új kutatások új eredményeket és új legendákat is felszínre hozhatnak. Az erőmű helyének kijelölésével kapcsolatban van-e új legenda?- Van, és erről részletesebben is írok a készülő könyvben. Közismert, hogy nagy kérdés volt az erőmű helyének kiválasztása. Ezzel kapcsolatban újabb információhoz jutottam, bár írásos nyoma nincs, de azt mondják abban az időben az igazán nagy kérdések négy - vagy hatszemközt dőltek el. Arról volt szó, hogy Baranya megye szerette volna elérni, hogy Dombóvárt hozzájuk csatolják, mert akkor az egész dunántúli vasút baranyai kézben lett volna. Aczél György baranyai elkötelezettségű volt, ott volt országgyűlési képviselő. Aczél megegyezett a Bács megyeiekkel: ha támogatják őt a KB-ban, hogy Dombóvár Baranya megyéhez tartozzon, akkor ő támogatja a Bács megyeieket abban, hogy az atomerőmű Bács megyébe kerüljön. Ezért volt kijelölve Úszód, mint lehetséges telephely. A szekszárdi vezetés viszont mindenáron el akarta érni, hogy Szekszárd közelében legyen, ezért jött számításba Bogyiszló, és végül volt Paks. A fáma úgy mondja, volt egy híres vadász a Gemencben - Parti István - aki állítólag azt mondta Kádár Jánosnak: Kádár elvtárs, nem lesz ám itt vadászat, ha az atomerőmű Úszódra kerül, így maradt a megvalósítás egyetlen helyszínének Paks.- A legenda aranyos, megfelel az akkori időszak szellemének.- béri -
