Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
1 2001. május ATOMERŐMŰ 9. oldal ÍMEM UKÍVQ ÍLÍJ OS2TALYTABLO Soron következő számainkban azt a 19 főt mutatjuk be, akik 1976-ban - a vállalat alapítási évében - kerültek a céghez, és még ma is aktív munkavállalók. Németh András 1976. december 16-án került az atomerőműbe, a paksi körzeti építőipari szövetkezetben dolgozott, mint esztergályos. Öt éven keresztül dolgozott beosztott esztergályosként, majd 1981-ben kinevezték csoportvezetőnek. Újabb öt év után. 1986-ban a Gyártó Osztály gépműhelyének vezetője lett, azóta ebben a beosztásban dolgozik.- Mi a legfontosabb feladatotok?- Az erőmű karbantartásához a gépi forgácsolómunkák elvégzése. Nagy munkánk most a gőzfejlesztők átalakítása, az új kollektorok beépítése és előregyártása.-A kollektorok cseréje elég kényes munka, mivel különbözik az átlagos, megszokott munkáktól?- Ez a munka elég összetett, és az eredeti orosz rajzokról kell dolgoznunk. Elég sok gondunk van a rajzokkal, ráadásul maga a saválló acél sem úgy működik, mint az eredeti szénacél. A darabok hegesztésre történő előkészítése nagyobb odafigyelést igényel, mint más munkánál. Húzódik, vetemedik, ez a rozsdamentes anyag elég képlékeny anyag. Láthattad a műhelyben a már előkészített íveket, rengeteg karima tartozik hozzá, sok fúvókávai. A hegesztőnek nagyon oda kell figyelni, mert egyből körbe hegeszteni nem szabad, közben folyamatosan hűteni kell. Forgácsolás szempontjából sem ideális anyag, mert nem kemény, hanem szívós anyag.- Technikai hátteretek megvan ehhez a munkához?- A műhely tudja mindezeket a munkákat, bár a gépeink lassan kiöregszenek - velünk együtt de még bírják a tempót.- Milyenek a szakembereid?- Csak annyit tudok mondani, hogy egyre fogyunk, és 1986 óta nem volt felvétel a műhelybe. Azóta csak nyugdíjba vonultak és létszámleépítés volt. Régen 21 fő volt egy műszakban, most tizenketten vagyunk.- Nem ígértek létszámemelést?- De, tervbe van véve, hogy 8 főre kaptunk engedélyt, ebből hármat 1-2 héten belül sikerül felvenni. A másik öt fővel nem tudjuk mi lesz, tartjuk a kapcsolatot velük, reméljük a közeljövőben ők is megjelennek. Az idén még öten mennek nyugdíjba a műszakból, ketten már elmentek, a többiek decemberben teszik le a lantot.- Úgy tudom, a fiad is itt dolgozik.- Igen, ő is esztergályos, 1990 óta szintén a Gyártó Osztályon van, nem nálam, egy másik műszakban. Két éve kivették műszakból és átkerült a MEO-ba. Ő Szekszárdon végzett az 505-ösben, majd érettségizett és Pécsett technikus minősítőt tett, jelenleg anyagvizsgáló tanfolyamon van. A lányom 17 éves, Szekszárdon jár gimnáziumba, a nejem pedig a Művelődési Központban van.- Hogy érzed magad a munkahelyen ?- Jól, a kollégákkal nagyon jó a kapcsolat, sőt a társosztályokon lévő művezetőkkel is, úgy érzem, megtaláltuk egymással a közös hangot.- Mi jelenti a kikapcsolódást számodra?- Bölcskén van egy telkünk, húztunk rá egy épületet és a hétvégéket ott töltjük a családdal. Van egy kis szőlő, a házba bevezettük a vizet, villanyt, telefont, van egy mini medence a kertben, nyáron ott strandolunk. Egyébként Bölcskén születtem, így kerültem ismét vissza. - béri -Kern Jánosné Erzsiké A paksi atomerőmű alapító tagja. Nevét, személyét sokan ismerik, hiszen hosszú ideig titkárnőként dolgozott a közgazdasági vezérigazgató-helyettes mellett, jelenleg a gazdasági igazgató munkatársa.