Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
8 oldal ATOMERŐMŰ Látványos Magyar Kupa elsőség Eddigi legnagyobb sikerét érte el az ASE 2001. március 24. nevezetes dátum a paksi kosárlabdázás életében, történjen a jövőben bármi, ezt a szombati napot, az elért országos visszhangot kiváltó eredményt már senki és semmi nem veheti el az ASE kosarasaitól. Az Atomerőmű SE férfi kosarasai ugyanis a szakosztály eddigi legnagyobb sikerét elérve izgalmas, magas színvonalú csatában a házigazda Kaposvár legyőzésével elnyerték a Magyar Kupát. Pedig igazán kevesen gondolták, hogy egyáltalán a kupagyőzelem közelébe jut Fodor Péter legénysége. Már a legjobb négy közé kerülésért is alaposan meg kellett dolgoznia a csapatnak - a Szolnok volt az ellenfél majd a döntőbe kerüléshez a kitűnő erőkből álló Albacomp „testén” át vezetett az út. A két amerikai játékos, Davis és Madison által vezényelt ASE jobb hajrájának köszönhetően kilenc ponttal győzte le a Magyar Kupa tavalyi győztesét, így az ezüstérem már „zsebben” volt, jöhetett a finálé, a házigazda Kaposvár. Az a Kaposvár, amely a bajnoki mérkőzéseken hozzászokott, hogy a meccs végén rendre nekik gratulál a vesztes csapat, az a Kaposvár, amely súlyos milliók árán vitte hazai pályára a kupadöntőt, nem titkoltan azért, hogy majd saját közönsége előtt ünnepelhesse diadalát. Aztán a mérkőzés kezdete a somogyiak forgatókönyve szerint alakult, hat perc elteltével már tíz ponttal vezettek a házigazdák. Ekkor ébredtek az atomosok. Czigler szinte minden lepattanót elhalászott, jöttek a szokásos Davis, Madison pontok, szóval beindult az ASE. Ettől kezdve végig szoros, kemény harc folyt a pályán. Egészen az utolsó öt percig. Ekkor, ha vitatható körülmények között is, de kipontozódott az ASE centere, Czigler, ám e tény az utolsó paksi erőtartalékokat is mozgósította. Na, és nem utolsó sorban Davist. Mert az egészen káprázatos volt, amit a Pakson igen hamar kedvencé vált amerikai labdazsonglőr produkált. Az egész kupadöntőn remekelt, de az utolsó tíz percben dobott 16 pontjával, lepattanók megszerzésével valóban oroszlánrészt vállalt a paksiak történelmi diadalában. Nem véletlen tehát, hogy Davist a döntő legjobbjának választották.- Nagyon boldog vagyok, fantasztikus érzés kupagyőztesnek lenni. Jól ment, de ez nem az én sikerem volt, hanem a csapaté, amely kiszolgált. Remélem, nem ez lesz az idény utolsó aranya számomra! - nyilatkozta a döntőt követően Terrence Davis. És valóban, ez a győzelem a kimagasló egyéni teljesítmények mellett is, az egész csapat diadala volt, amint az kiderült a boldog edző, Fodor Péter szavaiból is:- Az első perctől az utolsóig csapatként működtünk, és úrrá tudtunk lenni a nehézségeken is. Az elődöntőn és a döntőben is nagyjából egyforma teljesítményt nyújtottunk, talán a fináléban még hősiesebben játszottunk. Úgy érzem, hogy sikerült bebizonyítanunk, hogy semmilyen körülmények között sem lehet bennünket leírni. Persze az ünneplés megkezdődött már Kaposvárott, hiszen vagy száz lelkes szurkoló a helyszínen tombolta végig a mérkőzést és örült együtt a játékosokkal, vezetőkkel. Az igazi örömünnepre azonban késő este, Pakson került sor. A győztes csapatot szállító buszt már a város határában rendőrök várták és vezették fel egészen a sportcsarnokig. Ott aztán a győztesek is meglepődtek, hiszen ezernél is több lelkes szurkoló várta a csapatot, csoda-e, ha kisebb fajta fiesta kezdődött. A játékosok és szurkolóik közösen ünnepelték a kupagyőzelmet, amelyet a televízió jóvoltából itthonról is rengetegen izgultak végig. A boldog csapat és nem kevésbé boldog szurkolóik a csarnokban tombolták ki a magukat, hajnalig