Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
6. oldal ATOMERŐMŰ 2001. március Ma is találkozhatunk marslakókkal Magyar mentőcsoport Indiában India a legősibb kultúrák egyike. Már az i.e. 3. évezredben építettek öntözőcsatornákat, városi vízvezetékeket. Előrehaladott csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, ismerték a trigonometria alapjait. Napjaink Indiája már az ellentmondások hazája - az érem egyik fele a fehér márvány paloták pompája, a másik a legsűrűbben lakott területek nyomora. 2001. január 26-án a Richter-skála szerinti 7,9 fokozatú földrengés rázta meg India Gudjarat államát, 300 km sugarú körben. A 70-80 ezer km2-nyi területen kb. 34 millió ember él. Az első jelentések szerint több ezer halottja, több tízezer sérültje van a földmozgásnak. A helyszínre több országból érkező mentőcsapatok egyikének tagja volt Bana János, a PA Rt. Balesetelhárításának vezetője is.-Mikor értesültél arról, hogy az Indiába induló csoport tagja leszel?- A földrengést követő második napon este fél kilenckor értesítettek, hogy az Egészségügyi Minisztérium kontingenst küld a katasztrófasújtotta területre egészségügyi ellátás végrehajtására, és hogy ennek én is a tagja lennék. Néhány óra alatt állították össze a csoportot, azonnal kellett tehát dönteni, hogy részt veszek-e a küldetésben, vagy sem. Igent mondtam.- Kikből állt a csoport és mi előzte meg a indulást?- A csoportnak 4 főorvos (elsősorban traumatológus), 1 mentőtiszt, és 4 ápoló, kisegítő volt a tagja. Ez utóbbiak közül én voltam az egyik. A legközelebbi menetrend szerinti járat Bombaybe másnap 10.40-kor indult, tehát egy éjszaka állt rendelkezésre a személyes felszerelés összeállítását illetően. Saját forrásból kellett biztosítani a ruházatot, sátrat, hálózsákot, a kimentés eszközeit stb. Azután hajnalban találkoztak a csapat tagjai, akik az ország különböző részeiből érkeztek. A reggeli órákban volt lehetőség az egészségügyi felszerelés összeállítására, amely a személyes csomagokkal együtt kb. 65 csomagból állt. Az Indiai Nagykövetségen 20 perc alatt kiállították a vízumot - ajánlólevelet is kaptunk az indiai hatóságok felé -, majd megkaptuk a védőoltásokat.- Mi fogadta a csoportot a kiérkezéskor?- Helyi idő szerint 30-án 23 óra körül érkeztünk meg Bhujba, a katasztrófa színhelyére. A kiérkezés után annak ellenére, hogy rendelkeztünk telefonszámokkal és tudtak az érkezésünkről, nagyon nehezen sikerült felvenni a kapcsolatot a helyi irányító személyekkel. Bhuj városában a koordinációs ponton éjszaka nem tartózkodott senki, csak másnap reggel tudtuk a kapcsolatot felvenni. Az új úti cél Bachau volt. Az ottani kacsolattartónak egy kézzel írt papíron adták meg a csoportra vonatkozó információkat. Két éve kezdődött az a képzési folyamat, amelynek során a hazai nukleáris szervezetek felkarolták a szakma iránt érdeklődő újságírókat, és ismereteiket átadva segítették őket kiigazodni ezen a területen. A hazai gyakorlatban egyedülálló program a Nukleáris Újságíró Akadémia nevet kapta, és a résztvevők nagyon hasznosnak ítélték azt. A kezdeményezők (OAH, Paksi Atomerőmű Rt.) célja az volt, hogy hiteles képet adjanak az érintetteknek az atomenergetika, a hatósági tevékenység, a sugárvédelem, a radioaktív hulladékok kezelése, az orvosi és a mezőgazdasági alkalmazások helyzetéről. Az újságírók több szakmai kirándulást tettek hazai és külföldi intézményekben. Az ország minden tájáról több mint hatvan hallgatót sikerült verbuválni, és - véleményünk szerint - megnyerni az objektív tájékoztatás számára. A Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete elérkezettnek látta az időt berkein belül egy új csoport létrehozására. Mivel nem csak kívülállók írnak erről a témáról, hanem számos paksi szakember is publikál újságunkban és A működési terület a rengés epicentrumában volt, ahol gyakorlatilag az épületek 100%-a összedőlt. Víz, villany és élelmiszer nem volt a területen. Súlyosbította a helyzetet, hogy 3 éve nem esett eső ezen a területen. Folyamatosan érkeztek a segélyszállítmányok. A romok alatt nagyon sok volt a halott, a járványok megelőzésének céljából - és vallási okokból is - éjszaka tömegesen égették őket máglyákon.- Mi volt a ti feladatotok?