- Hogyan kerültél az atomerőműhöz?- 1976 nyarán, régi munkahelyemen - ami Szekszárdon volt - hallottam, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat megkezdte a dolgozók felvételét. Arra gondoltam, mivel lakóhelyemhez is közelebb van, nem kell naponta több időt utazással töltenem, és az ország első épülő atomerőművében mégiscsak jó lenne dolgozni. így jelentkeztem a PAV Személyzeti Osztályán gyors- és gépíró munkakörbe. A szakmai felvételit Lajkó Sándor személyzeti osztályvezetőnél, az azt követő elbeszélgetést Lakosa Józsefnél, az akkori gazdasági igazgató-helyettesnél tettem. A személyzeti osztályvezető közölte velem, hogy a felvétel eredményéről később fognak értesíteni, mert több jelentkezőjük is van és még újabbakat is várnak. Ezután egy hosszabb időszak következett, ami idő alatt le is mondtam a munkahely változtatásról - mondván, hogy nem sikerült a felvétel-, amikor is Lajkó Sándor telefonon megkeresett, és közölte, hogy felvételt nyertem. így kerültem 1976. november 1-én a Paksi Atomerőmű Vállalat Számviteli Osztályára.- Paksi származású vagy?- Nem, Dunaszentgyörgyön születtem, férjhezmenetelem után kerültem Paksra.- Hogyan, milyen érzéssel emlékszel vissza a kezdetre?-Az első nap sok szorongással mentem dolgozni. Féltem, hogy miként fogadnak új munkatársaim, hogyan tudom teljesíteni a rám bízott feladatokat. Szerencsémre nagyon kedves, barátságos kollégákkal találkoztam, akik bíztatást és segítséget adtak. Különösen kiemelném Vadai Mihálynét, aki akkor a bérelszámolási és TB feladatokat látta el, és Vadai Zsuzsannát, akivel a mai napig is jó barátságban vagyok. Nagyon jó érzés visszaemlékezni a régi időkre. Az akkori kevés létszám lehetővé tette, hogy az a kis csapat igazán összetartó legyen, jól együtt tudjon dolgozni. Jó hangulatban teltek a napok, a sok munka ellenére is.- Milyen feladatokat kaptál az első időszakban?- Főképpen az osztály gépelési munkáit végeztem, de ha kellett, a sokszorosítási tennivalókba is besegítettem, vagy műszaknaplót vezettem. A Vállalati Döntőbizottság gépelési és adminisztratív feladatait is én láttam el. Az akkori időkben még rendeztek a vállalatnál gép- és gyorsíróversenyt, melyet két alkalommal sikerült megnyernem.- Hogyan kerültél a gazdasági igazgató-helyettesi titkárságra?- Lakosa József mellett nem volt titkárnő, ezért megkért, hogy amíg nem talál magának munkatársat, addig menjek át a titkárságára. 1979. márciusáig dolgoztunk együtt, majd ő munkahelyet változtatott és elment az erőműből. Ezután Nagy Istvánná lett a gazdasági igazgató-helyettes, akivel megegyeztünk, hogy megpróbálunk együtt dolgozni. Ennek a próbálkozásnak közel 20 éves közös munka lett az eredménye.- A leghosszabb időt vele, Nagyné Zsuzsával töltötted. Hogy gondolsz erre vissza?- Nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Ha kellett, tudott szigorú is lenni, de az emberek felé mindig a készség, jóindulat jellemezte. Bárki nyugodtan fordulhatott hozzá a problémájával, ő mindig igyekezett segíteni. Beosztottaival jó kapcsolatot alakított ki. Neki fontos volt az emberek összetartása. Tisztelem, becsülöm még a mai napig is, annál is inkább, mivel fiatalon, szinte "huszonévesen" került ilyen magas beosztásba. Tudását, szakmai felkészültségét, vezetői alkalmasságát hamar felismerte az akkori vezetés. Kezdettől fogva harmonikus munkakapcsolatban voltunk, ismertük egymás gondolatát. Szeretettel gondolok vissza a munkában együtt töltött évekre.