Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
4. oldal ATOMERŐMŰ 2001. március OSZTALYTABLO Jól emlékszem a felvételire Az 1970-es évek közepén a paksi fiatalok továbbtanulási lehetősége szőkébb volt mint napjainkban, hiszen akkor csak a gimnázium fogadta az általános iskolai tanulmányaikat befejező fiatalokat. Akik nem jutottak be a gimnáziumba, vagy nem is akartak, azok a megyeszékhelyre vagy Bonyhádra kerültek, majd tanulmányaik befejezése után igen sokan visszajöttek Paksra. A mai helyzet ennél rosszabb, ugyanis a városból elkerült fiatalok döntő többsége nem jön vissza, mert nem talál munkahelyet. Lubikné Hum Mária sem Pakson érettségizett, de visszakerült Paksra és a vállalat alapítási évében már az atomerőműben dolgozott.- Hogyan került kapcsolatba a vállalattal?- Bonyhádon, a közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem 1975-ben, és a paksi nagyközségi tanácshoz kerültem. Aztán személyes okok miatt úgy gondoltam, más munkahelyre kellene mennem. Édesapám az akkori járási hivatalban dolgozott, a kisajátításokat intézte, tőle tudtam meg, hogy a vállalat felvételt hirdetett. 1976. májusában jelentkeztem felvételre, Páli Etelka és Lakosa úr fogadott bennünket.- Miből állt akkor a felvételi?- Az alapító tagok köszöntésére rendezett vacsorán épp erről beszélgettünk Páli Etelkával, hogy emlékszünk-e mi volt a felvételin? Én nagyon emlékszem a felvételi beszélgetésre, és mély nyomot hagyott bennem a villanyírógép, ugyanis akkor láttam először ilyen gépet. Nagyon gyors volt, nagyon érzékeny, az ember hozzáért az újjá hegyével a billentyűhöz és már ütötte is a betűket. Egy ilyen gépen kellett egy rövid szövegel másolni, majd elbeszélgettek velem.- Milyen munkakörbe vették fel?- Páli Etelkához kerültem, a Jogi és Igazgatási Osztályra mint sokszorosító, mert csak erre a státuszra Lubikné Hum Mária volt felvétel. Mindenféle adminisztratív munkát végeztem, de a sokszorosítás jelentett nagy munkát, hiszen abban az időben a kollektív szerződések, a szabályzatok és igazgatási tevékenységek beindítása volt napirenden.- Mikor sikerült a szakmai váltás?- Amikor 1978-ban elkészült az irodaház, akkor kerültem a Számviteli Osztályra, oda ahová eredetileg is szerettem volna, mint közgazdasági végzettségű. Tehát a Számviteli Osztályra kerültem mint gépkönyvelő. Akkor még az ASCOTA könyvelőgépek voltak forgalomban, amelyek nagyon nagyok és igen hangosak voltak. Ezeket a gépeket váltotta fel a Robotron mágnescsíkos könyvelőgép, ám még ezek is hangosak voltak. Aztán elérkeztünk 1988 végéhez, amikor megkezdtük a számítógépes könyvelésre történő átállást, és gyakorlatilag 1989-től napjainkig futott ez a program. Jelenleg az SAP rendszerbe léptünk be, ez is egy nagy volumenű váltás.- Milyen munkaköröket töltött be és mi a feladata?- A Számviteli Osztály Forgalmi könyvelési csoporthoz gépkönyvelőként kerültem. 1985-1988 elvégeztem a mérlegképes könyvelői tanfolyamot, ezt követően kontírozó könyvelő lettem. Jelenleg főkönyvi könyvelőként dolgozom. A számviteli bizonylatok kontírozása, főkönyvek egyeztetése, havi- éves zárási feladatokban részvétel, adatok szolgáltatása a feladatom. 1998-ban a kollégáim javaslatára megkaptam a cég által adható legnagyobb kitüntetést a Céggyűrűt. Nagyon nagy meglepetés volt számomra, de nagyon örültem neki.- Hogyan alakult az egyéni sorsa?- 1977-ben férjhez mentem, férjem is az erőműben dolgozott 1994- ig, a Karbantartási Főosztályon. Van két lányom, az egyik 21 éves, a másik pedig 17. A nagyobbik a szekszárdi tanítóképző főiskolán harmadéves, a kisebbik szintén Szekszárdon tanul, ő kertész lesz. A férjem mezőgazdasági vállalkozó lett, 100 hektár fölötti területen gazdálkodik az apósommal együtt. A szántóföldi növények termesztése mellett van gyümölcsösünk és szőlőnk is. Nem unatkozom, mindig akad bőven tennivaló. Szerencse és nyugodt családi háttér A főnöki gépkocsivezetői beosztás mindenkor bizalmi állás volt és az is maradt, különösen a mobiltelefonok világában. Tóth Vendel azon ritka gépkocsivezetők egyike, aki a hatodik vezérigazgatót szolgálja ki.- Vendel! Hogyan és mikor kerültél a PAV-hoz?- Az 1970-es évek elején Százhalombattán dolgoztam az olajfinomítóban, mint buszpilóta. Ekkor került oda Dunaszentgyörgyről Dáchert Imre, szintén buszpilótának, és mint új gyereket pártfogásomba vettem. Öt évig voltunk együtt az olajfinomítóban, ám ő mindig mondta, hogy Paksra kellene menni. A 70-es évek közepén az újságok tele voltak az atomerőmű építésének híreivel, és természetesen álláshirdetéssel is. Imre 1976. májusában Paksra került és azt mondta: jössz te is, szerzek neked is munkahelyet. Innen indult az egész. Soron következő számainkban azt a 19 főt mutatjuk be, akik 1976-ban - a vállalat alapítási évében - kerültek a céghez, és még ma is aktív munkavállalók. 1976. szeptember 1-én kerültem a PAV-hoz, egy kis fehér mikrobuszra. Egyszer lebetegedett Hujber Józsi bácsi (közismert nevén a „Szakállas”), meg a Végső Pista és nagy gond volt, hogy ki vigye az igazgatót, Szabó Béni bácsit. Ékkor mondta Dáchert Imre, hogy majd az új gyerek, vagyis én. Bár meg kell jegyeznem, hogy nem akartak felvenni a céghez, tele voltak jelentkezőkkel. Lakosa, az akkori gazdasági igazgató azt mondta: mit akarsz ennyi munkahellyel? Ugyanis két szakmám is volt, több helyen is dolgoztam, még maszek taxis is voltam, igaz csak egy hónapig. Aztán Dáchert Imre azt mondta, hogy ő garanciát vállal értem, és így vettek fel. Aztán a buszozás után ott ragadtam Béni bácsinál.- Hol laktatok?- Ekkor még Százhalombattán, a feleségem is ott dolgozott, és én két évig jártam Paks, Budapest és Százhalombatta között. Aztán 1978-ban leköltöztem Paksra, ugyanis a Zoli fiam iskolaköteles lett és megkérdeztem Béni bácsit, hogy hol írassam be iskolába: Pakson vagy Százhalombattán? Pakson, volt a válasz. A fiam még néhány hónapig Pakson járt oviba, majd az általános iskolába, a nejem pedig a munkaügyre került.- Milyen volt akkor egy pilóta élete?- A 6-os főút még akkor nem volt ilyen forgalmas. Sokat mentem de mindig jól éreztem magam, soha nem volt problémám a főnökeimmel.- Milyen kocsijaid voltak?- Polski Fiatal kezdtem, majd jöttek az XX-es kocsik. Volt egy Qpel Commodore is, az egy szuper autó volt, abban az időben olyan volt mint most a Saab, egy sportos, 6 hengeres, nagyon erős kocsi volt. Aztán vettünk két Tátrát, egyiket Bucsi Ákos vezette és Béni bácsit fuvarozta, én a másikkal Pónya József pilótája lettem. Ám hamar le kellett adni a Tátrákat, mert luxusautónak számítottak. Az akkori miniszterelnökhelyettesnek jött egy rendelete, hogy TSZ elnököknek és vállalati vezetőknek nem lehet luxusautójuk. Leadtuk a Tátrákat és ettől kezdve jöttek a Lada gépkocsik. Az első Ladám indigókék volt és Tóth Vendel 1600-as, és általában kétévente cserélték. Ha jól emlékszem öt vagy hat cserét éltem meg. Aztán 1991-től jött a Renault, majd az Audi A4 és A6-os, és végül a Saab.