Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-12-01 / 12. szám

10. oldal ATOMERŐMŰ 2001. december Folytatás a 10. oldalon. Folytatás a 9. oldalról. Székely Petra Meghallgattak és én voltam a szeren­csés kiválasztott. Közgazdasági szakközépiskolában végeztem, utána elvégeztem egy ven­déglátó tanfolyamot. Kezdetben vendéglá­tásban dolgoztam fel­szolgálóként, most itt portás vagyok. Töb­bek között azért is tet­szik ez a munka, mert valamennyire a köz­­gazdasági végzettsé­gemet is hasznosítom és az emberekkel is foglalkozhatom.- Hogy érzed itt ma­gad? — Nagyon szeretem ezt a munkát csinálni. Nekem ilyen jó munkahelyem még nem volt. Főnö­köm is nagyon emberséges, nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Szeretek emberekkel kommunikálni, foglal­kozni, és tulajdonképpen erről szól ez a dolog. Az intézetben nagyon családias a légkör, sok a visszajáró vendég. Az első év nehéz volt, mert nem ismer­tem senkit, de az utóbbi években a vendégek többségét megismertem. Ez nagyon jó, mert mindenkivel lehet beszélgetni. Nem olyan, mint egy ke­reskedelmi szálloda, ahol csupa ide­gennel találkozik az ember. Mivel előzőleg más jellegű munkát végeztem, szokatlan volt, hogy a tele­fonközpont miatt nem nagyon tudunk kimozdulni a pult mögül. Unatkozni viszont nincs időnk, mert az admi­nisztrációs munkából is nagy részt kiveszünk. Ta­lán a hétvége az, amikor egy kicsit nyugalmasabb.- Mi a kedvenc szórako­zásod, hobbid, szabadidő­det mivel töltőd? — Szeretek olvasni, mo­ziba járni. Ezek a legfőbb otthoni elfoglaltságaim a házimunka mellett. Amit igazán kedvelek sportolás­ban: a síelés. Ha tehetjük, évente egyszer minden­képpen elmegyünk síelni, ez egy nagyon jó dolog. A központ adta lehetőségeket is időnként igénybe veszem. Az uszodai szolgáltatást, konditermet, szaunát már többször használtam az évek során. Hi­szen ez egy plusz olyan lehetőség, ami esetleg másnak nem adatik meg. Major Imréné, Ica műszakvezető szakács- 1993. március 1. óta dolgozom itt. Műszakvezető sza­kács vagyok, két gyermek édesanyja. 20 éves és 23 éves gyermekeim vannak.- Hogy tetszett ide kerülni?- Unokatestvérem dolgozott itt, és ő emlitette, hogy van itt felvétel. Meg kell mondjam, jó kollek­tívába kerültem. Két és fél éve dolgozom főszakácsként. Min­dennapi kihívást jelent ez számunkra. Jó csapattal dolgozom. Mint minden munkának, ennek is megvan a maga szépsége. Igyekszünk változatosat kínálni Önöknek. Meg kell jegyeznem, hogy Önök azért a húsos ételeket jobban szeretik, bár zöldségfélékből is van kínálatunk. Vannak időnként olyan különleges igények, mikor a fősza­kács fantáziáját is igénybe kell venni. Ha vannak rendezvényeink, akkor munkaigényesebb ételek kerülnek fel az asztalra. Igyekszünk rendszeresen odafigyelni ezekre a dolgokra is. Az a panasz szokott előfordulni legtöbbször a szakáccsal szemben, hogy aki egy hétig itt van, akármit csinál, két-három kilót felszed. Igen, ez nemcsak a vendégeknél, hanem a dolgozóknál is így van. Figyelemmel kísérjük azt is, hogy sok-e az, ami visz­­szajön ételmaradék, vagy elfogyasztottak mindent a kedves vendégek. Ez az el­készült étel fokmérője.- Hány Jövel látják el a műszakot?