Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-03-01 / 3. szám

2001. március ATOMERŐMŰ 3. oldal „Közös dolgaink” címmel 2001. feb­ruár 22-én, csütörtökön 17:30 és 19:30 között élő műsort láthattak az érdeklődők a TelePaks programjá­ban. Résztvevők: Dr. Mészáros György úr, a PA Rt. Igazgatóságának elnöke és Baji Csaba úr, a PA Rt. vezérigazgatója. A műsorban az alábbi témaköröket sikerült érinteni: az erőmű jövőképe, Paks és a térség jövője, EU-csatlakozás, áramlibera­lizáció, humánpolitikai kérdések. Az elnök úr vendége volt Szabó Benjá­min, a PAV első igazgatója, egykori kormánybiztos és Dr. Aszódi Attila, a BME NTI Oktatóreaktor Nagyla­boratórium vezetője. A vezérigazga­tó úr vendége volt Dr. Brázai László, Tolna megye tisztifőorvosa és Király Gyula, a DÉDÁSZ Tolna megyei Ki­­rendeltségének igazgatója. A műsort az erőmű dolgozóival és a város lakóival készült riportok szí­nesítették, hozzászólási lehetőséget kaptak a környezetvédő szervezetek, valamint az erőmű környezetében lévő települések polgármesterei és országosan ismert személyiségek is. A műsorban értékes nyereménye­kért játszani is lehetett, nagyon sok jó megfejtés érkezett a nem éppen könnyű kérdésekre. A nézők telefo­non keresztül és - előzetesen - írás­ban is tehettek fel kérdéseket, eze­ket részben az adás során megvála­szolták vendégeink, a többire levél­ben kaptak választ a kérdezők. Az adásról készült filmet március 1-én a TLK-ban láthatták az érdeklődők.-vajó-A következő 25 év Beszélgetés Baji Csabával, a PA Rt. vezérigazgatójával „Avagy virág vagy, te, hazám ifjúsága?" (Folytatás a 2. oldalról.) Túl akarok lépni ezen a kvázi stan­­dardnek mondható és folyamatosan felmerülő problémakörön. A cél vi­lágos: dolgozni kell. Bármilyen le­hetőség nyílik is meg a cég előtt, ah­hoz, hogy a célokat elérhessük, mindenkinek dolgozni kell. Dol­gozni, dolgozni, dolgozni, nincsen mese! Munka nélkül nem jutunk előbbre. Ha csak a problémákkal foglalkozunk, időnk és energiánk jelentős része elmegy, holott a cég előtt álló feladatokat, a napi dolgo­kat teljesíteni kell. Szándékom sze­rint oldódni fognak a különbözősé­gek, és nem lehet probléma az, hogy a munkahely megmarad-e vagy sem. Ez nem kérdés, a munkahely marad. Arra törekszünk, hogy a munkahely megmaradása minél jobb körülmények között, minél na­gyobb lehetőségekkel és minél jobb fizetésekkel történjen. A prioritási sorrendben tehát első helyen áll, hogy dolgozni kell - ebből nem le­het engedni. A munkakörülménye­ket lehet befolyásolni - PA Rt.-os, ATOMIX-es, jövedelempozíció, egyebek - de az első helyen a mun­ka áll. És azért ne felejtsük el, nem kis munkák állnak előttünk.-A PA Rt. és a város életét is jelen­tősen befolyásolja, hogy milyen a cég és az önkormányzat viszonya. Történtek lépések az utóbbi egy hónapban ebben a vonatkozásban?- Megtörtént a kapcsolatfelvétel a polgármester úr és köztem, két­szer is járt már itt. Az általa felve­tett problémák túlnyomó többsé­gét kezelhetőnek érzem. Hiszem azt, hogy a város és az erőmű kap­csolata romlani nem fog. Látom azt, hogy van fogadókészség a vá­ros vezetői részéről arra vonatko­zóan, hogy a cég nehéz gazdálko­dási helyzetben van, nyereségter­melő-képessége romlik. Tudomá­sul veszik azt, hogy ez a képesség befolyásolja az adakozási lehetősé­geket is.- Ismerte Paksot korábban?- Nem, soha nem jártam ezelőtt Pakson. Szép hely, látszik az, hogy komoly kapcsolat volt eddig is az erőmű és a város között. Látszik az, hogy rendelkezik a város olyan lé­tesítményekkel, amilyenekkel egy hasonló lélekszámú település nem dicsekedhet. Én ezt így is érzem he­lyesnek, hiszen a korrekt kapcsola­tok fontosak egy ilyen jellegű mű és a fogadó település között. Hiszem azt, hogy azzal, hogy 25 évvel meg­növekedik az élettartam, szép, mo­dern és komfortos, a köz életét segí­tő új épületek fognak épülni. Meg­lesz rá a lehetőség.