- A megérkezés után a helyi egészségügyi vezető nem tudott feladatot adni, mivel nem volt információja az ellátatlan területekről. Ezután sikerült megszervezni, hogy egy katonai terepjáró segítségével a környező falvakban kijáró jellegű helyszíni ellátást végezzünk. Bachau 30 km-es körzetében 23 településen jártunk váltott személyzettel. A tevékenységünk nem volt koordinálva, saját döntéseink alapján végeztük a feladatokat. Rendszeresen adtunk felkérésre konzíliumot a helyi ideiglenes kórházban. Összesen 1187 beteget láttunk el.-A helyiek hogy fogadták a csoportot? egyéb hazai lapokban, így rájuk is számított az egyesület. Ennek szellemében alakult meg február 26-án a fenti egyesület Nukleáris Újságíró Szakosztálya. Az alakuló ülésen négy előadás hangzott el. Dr. Rónaky József, az OAH főigazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, támogatásáról biztosította a szakosztály tagjait és ismertette az elmúlt negyedév aktuális híreit. Prof. Vajda György akadémikus előadásában az atomenergetika és a fenntartható fejlődés kérdéskörét elemezte. Dr. Sztanyik B. László- A helyiek és az indiai kormány is nagyon hálás volt a segítségért. A félreeső településeken élő embereknek nagyon sokat jelentett az, hogy volt, aki a segítségükre sietett és törődött velük. Ez sokszor többet jelentett a valós orvosi beavatkozásnál. Nemcsak az orvosi, hanem a mentális ellátásra is szükségük volt. Az ellátás után nagyon sok helyen étellel, itallal kínáltak bennünket. A meghívást nem lehetett visszautasítani, bár a helyi higiéniás viszonyok között nem volt veszélytelen elfogadni a kínált ételeket. Meg kell jegyezni, hogy csak néhány embernek volt fogalma arról, hogy hol van Magyarország, illetve Európa. Egy mérnök például lerajzoltatta velünk egész Európát az országokkal együtt.- De nehézségek akadtak bőven...- Igen, az élelmiszerkészletünk nagy része még Amszterdamban eltűnt, de szerencsére a hiányzó élelmiszer és víz utánpótlását sikerült a helyi viszonyok között megoldani. Ami még zavart keltett, hogy a nemzetközi sajtóban, ill. a helyi hatóságok által közzétett híradások sok esetben eltértek egymástól, pl. a járványt illetően is. Aztán ami a feladatunkhoz kapcsolódik: megrázó volt a sérült gyerekek látványa és az, hogy nem lehetett mindenkin úgy segíteni, ahogy ez nálunk elvárt lenne. Mindezek és a katasztrófa ellenére az emberek hozzáállása a halálhoz és a szerencsétlenséghez teljesen más, mint az európai embereké. Elfogadják a sorsukat.- Milyen tanulsággal szolgált még számodra a kint töltött 10 nap?- Az út szakmailag is nagyon sok tapasztalatot adott. Ez volt az első eset, hogy a valóságban is láttam azt, mi történik egy súlyos katasztrófa esetén és milyen feladatokat kell végrehajtani, illetve milyen nehézségeket kell leküzdeni egy ilyen helyzetben. Nyilvánvalóvá vált, hogy megfelelő felkészülés nélkül nagyon nehéz úrrá lenni egy súlyos helyzeten. (OSSKI) az atomenergia egészségügyi és egyéb alkalmazásait ismertette, majd Buday Gábor (RHK Kht.) a radioaktív hulladékok kezelésének magyarországi helyzetéről adott körképet a hallgatóság számára. Az előadásokat követően Komornik Ferenc ügyvezető elnök formálisan bejelentette a szakosztály megalakulását, majd ismertette a 2001. évi képzési és szakmai találkozói programot Az új szervezet harminchat alapító taggal kezdte meg működését. Az Atomerőmű újságot képviselő alapító tagok: Beregnyei Miklós, Enyedi Bernadett, Gyulai János, Sipos László, Varga József és Wollner Pál. -vajó-Marx György akadémikust, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzorát régóta foglalkoztatja a magyar tehetségek sorsa, hazai és külföldi fogadtatása, a világtörténelmet alakító szerepük. Nagy visszhangot váltott ki a tengerentúl a „The Voice of the Martians” címet viselő - 1994-ben megjelent - tanulmánykötete, amelynek kibővített, átdolgozott formája magyar nyelven, az Akadémiai Kiadó gondozásában „A marslakók érkezése - Magyar tudósok, akik nyugaton alakították a 20. század történelmét” címmel az elmúlt év májusában jelent meg, s mára több mint ötezer példány fogyott el belőle. Olvasóink számára az alábbiakban rövid könyvismertetőt szeretnénk átnyújtani, a méltán népszerű és nívódíjas, korszerű magyarságtudatunkat is fejlesztő remekműről: A borítólapon Henry Moore alkotása „Az atomerő emlékműve” látható, amelyet az első atomreaktor emlékére emeltek Chicagóban. Marx György ideáljának, a 20. század embert próbáló magyar történelme következtében többnyire tartósan külföldre vándorolt, ott nagyot alkotó, nemzetközi elismerést szerző szakemberek marslakóként történő beállítása, természetesen csak ügyes kitalálás. „A tudományos elmék azon galaxisa, amelyik az atomenergia