- Mellettem egy szakács van, ő a helyettesem. Ezen kívül kettő konyhai kisegítő van. Délelőttös műszakban dolgozik egy teakonyhás és egy cukrász és három fő fel­szolgáló. — Mit tetszik csinálni szabadidőben? — Olvasni szeretek, de elég kevés időm jut erre. Tóth Jánosné, Anikó felszolgáló — 11 éve kerültem az üdülőbe. Két nagykorú gyermek édesanyja va­gyok. Kisebbik velem él, most szerelt le a katonaság­tól. Balatonfureden élek 26 éve. Keszthelyen szület­tem, a szakközépiskolát is ott végeztem. Férjhez men­tem és Füreden építettünk. Vendéglátó végzettségem van, 1990-ig a vendéglátó­­iparban dolgoztam. — Hogy kerültél ide? — Privatizálták a volt munkahelye­met, és egyre kevesebb lehetőség adódott a Balatonnál. A munkaügyi hivatal kiközvetített és megtetszett ez a munkahely.- Mennyire fárasztó ez a tevékeny­ség itt?- Eléggé fárasztó, naponta 120 em­bert kell kiszolgálni, de ezt kell csinál­ni. Itt naponta több mázsa súlyt kell megemelni. Jól érzem magam, jó itt a kollektíva: a konyhások, a felszolgálók.- Az itteni üdülővendégekről mi a véleményed? — Mint emberek nem egy fonnák. Vannak türelmesek, vannak kevésbé tü­relmesek, általában jók. Mivel az embe­rek nem egyformák, van aki nagyobb étkű, van aki kevésbé. Amennyire tud­juk, kivisszük a repetát, ha a lehetősé­gek engedik. Remélem megelégedve távoznak a vendégek. Próbáljuk az igényeket kielégíteni.- A szabadidődet hogyan töltőd?- Túl sok szabad­idő nincs. Kertes csa­ládi házban lakunk. Anyukám 70 éves, neki is segíteni kell. Szeretek utazni, vilá­got látni, kirándulni. Lovászi Zoltánná Anna Major Imréné Székyely Petra Tóth Jánosné „Örömtréning” A kötelező rehabilitáció keretein belül a relaxációs tréning már évek óta folyik a Balatonfüredi Rehabilitációs Központban. Eddig ezen a programon 1600 dolgozó vett részt. Az idén ősszel a Szociálpolitikai Osztály szervezésében, öt turnusban kísérletképpen, ezen relaxációs program folytatására került sor, melyen 61 fő vett részt. A programmal kapcsolatban kerestem meg az abban résztvevőket. Német Margit pszichológus A relaxációs alapkurzuson a stressz­­mentesítésnek az alapfogalmaival és alaptechnikájával nagyon sok ember megismerkedett. Ezek a találkozások azt is visszajelezték, hogy nemcsak személyesen kaptak arra lehetősé­get, hogy a terhelések, feszültségek, életne­hézségek, munkahelyi problémák és stressz­keltő tényezőkkel szemben személyes cselekvési lehetőséget kaptak, hanem az is visszajelződött a cso­portok által, hogy na­gyon hasznos volt az együttlét, abból az aspektusból is, hogy más módon, másképpen szemé­lyesebbé vált az emberi kapcsolatuk. Már évek óta ismerik látásból, köze­lebbről is egymást, kapcsolatban áll­nak egymással, mégis valami egészen más módon tudtak egymással kapcso­latot teremteni. így ennek a tulajdon­képpeni együttműködést segítő hal­maznak hozadékaként is tovább gon­dolták, és sokan igényelték is, hogy szívesen részt vennének ennek a foly­tatásán. így alakult ki az a lehetőség, hogy saját szabadság terhére, de a munka­hely által teremtett feltételekben meg­ismételhető ez. Örömtréningnek ne­veztük el tulajdonképpen ezt a máso­dik lehetőséget, amely továbbfejlesz­tése az alap relaxációs