Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-03-01 / 3. szám

2001. március ATOMERŐMŰ 7. oldal Tallózás útijelentésekből ✓ „En 40 evesen választottam Paksot" Az útijelentésekhez bárki hoz­záférhet a műszaki könyvtár­ban és az Intranetén, ennek el­lenére időnként egy-egy érde­kes jelentésre lapunk hasábjáig is felhívjuk kollégáink figyel­mét. Ilyen érdekes - és jó hírrej szolgáló - jelentést adott le dr. Kemenes László, a TLK informá­ciós szolgálatvezetője, aki részt vett a franciaországi Evianban megrendezett 13. PIME kon­gresszuson, amelyet az Európai Nukleáris Társaság rendezett. Az alábbiakban részleteket közlünk a jelentésből, r < . A fontosabb szekciók a következők voltak: • A nukleáris energetika társa­dalmi elfogadtatása, azaz „Hol va­gyunk most és merre tartunk?” •Három örvendetes hír (Barse­­back, Temelin, Oroszország) • Nukleáris energetika és a politika • Radioaktivitás és hulladékkezelés • Kommunikációs módszerek • Poszterek, videók és CD ROM-ok Néhány érdekesebb előadás rö­vid összefoglalása: USA A PIME történetében először hangzott el amerikai előadó (Patricia Bryant) részéről olyan nyi­latkozat, miszerint a nukleáris ener­getika újjászületése tapasztalható az Államokban. A konferencia idején 103 reaktort üzemeltet­tek. A lakosság 87%-a egyetért a meglévő re­aktorok élettartam hosszabbításával, ill. üzemeltetési engedély meghosszabbításával, 71%-a a működő reak­torok megtartása mel­lett van, 52%-a új blok­kok létesítését szorgal­mazza. Ez utóbbi adat egy év alatt növekedett meg 42%-ról. Az előadó elemzése szerint az alapvető ok a nukleáris energetika piacképessé­gében van a világmére­tűvé vált klímapánik mellett. A racionális amerikai nép számá­ra sokkoló hatású volt a „Kalifornia szindróma” néven elhíresült ese­ménysor, amikor is az állam villam­osenergiarendszere szétesett. Az okok a következők voltak: • Az állam erőműveit és hálóza­tát szinte teljes mértékben privati­zálták, ami nagymértékben hatott az árampiac korábban kialakult rendszerére. • A jellegzetes klíma miatt az ál­lam télen exportőrként, nyáron im­portőrként kereskedett a villamos energiával. Az utóbbi időszak na­gyon rossz időjárása azonban meg­változtatta a korábbi gyakorlatot. Képtelenek voltak eladni. A meg­növekedett igények miatti terhelést a korszerűtlen hálózat nem bírta el. Dél-Afrikai Köztársaság Szokatlan előadás hangzott el a dél-afrikai David Nicholls részéről, aki a hazai fejlesztésű Pebble Bed Modular Reactort ismertette. Az új reaktortípus egy hűtőkörös, inert gáz hűtésű konstrukció. A hűtőkör osztott: részben turbókompresz­­szort, részben turbógenerátort hajt meg. Különös előnye a létesítés gyorsasága és olcsósága. A blokkok ugyanis modul rendszerűek, egy vezénylő akár húsz reaktort is ellát­hat. Újszerű az üzemanyag is, toko­zás nélküli teniszlabda nagyságú gömbök. Dél-Afrika 2025-ig továb­bi 20 000 MW kapacitást kíván be­építeni, amiből jelentős hányadot a fenti reaktortípussal állítana elő. Még mindig Dél-Afrika! Mark Lloyd szintén rendhagyó előadásban próbált segítséget nyúj­tani a nukleáris tömegkommuniká­ció örökösen visszatérő problémá­jának megoldására. Nevezetesen arra, hogyan lehet szakítani a szak­mai „bikkfanyelv” nehézségeivel, hogyan lehet a legfrissebb tudomá­nyos eredmények zömét alkalmazó technológiáról érthető módon kom­munikálni a lakossággal. Módsze­rének lényege, hogy „hassunk az agyi homloklebenyre”, azaz fogal­mazzunk „ízletesen”. Szóljunk minden esetben igazat, egyszerűen. Az érzelmeket kell célba venni, hassunk a hallgatóság érzéseire, szem előtt tartva azt a tényt, hogy az indulatokat észérvekkel nem le­het kezelni. Érdekes példákat lát­hattunk videó felvételeken, mint pl. Diana hercegnő temetésén el­hangzott búcsúbeszéd részlete, vagy egy hegedűművész útmutatá­sa egy tehetséges ifjú művésznő fe­lé, miszerint nem elegendő a kotta technikailag hibátlan lejátszása. Hinni kell abban, amit játszunk és megnő a mondandó hitele. Kanada Terry Squire kanadai előadó na­gyon tanulságos történetet