Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-12-01 / 12. szám
2001. december ATOMERŐMŰ 11. oldal CD ajánló Gróf Széchenyi István minden írása, a mai kornak megfeleld formában „Éleszteni, felingerelni, életrehozni.” - mottóval Széchenyi István gróf vitathatatlanul a magyarság egyik, Kossuth Lajos szerint a „legnagyobb magyar” egyénisége. Születésének kétszáztizedik évfordulójára, a Logod Bt. - aki egyben a Mérnök Újság kiadója is - a Széchenyi-ismeret növelésére irányuló évtizedes csendes munkálkodás alapján arra az elhatározásra jutott, hogy elektronikus formában adja ki a teljes Széchenyi életművet, így elkészítette a „gróf Széchenyi István minden írása” címet viselő CD-t. A technikai fejlődés lehetővé teszi, hogy a mai kornak megfelelő formában, (az ez idáig kiadott művek, valamint még kiadatlan de feldolgozott levelek felhasználásával) mindenki számára elérhető módon, a lehető legnagyobb teljességgel, és minden eddiginél nagyobb áttekinthetőséggel adhassa kézbe ezt a példa értékű hatalmas életművet. A végeredmény egy olyan CD lett, mely kulturális örökségünk fontos részét tartalmazza. Buday Miklós barátunk, a Széchenyi Fórum IX. évfolyam 2001. szeptemberi számának első oldalán közhírré bocsátotta: „Elkészült a Széchenyi CD!” Tisztelettel jelentette, hogy Széchenyi írott életművének 99 %-a - mintegy hatvan könyvritkaságnak számító kötet tartalma - immár számítógépünk segítségével olvasható. A Logod Bt. a mai komák megfelelő formában digitálisan, adatbázisba szerkesztve egy 16 grammos CD-re sűrítve adta ki, a minden eddig megjelent gyűjteménynél teljesebb anyagot. Tanulmányozhatjuk Széchenyi István könyveit, naplóit, leveleit, hírlapi cikkeit, beszédeit, kisebb írásait, feljegyzéseit, imáit stb minden, ami nyomtatásban korábban megjelent, sőt még azon is túl tartalmaz a CD leveleket, naplófordítást, mintegy 300 képet és dokumentumot. A szerkesztők csak írásos életmű közreadására vállalkoztak, mely azonban tartalmazza Szentkirályi Elemér: Kalauz Széchenyi István megismeréséhez c. mű kiegészített változatát, valamint Körmendy Kinga: A Széchenyi gyűjtemény c. katalógusát is. Későbbiekben tervezik kiegészíteni a hiányzó levelekkel, az ikonográfiával, fontos kísérőtanulmányokkal, vitairatokkal, vagy akár a Széchenyi versekkel, családfával, Széchenyi-szótárral, stb. A levelek között a Széchenyi által írt levelek találhatók. A CD későbbi változatában kiegészülne a Széchenyi részére írt levelekkel is. Tanulmányozva az elkészült nagyszerű kiadványt szeretnék idézni a legvégén Buday Miklós kiadó köszöntő gondolataiból: - „Talán halovány gondolatként mindenkiben él a vágy, hogy többet tudjon arról az emberről, akit Kossuth Lajos a Legnagyobb Magyarnak nevezett. így voltam ezzel kezdetben én is, és azt gondoltam, ha kezembe kerülne a Hitel c. műve (másra ismerethiány miatt nemigen gondolhattam) és ha éppen időm is lenne, elolvasnám. Erre évekig nem került sor. Semmi sem erősítette ennek szükségességét, csupán a lappangó családi tisztelet, amit hangsúlyozni kívánok azzal az ábrázolással is, amelyet emblémául választottunk. Ezt a ceruzarajzot dédapám Bartók (Bartek) Ágoston 1864- ben 17 éves korában készítette egy ismert szobor, illetve metszet alapján. Végül is a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum megnyitása és az emlékmúzeum köré csoportosuló - Kömyei Attila által vezetett - Baráti Kör inspirált. Szellemi-, személyi-, és tárgyi értelemben is gyűjtöttem mindent, ami Széchenyivel kapcsolatos. Erősíteni törekedtem