- Mit jelent számodra a titkárnői munka?- Megbízhatóságot, pontosságot, kollégákkal való jó kapcsolattartást. Szeretem ezt a munkát, mert sokrétű, színes, mindig ad valami újat, változatosat. Szívesen segítek a munkatársaknak akár telefonon, vagy személyes ügyintézéssel.-Az atomerőműben eltöltött 25 év hosszú idő. Milyen elismerésben részesültél ez alatt?- Igazán elégedett vagyok az itt eltöltött évekkel, mert munkámat több alkalommal elismerték, s erre jó visszaemlékezni. 1979-ben Igazgatói Dicséret, 1987-ben Kiváló Dolgozó és 1997-ben ZEUSZ Díj kitüntetésben részesültem.- Mit vársz a jövőtől?- Jó egészséget, és még sokáig mondhassam azt, hogy a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság dolgozója vagyok.- Szívből kívánom, hogy így legyen! Sok sikert! Lovásziné Anna E£y jó tipp Horváth Lajos (1942 - 2001) Ismét eltávozott közülünk egy nyugdíjas kollegánk. 2001. április 27-én a szekszárdi kórházban, 58 éves korában elhalálozott Horváth Lajos (Armatúra Karbantartó Osztály volt dolgozója). Nyugdíjba vonulása után Paksról Tengelic-Szőlőhegyre költözött. Nem nagyon hallatott magáról. Hírből tudtuk, hogy az utóbbi időben egészsége megromlott. Dolgos évtizedek után - miután nyugdíjas lett - nem találta a helyét, másodmagával elvonultan, mindenkitől távol tengette hétköznapi szürke életét. Az élet gyertyáját égette mindkét végén. Horváth Lajos 1980. január 31-én nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz karbantartó lakatosi beosztásba. A munkáját, a rábízott feladatot minden esetben a legjobb tudása szerint végezte. Jó szakembernek tartották. Mindig lehetett számítani rá. 1995. augusztus 31-én - 34 éves munkaviszonnyal a háta mögött - korengedménnyel nyugdíjba ment. 2001. május 3-án a Tengelic- Szőlőhegyi temetőben helyezték el Horváth Lajos földi maradványait. Gyászolja őt szerető két lánya és családjaik, szerető két unokája Tamáska és Paloma. Özvegy édesanyja, László öccse és családja, rokonok, barátok, kollégák és ismerősök. Nyugodjék békében. MJ. Sokszor megtapasztalhattuk, hogy egy jó tipp, ötlet milyen hasznos lehet. Egyszerű, de nagyszerű! - mondjuk ilyenkor. Az alábbiakban néhány, bárki számára hasznosítható ötletet, tippet teszünk közzé. Veszélyes üvegcserepek: Ha leesik egy pohár, betörik az ablak, gyorsan felseperjük a cserepeket. De mi legyen az apró szilánkokkal? Gyurmával könnyen felszedhetők a legparányibbak is. Rend a fagyasztóban: Könnyebben megtaláljuk a keresett gyümölcsöt vagy zöldséget, ha azonos fajtájúakat egy nagyobb fóliatasakban tartjuk, és arra is ráírjuk, mit tárolunk benne. Lépcsőfestés lakva: Ha a lépcső festésekor először csak minden második fokot festjük be, nem akadályozzuk a fel- és lejárást. Amikor ezek megszáradtak, következhetnek a közbülső, kimaradt lépcsőfokok. Faládák és dézsák hosszú élete: Az ablakba vagy kertbe kerülő ládák és dézsák életét meghosszabbíthatjuk, ha apróbb kövekre, kavicsokra