mondott el, amely jó példa a rosszra. A lakos­sági kapcsolatok teljes hiánya, illetve az „arrogánsán kezelt” médiakapcso­latok vezettek oda, hogy az üzembiz­tosságáról híres Candu típusú reak­torokat üzemeltető Pickering - A (4 blokk) atomerőművet leállították a kilencvenes évek végén. Egyértelmű­vé vált, ha a sajtó nem kap elegendő információt, akkor csinál magának. Sikerült a lakosság antinukleáris ér­zelmeit felkorbácsolni, így az üze­meltetők kényszerpályára kerültek annak ellenére, hogy az erőmű leállí­tása sem gazdaságilag, sem műszaki, technikai és biztonsági szempontból nem volt indokolt. Láthattuk milyen erőfeszítéseket kellett tenniük - kül­ső erők bevonásával - azért, hogy 1999. végére ismét üzembe állíthat­ták az erőművet. A kanadaiak a la­kossági kommunikáció sikertörténe­tének tartják az eseményeket. Svájc Számomra a legmeghökkentőbb előadást Werner Naef tartotta Svájc­ból. Az úrnak semmi köze a nukleá­ris energetikához. A Swissair veterán pilótája, repülési szakértő. Arról be­szélt, milyen összefüggés van a siker, a stressz, a biztonság és a menedzs­ment között. Ragyogó analógiát épí­tett fel a repülés biztonsága és a nuk­leáris biztonság között. Véleménye szerint minden olyan riport, amely arról szól, hogy a „bal­eset oka emberi (piló­ta) hiba” inkorrekt. Az „emberi hiba okozat és nem ok”! Nekünk pe­dig fel kell tárnunk az okokat! A biztonság négy alapvető tényező függvénye: • műszaki, technikai • humán • vezető, üzemeltetői • szociális Egyszerű matemati­kai modellt alkotott arról, hogy a fenti té­nyezők kombinációi hogyan hatnak a biz­tonságra, illetve bár­melyik tényező sérülé­se vagy hiánya mit eredményez. A legveszélyesebbnek a humán és szociális tényező összhangjának a hiányát tartja. Idézem: „A baj nem akkor van, ha valaki nem tudja, ho­gyan kell repülni. A baj akkor van, ha nem tudnak együttműködni.” A példaként említett tenerifei repülő­gép szerencsétlenség (a világ két legmodernebb gépeit üzemeltető és legképzettebb pilótáit alkalmazó légitársaság, a PANAM és a KLM szerencsétlensége), amely 500 em­ber halálát eredményezte, pontosan ilyen okokra vezethető vissza. Dr. Kemenes László Hajba Antallal - népszerű nevén: Tónióval - beszélgettem Paksra kerülésének körülményeiről és az azóta eltelt időről. 1982. október 1-től vagyok paksi lakos - kezdi a beszélgetést Tónió.- Hogyan esett a választásod Paksra?- A Budapesti Honvédnak vol­tam a kenu szakág vezetője. Ott nem volt nehéz nemzetközi szintű eredményt elérni. Gondoltam egy nagyot, hogy majd én megmutatom azt, hogy szinte a nulláról elindulva is lehet nagy dolgokat csinálni eb­ben a sportágban. Kerestem egy helyet az országban, ahol erre lehetőség van, ezt én meg tudom csinálni. Van sporttámogatás és van em­beranyag. A kajak-kenu szakosztály Pakson már akkor egy kis kezdeményezés volt, akkor már három éve működött. Mikor én idejöttem, 17 hajó volt mindösszesen a csó­nakházban. A sportkör akkori vezető­je, Balogi Jenő azt mondta nekem, hogy az erőmű ré­széről biztosítják azt, hogy itt fejlődés lehet. Nekik is céljuk a sport támogatása, hogy esetleg nemzetközi szintre lépjünk ki. Nem volt egyszerű célja­immal megismertetni a vá­ros akkori vezetőit, hogy itt Pakson 4-5 éven belül aranyjelvényes, magyarul elsőosztályú ifi versenyzőket sze­retnék produkálni, legalább négy­ötöt. Nekem pontosan öt év múlva ifjú­sági világbajnokom lett és hét aranyjelvényes ifjúsági versenyzőm. El kellett hitetni a gyerekekkel, hogy meg lehet csinálni, amit aka­runk, a másik dolog pedig az, hogy megfelelő partnerek kellettek hoz­zá az erőmű részéről. A szakosztály elnöke Tímár Géza lett és igazán akkor indult be a fel­tételek megteremtése. Akkor tud­tuk megépíteni a tanmedencét, ak­kor bővítettük a csónakházat olyan nagyra, mint ahogy ma is van. 1986-ban az ország egyik legjobb csónakháza Pakson volt: 80 darab hajóval, tágas tárolóterülettel, öltö­zőkkel, klubszobával, raktárhelyi­ségekkel. Akkor alakult ki a szak­osztály azon képe, mely még ma is van. A komoly versenyekre viszont el kellett utaznunk amelyek Szol­nokon, Szegeden, Velencén esetleg Győrben voltak. A nemzetközi Dunatúra minden évben megáll a mi csónakházunk­nál azóta is.