- Baleseted volt-e?- Saját hibámból nem volt, kisebb koccanásom volt, nekem jöttek, de az én hibámból nem következett be baleset a több mint 1,5 millió kilométer levezetése alatt.- Mi a nyitja a balesetmentes vezetésnek?- Nagy szerencse, kis adottság és jó családi háttér. A volán mögé csak kiegyensúlyozott lelkiállapotban érdemes ülni, zaklatott idegrendszerrel nem szabad vezetni. Engem eddig kegyeibe fogadott a szerencse, megvan a jó családi hátterem is.- Mi lett a gyerekekből?- A fiam az ESZI-ben végzett, gépésztechnikus lett, majd az ELTE-re került és történelemtanárként visszakerült az ESZI-be. A lányom nagyon jól rajzol, a Képzőművészeti Főiskolára készült de nem sikerült a felvételije. Közben megismerkedett egy német fiúval, aki feleségül vette, most Berlinben élnek és a Humbold Egyetemre jár, harmadéves. A nejem pedig a Szimulátor Osztályon dolgozik. Már csak az unokák hiányoznak. - béri -Végre van jövőképünk! Németh Gábor Németh Gábort ez év február 12-én kinevezte a vezérigazgató úr a karbantartási igazgatóság élére. Beszélgetésünk kezdetén szakmai önéletrajzot nyújtott át, melyből megtudtam, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem vegyipari gépész szakán végzett 1985-ben, majd 1996-2000- ben a Budapesti Gazdasági Főiskola pénzügy-vállalkozási szakán szerzett szakközgazdász képesítést. Az egyetem elvégzése után, első munkahelye a Gyár- és Gépszerelő Vállalat Paksi Kirendeltsége, ahol műszaki előkészítő volt, majd 1988- tól a PAV előkészítő mérnöke. Büszke arra, hogy végigjárta a "szamárlétrát" amely a KÁIG mérnöki útvonalához tartozik.- Mint régi KAIG-os, milyennek értékeled az elmúlt évet?- Az elmúlt évben életem talán egyik legnagyobb kihívásának kellett megfelelnek, ugyanis mint karbantartási főosztályvezető, a villamos szakma területének a főberendezései is hozzám kerültek. A másik nagy kihívás az úgynevezett privatizációnak a veszélye, vagy szelleme, amely - én úgy gondolom - nem is fogalmazódott meg tisztán az erőmű menedzsmentje számára. A 2000. évet - a karbantartási feladatok mellett - arra fordítottuk, hogy készüljünk egy olyan, az erőműtől független világra, amelyben mi nem vagyunk járatosak, nincsenek ismereteink, és nem is tudunk eligazodni. Ennek ellenére az elmúlt évet sikeresnek értékelem, hiszen a bizonytalanságok ellenére a termelési eredményeink alapján blokkjaink a világ 25 legjobb blokkjai között vannak, és az erőmű megtartotta az országon belüli vezető erejét is. A karbantartók számára az első pozitív üzenetet Mészáros György elnök küldte, mikor elnökké választása után kijelentette: egy jó karbantartó csapatot nem biztos, hogy ki kell szervezni.- Igen, az elnöknek ez az egyik kulcsmondata nagy megnyugvást jelentett a karbantartó személyzet számára. Gyakorlatilag csak dicsérőleg szólt a karbantartókról, és büszke voltam arra, hogy nem fogalmazott meg negatív dolgokat. A vezérigazgatói váltás után pedig Baji úr egy abszolút pozitív programot vázolt fel számunkra az élettartam gazdálkodással és a teljesítménynöveléssel kapcsolatban. Végre van jövőképünk, végre mi karbantartók is érezzük, hogy fontosak vagyunk az erőmű számára.