- Hogy fogadta a család az új hely­zetet? Tervezik, hogy ideköltöznek?- Tervezzük, hogy ideköltözünk, de mivel két gyermekem iskolás, meg kell várnunk a tanév végét. Ad­dig - ha a programom engedi - csak hétvégéken vagyok otthon, bár most hétvégén a családom jött - első al­kalommal. Andrea és Nóra lányom- 9 ill. 10 évesek - aggódtak az eljö­vetelem miatt, bár a helyzet nem szokatlan a családom számára, mert bár Szolnokon laktunk, Pesten dol­goztam. A távolság a családom és a munkám között eddig is megvolt.- Felesége mivel foglalkozik?- O is közgazdász. Én ipar sza­kon végeztem, ő pénzügyön. A Kő­­olajkutató Rt.-nél gazdasági igaz­gatóhelyettes. Ez egy szolnoki szék­helyű cég, ő ott dolgozik az egye­tem elvégzése óta.- Szabadidejét mivel tölti? Bár fel­tételezem, az utóbbi egy hónapban nem sok volt...- A család minden tagja tenisze­zik. Én magam eljárok futballozni- bár az utóbbi egy hónapban egy­szer sem voltam. Szeretek olvasni, zongorázni, zenét hallgatni.- Ön közgazdász, nem ért a techno­lógiához. Nem ijeszti ez meg?- Nem. Először is, nagyon jól fel­készült szakemberállománya van az atomerőműnek. Másodszor pe­dig, a szervezeti rend megváltozta­tását tervezem, melynek engedé­lyeztetése most van folyamatban. Lesz egy vezérigazgatóhelyettesi pozíció, amit egy nagyon jól felké­szült mérnökre kívánok bízni, aki a műszaki kérdésekben szinte kizá­rólagos döntési jogkörrel fog bírni. Nekem elsősorban a külső kapcso­latokat kell kezelnem a munkahe­lyi dolgokon kívül, mert úgy tűnik, hogy most az atomerőműnek a jö­vője elsősorban a külső kapcsolatok kezelésén múlik. Változik a kör­nyezet, változik a piac, ebben kell megtalálni az atomerőmű helyét a külső kapcsolatok kezelésével. Azért, hogy a kinyíló piacon is biz­tonságosabb, a jogszabályi környe­zetben védettebb helyzetben, de mégis a sokat emlegetett jövede­lemtermelő-képesség javulása mel­lett dolgozhassunk. Ezeket köny­­nyebb elmondani, mint megvalósí­tani. Ezekre akarok koncentrálni, mert ha ezekben csak részsikereket is sikerül elérni, az már jelentős po­zíciójavulással jár. Ez a pozíciója­vulás az, amit úgy érzek, hogy el le­het érni, és hiszek abban, hogy elér­hető, mert ha nem hinnék, nem vállaltam volna a feladatot.- Lehet-e tudni valamit a vezér­igazgatóhelyettes személyéről?- A kérdés nem szokatlan, sokak­ban felmerül, sokakat érdekel, nagy érdeklődésre tart tehát számot - nem meglepő, hogy megkérdezte. Azonban ez a kellő és megfelelő időpontban fog majd csak nyilvá­nosságot kapni. Egy hónap nagy idő, de nem annyira nagy, hogy eb­ben már most hozzak döntést.- Milyen irányvonalakat lehet fel­vázolni a közel- iU. távolabbi jövőre nézve?- A közeli jövő alatt ezt az évet nézve nem lesz könnyű a helyze­tünk. Feszített üzleti terv, az eddigi legrövidebb karbantartási időszak, OSART vizsgálat. De ez az év a for­dulat éve lesz. Az eddigi folyamatos pozícióromlást fel fogja váltani egy pozícióerősödő folyamat. Viszont ehhez ezt az évet probléma nélkül, biztonsággal végig kell közösen csi­nálnunk. Ez másképp nem megy, csak úgy, ha a cég reménykeltő terveit is fi­gyelembe véve mindenki vállalja a reá eső feladatokat, és ezeknek ma­ximálisan kíván eleget tenni. Célja­ink alapja a munkánk eredménye. Most van meg a cégnek az a lehető­sége, ami az elmúlt 25 évben ritkán volt meg. Ezeket a cégben rejlő lehetősége­ket elszalasztani nem szabad, most kell őket kihasználni, mert most van rá mód.