fölszabadításán dolgozott, valójában a Marsról érkezett a Földre. Nehezükre esett idegenszerű kiejtés nélkül beszélniük angolul, ez pedig elárulta volna őket. Ezért azt állították magukról, hogy ők magyarok, hiszen közismert e nép azon sajátsága, hogy anyanyelvén kívül semmi más nyelvet nem tud furcsa kiejtés nélkül használni. Ezt az állítást azonban nehéz volna ellenőrizni, hiszen Magyarország oly messze van Amerikától” - Ezek Fritz Hautermans szavai. O ismerte fel elsőként a nap- és csillagenergia nukleáris eredetét. Az emigrált magyarok a nyugati világ egyetemeire beszivárogva két dologgal hívták fel magukra a figyelmet: 1. rendkívüli szakértelműkkel, melyhez a komplexitás társult, 2. hogy nagy erőfeszítések ellenére sem tudták elsajátítani az amerikai hivatalos nyelvjárást. Számunkra azért fontos a mi marslakóink története, mert tudományos pályafutásuk igen jelentős eredmények feltárásához vezetett, amelyek döntő mértékű változásokat jelentettek a tudományos, a technikai, ennélfogva a világ gazdasági életében. Az ajánlott 420 oldalas kötet „A túlélés tudománya” fejezettel kezdődik (amelyben Hevesy György, SzentGyörgyi Albert, Szilárd Leó, Dániel Carleton Gajdusek, Bauer Ervin és Ernster László portréit dolgozza fel). A „Láncreakció” fejezet ismét Szilárd Leó, majd Orován Egon, Wigner Jenő - a világ első reaktormérnöke -, Teller Ede és Neumann János személyének, többek között az atombomba és a nukleáris reaktorok problémájának szentelődött. Az „Információ” c. fejezetben Zsigmondy Richárd (ultramikroszkóp), Gábor Dénes (holográfia), Puskás Tivadar (telefonhírmondó) Goldmark Péter (mikrobarázdás hanglemez), Neumann János (tárolt programvezérlésű számítógép), Lánczos Kornél (alkalmazott matematika), Teller Ede, Kármán Tódor és Lax Péter (lökéshullámok) Kemény János (a BASIC nyelv), ifj. Simonyi Károly (a Microsolft fő rendszerépítésze), Harsányi János (közgazdasági Nobeldíjas), Kosztolányi András és Soros György (közgazdászok) szerepelnek. A „Felszállás” fejezetben olvashatunk Galamb Józsefről (Ford T-modell), az űrkutatásban elismertséget szerzett Kármán Tódorról és Hermann Oberthről, a csillagász Izsák Imréről, a holdradar kísérletekben világhírnevezett szerzett Bay Zoltánról, a Marsjármű konstruktőr Bejczy Antalról, a holdkőzet vizsgálatokat végző Orován Egonról. A szerző személyesen ismerte a könyvben bemutatott tudósok és mérnökök többségét. Megkérdezte őket magyar iskolájukról, a földfedezéshez vezető gondolatmenetükről, merész gondolataik nyugati fogadtatásáról. A történészek feladata lesz majd, hogy kiértékeljék a tényeket és legendákat, szándékokat és következményeket, de az mindenképpen örvendetes: - a legbonyolultabb kérdésekről is lehet közérthetően, nem akadémiai, hanem pesti magyarul; nem oxfordi, hanem amerikai angolul, a többségi olvasók nyelvén, természetesen élményszerűen írni. Az Akadémia Kiadó Rt. február 27-én bemutatóra és kötetlen beszélgetésre hívta az írott és az elektronikus sajtó képviselőit, amelyen szerkesztőségünk is részt vett. Frank Tibor, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének igazgatója és Glatz Ferenc, az MTA elnöke elemezte „A marslakók érkezése” sikertörténetét. Megtudtuk, nem is utópisztikus az a gondolat, hogy gyermekeink falára rövidesen kikerülnek a magyar tudósok poszterei, ismét lesz rangja a tudásnak idehaza, a széles közvélemény tudomány iránti érdeklődése már jól kitapintható. Nem minden 20. századi marslakó választotta az emigrációt, egyre többen élnek köztünk, csak mi nem vesszük őket észre. Szerencsére a Brit Fizikai Társaság (Institute of Physics) „résen” van, a Nobel-díjas tudósról, Braggról elnevezett, és 1967- ben alapított díjukat, külföldiként először idén január 25-én, a magyar Marx Györgynek adományozta. Az ELTE Kossuth-díjas professzorát a modern fizika korszerű tanítása terén végzett több mint négy évtizedes munkásságáért tüntették ki Londonban. A méltatás szerint rengeteget tett azért, hogy a tantervekbe bekerüljön a kvantummechanika, az atomenergetika, a sugárvédelem, valamint a klímaváltozások okainak magyarázata. A díjjal a tudós-pedagógus nemzetközi tudomány- és oktatásszervező tevékenységét is jutalmazták. Őszintén gratulálva Marx György tanár úrnak a kitüntetéséhez, az olvasóink felé ajánlom: mielőbb olvassák el „A marslakók érkezése” című művet! Bővebb információ az Akadémia Kiadó Internet honlapján (www.akkrt.hu) olvasható. Ajánlotta: Sipos László Megalakultunk