mindent, ami Széchenyi emlékápolással, illetve Széchenyi szellemében való mai cselekvésnek érzékeltem. Ennek ellenére elégedetlen vagyok magammal, a Széchenyi nevét viselő társadalmi szervezetekkel, mert az tapasztalható, hogy hiányzik, illetve nagyon alacsony az országban a Széchenyi-ismeret. Kérdés, hogy szükséges-e ennek a társadalmi, technikai okait kutatni, ezzel foglalkozni, ennek a növeléséért fáradozni? Erre autentikus választ azoktól kell kérni, akik ismerik a Széchenyi-életművet. Mi, amikor eldöntöttük, hogy a mai komák megfelelő formában közreadjuk gróf Széchenyi István minden írásos művét, akkor határozott igennel felelünk. Attól a sokrétű személyes tapasztalaton alapuló meggyőződéstől vezérelve vállalta fel a Logod Bt. ezt a nemzeti kötelesség-szerű feladatot, hogy jobban boldogulhatunk a világban Széchenyi-ismeret birtokában egyéni- és társadalmi szinten egyaránt. Vállalásunkkal szeretnénk véglegesen lebontani egy akadályt, ami a Széchenyi-életmű megismerése előtt áll. A sokrétű és szerteágazó írásos életmű áttekintése messze meghaladja az átlagos áttekintőképességet. Technikai segítséget adunk a digitalizált és adatbázisba szervezett Széchenyi-írásos életmű közreadásával. Ezáltal minden könyvtárnál teljesebb anyagban az átlagos áttekintőképesség szintjén kezelhető lesz a Széchenyi-életmű. Például szókép szerint akár az egész életműben, akár az egyes művekben, vagy a művek kívánt csoportjaiban kereshetünk. Nem titkoljuk azonban azt sem, hogy keressük azokat a személyeket, akik hasonlóan példa-értékűnek tartják a Széchenyi életművet. Örülnénk annak, ha tehetségük szerint támogatólag ezen ügy mellé állnának. Az összefogásra és a közös érdekek érvényesítésére azért is szükség van, mert nem egy állami feladatot hajtottunk végre, melyhez a szükséges költségvetési forrásokat biztosítják, hanem olyan belső meggyőződésből fakadó nemzeti kötelesség-szerű feladat megvalósítását vállaltuk gazdasági társaságként, melyhez a forrásokat is nekünk kell előteremteni.” Ajánlotta: Sipos László Réka, a villámkezű Prókai István kitüntetése A VDSZSZ gyűrű újabb tulajdonosa A VDSZSZ 2001. november 23-án, Szegeden megtartott VI. Országos Értekezletén magas szakszervezeti kitüntetésben részesült Prókai István előkészítő technikus, a PADOSZ tagja. Kimagasló munkája elismeréséül megkapta a Villamosipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének arany pecsétgy űrűjét. A „VD” emblémás aranygyűrű kitüntetést 1995- ben alapították és minden évben 6 fő részére ítélik oda. A gyűrű viselésére jogosító oklevél Prókai István kiemelkedő szakszervezeti tevékenységéről, munkájának elismeréséről tanúskodik. Gratulálunk!-Mióta vagy tagja a szakszervezetnek?- 1967 óta. A Borsodi Vegyi Kombinátnál 1966. július 18-án, nyár végén kezdtem dolgozni, és következő évben a munkahelyemen működő Vegyipari Dolgozók Szakszervezetéhez csatlakoztam. Amikor 1982-ben Paksra jöttem, akkor a Vasas Szakszervezetnek, majd a szakszervezeti átalakulást követően a Villamosipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének lettem a tagja, mint PADOSZ szakszervezeti tag.- Hogyan kezdted, milyen mozgalmi feladatokat, tisztségeket láttál el?- Végigjártam szinte mindent. Először csoportbizalmi, majd főbizalmi voltam, később SZB (szakszervezeti bizottsági) tag lettem. 