tartó ünneplés dukált az Atomerőmű SE eddigi legnagyobb sikeréhez, az első kupagyőzelemhez. Persze az ünneplés, az öröm nem múlt el egyetlen nap alatt, a város napokig kosárlabda lázban égett. Sőt, mindez csak tovább fokozódott, amikor a kupadöntőt követő első hazai bajnoki mérkőzésen a csurig telt sportcsarnokban hivatalosan is bemutatták a díszes Magyar Kupát, majd Fodor Péter csapata lazán és könnyedén, látványos játékkal 31 pontos vereséget mért az Albacomp együttesére. Szóval nagyon „elkapták a fonalat” a paksi kosarasok. Ki beszél már arról, hogy alig egy esztendeje az első osztályú lét volt a tét, hogy a csapat - igaz, merőben más összetételű csapat - a bajnokság végén a csúfondáros kilencedik helyen zárta az idényt. Most a bajnoki rájátszás közben nagyon beindult a „szekér” és ennek megfelelően az „étvágy” is megjött. A szurkolók között egyre többen hangoztatják, ha már megvan a kupaelsőség, miért ne lehetne mindezt „megfejelni” egy bajnoki döntővel, netán egy arannyal is. Mindenesete a játékosok megetették az első jelentős lépést a szurkolói álmok teljesülése felé, hiszen a bajnoki rájátszásban a tavalyi bajnok Albacompot háromszor is legyőzve jutottak a legjobb négy közé. A következő ellenfél az alapszakaszban legjobbnak bizonyult Körmend lesz, ráadásul ezúttal idegenben kezd majd az ASE. A szurkolók számára azonban biztató lehet az ASE meghatározó játékosának a kupagyőzelmet követő kijelentése. „Remélem, nem ez lesz az idény utolsó aranya számomra!” - nyilatkozta Terrence Davis. Nos, mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak ennyit: úgy legyen. Medgyesy 2001. április Ítí'/UT' a Mmmlim Ragyogott a természet, amikor a Gemencben jártunk. Ragyogott a nap, a tavasz!. A Természetjáró Szakosztály március 16-ra kirándulást szervezett a Gemencbe, és a túra remekül sikerült! A madarak daloltak, a virágok illatoztak, s így nem csoda, hogy testünketlelkünket jókedv, boldogító érzés járta át. A megújuló természet bennünket is feltöltött friss erővel, energiával. Hazánk egy rendkívül szép természetvédelmi körzetében kirándultunk, amely a Duna mentén, kb. 50 000 hektárnyi területen fekszik. Bejártuk Gemenc alsó és felső erdőségeinek különböző részeit, de nem csak bejártuk, hanem — szakértő kísérőnk jóvoltából - bőséges ismeretet is szereztünk róla. Növény- és állatvilágát hihetetlen gazdaság jellemzi. Fehér-, fekete- és szürkenyár váltja egymást a fűzzel, a kocsányos tölggyel, a kőrissel kor hazánkban is gyakori, de mára kipusztított hódot újra honossá kívánják tenni. Túránk során ellátogattunk az ipartörténeti emléknek számító lankóczi szivattyú telepre és Vízügyi Múzeumba, áthaladtunk a Sió-zsilipen, kitérőt tettünk a Bónifokra, és élveztük a látványt, amint a Sió szép szelíden a Dunába folyik. Miközben vidáman baktattunk a tavaszt lüktető erdőben, szarvasok és őzek szökkentek át előttünk az úton. Megcsodáltunk egy alomnyi kicsi vaddisznót, ahogy - tőlünk meglepve - rémülten bújtak egymáshoz. Lát„Hagyd ott a várost. Cserig övembe jöjj, hagyd ott az ingerült és hetyke szókat, itt fákat, felhőt, forrást üdvözölj, s hallgasd a zengő. I és a Jegenyével. A gímszarvas po- I puláció európai viszonylatban is I egyedülálló, jelentős az őz és vad- I disznó állománya, és itt található | az ország egyik legnagyobb fácán [ törzstenyészete is. A ritka, védett ■ madarak szintén nagy értéket je- I lentenek, így pl. a fekete gólyák, I fekete sasok, fekete harkályok, az I ezüst sirályok, a szürke- és vörös- i gémek, a kócsagok, valamint a ré- I cék és ludak. Néhány éve egy vis- S szatelepítési programot indítottak \ a Gemencben, mellyel a valamitünk