Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
2001. március ATOMERŐMŰ 3. oldal „Közös dolgaink” címmel 2001. február 22-én, csütörtökön 17:30 és 19:30 között élő műsort láthattak az érdeklődők a TelePaks programjában. Résztvevők: Dr. Mészáros György úr, a PA Rt. Igazgatóságának elnöke és Baji Csaba úr, a PA Rt. vezérigazgatója. A műsorban az alábbi témaköröket sikerült érinteni: az erőmű jövőképe, Paks és a térség jövője, EU-csatlakozás, áramliberalizáció, humánpolitikai kérdések. Az elnök úr vendége volt Szabó Benjámin, a PAV első igazgatója, egykori kormánybiztos és Dr. Aszódi Attila, a BME NTI Oktatóreaktor Nagylaboratórium vezetője. A vezérigazgató úr vendége volt Dr. Brázai László, Tolna megye tisztifőorvosa és Király Gyula, a DÉDÁSZ Tolna megyei Kirendeltségének igazgatója. A műsort az erőmű dolgozóival és a város lakóival készült riportok színesítették, hozzászólási lehetőséget kaptak a környezetvédő szervezetek, valamint az erőmű környezetében lévő települések polgármesterei és országosan ismert személyiségek is. A műsorban értékes nyereményekért játszani is lehetett, nagyon sok jó megfejtés érkezett a nem éppen könnyű kérdésekre. A nézők telefonon keresztül és - előzetesen - írásban is tehettek fel kérdéseket, ezeket részben az adás során megválaszolták vendégeink, a többire levélben kaptak választ a kérdezők. Az adásról készült filmet március 1-én a TLK-ban láthatták az érdeklődők.-vajó-A következő 25 év Beszélgetés Baji Csabával, a PA Rt. vezérigazgatójával „Avagy virág vagy, te, hazám ifjúsága?" (Folytatás a 2. oldalról.) Túl akarok lépni ezen a kvázi standardnek mondható és folyamatosan felmerülő problémakörön. A cél világos: dolgozni kell. Bármilyen lehetőség nyílik is meg a cég előtt, ahhoz, hogy a célokat elérhessük, mindenkinek dolgozni kell. Dolgozni, dolgozni, dolgozni, nincsen mese! Munka nélkül nem jutunk előbbre. Ha csak a problémákkal foglalkozunk, időnk és energiánk jelentős része elmegy, holott a cég előtt álló feladatokat, a napi dolgokat teljesíteni kell. Szándékom szerint oldódni fognak a különbözőségek, és nem lehet probléma az, hogy a munkahely megmarad-e vagy sem. Ez nem kérdés, a munkahely marad. Arra törekszünk, hogy a munkahely megmaradása minél jobb körülmények között, minél nagyobb lehetőségekkel és minél jobb fizetésekkel történjen. A prioritási sorrendben tehát első helyen áll, hogy dolgozni kell - ebből nem lehet engedni. A munkakörülményeket lehet befolyásolni - PA Rt.-os, ATOMIX-es, jövedelempozíció, egyebek - de az első helyen a munka áll. És azért ne felejtsük el, nem kis munkák állnak előttünk.-A PA Rt. és a város életét is jelentősen befolyásolja, hogy milyen a cég és az önkormányzat viszonya. Történtek lépések az utóbbi egy hónapban ebben a vonatkozásban?- Megtörtént a kapcsolatfelvétel a polgármester úr és köztem, kétszer is járt már itt. Az általa felvetett problémák túlnyomó többségét kezelhetőnek érzem. Hiszem azt, hogy a város és az erőmű kapcsolata romlani nem fog. Látom azt, hogy van fogadókészség a város vezetői részéről arra vonatkozóan, hogy a cég nehéz gazdálkodási helyzetben van, nyereségtermelő-képessége romlik. Tudomásul veszik azt, hogy ez a képesség befolyásolja az adakozási lehetőségeket is.- Ismerte Paksot korábban?- Nem, soha nem jártam ezelőtt Pakson. Szép hely, látszik az, hogy komoly kapcsolat volt eddig is az erőmű és a város között. Látszik az, hogy rendelkezik a város olyan létesítményekkel, amilyenekkel egy hasonló lélekszámú település nem dicsekedhet. Én ezt így is érzem helyesnek, hiszen a korrekt kapcsolatok fontosak egy ilyen jellegű mű és a fogadó település között. Hiszem azt, hogy azzal, hogy 25 évvel megnövekedik az élettartam, szép, modern és komfortos, a köz életét segítő új épületek fognak épülni. Meglesz rá a lehetőség.