1993-ban az Üzemi Tanács tagjai sorába választottak, ahova mint a PADOSZ jelöltje kerültem be. Ezt a munkát ez ideig folyamatosan végeztem. Az idei ÜT választás alkalmával már nem vállaltam a jelölést, mert két év múlva szeretnék nyugdíjba menni, és emiatt a következő ciklusig nem tudnám végigvinni a rámbízott feladatokat. Eddig szívvel-lélekkel tettem a feladatom, és most átadom a stafétabotot. Kedves figyelmesség volt az ÜT részéről, hogy az eltelt majd 9 évről egy kis megemlékezést tartottak december elején. Jó, összetartó közösség volt, jól éreztem köztük magam.- Ez a gyűrű mindenképp a szakszervezeti munkád értékelését, dicséretét jelenti. Más elismerésben is részesültél?- A régebbi időkből nagyon sok kitüntetésem van (miniszteri, kiváló dolgozó), amit főleg az üzembe helyezések alatt végzett munkámért kaptam. Alapító tagja vagyok az atomerőmű szakszervezetének, mint VSZB-tag. Akkor még Vállalati Szakszervezeti Bizottság működött, Gaál Rezsővel az élén. A PADOSZ megalakulásának 10 éves évfordulója alkalmából emlékplakettben részesültem. Sok kisebb-nagyobb elismerést, dicséretet kaptam, mindig éreztették velem, hogy elégedettek a munkámmal. Az ÜT tagság mellett aktívan dolgoztam a szakszervezetben is.- Milyen munkahelyi szakterületen láttál el szakszervezeti tevékenységet?- Mindig villamos szakterületen dolgoztam. Jelenleg az ÜFFO MTO- n vagyok előkésztő technikus. Három-négy évig a Villamos Főmérnökségen, ill. az átalakult Villamos Igazgatóságon voltam bizalmi, majd főbizalmi lettem, ami egészen az 1993. évi ÜT-be való választásomig tartott.- Hogyan ért a kitüntetés híre?- Mondhatni, hogy a teljes meglepetés erejével. Nagyon nagy titokban tartották, semmit nem árultak el még az utolsó pillanatig sem. Eddig szinte minden kongresszuson részt vettem, és most is kaptam egy meghívót a szegedi országos értekezletre. A rendezvény utolsó részében zajlott a jutalmak átadása. Minden évben 6 fő kapja ezt meg a 34 ezer tag közül. Nem akartam elhinni, amikor a nevemet mondták. Az egykori atomerőműves szakszervezeti elnök, Gaál Rezső, a VDSZSZ elnöke adta át a kitüntetést, akivel sokat dolgoztam együtt. Nagyon jólesett. Majdnem 35 éves mozgalmi munka elismerése volt ez. Az ünnepség után mind a hatunkat összehívtak egy közös fotóra a VDSZSZ lapja, a Forró Drót számára. Nagyon jó érzés volt, hogy találkozhattam régi barátokkal, kollégákkal, akikkel korábban együtt dolgoztam. Az iparágon belül is nagyon sok ismerősöm van, többször voltunk együtt továbbképzéseken, értekezleteken. Volt néhány közös munka, mint pl. a sztrájkszabályzat kidolgozása, ahol szintén bővült az ismerőPrókai István sök köre, és alapító tagja vagyok a Nyugdíjpénztárnak is. Nagyon sokan gratuláltak a VDSZSZ gyűrűhöz ott is, az értekezleten és idehaza is. A szakszervezeti vezetők, a tagok, a közvetlen munkatársak és az ismerősök mindannyian gratuláltak a kitüntetésemhez. Bár én nem dicsekedtem vele, mégis sokaknak a tudomására jutott.- Említetted, hogy két év múlva nyugdíjba készülsz. A szakszervezettel milyen terveid vannak?- Abban egyeztünk meg, hogy ha van olyan feladat, amiben tudok segíteni, akkor megkeresnek. Bizonyos területeken szakosodtunk, sok a régi ismeretség, amit fel lehet eleveníteni. Konkrét feladatokat nem vállalok - a ciklusidő jövőre kezdődik - de szívesen segítek bármikor. 2003 és 2004 között szeretnék nyugdíjba menni, de a kapcsolatot mindkét részről, a magam és a szakszervezet részéről továbbra is fenntartjuk. Ezúton szeretném megköszönni minden tagtársamnak és munkatársamnak azt a bizalmat és elismerést, amely a kitüntetésem odaítéléséhez vezetett.