ölyvöt, rétisast, kócsagot. í Ahova léptünk ibolya termett! i Szinte vigyázni kellett, hogy le ne J tapossuk őket. Más részeken hó- í virágtól fehérlett az erdő. Néhol! előbújt a boglárka, és sárga szír- jj maival nevetett, ragyogott felénk, j Remélem sikerült egy parányit! visszaadni, érzékeltetni abból a l csodából, tavaszi ragyogásból, ami- f vei a Gemenc ajándékozott meg í bennünket, s talán Ön is, kedves | Olvasó örömét lelte e röpke él-! ménybeszámolóban. LA ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Baji Csaba Mb. főszerkesztő: Beregnyei Miklós Olvasószerkesztő: Varga József A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Lovászi Zoltánná, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Felelős kiadó: Kováts Balázs főmérnök Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-431 Telefax: 155-72-80 Internet: www.npp.hu Melléklet: Közvéleménykutatás, 2001. február Tördelőszerkesztő: Kertai Edit Nyomás: Séd Nyomda Kft. Szekszárd • Felelős vezető: Lambert István A paksi labdarúgás története Február végén a Paksi Atomerőmű Rt., a Partner Kft., Paks Önkormányzatának Kulturális és Sportbizottsága, a Nuclear Consulting, a Neutron Consulting Kft. és természetesen a Paksi Labdarúgó Klub önzetlen támogatása révén megjelenhetett Szentesi Alajos nyugalmazott gimnáziumi testnevelő tanár legújabb, már régen várt kiadványa: A paksi labdarúgás története. A Paksi Atomerőmű Rt. kiadásában, a PA Rt. nyomdában elkészült, képekkel gazdagon illusztrált, ötvenegy oldalas műből a mai fiatalok is megismerhetik az 1945-1998 közötti időszak legfőbb paksi sporteseményeit. Szentesi „Lala” bácsi bevezetőjében röviden áttekinti a múlt századfordulótól 1945-ig tartó időszakot is: - „A paksiak minden időben híresek voltak a nagy-nagy sportszeretetükről. Tekintettel arra, hogy az akkori községünkben is a legnépszerűbb sportág a foci volt, természetesen ez állott az érdeklődés középpontjában. ...az évszázad elején, Pakson ez volt az egyetlen aránylag rendszeresen működő sportág és az akkori drukkerek egyedüli szórakozása.” A hivatalos indulás 1912-ben a polgári fiúiskola Diák Sportkörön belüli „Ifjúsági Football Club” névvel kezdődött, majd négy paksi diákcsapat után ötödikként felnőtt csapat is megalakult, a „Paksi Atlétikai Sport Club”. A két világháború közötti időszakban, 1920-ban megalakult a Paksi Sport Egyesület, amely nevét később Paksi Torna Egyesületre változtatta, és harmadik paksi felnőtt csapatként a Levente Egyesület labdarúgói küzdöttek egymással és a környező települések fiataljaival, több-kevesebb sikerrel. Megismerkedhetünk a második világháborút követő első PSE korszak 1946-1949 közötti csapatainak tagjaival, vezetőivel és eredményeivel. Bepillantást nyerhetünk a „Traktor” majd a „Kinizsi” korszak (1953-1974) kulisszái mögé is. A második PSE és az első - 1983-ban alakult - Atomerőmű SE korszak fejezete már a mai középkorosztálynak is ismerős és bizonyára emlékezetes. A szerző természetesen nem feledkezett meg a „Paksi Öregfiúk” csapatának utolsó tíz évében elért szerepléseiről. Az 1979. február 5-én megalakult együttesben több régi „jó nevű” focista mellett találunk a sportágat szerető „amatőrök”-« is és talán ennek a jó „keverékarány”-nak köszönhető a több szép nemzetközi szerepléssorozat. Sajnos az 1999. február 21-én lezárt kéziratba nem kerülhetett, de most a mellékelt fotóval is jelezzük, 1999. őszén a „Copa de Roses” nevű old boys labdarugó tornát Rosesben, Catalunya csodás tengerpartján a „Paksi Öregfiúk” veretlenül, az ukrán helyi „gladiátorokkal” holtversenyben elnyerte. Ajánlotta: Sipos László Fotó: 1999 őszén a spanyol Roses-kupát nyert csapat