- Hogy fogadta a család az új helyzetet? Tervezik, hogy ideköltöznek?- Tervezzük, hogy ideköltözünk, de mivel két gyermekem iskolás, meg kell várnunk a tanév végét. Addig - ha a programom engedi - csak hétvégéken vagyok otthon, bár most hétvégén a családom jött - első alkalommal. Andrea és Nóra lányom- 9 ill. 10 évesek - aggódtak az eljövetelem miatt, bár a helyzet nem szokatlan a családom számára, mert bár Szolnokon laktunk, Pesten dolgoztam. A távolság a családom és a munkám között eddig is megvolt.- Felesége mivel foglalkozik?- O is közgazdász. Én ipar szakon végeztem, ő pénzügyön. A Kőolajkutató Rt.-nél gazdasági igazgatóhelyettes. Ez egy szolnoki székhelyű cég, ő ott dolgozik az egyetem elvégzése óta.- Szabadidejét mivel tölti? Bár feltételezem, az utóbbi egy hónapban nem sok volt...- A család minden tagja teniszezik. Én magam eljárok futballozni- bár az utóbbi egy hónapban egyszer sem voltam. Szeretek olvasni, zongorázni, zenét hallgatni.- Ön közgazdász, nem ért a technológiához. Nem ijeszti ez meg?- Nem. Először is, nagyon jól felkészült szakemberállománya van az atomerőműnek. Másodszor pedig, a szervezeti rend megváltoztatását tervezem, melynek engedélyeztetése most van folyamatban. Lesz egy vezérigazgatóhelyettesi pozíció, amit egy nagyon jól felkészült mérnökre kívánok bízni, aki a műszaki kérdésekben szinte kizárólagos döntési jogkörrel fog bírni. Nekem elsősorban a külső kapcsolatokat kell kezelnem a munkahelyi dolgokon kívül, mert úgy tűnik, hogy most az atomerőműnek a jövője elsősorban a külső kapcsolatok kezelésén múlik. Változik a környezet, változik a piac, ebben kell megtalálni az atomerőmű helyét a külső kapcsolatok kezelésével. Azért, hogy a kinyíló piacon is biztonságosabb, a jogszabályi környezetben védettebb helyzetben, de mégis a sokat emlegetett jövedelemtermelő-képesség javulása mellett dolgozhassunk. Ezeket könynyebb elmondani, mint megvalósítani. Ezekre akarok koncentrálni, mert ha ezekben csak részsikereket is sikerül elérni, az már jelentős pozíciójavulással jár. Ez a pozíciójavulás az, amit úgy érzek, hogy el lehet érni, és hiszek abban, hogy elérhető, mert ha nem hinnék, nem vállaltam volna a feladatot.- Lehet-e tudni valamit a vezérigazgatóhelyettes személyéről?- A kérdés nem szokatlan, sokakban felmerül, sokakat érdekel, nagy érdeklődésre tart tehát számot - nem meglepő, hogy megkérdezte. Azonban ez a kellő és megfelelő időpontban fog majd csak nyilvánosságot kapni. Egy hónap nagy idő, de nem annyira nagy, hogy ebben már most hozzak döntést.- Milyen irányvonalakat lehet felvázolni a közel- iU. távolabbi jövőre nézve?- A közeli jövő alatt ezt az évet nézve nem lesz könnyű a helyzetünk. Feszített üzleti terv, az eddigi legrövidebb karbantartási időszak, OSART vizsgálat. De ez az év a fordulat éve lesz. Az eddigi folyamatos pozícióromlást fel fogja váltani egy pozícióerősödő folyamat. Viszont ehhez ezt az évet probléma nélkül, biztonsággal végig kell közösen csinálnunk. Ez másképp nem megy, csak úgy, ha a cég reménykeltő terveit is figyelembe véve mindenki vállalja a reá eső feladatokat, és ezeknek maximálisan kíván eleget tenni. Céljaink alapja a munkánk eredménye. Most van meg a cégnek az a lehetősége, ami az elmúlt 25 évben ritkán volt meg. Ezeket a cégben rejlő lehetőségeket elszalasztani nem szabad, most kell őket kihasználni, mert most van rá mód.