ismereteknek. Nemcsak egy gyakorlási lehetőség, hogy az alapot fejlesszük, hanem hogy mindenki valamilyen módon to­vább viszi az ismereteket. Az idő elkorrodálta ezeket a napi gyakorlatokat. Itt egy lehetőség adó­dik, hogy felelevenítsük ezeket, újra gyakoroljuk és egy továbbfejlődési le­hetőséget adjunk, ami az imagináció­­val, a belső képzeleti képek által való mélyebb pihenéshez való eljutást segí­ti megtanítani. Azt a kaput kinyitni, hogy milyen hihetetlen nagy lehetőség van saját életünkben, önmagunkért va­ló felelősségünknek a gyakorlásában. Egy kicsit azt kell mondjam, hogy ez a második kurzus azt célozza meg, hogy akik ezen részt vesz­nek és akik ezen részt akar­nak venni, többet tudjanak meg saját magukról abban az értelemben, hogy ho­gyan tudják saját életüket egészségesebbé, harmoni­­kusabbá, kapcsolataikban teljesebbé tenni. És to­vábbra is a programja en­nek a hétnek - az alap rela­xációs és imaginációs gya­korlatok mellett - a játékos jókedvű, másikat más mó­don megismerő együttes élmények megteremtése. Akik innen hazamennek erről a második tréningről, már azzal a tudással men­nek haza, hogy amikor le­hetőségük van, igénybe tudják venni ezt az új is­meretüket és képességü­ket, és hogy nemcsak a testüket tudják felfrissíte­ni, vagy az alváshiányu­kat, vagy az alvásnehézsé­güket ezzel helyreállítani, hanem egy mélyebb, belső egyensúlyt teremteni saját magukban. Ez a lélek egyensúlya, ami magában hordozza annak a felisme­rését, hogy nekem magamnak kell ten­ni azért, hogy a munkahelyi kapcsola­taimban, az életemben adódó nehézsé­geken megoldást keressek. Koronyi Istvánná Éva gyógy’tornász Az a nagyon jó tapasztalatom, hogy akik már jártak itt és ismerik a tornát és a különböző terheléses metóduso­kat, most az önkéntesség alapján jön­nek hozzám. Szinte teljes létszámmal eljöttek és igényelték a mozgást valamint a rela­­xációt vezető trénerek is kérték, hogy mindenki szeretné, hogyha folytat­nánk az előző tapasztalatok alapján. Újabb szerek is vannak a kon­diteremben. Vetettem egy sífutógépet, amit nagyon szeretnek, azért is, mert kimutatja milyen sebességgel futnak és mennyi kalóriát használnak el. Ez egy idő után nagyon fontos, mert itt jól étkeznek, és félnek attól, hogy a hét folyamán fölszednek pár dekát, vagy kilót a beutaltak. A csoporttomákon rendszeresen ér­deklődnek a dolgozók, hogy ha egyéb panaszaik vannak, boka, térd, nyakcsi­golya, derékfájás probléma, hogy mik azok a gyakorlatok, amiket még tudná­nak gyakorolni a megtanultakon kívül. Ilyenkor igyekszem tanácsot adni abban, hogy pár perc alatt melyek azok a gyakorlatok, amelyekkel rend­ben tudják tartani a szervezetüket A legtöbb amit tehetünk magunkért, az az aktív mozgás. Az, hogy én befek­szem és a fízikón kapok egy kezelést, csillapítja a fájdalmat. Az, hogy én ka­pok egy injekciót és elmúlik a fájda­lom, az csak időleges, de a baj gyöke­rét megszüntetni, az a lényeges. Ha va­laki tudatosan csinál valamit, nemcsak általánosságban megmozgatja minden porcikáját, hanem tudatosan az ő bajá­nak megfelelően, akkor lényeges jobbulást lehet elérni, sőt, előfordulhat, hogy évekig panasz­­mentes lesz. Kevesebb gyógyszer kell, és ami