- Gratulálok a kitüntetéshez! Nagyon jó egészséget és jó munkát kívánok! Lovásziné Anna Folytatás a 10. oldalról. Először az oktatási épület büféjében dolgoztam. Az irodaépületben akkoriban büfékocsival jártuk a folyosókat. A „kocsizás” akkor szűnt meg, amikor itt is kialakítottak egy büfét, ahol nem csak reggel, de délben is, 11 -tői 13 óráig nyitva tartottunk. A Tájékoztató és Látogató Központ megnyitása óta két helyen vagyok, reggel itt kezdek az irodaépületben, majd a TLK büféjében folytatom a munkám.- Melyik helyet kedveled jobban?- Az irodaépületben mozgalmasabb az élet. Fél héttől fél kilencig nincs megállás. Sok ember, ismerős arc, viccelődés - ez is benne van, és ez mind tetszik nekem. A TLK büféjében kevesebben fordulnak meg egyszerre, ott más jellegű a munka, és kulturáltabb, szebb a környezet.- Az irodaépületben egyedül dolgozol, a TLK büféjében ketten vagytok.- Véletlenül kerültünk egy helyre Kápolnásné Erzsikével, előtte nem dolgoztunk együtt. Kezdettől fogva jó a kapcsolatunk. Bár elég nagy a korkülönbség köztünk, mégis nagyon jól megvagyunk.- Mennyire fáraszt ki, hogy egész nap talpon vagy?- Megszoktam, régóta csinálom. Nem okoz gondot a talpalás. Korábban sportoltam, és ez egyfajta edzettséget adott.- Mit sportoltál?- 14 évig versenyszerűen kézilabdáztam. Kilencéves koromban kezdtem, édesapám volt az edzőm. Sajnos, a sérüléseim miatt abba kellett hagynom. Valamiféle mozgással pótolnom kellett az aktív sportolást, ezért heti három alkalommal rendszeresen tornázom.- A munkád alapján látszik, hogy szereted a szakmád.- Valóban szeretem, és nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, különösen itt az atomerőműben, a büfében. Szeretem az embereket a különböző jellemvonásukkal, érdekes természetükkel együtt, és mert többségében kedvesek, aranyosak. Mindenkinek más az egyénisége, a szokása, és van, aki merevebb, konzervatívabb, de itt a közvetlenség a jellemző, még az idősebb generációra is.- Nagyon sok különböző stílusú emberrel kerülsz kapcsolatba. Volt valamilyen emlékezetes sztorid?- Számos történetem van, de ezek inkább általánosak, nem igazán kiemelkedő események. Bár nem beszélek komolyabban egy nyelven sem, de egy kicsit értek angolul, németül, és egészen jól elboldogulok. A TLK-ba elég gyakran látogatnak külföldi vendégek, és betérnek a büfébe is. Ha jön egy angol csoport, akkor kolléganőm engem tol előre, hogy én beszéljek velük. Egy alkalommal kérdezték, hogy mi van a szendvicsben, és én mondtam, hogy „hand” (kéz), nem pedig azt hogy „ham” (sonka). Az illető csak nézett rám, és akkor kapcsoltam, hogy mit is mondtam. Ez csak egy nyelvi botlás volt, mert amúgy tudtam, hogy mi mit jelent.- Szinte a „fél erőművet" ismered, de téged talán többen is ismernek, mint gondolnád.- Bármerre megyek az atomerőműben, mást se teszek, csak köszöngetek: Helló-helló. Tengelicen lakom, és nagyon furcsa volt eleinte, amikor egyre többet jártam Paksra, hogy mennyien megismernek. Nem győztem kapkodni a fejem, mindenhonnan, állandóan rám köszöntek. Tudom, milyen kellemetlen, ha valakit nem ismernek fel, nem fogadják az üdvözlését, ezért én mindenkinek köszönök, szinte egyfolytában köszöngetek. Amikor idekerültem, kislányként még „Csókolom”ot vagy „Jó napot kívánok”-ot köszöntem, de rám szóltak, hogy ne tegyem. Leszoktattak a magázásról, ami egy kicsit furcsa volt, mert az illem azt követelte volna. Itt az irodaházban mindenkit ismerek. Sokan megnyílnak előttem, mesélnek a családi életükről, gyermekeikről, unokájukról. Jó baráti légkör alakult ki, és ez nekem nagyon jó érzés, nagy öröm.- Köszönöm a beszélgetést! További jó munkát kívánok!