- Köszönöm a beszélgetést, és üdvö­zöljük itt Pakson. (Folytatás az 1.oldalról.) vár a magyarságra, hanem kiván­dorlás, idegen állampolgárság saját szülőföldjén, internálás, gulag, katorga, 301-es parcella? A Szörnyű idő c. versedben azt írtad, hogy mindaz, amit átéltetek, „egy őrült, rémülés teli, zavart ész meséje”, de a valóság mindennél súlyosabb lett, és végigkísérte a XX. századot. Pe­dig azon az esős márciusi napon minden másképp indult. Mikor a Nemzeti dalt bevittétek a nyomdába „Az országgyűléshez” versed sorai zsongtak benned: „Hiába minden szép és jó/beszéd/Ha nem fogjátok meg az/elejét/Ha a kezdetnél el nem /kezditek/ Sajtószabadságot szerezzetek!” Néhány hét múlva Szemere Berta­lan is leszögezi: „A sajtó valóságos ha­talom, valóságos fegyver. Értelmes, becsületes, lelkiismeretes ember ke­zében áldást hozó, mint a nap; okta­lan, álnok és könnyelmű ember ke­zében átok, mint a tűz.” Milyen lángoló volt az a 48-as nyár! A kormány erélyesen látott munkához, választásokat tartottak, s ettől kezdve a kormány a szabadon választott képviselőháznak tartozott felelősséggel. Határtalan bizakodás­sal teltek napjaid, lázban égtél, Júli­ád gyermeket várt, a jövő biztató volt. A nemzetgyűléshez c. versednek gondolata máig ható üzenet: „Bár­mily erővel, bármily áldozattal/ Bár mind egy szálig elvesztek belé/Hazát kell nektek is teremteni!/ Egy új ha­zát, mely szebb a réginél/És tartó­­sabb is, kell alkotnotok.” Bíztál-e abban, hogy egyszer csak, majd később, egy másik században porondon terem egy új nemzedék, mely ismét alakítója lesz a történe­lemnek. De előtte el kell jönnie még újabb sorscsapásoknak. Körbeszab­­dalt, megrablott országnak, melynek ifjúságát így bíztatja Babits: „Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! / Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad virág, szabad földön / Hogy árván maradva megrablott birtokán / Mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám / Kicsi, de nem börtön!” És eljön majd az idő, amit te, fiatal költő nem sejthetsz még, mikor tár­saiddal behatolsz a Länderer Nyom­dába, kezedben a Nemzeti dal kéz­iratával, eljön az idő, mikor egy októ­beri napon fiatal, lobogó hajú színész szavalja a te szobrod előtt a Talpra magyart, a tömeg zúg, harsogja a fo­gadalmat: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.” És akkor megtörténik majd a csoda, az, hogy március összeölelkezik októ­berrel. A te 48-as csillagod mellett felragyog az égen 56 csillaga is. Elprédáltuk-e mi ezt a márciust és októbert? Elvesztegettük-e lehetősé­geinket ? Megőriztük-e szívünkben a zizegő kukoricásban életéért szaladó költőt, aki „még visszanéz. Szalad. Liheg. Van út - kiút nincsen - s azt gondolja magában: - Ha már / halni kell: hát szemből, Halál!” Megértet­­tük-e, hogy az ő szabadsága a mi mindenkori szabadságunk is, mind­nyájunké? Tudjuk-e, hogy minden nemzet történelmének vannak ma­gaslati pontjai, s hogy ezeken a ma­gaslati pontokon válik nyilvánvaló­vá, hogy a nemzet nem egyszerűen egy ország vagy egy nyelv, szűkebb vagy tágabb határai közé zárt alkal­mi embersokaság, hanem történelmi és kulturális közösség. (Pomogáts Béla szerint) A nemzet létében ilyen magaslati pont lehetett Szent István megkoronázása, a nándorfehérvári diadal, Rákóczi zászlajának kibontá­sa, 1848. március 15., és 1956. októ­ber 23., amikor: „Meghasadt az ég­bolt / Egy nép azt mondta: Elég volt / Egy nép kiáltott, aztán csend lett.” Ama fiatal költő, akinek élete üs­tökös volt, ő mit gondolna e korról, mit üzenne az ezredforduló fiatal nemzedékének? Talán ezt: „Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága / Légy virág, légy vigasz! / Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz!” Epilógus E sorok írójának megadatott, hogy részt vehessen diákjaival és néhány kollégájával 1999. október 6-án Ara­don a történelmi 150. évfordulón. Emelkedett emlékezés és múltgyalá­­zás, tiszteletadás és indulatos rend­zavarás, átélése a hős tábornokok nemzeti összefogásának és felkorbá­csolt nemzeti gyűlölködés - mindez egyszerre volt jelen azon az esős dél­utánon, a mártírok emlékművénél. Ez hát a történelem? Igen, ez. Dr. Serdültné Benke Éva

Next

/
Thumbnails
Contents