fontos, nem fáj, sokkal jobb a munkavégző­képessége az embernek. Tehát amire épült ez a ház, nevezetesen reha­bilitáció és foglalkozni az egészségi állapottal, ezt próbálom elérni. Ami még nagyon lé­nyeges, hogy alkalma­zom az akupresszúrás gyakorlatot, amivel nagyon sokat lehet segíteni. Azt is elmagyarázom, hogy otthon al­kalmazva, valamelyik családtagot be­vonva hogyan kell ezt csinálni. Gosztoláné Győri Katalin egyik résztvevő A tavalyi évben vettem részt az alapo­zó tréningen. Addig nem olyan sokat tudtam erről a módszerről, de sokat hallottam róla. Én nagyon fáradtan érkeztem Balatonfüredre. Hihetetlen sokat jelentett számomra az egyhetes relaxáció. Teljesen felüdülve, kipi­henten jöttem vissza. A mindennapok sorában itthon már nem olyan gyak­ran alkalmaztam a relaxációs mód­szert, technikát. Nagyon jó tapasztalataim voltak az első turnusról, ezért úgy gondoltam, hogy a haladó relaxációt is kipróbá­lom, még a saját szabadságom terhére is. Nagyon jó, hogy tizenhat egymást nem ismerő ember összekerül, ilyen körülmények között találkozhat. Tel­jesen más oldaláról ismerhetjük meg egymást. A kiscsoportnak is és az egyéneknek is sok segítséget ad egy­más megismerésére. Az emberi kap­csolatokban nagyon sokat segíthet. A feltételek is biztosítottak az üdülőben a teljes kikapcsolódáshoz. Nem csalódtam a haladó tréning­ben sem, sőt csináltunk olyan gyakor­latokat, amelyeknek a mai napig ér­zem a hasznát. Úgy gondolom, job­ban tudja kezelni az ember a körülöt­te zajló dolgokat is. Én nagyon tudom ajánlani minden­kinek, akinek lehetősége van rá, hasz­nálja ki a lehetőséget. A stressztűrő képességét az embernek jelentősen megnöveli a tréning. Wollner Pál A relaxálók Réka, a villámkezű Ádám Réka a büféből Villámkezű, villámgyors - ennyi bizonyos! Még ki sem gondolom, hogy mit akarok venni, csak félig ejtem ki a számon, és ő már elém is teszi. Amikor befejezem a vásárlást, még csak nyitom a pénztárcámat, de ő már számlázott és nyújtja a blokkot. Az irodaépület büféjében dogozik 6.30-tól 8.30-ig. Két óra alatt rengeteg embert kiszolgál.- Milyen visszajelzést kapsz a vá­sárlóktól, milyen a kapcsolatod az emberekkel?- Azt tapasztaltam, hogy az embe­rek örülnek a gyors kiszolgálásnak, mert kevés az idejük, sietnek, különö­sen, ha még nem blokkoltak. Minden­kinek az az érdeke, hogy minél job­ban haladjon a sor. Szerintem az el­múlt évek alatt itt már megszokták ezt a gyors kiszolgálást, a vásárlók­nak ez természetes. Nagyon boldog vagyok, amikor a szabadságból visszatérve örömmel, lelkendezve fogadnak. - Végre itt vagy, végre visszajöttél! - mondogatják. Úgy érzem, szeretnek, kedvelnek, a visszajelzésekből ezt olvasom ki.- Sok vásárlónak ismered a szoká­sát, tudod, hogy ki mit reggelizik.- Igen, de ezt nem nehéz megje­gyezni, mert sajnos nem túl változa­tosan étkeznek. Bizonyos mértékben meghatározza a választékot, hogy ki­csi a büfé, de a reggelihez ez elegen­dő. Megpróbálom az igényeket kielé­gíteni, ami nem könnyű feladat.- Mióta dolgozol itt?- Nyolc éve, a kereskedelmi iskola elvégzése után 1993-ban kerültem az atomerőműbe. Folytatás a 11. oldalon. Németh Margit Koronyi Istvánná

Next

/
Thumbnails
Contents