- Köszönöm a beszélgetést, és üdvözöljük itt Pakson. (Folytatás az 1.oldalról.) vár a magyarságra, hanem kivándorlás, idegen állampolgárság saját szülőföldjén, internálás, gulag, katorga, 301-es parcella? A Szörnyű idő c. versedben azt írtad, hogy mindaz, amit átéltetek, „egy őrült, rémülés teli, zavart ész meséje”, de a valóság mindennél súlyosabb lett, és végigkísérte a XX. századot. Pedig azon az esős márciusi napon minden másképp indult. Mikor a Nemzeti dalt bevittétek a nyomdába „Az országgyűléshez” versed sorai zsongtak benned: „Hiába minden szép és jó/beszéd/Ha nem fogjátok meg az/elejét/Ha a kezdetnél el nem /kezditek/ Sajtószabadságot szerezzetek!” Néhány hét múlva Szemere Bertalan is leszögezi: „A sajtó valóságos hatalom, valóságos fegyver. Értelmes, becsületes, lelkiismeretes ember kezében áldást hozó, mint a nap; oktalan, álnok és könnyelmű ember kezében átok, mint a tűz.” Milyen lángoló volt az a 48-as nyár! A kormány erélyesen látott munkához, választásokat tartottak, s ettől kezdve a kormány a szabadon választott képviselőháznak tartozott felelősséggel. Határtalan bizakodással teltek napjaid, lázban égtél, Júliád gyermeket várt, a jövő biztató volt. A nemzetgyűléshez c. versednek gondolata máig ható üzenet: „Bármily erővel, bármily áldozattal/ Bár mind egy szálig elvesztek belé/Hazát kell nektek is teremteni!/ Egy új hazát, mely szebb a réginél/És tartósabb is, kell alkotnotok.” Bíztál-e abban, hogy egyszer csak, majd később, egy másik században porondon terem egy új nemzedék, mely ismét alakítója lesz a történelemnek. De előtte el kell jönnie még újabb sorscsapásoknak. Körbeszabdalt, megrablott országnak, melynek ifjúságát így bíztatja Babits: „Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! / Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad virág, szabad földön / Hogy árván maradva megrablott birtokán / Mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám / Kicsi, de nem börtön!” És eljön majd az idő, amit te, fiatal költő nem sejthetsz még, mikor társaiddal behatolsz a Länderer Nyomdába, kezedben a Nemzeti dal kéziratával, eljön az idő, mikor egy októberi napon fiatal, lobogó hajú színész szavalja a te szobrod előtt a Talpra magyart, a tömeg zúg, harsogja a fogadalmat: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.” És akkor megtörténik majd a csoda, az, hogy március összeölelkezik októberrel. A te 48-as csillagod mellett felragyog az égen 56 csillaga is. Elprédáltuk-e mi ezt a márciust és októbert? Elvesztegettük-e lehetőségeinket ? Megőriztük-e szívünkben a zizegő kukoricásban életéért szaladó költőt, aki „még visszanéz. Szalad. Liheg. Van út - kiút nincsen - s azt gondolja magában: - Ha már / halni kell: hát szemből, Halál!” Megértettük-e, hogy az ő szabadsága a mi mindenkori szabadságunk is, mindnyájunké? Tudjuk-e, hogy minden nemzet történelmének vannak magaslati pontjai, s hogy ezeken a magaslati pontokon válik nyilvánvalóvá, hogy a nemzet nem egyszerűen egy ország vagy egy nyelv, szűkebb vagy tágabb határai közé zárt alkalmi embersokaság, hanem történelmi és kulturális közösség. (Pomogáts Béla szerint) A nemzet létében ilyen magaslati pont lehetett Szent István megkoronázása, a nándorfehérvári diadal, Rákóczi zászlajának kibontása, 1848. március 15., és 1956. október 23., amikor: „Meghasadt az égbolt / Egy nép azt mondta: Elég volt / Egy nép kiáltott, aztán csend lett.” Ama fiatal költő, akinek élete üstökös volt, ő mit gondolna e korról, mit üzenne az ezredforduló fiatal nemzedékének? Talán ezt: „Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága / Légy virág, légy vigasz! / Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz!” Epilógus E sorok írójának megadatott, hogy részt vehessen diákjaival és néhány kollégájával 1999. október 6-án Aradon a történelmi 150. évfordulón. Emelkedett emlékezés és múltgyalázás, tiszteletadás és indulatos rendzavarás, átélése a hős tábornokok nemzeti összefogásának és felkorbácsolt nemzeti gyűlölködés - mindez egyszerre volt jelen azon az esős délutánon, a mártírok emlékművénél. Ez hát a történelem? Igen, ez. Dr. Serdültné Benke Éva