állítjuk őket. így a csapadék és öntözővíz szabadon el tud folyni alóla. Nehogy elveszítse a fejét: Idővel minden kalapács nyele kilazul. Egy éjszakára állítsuk hideg vízbe a szerszámot, és így a víztől a fanyél megdagad és jó ideig ismét stabilan tartja majd a kalapács fejét. Összegubancolódott láncszemek: Az ömlesztve tárolt nyakláncok és karkötők gyakran összegubancolódnak. Szétbonthatjuk egy tűvel, ha előtte behintőporozzuk a kupacot. A praktikus fél labda: Plafon festésekor általában könnyékig festékesek leszünk. Vágjunk félbe egy teniszlabdát, lyukasszuk ki a közepét és húzzuk a pemzli nyelére. A labda felfogja a lecsöpögő festéket. Környezetvédelmi iskolai sikerek Folytatás a 8. oldalról. Major Balázs: Tanulmányaimat az ESZI-ben 1996-ban kezdtem meg. Az évek során bebizonyosodott, hogy jól döntöttem, mikor ezt az iskolát választottam. Az eltelt öt év alatt rengeteg élményt szereztem. Osztálykirándulások, bulik, angliai kirándulás. Kipróbálhattam magam a média területén is, három éven át iskolarádióztam. Az iskola mellett több éven át vívtam az ASE-nél, míg e szakosztály meg nem szűnt. Természetesen a szórakozás mellett a tanulásra is jutott idő. A tavalyi érettségi után következett az utolsó technikusi év aminek végén az OSZTV-n elért 11. helyezésemnek köszönhetően nem kell képesítő vizsgát tennem. Jövőre tanulmányaimat a Veszprémi Egyetem környezetmérnöki szakán folytatom. Faludi Gábor: Az általános iskolát Sióagárdon kezdtem 1988-ban. Négyedik osztályt már a Babits Mihály Általános Iskolában végeztem Szekszárdon. Itt fejeztem be az elemi iskolát, és ezt követően kerültem 1996-ban (sikeres felvételi után) az „ESZl”-be. A környezettechnikusi szakot azért választottam mert, már az általános iskolában is kiderült, hogy a reál tantárgyak érdekelnek ezen belül is a kémia, fizika, és biológia, és ezen érdeklődési körömnek a felvételi tájékoztató alapján ez a szak felelt meg a legjobban. Az eltelt öt év alatt nem csalódtam a választott szakban úgy érzem azt kaptam amiért ide jöttem, nagy szaktudással rendelkező oktatókat, és műszerekkel jól felszerelt laboratóriumot ahol a gyakorlati oktatást bonyolították le a tanáraink. Az itt eltöltött éveim alatt sok versenyen való részvételt tett lehetővé az iskola, melyek több-kevesebb sikerrel zárultak. Ezek közül talán a legfontosabbak az Irinyi János kémiaverseny, az „IfjTUDOR” verseny, a Jó, zsef Attila Tudomány Egyetem által meghirdetett „VegyESZtorna”... de mind közül a legnagyobb horderejű a most lezajlott „OSZTV”(Országos Szakmai Tanulmányi Verseny). Ezen a versenyen a negyedik helyezést értem el, ami képesítő vizsga mentességet tesz lehetővé, amivel élni fogok. Tavaly felvételt nyertem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki karán a vegyészmérnöki szakra. A jövőre nézve a terveim továbbra is a reáltárgyak területén továbbtanulni, esetleg a műegyetemen zajló kutatásokban való részvétel. Természetesen az itt eltöltött évek alatt nem csak a tanulmányok folytatására szántam minden időm. A legtöbb emlék mindenképp a kirándulásokhoz kötődik, melyekben az elmúlt öt évben többször volt részem. Összegezve úgy érzem nem bántam meg hogy ide jöttem élményben , és emlékben gazdag diákéveket töltöttem itt az „ESZI”-be.