- Pályázatot nem írtak ki, ezért kérdem: milyen előzménye volt a kinevezésednek?- Február 6-án, egy keddig napon keresett meg engem Baji úr azzal a szándékkal, hogy a karbantartás területén új csapattagként számít a munkámra, mivel az eddigi életutam alapján örökké karbantartó voltam, a végzettségem alapján pedig megfelelek azoknak a kritériumoknak, amelyeket ő elvár a vezetőitől. Egyetértettünk azokban a stratégiai kérdésekben, amelyek arra vonatkoztak, hogy a karbantartásnak a PA Rt. szervezetén belül kell megteremteni a hosszú távú működési feltételrendszerét. Egyetértettünk abban, hogy a paksi atomerőműnek szüksége van egy erős karbantartó személyzetre. Egyetértettünk abban is, hogy egy olyan munkastílust kell kialakítani, amelynek eredményeként a vezetés elismeri: a karbantartásnak fontos belső szerepe van.- Voltak-e feltételeid?- Én azt kértem, hogy lehetőleg magam választhassam meg azt a csapatot, amellyel együtt dolgozom. Ő rám bízta a döntési jogosítványt.- Milyen célt tűztél ki magad elé?- Egy hétig gondolkodtam a további lépéseken és megfogalmaztam a teendőket. Megfogalmaztam a jelmondatomat is amely így hangzik: tiszta cél, tiszta módszer, megvalósítható feladatok. Természetesen mindezeket az eddig elért magas minőségi követelmények mellett. Nekem a feladatom az, hogy az erőművet szolgáljam, és egy jól működő rugalmas struktúrát alakítsak ki. Elfogadtam azt a nézetet a csapatom számára, hogy az üzemvitel igényeit kell kielégíteni. Az üzemeltető piaci szempontból a megrendelőnk és a mi munkánkat a belső önértékelésünkön túl az üzem értékeli és az üzemnek kell elfogadni.- Úgy tudom vezetői váltás is volt nálad.- Igen, helyemre Horváth Miklós került főosztályvezetőnek, akire - az egyéni rátermettsége melett - két okból esett a választásom. Az egyik: demonstrálni akartam, hogy a karbantartás egy komplex folyamat, és én egy villamos mérnököt is alkalmasnak tartok a berendezés karbantartási főosztály vezetésére. A másik pedig: meg van az a fajta feladatmegoldó kompromisszum képessége, ami ehhez a területhez szükséges. A másik személyi változás a karbantartás technológiai főosztályon történt. A korábbi főosztályvezetőt - Juhász László urat - sikerült megnyerni magamnak, a fontos műszaki döntésekben részt vesz, elsősorban primerköri területen. Zsoldos Ferencről pedig, aki helyére megbízást kapott a főosztályvezetői beosztásra, mindannyian tudjuk, hogy a szervezetet tudja mozgósítani, a főjavítások ütemes végrehajtásának elkötelezett és ismert személye.- Mit vársz ettől az évtől?- Azt várom, hogy megerősítve azokat a dokumentációs trendjeinket, amelyek eddig működtek - egy kicsit rugalmasabb, az erőmű számára vonzóbb, elfogadhatóbb karbantartó szervezet alakuljon ki. Ezt támogatandó célnak gondolom, mert végre azt látom, hogy a nukleáris ipar, a nukleáris közvélemény, a nukleáris kommunikáció és propaganda egy olyan irányba indult el, amely az atomerőművet népszerűsíti, az atomerőmű szerepét emeli. Ezek mellé a célok mellé oda kell, hogy álljunk mindannyian.- Beregnyei -