- Kire vagy a legbüszkébb a tanítvá­nyaid közül, Tónió?- Talán Hoffmann Ervin nevét említhetném. Amikor én idekerül­tem, Ervin 7. osztályba járt. O volt az, aki ifi válogatott lett és az ifi vi­lágbajnokságon 1987-ben 3 db ara­nyat is nyert. Nagyon jó volt a Balczer-Szabó kettős, a Vasiék. Ná­lam kezdett Viktor, Fehér, Prancz. Ők serdülő és ifi válogatott szintig jutottak.- Úgy tudom, külföldre is meghív­tak edzőnek- 1987-ben a koreai válogatottól kaptam meghívást, hogy készítsem fel őket az olimpiára. Ez sikerült is, bár elég nagy törést okozott az itt­honi munkámban. Visszajövetelemkor már meg­épült a Fadd-Dombori pálya, mely az erőmű segítségével létesült, Tí­már Géza és Zeleznik Sándor óriá­si munkájának eredményeként. Itt nemzetközi versenyeket is rendez­tünk. Én elnökségi tagja vagyok a Ka­jak-kenu Szövetségnek és éppen az elmúlt héten döntöttek arról, hogy nem adnak az idén versenyt Fadd- Domboriba. Ez nagyon sajnálatos.- Talán nem mindenki ismeri, mi­kor aktív sportoló voltál, komoly sike­reket értél el.- Én birkózónak indultam a Honvédban. Egy sajnálatos sérülés miatt abba kellet hagynom, pedig az ifi válogatottságig jutottam. A birkózás mellett nyáron lejártunk kenuzni. A sérülésem után csak egy választásom maradt, a kenuzás, és rövid idő alatt válogatott kerettag Hajba Antal lettem. „Én vagyok a legjobban bir­kózó kenus és a legjobban kenuzó birkózó” - szokták mondani a bará­taim. 1960-ban lettem válogatott. 1966-ban világbajnokságot nyer­tem kenu egyes 1000 m-en. Ötször voltam negyedik helyezett olimpi­án, világ- és Európa bajnokságon. Arra is büszke vagyok, hogy ke­nu egyesben, a kenuzás 60 éves időtartama alatt kilencen vagyunk magyarok, akik nyerni tudtak olimpián vagy világbajnokságon és ebben én is benne vagyok. 32 évesen fejeztem be az aktív sportpályafutásomat és közben el­végeztem a testnevelési főiskolát. Az egyik legfiatalabb mesteredző lettem 36 évesen. Közben tanultam angolul, németül, oroszul és spa­nyolul, mert a versenyeken elen­gedhetetlen volt, hogy a külföldi versenyzőkkel szót értsek. A nyelvismeretemnek és szakmai tudásomnak köszönhetően a világ több országában, Kanadában, Indi­ában, Nagy-Britanniában és Kíná­ban előadásokat tartottam.- Milyen közelebbi és a távolabbi céljaid vannak?- Meg kell említenem, hogy van Pakson még egy komoly feladatom. 1988 óta a VII. választókerületet képviselem függetlenként a városi testületben. Én nagyon büszke va­gyok arra, hogy sportolóként politi­kus lehettem. Mikor Paksra kerültem, meg akartam mutatni - és azt hiszem si­került -, hogy a paksi ember, a pak­si gyerek ugyanarra képes, mint az ország bármely más táján élő. A sportban - úgy tartom - azért ál­lunk oda, hogy győzzünk. Pakson oda van írva a Deák-ház oldalára: Ha megpróbálod lehet, hogy nem sikerül, de ha meg sem próbálod biztos, hogy nem sikerül. Hát legalább próbáld meg! Én negyven évesen választottam Paksot, és tudatosan választottam, és nem bántam meg. Köszönöm a beszélgetést és további jó egészséget kívánunk neked, Tónió! Woüner Pál Az A SE Természetjáró Szakosztálya hagyományteremtés és kikapcsolódás céljából farsangot hirdetett február 24.-re a Tenisz klubba. A közel harminc fő saját készítésű jelmezben való megjelenése tette iga­zán színessé a részvételt, illetve a ta­lálgatást, hogy kit is rejt a maskara. Ezen az eseményen búcsúztattuk el Nagy Istvánt, aki tizenkét éven ke­resztül vezette a szakosztály munká­ját. Alkalom adódott a régi túrák és versenyek felelevenítésére, a kalandok elmesélésére. Pista is megköszönte a sok segítséget, türelmet, áldozatot, amit a túratársaktól kapott. Jakab Albert, az új szakosztályve­zető köszönte meg Pista áldozatkész munkáját, külön kihangsúlyozva, hogy a továbbiakban is számítunk se­gítőkész munkájára és tapasztalatára. Woüner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents